Szrirangapattan

(Szerangepatam, Szeringapatam), megerősített város Maiszur keletindiai brit hűbérállamban, 1800-ig a maiszuri radsa székhelye, a Kaveri egy kis szigetén, vasút mellett, (1891) 12,551 lak., akik közt 10,587 hindu és 178 keresztény. A sziget K-i végében Haidar-Ali düledező palotájával és e mellett egy mauzoleummal, amelyben Haidar-Ali, neje és fia Tippu-Szahib vannak eltemetve. 1799 máj. 4. az angolok rohammal vették be.

Sztadera

görög súlymérték, l. Oka.

Sztadion

l. Stadium.

Sztafilokokkusz

l. Bakterium.

Sztafilóma

(gör.) a. m. szarucsap, az elpusztult szaruhártya helyén fejlődött átlátszatlan hegedéses szövetnek kitágulása. Ha a Sz. az egész szaruhártya helyét elfoglalja, teljes vakságot jelent, azonkivül a szemrésből kiállván, torzítja az arcot, azért operálással szokták megkisebbíteni és laposabb hegedéssel helyettesíteni. A részleges Sz. mellett iridektómiával lehet a látást megjavítani és a szem további kitágulását elhárítani. Érhártyagyuladás következtében támadó ínhártya-tágulatokat is neveznek Sz.-nak. A miópás szemek érhártya-sorvadását is szokás S. posticumnak nevezni.

Sztafiloplasztika

(gör.), lágyszájpad-képzés, a lágyszájpad veleszületett hasadékának operációja.

Sztagira

v. Sztagirus (Stageira vagy Stageirusz), Kr. e. 656. alapított görög város Kalkidike félsziget keleti partján, a sztrimoni tengeröböl mellett. Sz. Aristoteles (l. o.) szülővárosa, amelyről sztagiritának nevezték; a II. Fülöp makedon kiráyltól elpusztított várost is az ő közbenjárására építették újra.

Sztambul

Konstantinápoly (l. o.) török neve.

Sztambulov

(helyesen Sztambolov) István Miklós, bolgár államférfiu, szül. Tirnovában 1855., merényletnek áldozataként megh. Szófiában 1895 jul. 18. Vendéglősnek volt a fia. Tanulmányait szülővárosában és Odesszában végezte. Hazatérvén részt vett az 1875-76-iki felkelésekben, melyeknek meghiusulta után Romániába menekült. Az 1877-78-iki orosz-török háboru kitörésének hirére visszatért és egy katonai irodában talált alkalmazást. az ország felszabadulás után rendőrtiszt lett Szófiában, majd a belügyi minisztériumban kapott állást. 1879. ügyvédi irodát nyitott Tirnovában, ahol a nemzetgyülésbe is beválasztották. Mint képviselő radikális elveket vallott és I. Sándor fejedelem ellenfeleihez tartozott. 1884. a nemzetgyülés elnökévé választották és mint ilyen I. Sándor bukása után (1886 aug.) az orosz párttal szemben ellenzéket szervezett. Az ő befolyása alatt választották fejedelemmé Ferdinándot, ki megtette (1887) miniszterelnökké, mely állásában vaskézzel nyomta el az orosz párt hiveit, rendőri erőszakkal és pénzzel teremtett magának a választásokban többséget, a külügyi politika dolgában pedig a hármas szövetséghez és Törökországhoz simult. Sokáig korlátlan befolyással és elbizakodottan intézte Bolgárország sorsát és az ellenzéi panaszai elhangzottak. Midőn végre Ferdinánd fejedelem belátta, hogy az oroszok pártfogása nélkül nem boldogul, az ellenzék és Oroszország örömére Sz.-ot elejtette (1894 máj. 19.). Bukása után ellenfelei azonnal üörbe akarták fogni, de Sz. külföldre távozott, honnan ugyan visszatért, de ellenségeinek határtalan boszujával szemben nem érezvén magát biztosnak, éppen újabb útra készült, midőn bérelt orgyilkosok Szófiában 1895 jul. 15. az utcán megrohanták és tőrökkel és handsárokkal össze-vissza szurkálták. Három napi szenvedés után meghalt. A pártgyülölség még tetemét sem kimélte és temetése alkalmával nagy tüntetések és botrányok voltak. Utóbb, 1896 dec. 30. ismeretlen tettesek bombával kisérlették meg sírját szétrombolni. Gyilkosait a rendőrség vagy nem tudta, vagy nem akarta elfogni, ami elkeseredett özvegyét arra birta, hogy a gyilkosság értelmi szerzőit udvari személyekben és a Sztoilov-minisztériumban keresse. 1896 végén végre elfogtak néháyn gyanus egyént, kik közül egyet a vád alól fölmentettek, kettőt ellenben, t. i. Tufekcsievet s Akcovot mindössze 3 évi fogságra itélték. Számban megfogyott hivei és özvegye ebben újabb jelét látták a részrehajló igazságnak. A semmítő szék 1897 máj. 25. az ítéletet megsemmisítette és új tárgyalást rendelt el. V. ö. Bearnan A. H., Sz. (London 1895). L. még Bolgárország (története).

Sztamora

(Német-, Tót-Sz.), kisközség Temes vármegye verseci j.-ban, (1891) 1513 német lak., takarékpénztárral, vasúttal, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral.


Kezdőlap

˙