Szövetrendszer

(növ.), az a szövetkapcsolat, mely a növénynek egész testén vagy nagyobb részén szakadatlan összefüggésben vonul végig. A felsőbb rangu növények testében három ilyen van: a bőrszövet, az edénynyaláb rendszere meg az alapszövet (l. o.).

Szövetség

bibliai értelemben Istennek és választott népének, Izraelnek egymás közti Sz.-i viszonyát jelenti, amely egyrészt az isteni akarat kinyilatkoztatásán, másrészt a nép ama kötelezettségén alapszik, hogy az eléje szabott parancsolatokat megtartja. A Sz. Mózes könyve szerint már Ábrahámmal megköttetett, aztán a többi pátriárka megújította, a körülmetélés pedig szimbolizálta. Ezt a Sz.-et megújítja ismét Mózes, Izraelnek Egyiptomból való kiszabadulása után. A Sz. bizonyságául hozta le Mózes a hegyről a tiz parancsolat tábláját, amelyeket ennélfogva a Sz. könyvének, azaz Sz.-nek neveztek. Lassanként ezt a nevet valamennyi állítólagos mózesi iratra, végül pedig az ó-testamentomra is kiterjesztették. Az ó-testamentomi felfogás alapján a Krisztustól megalapított vallásközösséget is a Sz. szempontjából fogták fel. Amint ó-Sz. az ótestamentomot, akként új-Sz. az újtestamentomot jelenti.

Sz. nemzetközi és politikai értelemben két vagy több államnak szövetkezése bizonyos közös cél elérése, vagy egy meghatározott politikai eszme megvalósítása érdekében. A rendesen ideiglenes jellegü Sz.- vagyis alkalmi szövetkezés bizonyos közös politikai cél érdekében - az u. n. «alliance», amely hadi Sz. (Kriegs-Allianz), ha háborura vonatkozik s ez lehet védő Sz. (Defensiv-Allianz) vagy támadó Sz. (Offensiv-Allianz) vagy mindekttő együtt, védő és támadó Sz. (Schutzund Trutz-Bündniss) a szerint, amint a létező állapot megvédésére, vagy támadó háborura, vagy mindkettőre irányul. A Sz.-ek, melyek nem háborura vonatkozólag, hanem más politikai célok érdekében jönnek létre, azok a szorosabb értelemben vett politikai Sz.-ek vagy béke Sz.-ek (Friedens-Allianz). A hadi Sz. hallgatólagos feltétele, hogy a hadi segély a nemzetközi jog elvei szerint meg van engedve, vagyis hogy a szövetségesének segélyét igénybe vevő fél önvédelemre vagy támadásra jogosítva van. Nyilván jogtalan háboru esetében az igért segélynek megtagadása a nemzetközi jog elvei szerint szerződésszegést nem képez. Az esetet, amelyre nézve a védő vagy támadó Sz. létrejött, «casus foederis»-nek nevezik. A védő Sz. nemcsak arra az esetre köthető, ha a szövetségeseknek egyikét egy harmadik állam háboruval támadná meg, hanem a Sz. harmadik államok között kitört háboru esetében megőrzendő semlegességre is irányulhat s ekkor fegyveres semlegességnek, semlegességi Sz.-nek nevezik. L. Semlegesség.

Sz. (komplót), két vagy több személynek bizonyos meghatározott bűntett vagy bűntetteknek közös elkövetésére irányzott szövetkezése. A szövetkezésnek bizonyos előre meghatározott egy v. több bűntettre irányulsáa által különbözik a Sz. a bűnbandától, amely egyenkint még meg nem határozott bűntettek ismétlésére irányított szövetkezést jelent. A Sz.-et az állam elleni bűntetteknél összeesküvésnek (conspiratio, conjuratio) nevezik, mely elnevezés valószinüleg onnan ered, hogy régebben az ily bűntettekre szövetkezők a tervezett merényletben való részvételre s a titoktartásra magukat esküvel kötelezték. Az adott fogalomnak megfelelően, de különben tételes törvényünk határozott rendelkezése szerint is a Sz. létrejött, mihelyt két v. több személy a meghatározott bűntettnek elkövetését közös egyetértéssel elhatározza. A Sz.-nél a régibb és a modern elmélet lényegesen különbözik. A régibb s az u. n. komplót-elmélet néven ismeretes tan szerint a Sz. eredménye az, hogy az elkövetett bűntettben a Sz.-esek valamennyien társtettesek, tényleges közreműködésük minőségére való minden tekintet nélkül, amely csakis a szerepfelosztás jelentőségével bir, s már haladást kell látnunk azoknak tanában, kik e szigoru felfogást csak azokra a Sz.-es társakra szorítják, akik tettesi szándékkal (animo auctoris) működtek közre, vagyis akiknek akaratuk önállóan is a bűntett végrehajtására irányult, míg ellenben azok, akik akaratukat társaik akaratának alárendelték, vagyis a büntettet csak annyiban akarják, amennyiben azt társaik is akarják, nem mint társtettesek, hanem mint u. n. «socii ex comparto» csak a segédekre fennálló szabályok szerint, tehát a tetteseknél enyhébben büntetendők. E tan igazolását a régibb irók többféleképen kisérlették meg leginkább azzal, hogy a Sz. kölcsönös felbujtás, vagyis minden Sz.-es társ a többi társak felbujtójának tekintendő. Némelyek, különös tekintettel a Sz. veszélyességére, a szigorban annyira mentek, hogy azt tanították, miszerint nemcsak társtettesekként kell a Sz.-es társakat büntetni, hanem maga a bűntett is a Sz. miatt a rendesnél súlyosabb büntetési tétellel sujtandó. Ha p. egy meghatározott bűntettnek rendes büntetési tétele életfogytig tartó fegyház, akkor ha többen a bűntettnek elkövetésére előzetesen szövetkeztek, az elkövetett büntett halállal büntetendő s e büntetéssel sujtandók mindazok, kik a Sz.-ben részt vettek, tekintet nélkül arra, hogy a bűntettnek tényleges végrehajtásában mily tevékenységet fejtettek ki. E tan a modern tudomány vívmányai előtt meg nem állhat. Mai nap a józan büntetőjogi elvek alapján ktéségtelennek tartjuk azt, hogy a tettesség és a bűnsegély közti különbség nem alanyi (subjectiv), hanem kizárólag tárgyi (objectiv) ismérveken nyugszik. Tettes, illetőleg társtettes csak az, aki a bűntett egyik tényálladéki elemét v. maga v. társával együtt létesíti, tehát csak az, aki u. n. tényálladéki cselkedetet követ el v. ilyennek elkövetésében közvetlenül közreműködik; akinek ily tényálladéki cselekedet terhére nem esik, az, amennyiben nem felbujtó, nem tettes, hanem csak bűnsegéd. A Sz. pedig nem teheti tettessé azt, aki közreműködésének tárgyi minőségénél fogva nem tettes, hanem csak segéd. Ellenben a mai tudomány is elsimeri, hogy Sz. esetében viszonylag súlyosabb beszámítás alá esnek s igy viszonylag súlyosabban büntetendők, azok akiknek a merényleg elhatározása és végrehajtása körül kiválóbb szerep jutott; ilyenek jelesül a felbujtók és a vezetők (dux criminis), amint ezt a lázadásnál tételes törvényeink kifejezetten elismeri, sőt ebben az esetben a felbujtókra és a vezetőkre súlyosabb büntetési tételt is állapít meg. Amig a bűntett, amelyre a Sz. irányul, tényleg el nem követtetett, a Sz. elvileg nem büntethető, mert miután a Sz. a szándékolt bűntett véghezvitelének megkezdését nem képezi, a Sz. nem is minősíthető a bűntett kisérletének, sőt a különben is büntetlen előkészületi cselekmények fogalma alá sem vonható, mert az elkövetésre irányzott megállapodás még nem előkészítése a véghezvitelnek. A magyar törvény legalább, mint az alábbiakból kiderül, a Sz.-ben még előkészületi cselekményt sem lát. De ha a Sz. nem büntethető mint az elhatározott bűntettnek kisérlete, ebből nem következik az, hogy a Sz. feltételnül büntetlenül maradjon. Ellenkezőleg a Sz. a benne rejlő társadalmi veszélynél fogva, mint sui generis delictum büntetés alá vonható, a büntetés azonban csak valóban súlyos bűntetteknél igazolt és indokolt. Ezt a felfogást követi a magyar btkv is, amely a Sz.-et csak: 1. felségsértés; 2. hűtlenség; 3. lázadás; 4. hatóság elleni erőszak; 5. pénzhamisítás; 6. gyilkosság és 7. gyujtogatás eseteiben, a három utolsó esetben azonban csak akkor bünteti, ha a Sz.-hez előkészítő cselekmény is járul, mgi a négy első esetben a Sz.-re kétféle büntetési tételt állapít meg, a szerint amint a Sz.-hez a bűntett véghezvitelét célzó előkészítő cselekmény is elkövettetett. A büntetések az egyes bűntettek súlyára való tekintettel természetesen különbözők.

Szövetséges állam

l. Államszövetség.

Szövetségesek

általában mindazok, kik bizonyos meghatározott cél érdekében egymásnak nyujtandó segély céljából szövetkeznek. Nemzetközi értelemben a szövetségre (l. o.) lépett államok.

Szövetséges hadseregek

két vagy több hadseregnek valamely célnak elérésére, kölcsönös kötelezettségen alapuló szerződése. Ilyen szövetséges hadseregek voltak: az angol, német, osztrák, orosz hadseregek I. Napoleon ellen 1813-15. és Anglia, Franciaország, Törökország és Szárdinia (Piemont) hadseregei 1854. Szebasztopol előtt.

Szövetséggyülés

(Bundesversammlung, Bundestag), a német államok meghatalmazottjainak állandó gyülése, a régi német Bund fennállása idején, melynek elnöksége 1815-től 1866-ig Ausztriát illette. L. Németország (története).

Szövetségháboruk

l. Marsok és Róma (tört.).

Szövetségi hadsereg

az államszövetség vagy szövetséges állam hadserege, mely bizonyos normák szerint az egyes államok hadjutalékaiból állíttatik össze. A német szövetségnek 1866. történt felbomlásáig Németországban is fennállott ilyen Sz. s az országban védelmi szövetségi várak is állottak fenn, melyek közös költségen emeltettek s melyeket ugyanugy tartottak fenn és láttak el őrséggel; ily várak voltak: Mainz, Luxemburg, Rastadt, Ulm stb.

Szövetségi honosság

(Bundesindigenat, Reichsindigenat), azoknak a jogoknak összessége, melyek a német birodalomhoz tartozó minden államnak polgárát mint ilyet megilletik. A szövetséges államot alkotó egyes államok polgárai ugyanis kettős alattvalói viszonyban állanak s kettős honossággal birnak; t. i. egyrészt mint az egyes államnak, másrészt mint a birodalomnak, az összállamnak polgárai. Ez a szövetséges államnak mint egységes államnak lényegéből és fogalmából következik. Ily kettős állampolgárságot a svájci szövetségben is találunk. Minthogy az osztrák-magyar monárkia nem szövetséges állam, nem összbirodalom, közös osztrák-magyar állampolgárságról a dolog természeténél fogva szó nem lehet, hanem van külön osztrák és külön magyar állampolgárság, a monárkia egyik államának polgárai a monárkia másik államában külföldiek és amennyiben a törvény kifejezetten kivételt meg nem állapít, a külföldiekre vonatkozó szabályok alá esnek. Ilyen kivétel p. hogy a monárkia másik államában honosa csak saját államhatóságának adható ki.

Szövetségi kancellár

Svájcban a szövetségi iroda főnöke. Németországban is volt Sz. az északnémet szövetség idejében, l. Kancellár.


Kezdőlap

˙