Szigetközi ármentesítő társulat

Hivatalból alakították 1892. Szigetköz (l. o.) ármentesítése céljából. A Felső-Duna szabályozása által a mosoni ágba bejutó árviz mennyisége megkisebbedvén, lehetővé vált, hogy az ármentesítést kizárólag a Nagy-Duna ellen emelt töltésekkel foganatosítsák. Székhelye Győr, védő töltéseinek hossza 91,500 folyóméter; árterülete 66,000 magyar hold; a munkálatok terv szerinti költsége 800,000 forint.

Sziget-Monostor

község, l. Monostor (10).

Sziget-Szent-Miklós

nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pesti alsó j.-ban, (1891) 2738 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Szigettenger

(Archipelagus), a Görögország és Kis-Ázsia közt fekvő szigetvilág neve. A déli, Cerigo (Kythera), Cerigotto (Antikythera), Kréta, Karpatosz, Kaszosz és Rodus által alakított szigetsortól eltekintve, megkülönböztetik benne a Kikladokat (l. o.), a Sporádokat (l. o.), az É.-i Sporádokat (Szkirosz, Szkiatosz, Szkopelosz stb.), amelyek Tesszáliától K-re terülnek el és végre a trákiai szigeteket (Taszosz, Szamotrake, Imbrosz, Lemnosz), amelyek az Egei-tenger É-i partja közelében vannak. Mindezen szigetek, néhány vulkáni képződésütől eltekintve, egy előbbi geologiai korszakban Kis-Ázsiával, illetőleg Görögországgal egy szárazföldet alkottak. Történeti fejlődésük is e két földhöz köti. Kr. e. 475-től az egoszpotámoszi csatáig (405) Athén, későbben Spárta uralma alatt állott, azután visszakerült Athénhez; a keroneai ütközet (376) után pedig Makedonia vette birtokba. Ennek és a diadochok országainak meghódítása után római birtokká lett; a római birodalom megosztásakor pedig Bizánchoz került és annak birtokában maradt a 4. keresztes hadjáratig. 1207. a velencei Marco Sanudo elfoglalta Naxosz, Parosz, Antiparosz, Szantorin, Anafi, Milo stb. szigeteket és mint a konstantinápolyi latin császár hűbérese a dodekanneszoszi vagyis Sz.-i herceg címét vette föl. utódai 1383-ig naxoszi hercegek címén uralkodtak a fennevezett szigetek nagyobb részén. Dinasztiáját 1383. a Crispo-család követte az uralomban. Ezen új dinasztia megmaradt a szigetek birtokában mindaddig, míg 1566. II. Szelim szultán az utolsó naxoszi herceget IV. Crispo Jakabot el nem fogatta és a szigeteket zsidó bankárjának Miquez Juannak nem adta, aki Don Naszi József néven uralkodott rajtuk. Midőn ez új herceg 1579 aug. 2-án meghalt, a Sz. az oszmán birodalomba kebeleztetett be. A görög szabadságharcban végre a Kikladok, az É.-i Sporádok és Szkirosz az új királyság tulajdonaivá lettek.

Sziget-Újfalu

nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pesti alsó j.-ban, (1891) 1347 magyar és német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Szigetvár

nagyközség Somogy vármegye Sz.-i j.-ban, (1891) 5078 magyar lak., járásbirósággal és adóhivatallal; van iparostestülete és iparostanonciskolája, gőzmalma, vasútja, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. A hires Sz.-i vár a község É-i oldalán, az Almás pataktól alkotott szigeten feküdt. A várat, melynek őrsége a portyázó török csapatokban nagy kárt tett, 1566 aug. 5-én II. Szolimán szultán személyesen ostrom alá fogta; ennek óriási hadai ellen Zrinyi Miklós a vár parancsnoka egész szept. 7.-ig tudta a várat fentartani. Szept. 5. Szolimán meghalt, vezérei azonban halálát titokban tartva szept. 7. kétségbeesett erőfeszítés után a várat elfoglalták s ennek hős védelmezője bajtársaival együtt az utolsó, halálra szánt kirohanás alkalmával odaveszett. Zrinyi eleste helyén egy kápolna áll s halála napját évenkint ma is megünnepli a város. A város főterén oroszlán-emléket emeltek Sz. hős védőjének. A plébániatemplom kupoláját Zrinyi végső viadalát ábrázoló festmények ékesítik (l. Magyar festészet). V. ö. Századok 1876. évf.

[ÁBRA] Szigetvár a XVI. században.

Szigetvári

Iván, tanár és iró, szül. Kun-Félegyházán 1858 febr. 27. Iskoláit szülőföldén, Kecskeméten, Szegeden és Budapesten végezte, azután a tanári pályára lépett s mint állami gimnáziumi tanár Budapesten működik. Tanulmányi célból 1892. és újabban 1896. nyugaton utazott. Irodalmi működését hirlapokban, folyóiratokban kezdte irodalomtörténeti, kritikai, pedagogiai cikkekkel. Önálló művei: A magyar dráma kezdete (1883); Arany Toldyja a középiskolában (1884); Ifjusági játékok és kirándulások (1892).

Szigeum

(Szigeion), hegyfok Kis-Ázsiában, Troasz tartományban, a Helleszpontusz déli bejáratánál. Az athéniek már Kr. e. 610., tekintettel ezen pontnak sztratégiai fontosságára, állást foglaltak és hasonnevü várost építettek itten és elűzték a mitilenebelieket, akik aztán északra építettek egy Achilleion nevü erődöt, ugyanott, ahol a néphagyomány már az ókorban Achilles, Patroklos és Antilochos sírhalmait mutogatta. Az Achillesről nevezettet fel is bontották, de egy körülfalazott sírkamrán kívűl egyebet nem találtak. Értékesebb lelet vetődött felszinre a régi Sz. város helyére épült Jeniser falu területén. Kettős (óattikai és jón) ábécé szerint szövegezett felirat ez (Sz.-i felirat), mely a londoni British Museumban látható.

Szigfrid

a Nibelungen-dal (l. Nibelung-ének) hőse, akiről azonban egyéb énekek, különösen Sz. ifjuságát tárgyaló népdalok is éltek a nép ajkán. Ez énekek elvesztek, egy azonban (Der hürnen Seifried) késő (XVI. sz.-beli nyomtatott) alakjában megmaradt és nemcsak a régi német irodalomra (Hans Sachs), de a magyar népkönyvekre is (Csontos Sz.) hatással volt. A Sz.-dal előadása lényegesen eltér a Nibelung-énekétől. Szerinte egy sárkány rabolja el Kriemhildát, Gibich wormsi király leányát és Siegfried egy törpének Eugelnek segélyével öli meg a sárkányt és szabadítja meg a szüzet, aki aztán nejévé lesz. A Sz.-dal részletes tartalmát adja Koenig, Deutsche Literaturgeschichte, 66. s köv. old.; további Steiger, Die verschiedenen Gestaltungen d. Siegfriedssage in der germanischen Litteratur (1873); kritikai méltatását magyar nyelven Heinrich Gusztáv, A német irodalom története (291. s köv. old.).

Szigliget

kisközség Zala vármegye tapolcai j.-ban, (1891) 934 magyar lak. A község mellett erdős hegyen állnak Sz. vár romjai. E várat a tatárjárás után Favus pannonhalmi apát építtette; a XV. sz.-ban az Ujlakyak birták, 1490. a gazdag Lengyel-család kezében van. sz. jelentékeny védelmi vár volt, melyet a törökök nem birtak elfoglalni. 1672. villámcsapás folytán nagy részben leégett és többé nem épült fel.


Kezdőlap

˙