Széndiszulfid

szénkéneg CS2. A szén magas hőmérsékleten egyesül a kénnel és ekkor Sz. képződik, amelyet legelőször Lampadius állított elő 1796. Ugy készítik, hogy kemencébe befalazott vashengert koksszal vagy faszénnel töltenek meg és a vashenger aljába, mikor már izzó lett, ként öntenek. A képződő Sz.-gőzöket gondosan lehűtik és a kapott folyadékot megtisztítás végett még egyszer átdesztillálják. A gyárilag készült Sz. mindig tartalmaz kevés oldott ként, amelytől ugy szabadítják meg, hogy kénesővel összerázzák és ismét ledesztillálják. A tiszta Sz. viztiszta, könnyen mozgó és erősen fénytörő folyadék; fs. (0°-on) 1,297 és fp. 47°; vizben oldhatatlan, de borszesszel vagy éterrel elegyíthető. A Sz. könnyen oldja a jódot, ként, foszfort, a zsírokat, gyántákat, kaucsukot, viaszt stb., a napfényen elbomlik, kéntartalmuvá válik és e miatt megsárgul; gőze ekkor rothadt retekszagu. A Sz. rendkivül gyulékony, gőze mérges s a parázstól is lángra lobban és ha levegővel van elegyedve, a meggyujtáskor rendkivül erővel robban. Klórgáz behatására szulfokarbonilklorid CSCl2 képződik belőle, amely szintelen, szúrós szagu és 70°-on forró folyadék. A Sz. savképző szulfid, a neki megfelelő sav a szulfoszénsav H2CS3 (l. o.). A Sz.-ot igen sokféle célra használják, igy az olajok kivonására a magvakból, a vulkanizált kaucsuk készítésénél, és minthogy gőze a rothadást és erjedést meggátolja, mint konzerváló szert is alkalmazzák; igen nagy mennyiséget használnak el belőle a filloxera irtásához is.

Szendrei

János, archeologus és műtörténeti iró, született Miskolcon 1857 március 28-án. A jogi és bölcsészeti tanulmányokat a budapesti egyetemen végezte. Szolgált több évig a magyar nemzeti muzeumnál, honnan minisztériumi szolgálatba lépett. A kormány kiküldte a hadtörténelmi muzeumok tanulmányozására s ekkor beutazta Ausztriát, Németországot, Belgiumot, Franciaországot s Olaszországot. Vámbéryval több ízben járt Konstantinápolyban, hol a török gyüjteményekben s a császári kincstárban a magyar emlékeket vette jegyzékbe. Az országos régészeti és embertani társulatnak s a műbarátok körének titkára. A műemlékek országos bizottságának s az akadémia hadtörténelmi és archeologiai bizottságainak tagja. Legnevezetesebb régészeti ásatása Muhi város romjainak felfedezése. Az ezredvées kiállításon a hadtörténelmi csoportot rendezte. A történelmi és régészeti irodalom terén nagyobb művei: Borsod vármegye őstelepei (régészeti tanulmány, 1884); A képzőművészet remekei (4 köt., két kiad., német és lengyel nyelven is, 1882); Országos magyar történeti ötvösműkiállítási emlék (1834); Dürer Albert élete és művészete (1885, németül is); Catalogue descriptif et illustré de la collection de bagues etc. (Páris 1889); Miskolc város története és egyetemes helyirata (3 köt., 1890); A gyűrü történelmi és műtörténelmi szempontból (1890); Magyar viseletképek címeres leveleinkben (1892); Magyar hadtörténelmi emlékek az ezredéves országos kiállításon (1896, németül is). Ezen kívűl több száz cikket és értekezést irt az Archaeologiai Értesítő, Századok, Turul, Hadtörténelmi Közlemények, Ludovika Közlönye, Művészi Ipar, Hazánk és Történelmi Tár címü szakfolyóiratokba, valamint a Magyar Műkincsekbe, hol csaknem egész kötetben ismertette a bécsi udvari gyüjteményben levő magyar hadtörténelmi emlékeket. 1896. megkapta a Ferenc-József-rend lovagkeresztjét.

Szendrei névtelen

XVI. sz.-beli históriás énekszerző, ki Szilágyi és Hajmási históriáját szerzette 1571., mint énekének végső (33-ik) versszaka mondja: Ezerötszáz és hetven fölött irnak egyben (Egy ifiú szörzé vala ültében Szöndörő várában) Egy poetának ő verseiből, szomoru szivében. Többet a szerzőről nem tudunk; az sem bizonyos: a borsodi Szendrőben ült-e, vagy az Al-Duna mellettiben. Nevezetes azonban költeményének tárgya, mely a legszebb magyar mondák egyike. Eredetét sokfelé keresték, p. délszláv népeknél, de még nem találták meg; azonban a Székelyföldön és a moldvai csángóknál korunkig él ugyane monda népballada alakjában, ami a mellett szól, hogy a tárgy eredeti magyar és a poéta, ki után a Sz. dolgozott, nem idegen költő volt. (Tárgya: a török fogságba jutott két magyar hős története, kiket börtönükből a szultán leánya szöktet meg; mikor minden veszélyen átküzdik magukat, a házas Hajmási is magának követeli a leányt, megvívnak, Hajmási karját veszti s Szilágyitól búcsut vevén, ez a leányt hazaviszi. E tárgyat Vörösmarty is feldolgozta.) A Sz. előadása (sok helyen kivált az érzések festésében) és verselése is a XVI. sz.-ban a legjobbak közé tartozik. V. ö. Beöthy, Képes irod.-t. I. 222. stb.

Szendrey

Julia, Petőfi Sándor (l. o.) felesége.

Szendrő

1. nagyközség Borsod vármegye szendrői j.-ban (ennek székhelye Edelény), (1891) 2628 magyar lak., posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral, állami amerikai szőllőteleppel. - 2. Sz., l. Vég-Szendrő.

Szendrő-Forrói hegycsoport

l. Cserehát.

Szendrői

Lajos (családi nevén Szabó), énekművész, a magyar királyi opera tagja és első magán basszistája, szül. Budapesten 1850 jan. 16. Iksoláit a budapesti kegyesrendi gimnáziumban végezte. Podmaniczky Frigyes báró intendáns 1881. a nemzeti szinház kötelékébe szerződtette. Mint a nemzeti zsinház tagja, Stoll Péter hirneves tenorista és szinházi énektanár vezetése alá került. A magyar királyi operaház megnyiltával 1884-ben ő is átment az új intézetbe s ott lépett fel először önálló nagyobb szerepben, a Zsidónőben mint Brogni biboros. Hangja érces, kifejezésteljes s ritka terjedelmü. Mint bosszus-énekes a nagy C-től kezdve majdnem két és fél nyolcad terjedelemmel rendelkezik s egyenlően otthonos ugy a komoly drámai, mint a buffó-szerepek alakításában.

Szendsi

Tokio külvárosa, (1889) 13,115 lak.

Szendsirli

kis falu Észak-Szíriában a Kurd-Dagh mocsaras vidékén. Hamdi bej Luschan és Puchstein társaságában 1883. egy nagy romhelyet talált itt, mely 20 m. magasságu alacsony domb formájában szabálytalan tojásdad alaprajzot mutat; körülbelül 230 m. széles és 350 méter hosszu. 1888. a berlini orientalista bizottság Human, Winter és Luschan vezetése alatt ásatást végeztetett e helyen. Sz. fellegvárnak tekinthető, melyet alsó város környezett. Kétszeres körfal 100-100 toronnyal és 3-3 kapuval zárta körül. A déli kapu domborművei a legrégiebbek, valószinüen a Kr. e. II. század közepéről. Nem sokkal ifjabbak a várkapu domborművei, hatalmas oroszlánokkal és bikákkal. A másik belső várkapu későbbi időből látszik származni, mert hat nagy oroszlánjának feje már kerekded dombormű. Az ásatásból kikerült gyüjtemény legnagyobb részét a berlini királyi muzeumban, egy részét a konstantinápolyi császári régészeti muzeumban helyezték el.

Szenegál

1430 km. hosszu folyó Ny.-Afrikában. Két forrásfolyóból keletkezik. A Bafing (Baleo) Timbótól DNy-ra a Futa-Djalonban, a Bakhoi pedig Diditől É-ra ered. Mindkettő Bafulabe mellett egyesül és azután a 16 m. magas, 300 m. széles guineai, Medina előtt pedig a felui vizeséseket alkotja, Medinánál torkollik belé a 200 km. hosszu Kuniakari (Tarakole), amely a forró évszakban csaknem egészen kiszárad. Bakel fölött fölveszi a Bambukot Bondutól elválasztó Falemét, amely a száraz évszakban szintén csaknem kiszárad. Bakel fölött fölveszi a Bambukot Bondutól elválasztó Falemét, amely a száraz évszakban szintén csaknem kiszárad. Bakelnél a Sz. tágas síkságra ér; kanyargásai közben nagy és igen termékeny szigeteket, a többi közt az Elefántcsont-szigetet vagyis Morfilt, alkot. A tengertől mintegy 266 km.-nyire számtalan ágra oszlik. Deltájának területe 1500 km2; benne számos a sziget, a többi közt az is, amelyen St.-Louis épült. Az időszaki áradások a környékét termékennyé, de egészségtelenné is teszik. A tenger erős hullámzása és az évszakok szerint 2 1/2-4 m. mély zátony a hajóknak a torkolatba való behatolást nagyon megnehezítik. Az esős évszakban juniustól október közepéig a gőzösök Kayesig mehetnek föl, a száraz évszakban azonban már csak rendkivül sekély járatu hajók mehetnek föl Mafuig (400 km.-nyire St.-Louistól). A Sz.-t a karthagói Hanno Chretesnek vagy Chremetesnek nevezi; a későbbi antik irók Stachir és Bambotus néven ismerik. 1447. a portugál Lancerota újból fedezte föl és a partjain lakó Sz.-berberektől keresztelte el. Vizkörnyéke: 440,500 km2. Sz.-nak nevezik Szenegambia (l. o.) francia gyarmatot is.


Kezdőlap

˙