Szikion

(Sicyon, azaz uborkavidék, a mitikus időben állítólag Mekone, azaz mákvidék), régi görög város a Peloponnezus északi tengerpartján, termékeny vidéken, Korintus és Achája között; eleinte jóniak lakták, később az u. n. dóriai vándorlás alkalmából dórok vándoroltak be, azonban később megint a jóniai elem vergődött túlsúlyra. Miután a spártaiak ezt a dinasztiát megbuktatták, Sz., ugyan politikai jelentőség nélkül, leginkább a virágzó ipara és művészete által tünt ki. Polykletos a szobrász, Pausias a festő Sz.-ból származtak. Demetrius Poliorketes elfoglalta a várost és kényszerítette a lakosokat az alsó város elhagyására s az új városnak a fensíkon való felépítésére. Az új város tekintélyét emelte Aratos (l. o.). Korintus elpusztítása után a rómaiak eleinte kedveztek Sz.-nak; M. Aemilius Scaurus azonban műkincseitől megfosztotta. A Kr. u. II. sz.-ban még számos temploma és nyilvános épülete volt meg. A város romjai a mai Vaziliko falu mellett fekszenek. A szinház alapjait 1887. amerikaiak kiásták. V. ö. Curtius, Peloponnesos (2 köt., Gotha 1852).

Szikkim

(dingdsing, Deundsong Marsz), brit-indiai hűbéres fejedelemség a Himálaja K-i részében, Dardsiling, Nepal, Tibet és Bhutan közt, mintegy 6500 km2 területtel és (1891) 30,458 buddhista és nagyobbára lepcsa lak. A Tiszta és mellékfolyói (Randsit) által öntözött változatos felületü ország termékei a pamut, búza, rozs, kukorica, rizs, banána, narancs, kardamomum és olajos növények. A szarvasmarhák és lovak Tibetből importáltattak. Fő helyei Tumlong és Gamtak. S. 1889 óta áll brit hűbéruralom alatt.

Szikla

(Szihla), kisközség Zólyom vármegye breznóbányai j.-ban, (1891) 513 tót lak., üveggyárral, mely évenkint 30-40,000 schock ablaküveget állít elő.

Szikla

minden szálban levő kőzet, mely a legkülönbözőbb alakulatokat alkotja. A viz munkája meg a légbeliek alakítják és folynak be alakjának változására.

Sziklagyöngye

(növ., Draba L.), apró, keresztesvirágu fű, kiváltképen a magasabb hegyek meg a havasok szikláinak hasadékában. Virága fehér vagy sárga. 170 faja az északi földgömb mérsékelt és hideg vidékén nő, valamint Amerika délnyugati részén, hazánkban 10-12 faj, közte néhány benszülött. L. még Daravirág.

Sziklahegység

l. Rocky-Mountains.

Sziklai

Soma (tkp. Sziklai György), iró, szül. Szabadkán 1854 szept. 27. Gimnáziumi tanulmányait u. o. végezte. 1880. jogdoktor, 1883. gyakorló ügyvéd, 1886. a Szabadkai Hirlap megalapítója és szerkesztője, 1896-ban dettai királyi közjegyző. Eredeti költeményei s műfordításai, elbeszélései, rajzai, tárcái 1877-től kezdve elszórtan jelentek meg. 1878-79. lefordította Shakespere szonettjeit, 1881. kizárólag Petrarca szonettjeinek fordításával foglalkozott s ugyanakkor közölt abból mutatványokat a Fővárosi Lapokban és Ország-Világban. Önálló művei: Mirza-Shaffy dalai (1881) a Bodenstedt kötetének első teljes magyar fordítása. 1882. megirta Szabadka szabad királyi város megbizásából Palics fürdő monográfiáját (a szaktudományi részt Wiener S. dr. fürdőorvos adatai nyomán). 1895. évben: Glosszák. Egy pesszimista széljegyzetei, Kenedi Géza dr. előszavával (filozofiai, társadalmi és politikai tárgyu aforizmák).

Sziklanemek

a. m. kőzetek (l. o.).

Sziklás

(Susanovec), kisközség Temes vármegye rékási j.-ban, (1891) 1022 oláh lakossal.

Sziklay

János, iró, szül. Veszprémben 1857 ápr. 2. Iskoláit u. o., Székesfejérváron és Pozsonyban, az egyetemet Budapesten végezte, hol 1884. a bölcsészeti fakultáson doktorátust nyert. Eleinte gazdasági pályára készült s Békés vármegyében gazdasági irnok volt, de iskoláinak folytatására Pozsonyba ment, ott Toldy Ferencre mondott emlékbeszédével és több költeménnyel feltünvén, 1876. az akkor ott alakult magyar napilap belső munkatársa és több fővárosi lap levelezője lett. 1879. Budapestre jött s azóta állandóan az irodalomnak él. Számos hirlapi cikken kívűl földrajzi és etnográfiai munkákat is irt. Önállóan megjelent művei: A méltóságos asszony (1882); A tékozló fiu; Egy magyar testőr; Ingoványon át (1886); Keresd a férjet (1887); Atheisták (1891); Leonora (1891); A cserepesi kastély (1891); szép Balaton mellől (1884); Ábrándos évek (2 köt., 1887); A magyar Alföld; A Dunántúl (az Orell-Füssli-féle négy nyelvü kiadásban). Jelenleg a Magyarország vármegyéi és városai enciklopedikus mű szerkesztője, melybe maga is több önálló tanulmányt irt. Számos fordítása is van, köztük Lope de Vegának a nemzeti szinházban adott Király és pór c. verses vígjátéka. Jelenleg a hirlapirók egyesületének titkára.


Kezdőlap

˙