Szolotnik

orosz súlymérték, a. m. 96 doli = 4,27 g., használják az aranyérmék finomságának kifejezésére is, igy p. a félimperial (5 rubel) finomsága 88 Sz., vagyis 9162/3 ezredrész.

Szoloveck

1. Arhangelszk orosz kormányzósághoz tartozó szigetcsoport a Fehér-tenger Onega-öblében; részei Sz. (266 km2, 17 km2 tó), Anszerszk (51), Kis- és Nagy-Mukszalma stb. - 2. Sz., 1 km. hosszu fallal körülvett kolostor Sz. sziget DNy-i partján; 300 szerzetessel, nagy halászattal. Évenkint mintegy 8000 zarándok keresi föl. 1881 óta állattani állomás is van mellette.

Szolovjev

1. Mihajlovics Szergej, orosz történetiró, szül. Moszkvában 1820 május 5., megh. mint nyugalmazott egyetemi tanár u. o. 1879 okt. 4. Iskoláit szülővárosában végezte s mint a Sztroganov grófi család házi tanítója, az 1842-1844. éveket külföldön, leginkább Párisban töltötte. Miután a történelemből két magvas értekezésével doktori címet kapott, a moszkvai egyetemen magántanár, 1855. a filozofiai fakultás dékánja, 1871. egyetemi rektor lett, ezalatt a nagyhercegeket tanította Szt.-Péterváron a történelemre és a Kreml régiséggyüjteményének is igazgatója volt. Mikor Tolsztoj közoktatásügyi miniszter a szabad szellemü egyetemi statutumokat meg akarta szüntetni, Sz. lemondott állásairól. Sokat irt a különféle történeti folyóiratokba; nevezetesebb munkái: Isztoricseszkija piszjema (Történelmi levelek, 1858-59); Isztorija Rossziji sz drevnjejsih vremjon (Oroszország története a legrégibb időktől, 29 köt., Moszkva 1851-80); Obscsedosztupnyja esterija o russzkojisztorii (Népszerü felolvasások az orosz történelemből, u. o. 1860); Isztorija padjenija Poljsi (Lengyelország bukásának története, u. o. 1863); Carj Alekszandr I. (I. Sándor cár, u. o. 1877); Ucsebnaja knjiga rosszkoj isztorii (Az orosz történelem tankönyve, III. kiad. u. o. 1885) stb.

2. Sz. Jakovlevics Miklós, orosz szinműiró, Osztrovszkíj (l. o.) egyik legtehetségesebb tanítványa, szül. Kazánban 1845. Moszkvában tanult. Mindjárt első vígjátéka, Zsenjitjba Bjelugina (Bjelugin házassága) annyira megtetszett Osztrovszkíjnak, hogy azt nemcsak szinre hozatta, hanem mindjárt társul vette magához, s igy több darabot irtak együtt, mint: Szcsasztlivijj djenj (Boldog nap), Djikarika (Vad leány) stb. Ezenkivül önállóan irta Sz. a következő darabjait: Na poroge k djelu (A munka kezdetén), Mjedovyj mjeszjac (Mézes hetek), melyek mind sikert arattak a szinpadon s mai napig is repertoir-darabok.

3. Sz. Konsztantinovics Sándor, orosz forradalmi ember, szül. 1846. Előbb tanító, majd irnok volt, 1878. Szt.-Pétervárra ment, ott a forradalmárok szövetségébe lépett s 1879 ápr. 14. II. Sándor cár ellen merényletet követett el, ötször lőtt rá revolverből, de nem találta el. Sz.-et ugyanazon év jun. 10. kötél által végezték ki.

Szolyva

(Szolyva-Nagy-Bisztra), kisközség Bereg vármegye szolyvai j.-ban, (1891) 1836 rutén és német lak.; a járási szolgabirói hivatal széke, vasúttal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. A község közelében bővizü hideg érvényes savanyuforrás fakad, mely szakszerüen kezelve kellemes üdítő ital gyanánt kerül forgalomba, de nagy szénsav- és sziksótartalma miatt emésztő szervek és lélekző szervek hurutjainál és köszvénynél itt jó sikerrel használják. A forrástelep tulajdonosa Schönborn Ervin gróf.

Szolyvai havasok

az Északkeleti Kárpátok határláncolatának egy csoportja, Bereg és Máramaros vármegyék határán, a Vicsa és Borsova völgyei közt; tömeges, magas hegység, melynek fő gerince ÉNy-ról DK. felé húzódik, de közepe tájáról DNy. felé bocsát egy jelentékeny s a legmagasabb csúcsot (Sztoj, 1679 m.) hordó ágat; egyéb nevezetes csúcsai: a Temnatik (1347 m.), Nagyhegy (1598 m.), Zsid-Magura (1519 m.) és a mellékágon a Sztojon túl a Szrenyova (1367 m.). A Sz. meglehetősen zordak, belsejük lakatlan; a Vicsa és Borsova völgyeiben azonban számos község van. Utóbbi folyó a Sz. középpontjában, a Nagyhegy alatt fakad, miért e hegycsoportot Borsova hegységnek is nevezik.

Szóma

(gör.) a. m. test; szómatikus, testi; szómatologia, az emberi testről szóló tudomány.

Szoma

(szanszkrit), az indek szent itala. Eredetileg az Asclepias acida nedvéből készült részegítő ital volt, melyet tejjel föleresztve és liszttel keverve az erjedésnek kitéve készítettek. Egészen olyan szerepet játszik a véda-himnuszokban, mint a jó kedvet adó bor. Indra Sz.-nedvvel lerészegedve viszi véghez hőstetteit s küzd a rettenetes kigyóval és az aszurákkal. Nagy hatása miatt később istenítették s mint hatalmas istenségnek, neki tulajdonították sok más isten nevezetes tetteit. Még az iráni és ind törzsek szétválása előtti korból ered. Iráni hasonmása a szent Haoma (l. o.). V. ö. Muir, Original Sanskrit texts (London 1871-1873, 2. és 5. köt.); Haug, Essays on the sacred language of the Parsis (u. o. 1878); Geiger, Ostiranische Kultur im Altertum (Erlangen 1882); Oldenberg, Die Religion des Veda (Berlin 1894).

Szomaházy

István, iró és hirlapiró, szül. Veszprémben 1864 febr. 28. Tanulmányait szülővárosában és Budapesten végezte. 1881. óta hirlapiró. Előbb a Nemzetnél, majd a Pesti Naplónál és a Magyar Hirlapnál dolgozott. Jelenleg a Pesti Napló munkatársa. Novellákkal először a Vasárnapi Újságban lépett fel, ahol a magyar vidéki életből vett, valamint történelmi tárgyu hosszabb elbeszélései jelentek meg. Utóbb 300-nál több elbeszélést meg tárcát és körülbelül 200 humoros cikket irt a Pesti Hirlapba, Magyar Hirlapba, Budapesti Hirlapba, Pesti Naplóba, a Hétbe és az Új Időkbe (álnevei: pán és Asmódi). Eddig önálló kötetekben megjelent könyvei: Szöktetés a zárdából (elbeszélés, budapest 1884); Nyiri pajkosok, A miniszter kastélyában (elbeszélések, u. o. 1886); Az újság (u. o. 1893); Huszonnégy óra (novellák, u. o. 1895); A Clairette-keringő és egyéb elbeszélések (u. o. 1895); Nyári felhők (elbeszélések, u. o. 1896); Biarritz és Társa (tárcagyüjtemény, u. o. 1897). Most folyik a Kakas Mártonban a Rejtelmes sziget címü szatirikus regénye. 1897-ben a nemzeti szinház elfogadta előadásra a Leánynéző és Hófúvás címü egyfelvonásos vígjátékait, melyek 1897 őszén kerülnek szinre. Sok elbeszélését lefordították idegen nyelvekre.

Szomajom

kisközség Somogy vármegye kaposvári j.-ban, (1891) 1607 német és magyar lak., vasúttal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Szomáli

hamita néptörzs Kelet-Afrikában a róluk nevezett tartományban. A Sz.-k semita származásuak és a keresztény időszak kezdeétn Berbera mellett az adeni öböl tengerpartján telepedtek le. A gallákkal való keveredésből származott a Sz. nép (egy benszülött férfi színes képét l. az Afrikai népfajok mellékleten), mely a semita nyelvet hamita nyelvvel cserélte fel. A Sz.-k nomádok, akik tevéket, strucokat, szamarakat, marhákat tenyésztenek. Fekete bőrük, magas termetük, bozontos hajuk van; a tetoválás általános, a fiuknál a körülmetélés, a leányoknál az infibuláció szokásos. A Sz.-k lándsát, paizst és tőrt hordanak. Vallásuk az iszlám, de rabszolgákat nem tartanak. A többnejüség csekély mértékben van meg, különben szigoru erkölcsök uralkodnak náluk. Politikai szervezetük patriarkális, a vérboszu és az idegenek legyilkolása szokásos. V. ö. Paulitschke, Beiträge zur Ethnographie der S., Galla u. Harari (2 kiadás, Lipcse 1888); u. a., Ethnographie Nordafrikas (Berlin 1893); Schleicher, Die Somalisprache (I. rész, u. o. 1892).


Kezdőlap

˙