Szombati

József, orvos, l. Cseh-Szombati.

Szombati út

(héb. techum sábbát), azon 2000 rőfnyi út, melyet a zsidó vallási törvény, vonatkozással Móz. 2. k. 16, 29-re, szombat napján a tartózkodási helyen túl megenged. Ez a megengedett út azonban 2000 rőffel meghosszabbítható akkor, ha már pénteken szándékában volt a zsidónak a Sz.-on túlhaladni, mit azzal jelzett, hogy a Sz. végén két ebédre való eledelt tett le.

Szombati zsinór

(héb. eruv a. m. egyesítés), drót- vagy kötélhálózat, mellyel a jámbor zsidó községek bekerítik azt a helységet vagy utcát, hol laknak. E hálózat célja, hogy a városnak házait mintegy egyesítse. A hálózat folytán ugyanis az egész község egy háznak tekintetvén, meg van engedve a kisebb terhek hordozása a házon kívűl. A mohácsi vész előtt Budán levő szombat-kapu, a későbbi bécsi kapu, mely a Zsidó-utca végén feküdt, elnevezését (latinul Porta Sabbathi, németül Samsten-Thor) onnan nyerte, mivel a sz., mellyel a zsidók utcáját bekerítették, innen indult ki.

Szombatosok

(sabbatariusok), a reformáció óta s jobbára annak következtében keletkezett, rendesen apróbb és rövid életü keresztény felekezetek, melyek az ó-szövetségre visszanyulva, a kereszténységben kisebb-nagyobb mértékben visszahelyezni karták az egyház által eltörölt zsidó vallásos törvényeket, s igy nagyjában a Kr. u. I. sz.-beli ebioniták (l. o.) álláspontjára helyezkedtek. Azon szembeszökő körülménynek, hogy egyebek közt a vasárnap helyett a szombatot tartották meg mint nyugalomnapot, köszönték a Sz.nevet, bár különben zsidózóknak (Judenzer), félzsidóknak (semi-judaei) és keresztény-zsidóknak is neveztettek, míg maguk különféle más neveket vettek fel. Az ilyen Sz. már a XVI. sz. első felében léptek fel Csehországban, valamivel későbben Sziléziában és Lengyelországban, hol még ma is léteznek (subbotniki, molokánusok). Angolországban a XVII. sz.-ban keletkeztek az u. n. keresztény-zsidók, Csehországban az elnyomott husztiák maradványaiból az abrahamiták, kiket 1780. Magyarország déli határvidékeire hurcoltak, hol őket egymástól elkülönítették, szigoru őrizet alá helyezték és nemsokára elnyomták. Ide tartozik az 1750. Southcote Johanna által alapított angol Sz. vagy új-izraeliták felekezete is. Az erdélyi Sz. keletkezése szenterzsébeti Eőssi András dúsgazdag székely főnemesre veezethető vissza, ki mint a hitújításai miatt elitélt Dávid Ferenc (l. o.) unitárius püspök hive, ennek tanait túlhajtotta (1588 körül); művét folytatta fogadott fia Pécsi Tamás, Bethlen Gábor alatt Erdély főkancellárja, ki előkelő családi összeköttetéseit, vagyonát és befolyását, bukása után (1620) pedig egész idejét és tehetségét, bő tudományát és meglepő héber ismereteit a szombatosság ügyének szentelte, mely most számos hivőt talált a székelyek közt és egyebek közt elég terjedelmes, tisztán magyar irodalmat teremtett: egyházi énekeket, teologiai és polemikai műveket s a zsidó liturgia és szertartásos könyvek fordításait. I. Rákóczi György a dési terminuson (1638) megtörte erejét; azóta a folytonos kegyetlen üldözés, mely sok szombatost Törökországba való kivándorlásra kényszerített, egyre apasztotta számukat, és még csak titokban, de annál nagyobb rajongással gyakorolták vallásukat, mely lépésenként mind közelebbre jutott a zsidósághoz. Bözödújfalun meghúzódott utolsó maradványaik, 39 család vagy 170 lélekkel, 4 család kivételével, mely még ma is szombatos, 1868. a zsidó hitre tértek és «izraelita prozelita hitközséget» alakítottak. V. ö. Kohn Sámuel, A szombatosok, történetük, dogmatikájuk és irodalmuk (Budapest 1889). Amerikában 1844 keletkeztek Sz. a baptiszták, kivált pedig az adventisták közt, kik tanaik terjesztése, első sorban a szombat szentül tartása mellett erélyes propagandát fejtenek ki. V. ö. Andrews J. N., Die Geschichte d. Sabbath's (angolból fordította Conradi E. R., Basel és Hamburg 1891).

Szomjúság

az az érzés, mely víz felvételére ösztönöz. A torok és szájür nyálkahártyájában mint szárazság és égetés érzése jelentkezik, kiválóan a szájpad és nyelvgyök tájára lokalizálódik. A Sz. nagy foka mellett a szájnyál összeállóbb, nyúlós lesz, a beszéd az embernek nehezen esik. Később a nyelés nehéz, a torok nyálkahártyája élénk piros lesz. Majd az érlökés is megszaporodik. A vizhiány miatt minden elválasztás csökken. a szemek száradnak, égetően pirosak lesznek, a vizelet kevés és sötétpiros, bélsár kevés és kemény. Majd az idegrendszer ingerlékenysége is fokozódik, általános gyengeség érzete lép fel. A lélekzés is szaporább lesz. Láz, öntudatvesztés s végre kínos halál következik be. A Sz. oka vizhiány, kezdetben csak a megfelelő nyálkahártyában. Azért áll be a Sz. érzete már, ha a torok nyálkahártyája száraz levegő belehelése miatt kiszárad. Midőn már a Sz. érzése annyira kiterjed, hogy az egész test vizszükségét fejezi ki, akkor lépnek fel a fent vázolt kínzó, fájdalmas tünetek. Ilyenkor a Sz. már nem tünik el a száj és torok nyálkahártyájának megnedvesítése által. A Sz. ezen érzetét csupán viznek a vérerekbe való bejutása által lehet eltüntetni, amit rendesen vizivás útján teszünk. De olthatja a Sz.-ot az is, ha 0,9 % konyhasót tartalmazó vizet a vérerekbe befecskendezünk, valamint ha a vizet a belekbe vezetjük. Minthogy a Sz. kezdetben már a száj nyálkahártyája kiszáradásakor fellép, azért a lélekzés nyitott szájjal, tartós beszéd, ének közben is Sz.-ot vonhat maga után. Tartós izzadás, hasmenés éppen ugy vezetnek Sz.-hoz, mint igen sós ételek elnyelése. A lázzal járó betegségek, melyek sok vizvesztéssel járnak, valamint nagyfoku vérvesztés is a Sz. érzetének okozói, csak ugy mint a nagyfoku vizvesztés a húgy útján, p. cukros húgyár esetén.

Szomjutövis

(növ.), a Dipsacus laciniatus népies neve, mert összenőtt levele öblében a víz megáll, l. Hélyakút.

Szomnambulizmus

l. Hipnotizmus és Holdkórosság.

Szomód

nagyközség Komárom vármegye tatai j.-ban, (1891) 1406 magyar és német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Szomolány

(Schmolenic, Smolenice), kisközség Pozsony vármegye nagyszombati j.-ban, (1891) 1326 tót lak., nagy vegyészeti gyárral, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral.

Szomolnok

(Schmöllnitz), nagyközség Szepes vármegye gölnicbányai j.-ban, a Sz. völgyében, (1891) 2220 német lak., nagy dohánygyárral (900 munkás), posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Sz. azelőtt sokkal virágzóbb bányaváros volt, mikor rézbányái jól jövedelmeztek és pénzverő intézete is volt. Újabban a bányászat nagyon csökkent; a kincstári vasolvasztók és a m. kir. rézkohó megszüntek, a hajdan hires réztermelés, melyet a bányáiból kiszivárgó cementvizből nyertek, ma már jelentéktelen, helyébe a vakovand bányászata vált fontossá; ezt leginkább a felsőmagyarországi bánya- és kohórészvénytársaság bányássza, mely évenként 5-600,000 q kénkovandot, 5000 q cementmarát, 100 q vas- és rézgálicot és 1000 q vaskövet termel összesen 350,000 frt értékben; ugyanezen vállalatnak súlypátvasércbányája is van.


Kezdőlap

˙