Szialagóg szerek

a. m. nyálképződést előidéző szerek.

Sziám

Hátsó-Indiának középső, a francia és angol birtokok közt fekvő részét elfoglaló önálló fejedelemség, amely benyulik a Malakka-félszigetre, de az 1893-96-iki időközben a francia birtokok felőli határán, nevezetesen a Mekong jobb partján 25 km.-nyi szélességü terület semlegessé lett, amelyen a franciák akadálytalanul állíthatnak fel katonai és egyéb állomásokat. Területét mintegy 200,000 km2-re becsülik, lakóinak számát pedig kilenc millióra. Sziám áll a Menam síkságából, amelyet É. meg Ny. felől a tibet-birmai hegyek határolnak, meg az ezen síkságtól K-re fekvő fensíkból. A tibet-birmai hegyláncok leghosszabbika a Tanen-Tang-Gii, amelynek folytatása a Tenasszerim-lánc (Taneng-tha-ri), amely a Mulai-jit (1676 m.) hegycsomóban éri el a legnagyobb magasságát és amelyből számos lánc ágazik ki. A K-i fensík magaslatai alacsonyabbak. A Menam síksága 600 km. hosszu és 200-250 km. széles. Fő folyója a Menam, amelynek legnagyobb mellékvizei a Menam Pecsaburi, a Menam Meu-Ang-Pran, a Klong-Rejong, Takang, Thepong stb.; egyéb nagyobb vizei a Thaong-in, a Szaluen mellékvize és a Szong-ke, amely a Tonle-szapba ömlik. A jun. és nov. közt szakadó esők a folyók vizét megárasztják, ami által a környéküket a lerakodó iszappal megtermékenyítik. Partjait a Sziámi- és Gengál-öböl mossák. Az éghajlat meleg; Bangkokban az évi középhőmérséklet 26,7°. Három évszakot különböztetnek meg rajta; ezek a meleg (jan.-ápr.), az esős (máj.-aug.) és a hüvös (szept.-dec.). A föld nagyobb részt igen termékeny; mivel azonban a benszülött lakosság 1-3 havi kényszermunkát köteles a hatóságoknak teljesíteni, elég rosszul van megmívelve. A házi rabszolgák, valamint az adósságaik folytán szolgaságra jutottak száma fokozatosan apad, mivel a szolgák gyermekei, ha 21 évesek, megszünnek azon túl rabszolgák lenni. Mind a mellett napszámosmunkát D-en leginkább csak a khinaiak, É-on a nagy erdőségekben pedig birmaiak, karenek stb. végeznek. Még a Menam deltája is csak 1/20 részében van megmívelve. A fő termék a rizs, amely a lakosok fő tápláléka és a fő kiviteli cikk (1894. rossz évben 485,255 tonna); egyéb termékek: a bors (1894-ben 937 tonnával exportáltak) só, szárított hal, marha és szezam; egyedül a helyi szükésglet számára termelnek még dohányt, pamutot, kávét és kendert. Tropikus gyümölcsökben is bővelkedik Sziám; É-i részében pedig a nagy erdőségek kitünő teak- és egyéb értékes fát szolgáltatnak. Aranyat mosnak néhány folyó homokjából; drágakőbányák több helyen találhatók, legjelentékenyebbek a Pailin ésNavong mellett találhatók. A házi állatok közül a legnagyobb számmal tenyésztik a szarvasmarhákat; vannak azonkivül sertések, juhok, kecskék s az É-i részeken lovak is; Sziámban ezenkivül házi állatul használják az elefántot is; a királyi elefántistállók Ajuthiában vannak. A lakosok a francia annexió végrehajtása előtt igy oszlottak meg: volt sziámi 2,5, khinai 1, laoszi 2, maláji 1 és bevándorolt birmai, hindu meg kambodsai összesen 2,5 millió. Az uralkodó vallás a buddhizmus. Az ipar csakis házi ipar és a primitiv házi szükségletek előállítására szorítkozik. A kereskedelem nagyobbára idegenek kezében van; a külkereskedelem főképen Bangkokban, a fővárosban pontosul össze. 1895. a behozatal értéke volt 19.384,513, a kivitelé 25.280,598 dollár. A kivitel fő cikkei: rizs (14,7 millió), teakfa (2,7), szarvasmarha (0,4), állati bőrök (0,2 millió dollár); a behozatal fő cikkei szövőiparcikkek (5,2), ékszerek (1,2), opium (0,7), cukor (0,4), gépek (0,2 millió dollár). Ezenkivül még élénk forgalom van a San-államok és Jünnan felé. A tengeren való külkereskedelem értéke sterling fontokban 1895. a következő volt:

Behozatal honnan?

Értéke

 

Kivitel hová?

Értéke

Szingapur

8.733,734

 

Szingapur

8.661,303

Hong-kong

4.670,761

 

Hong-kong

10.838,634

Khina

783,045

 

Khina

87,702

Bombay

2.095,066

 

Európa

314,220

Egyéb helyek

3.101,907

 

Rio-Janeiro

630,945

     

Bombay

889,955

     

Egyéb helyek

3.858,547

A királyi méltóság névleg örökös; az uralkodó királynak azonban joga van bárkit örökösévé kinevezni. A végrehajtó hatalmat a király a szenabodi nevü testület tanácsának meghallgatásával gyakorolja, amely testület a közigazgatás különböző ágainak (külügy-, bel-, igazság-, pénz-, közmunka-, közoktatás-, had-, tengerészetügy stb.) vezetőiből áll, akik nagyobbrészt a király rokonai. A törvényhozó hatalom a király 1895-iki rendelete értelmében egy legalább 12 kinevezett tagból álló testület kezébe van letéve, amely a király beleegyezte nélkül csak akkor szabhat kötelező törvényeket, ha a király hosszabb ideig távol van vagy beteg. A Malakka-félszigeten adót fizető hűbéres országok: Kedah, Patani, Kelantan és Tringganu; hasonló viszonyban vannak Sziám királyához a Csingmai, Lakon, Lampuncsi, Nan, Pre és még néhány San-ország. A tulajdonképeni Sziám 41 tartományra vagyis kerületre van fölosztva, amelyek mindegyikének élén egy-egy kormányzó áll, akik más alárendelt tisztviselőkkel rendelkeznek. Az egész belügyi kormányzat élén Damrong herceg belügyminiszter áll, aki újabban a hűbérállamokat is erősen ellenőrizteti. A király jövedelmei és az ország kiadásai 2 millió font sterlinget tesznek ki. A katonakötelezettség általános, de megváltásnak van helye. Az állandó hadsereg 5000 főből áll. A kormány birtokában levő puskák száma: 80,000. Ezenkivül Sziámnak vannak hadi hajói (22) és 15,000 tengerészkatonája.

Történelem. Sziámba a mostani törzsek É. felől az V. sz.-ban vándoroltak be, kiszorítván onnan a kambodsaiakat. A XIII. sz.-ban Sziám már a mostani kiterjedését érte el. Biztosabb adataink Sziám történelméről azonban csak 1350, Faja-Utong illetőleg Fra-Rama-Thibodi nevü király kora óta vannak, aki csaknem Jáváig terjesztette ki a hatalmát. 1555. Sziám a peguiak hatalmába kerül, de már 1567. ismét felszabadul. Falcon vagy Faulcon Konstantin, egy genovai vagy görög születésü kalandor megérkeztéig (1659-ig) azután Sziám történelme csupa palotaforradalmakból állott. Ekkor azonban Faulcon tanácsára Sziám királya Európa királyaival lép érintkezésbe. Fra Narain király követsége 1684. érkezett meg XIV. Lajos udvarába. A francia követség 1687. érkezett meg Ajuthiába, Sziám akkori fővárosába. Az európaiak befolyása azonban felköltötte a benszülöttek féltékenységét s Faulcon meggyilkoltatását (1688) vonta maga után. 1767. a birmaiak másodszor is meghódítják Sziámot, de ennek lakói Faja-Takh-Szin vezérlete alatt az igát csakhamar ismét lerázzák; királyuk Fra-Futi-Sao-Luang pedig 1772. székhelyét átteszi Bangkokba. Ezután az európaiak befolyása ismét gyökeret vert és a jelen század közepe felé Sziám királyai magok is európai értelemben művelt emberek voltak, akik az európai emberekkel kereskedelmi szerződéseket kötöttek és országuk jólétét előmozdítani igyekeztek. 1893. határvillongások miatt összeütközésbe jöttek Franciaországgal. A franciák háboruval fenyegetőztek és ez elől Sziám királya csak ugy menekült meg, hogy a Mekong bal partján fekvő területet átengedte a franciáknak és azonkivül a keleti határon birtokából 25 km.-nyi széles területet semlegesnek nyilvánított. Mostani királyuk Csulalangkorn (szül. 1855.) európai nevelésben részesült s országában is európai kulturát törekszik megvalósítani. Az irdalomnak pártolója, sok angol munkát fordíttatott le hazája nyelvére, összegyüjtette s kinyomatta a sziámi népmeséket. 1897. nyarán Európában körutat tett s ez alkalommal (jun. 26-30.) hazánkat is meglátogatta.

Sziámi ikrek

igy neveztek egy ikerpárt, amely a köldök fölött volt egymással összenőve. Nevük Csang és Eng volt, 1811. Maklongban, Sziámban születtel és É.-karolinai farmjukon haltak meg 1875. jan. 17. Európában és Amerikában számos ízben pénzért mutogatták magukat és két nővérrel házasságot kötvén, 18 gyermekük született. V. ö. Virchow cikkét a Berliner klinische Wochenschrift 1870. évfolyamában.

Sziámi nyelv

(a benszülöttek thainak nevezik), a khinai nyelv rokona, egyszótagu; a többszótagu szavak vagy összetételek a szanszkrit vagy páli nyelvből kölcsönzöttek. A grammatikai viszonyokat segédszókkal vagy a szavak rendje által fejezik ki. Minden szónak u. n. zenei hangsúlya van.

Sziámi-öböl

a D.-Khinai-tenger egy része Malakka és Hátsó-India közt; a Mekong-torkolat mindig jobban összeszorítja. Partjain számos a sziget, aminők: Szicsang, Lan, Kram és a Csang szigetek.

Sziatiszta

város és görög keleti érsek székhelye Ny.-Makedoniában, Monasztir török vilajetben, a felső Haliakmon (Visztrica) közelében, feltői szép vidéken, körülbelül 7000, nagyobbára cincár lak., néhány csinos templommal, jelentékeny könyvtárral. A környéke dombjain terem a Sz.-i bor, az u. n. Heliumenon.

Szibaris

(Sybaris), nevezetes ókori város Lukania tengerpartján, a Kratisz folyó és ennek mellékfolyócskája a Sz. között, melynek nevét azokaz achájai telepesek hozták magukkal, akik avárost alapították. Az alapítás Kr. e. 720. történt, s a város virágzó kereskedelme által, melyet különösen Kis-Ázsia felé folytatott, igen gyorsan fellendült. Hatalmának tetőpontján 25 más városnak parancsolt, s noha lakosainak száma nem haladta meg a 100,000-et, Kroton ellen való harcában mégis 300,000 katonát állíthatott ki. De a jóllét elpuhította Sz. lakóit, elpuhultságuk (szibarita vázról beszél Berzsenyi) közbeszéddé vált (bántotta őket még az összetüremlett rózsalevél is, mely ágyukba tévedt), s igy a döntő küzdelemben (Kr. e. 510.) Kroton győzött, Sz. pedig teljesen elpusztult. Lakosai közül azok, akik teljesen kétségbe nem estek, egyesültek azzal az athéni gyarmatos rajjal, melynek soraiban Herodotost is megtaláljuk, s Kr. e. 443. nem messze a régi várostól Thurioit alapították, amely Charondas demokratikus kormánya alatt csakhamar jelentékeny virágzásra jutott. A második pún háboruban (Kr. e. 204.) Hannibal fölprédálta a várost és lakosainak túlnyomó többségét Krotonba telepítette által. A rómaiak az igy támadt hézagot katonai gyarmattal pótolták, mely Copiae néven sztrategiai szempontból bevált, de máskülönben nem sokat hallagott magáról. Meg volt erősítve és a polgárháboruban sikeresen dacolt Pompejus katonáival. Sz.-nak helyén most Polinaris nevü falu fekszik, melynek területén 1879 óta ásatásokat folytatnak s mindenekfelett gazdag sírmezőket tártak fel. V. ö. Cadicamo, La necropoli monumentale di Sibari (Milano 1879).

Szibaveihi

v. Szibúje, Abu Bisr 'Amr ibn Othmán ibn Kanbár, az arab grammatika atyja, persa szülőktől szül. körülbelül 750. Ifjuságában teologiai tanulmányokkal foglalkozott, utóbb a filologiára adta magát és 32 éves korában Baszrában telepedett le, amely akkoriban a nyelvtani buvárlatok hazája volt; utóbb Bagdadba ment lakni. Tudományos vitatkozásoktól elkedvetlenítve, visszatért Baszrába, majd persa hazájába, ahol 40 éves korában meghalt. Sz. grammatikai műve korszakalkotó az arab nyelvtudományban; Al-Kitabnak a. m. «a könyv»-nek nevezik. Először Sylvestre de Sacy közölt belőle fordításos mutatványokat Anthologiae grammaticale arabe (Páris 1827-29) c. művében. Teljes kiadását adta Derenbourg: Le livre de S. (2 köt., u. o. 1881-1889). Németre Jahn Gusztáv fordította és magyarázatokkal is ellátta (Berlin 1894, és köv.). V. ö. Flügel, Die grammatischen Schulen der Araber (Lipcse 1862).

Szibéria

(helyesebben Szibiria, oroszul Szibirj), Ázsia egész É-i részét magában foglaló orosz birtok az Északi-jegestenger, a Bering-szoros és tenger, az Ohocki-, a Japán-tenger, Korea, Mandsuria, Mongolország, a középázsiai orosz birtokok (Szemipalatinszk, Akmolinszk és Turgai), az Ural folyó és hegység között; ezen földrajzi határok azonban az adminisztráció által megállapított határoktól annyiban különböznek, hogy az Ural K-i oldalára az európai orosz kormányzóságoknak, Perm, Orenburg és ufának egyes részei átnyulnak. Ezeket leszámítva Sz. területe 12.518,487 km2, lakóinak száma (1895) 7,2 millió. Felszine. Sz. nagyjából tekintve É-nak lejtősödő síkság, amely D-en a középázsiai nagy felföldre támaszkodik; e felföld É-i szegélyét magas, összetöredezett hegyláncok alkotják, amelyek Sz.-t D. felől határolják. Sz. folyóvizei közül 38-nak van több mint 650, 27-nek több mint 1000 és 8-nak több mint 2000 km.-nyi hosszusága. Nagyobb részök D-ről É-nak folyik és K-i partját mossa ki. A legnagyobb folyók az Ob, Jenisszei, Lena és Amur; kisebbek a Pjasszina, a Khatanga, az Anabara, Olenek, Jana, Indigirka, Kolima, Anadir, Kamcsatka és Penzsina. Az állóvizek is számosak s a Lena és Amur közti vidéki Finnország «ezer tavára» emlékeztet. 23 tónak van legalább 250 km2-nyi területe. Legnagyobb a Baikal; nagyságra nézve utána sorakoznak a Hanka (3792 km2 ter.), a Csani (3612 km2), a Taimir (2653 km2), a Vojevoli (2205 km2), a Krasznoje (1172 km2); a többiek már kisebbek 1000 km2-nél. A legfestőibb környékü a Teleckoje (478 km2). A tengerpart hossza 30,814 km., amiből 15,906 az Északi-jegestengerre és 14,908 a Nagy-oceánra esik; mindannyia azonban az év kisebb-nagyobb részében (2-12 hónapig) jéggel van körülfogva. A partok előtt elterülő szigetek, Szakhalint kivéve, lakatlanok. Kikötők a Nagy-oceán partján: Petropavlovszk, Ohock, Aian, Nikolajevszk, Konstantinovszk és Vladivosztok.

Az éghajlat erősen kontinentális és zord; az ország nagyobb részének évi középhőmérséklete 0o alatt van, csakis Tomszk, Irkutszk, Transzbaikalia és orosz Mandsuria legdélibb részeiben emelkedik az évi középhőmérséklet +2°-ra. Verhojanszk körül van az óvilág hidegsarka, ahol az évi középhőmérséklet -16,7° és a leghidegebb hónapé -49°, a legmelegebbé +16°. A hideg K-en nagyobb mint Ny-on. Jellemző Sz. klimájára nézve, hogy folyói rendesen egy félévig v. annál hosszabb ideig is jéggel vannak takarva. Az esőzések nem gyakoriak és az évi csapadék nem sok (Tobolszkban 473 mm.); Ny-on több mint K-en. Flórájában 3 zónát különböztetnek meg: a délit, középsőt és északit. A déli nagyobbára a turáni steppék növényzetéhez hasonlít; a középső, legnagyobb kiterjedésü, az európai erdős vidék folytatása és az északi tundra-növényzet. A fauna kevés fajt és számos egyént tüntet föl. A legészakibb részeken a jegesmedve, a sarki róka, a lemmingek, a rénszarvas, a kutyák (Canis lagopus), a középső részeken szarvasok, őzek, vaddisznók, farkasok, hiuzok, fajdtyúkok, értékes prémü állatok (szürke mókus, hermelin coboly stb.) élnek. Ny-i Sz. déli részein gazellák és antilópok, továbbá a vadszamár található, míg az Amur környékén különböző mandsu, sőt indiai madarak és rovarok is láthatók. A folyók nagyon gazdagok halakban; a Baikal-tóban fókák (Phoca baicalensis) is élnek. Sz. igen gazdag ásványkincsekben. Aranyat (1893-ban 1977 pud Ö leginkább a folyókból mosnak, különösen az Altaiban, Nizsne-Udinszk, Jenisszeiszk járásokban, az Olekmában és Oldoiban, továbbá az Uralban; ezüstöt (1893-ban 480 pud) kevesebbet találnak; az ólombányák az Altaiban és a Nercsinszk-környéki hegyekben vannak. 1893. a termelés 9860 pud volt; rezet (13,298 pud) az Ural és Altai bányái szolgáltatnak; vasérctelepek vannak az Uralban, Altaiban, Irkutszk és Szelenginszk környékén, széntelepek az Altai kiágazásaiban, Jenisszeiszktől D-re, Irkutszk közelében, Nercsinszk környékén, a Parti-tartományban és Szakhalin szigetén. A leghiresebb grafitbánya az aliberti; a tunkait és turukhanszkit már nem művelik. Glaubersót nyernek a Tomszktól D-re fekvő Marmisi tóból, drágaköveket az Uralból. A földmívelésre alkalmas területet 2.587,000 km2-re becsülik; egyedül Tobolszkban és Tomszkban az állam birtokában levő megmívelhető földek 14.998,400 ha.-t tesznek ki. A földmívelés módja azonban nagyon primitiv. Évenként mintegy 85 millió pud gabonát termelnek, amiből 12 milliót exportálnak. Gabonán kivül fontos termék a dohány (749 ha.-on 1.071, 432 kg.). Az erdők óriási kiterjedésüek, de botor irtásnak vannak kitéve. A retek nagy terjedelme folytán a házi állatok száma a lakossághoz mérten jelentékeny; a lovak számát 2, a szarvasmarhákét 2,1, a juhokét 2,7, a sertésekét 0,5 millióra becsülik; ezeken kívűl tartanak kecskéket, rénszarvasokat, DNy-on tevéket, a Szajáni és Altai hegységekben jak-tulkokat is; a méhtenyésztés, vadászat és halászat szintén jelentékeny foglalkozási ágak.

A lakosok 4,5 millió oroszon kivül burjátok (208,000), jakutok (200,000), tunguzok (64,000), mandsuk (14,000), szamojedek, osztjákok, tatárok (24,000), khinaiak (9000), koreaiak (14,000), japánok (1000), szakhalini benszülöttek (35,000) és mások. A születések száma (1892) 225,252, a halálozásoké 209,128 és a házasságoké (1889) 23,481. A bevándorlás Oroszországból jelentékeny. 1895. 100,000, 1896 első felében pedig 145,000 vándorolt be. Az ipar aránylag jelentéktelen. 1892-ben 613 nagyobb ipartelep volt 7455 munkással és 9,4 millió rubel értékü termeléssel; ebből 4,2 millió jut a liszt és 2 millió a bőrgyártmányokra. 1887-88-ban 45 szeszgyárban 127,797 hl. szeszt termeltek. Vasmű van négy. A legnagyobb vásárokat Isimben tartják. A Nagy-oceán kikötőiből exportáltak 3 millió rubel értékü árut (1 millió szőrmeárut és 11/2 millió cetterméket), importáltak 118,000 rubelért. A szárazföldi határon a kivitel (bőrök, szőrmék, gabona) 1891-ben 3,8, a bevitel 13,5 millió rubel volt. A Khina felőli forgalomban a tea a fő árucikk (1892-ben 1,2 millió pud). Az Ural mellől Irkutszkba, Kjachtába, Buhtarminszkbe és Cujszkba vezető utakon kívűl a mesterséges utak száma nagyon csekély. A gőzhajók csak néhány nagyobb folyón járnak. A vasutak a 60 km. hosszu urali vasút és az épülőfélben levő nagy Sz.-i vasút, amelynek egész hossza 7112 verszt lesz. Cseljabinszknál ágazik ki az európai hálózatból és Vladivosztoknál a Nagy-oceán partján fog végződni. A telegráf 1871 óta végig megy egész Sz.-n és egyik ága Pekingbe vezet. A fontosabb közművelődési intézetek: 1 egyetem, 5 gimnázium, 4 progimnázium, 3 reáliskola, 5 papi szeminárium, 9 papi iskola; leányok számára: 6 gimnázium, 19 progimnázium; továbbá az orosz földrajzi társaság egy-egy fiókja Irkutszkban és Omszkban, az Amur-vidék átkutatását célzó társaság Vladivosztokban. 1893-ban 24 újság jelent meg Sz.-ban. Közigazgatási célból a következő részekre oszlik: Tobolszk, Tomszk kormányzóságok, amelyeket együtt véve Ny-i Sz.-nak hivnak, Irkutszk, Transzbaikalia, Jakutszk és Jenisszeiszk kormányzóságok (K-i Sz.), az Amur vidéke, a Parti-tartomány (Primorszkaja) s Szakhalin. A legnépesebb város Irkutszk (50,566 lak.). Sz.-t tudvalevőleg az oroszok a deportáció helyéül választották. A hivatalos adatok szerint 1823-tól 1889-ig 767,849 (köztük 167,145 öjnkéntes) ment száműzetésbe. Ezen számokban azonban nincsenek benne azok, akik a politikai vétségek miatt száműzettek, mert ezeket illetőleg tiltva van minden adat közlése. L. Deportácio.

Történelem. Sz. elfoglalására Jermak (l. o.) kozák vezér szolgáltatott alkalmat azzal, hogy 1581. Kucsum khánnak az Irtis mellett fekvő fővárosát Szibirt elfoglalta és az elfoglalt területet IV. Iván cárnak ajándékozta. I. Fedor uralma alatt az országot az Ob torkolatáig elfoglalták és 1601. Mangaszeját, 1618. pedig Jenisszeiszk erősségeket elpusztították és innen folytatták az előre nyomulást. 1640. jutottak el Ohockig, 1644. az Amur torkolatáig, 1648-49. Dezsnev körülhajózta a Keleti-fokot és behatolt az Anadir torkolatába (l. Oroszország történelmét). A tudományos fölfedező utazók közül a kiválóbbak: Bering, Wrangell, Bunge, Helmersen, Middendorf, Maximovics, Polyakov, Jadrincev, Cserszkíj, Csekanovszkíj, Castren, Böthlingk, Schiefner, Pallas, Erman, Humboldt, Cotta, Brehm, Atkinson, Nordenskiöld, Benyovszky gróf, Munkácsi B. és Pápay K.

[ÁBRA] SZIBÉRIA.

Szibériai pestis

a szarvasmarhák és a juhok járványos betegsége, mely Szibériában és európai Oroszországban évenkint nagy veszteségeket okoz (1895-ben 20,189 db. szarvasmarha hullott el benne európai Oroszországban) és mely valószinüleg azonos a lépfenével (l. o.).


Kezdőlap

˙