Szüleanya

Mikesnél s más régi iróinknál nagyanyát s dédanyát jelent (vagyis a szülék anyját).

Szülep

hibás alkotásu szó a méhlepényre (l. o.).

Szülés

általánosságban a. m. a termékenyített s fejlődésnek indult petének kiürítése az anyagméhből, tehát a terhességnek a befejezése bármely időpontban. Különösen azonban csak a kiviselt, érett magzatnak, burkaival s a lepénnyel együtt való kitolása a méhből, miglen a terhesség időelőtti végződése vetélésnek vagy korai Sz.-nek (l. Abortusz) neveztetik. Az időpont szerint tehát idétlen, korai, érett és túlviselt magzat születhetik, a Sz. maga pedig rendesen vagy hibásan folyhat le, s természetesen vagy mesterségesen érhet véget. Mindez attól függ, hogy a szülőerők és az útjokban álló akadályok közt meg van-e a helyes arány. A szülőerők (vajudás) kétféle erőből vannak összetéve: a méh összehúzódásaiból, amelyek fájások alakjában nyilvánulnak és a hasprésből, amelyet a vajudó bizonyos fokig tetszése szerint hozhat működésbe s nem más, mint az erőlködés a lélekzet fisszafojtása mellett. Az akadályok, amelyek a vajudás útjába esnek, először a lágy szülőutakban: a méhben, a hüvelyben, a gátban, majd a csontos medence szükületében, azután a magzat nagyságában, fekvésében, tartásában, végül a méhlepénynek a méhfallal való túlerős összenövésében (gyuladás) lelhetők fel. Növekedhetnek az akadályok, illetve aránytalanná lehet a viszony köztük és a szülőerők között még ikreknél és torzoknál, nemkülönben a fájások túlságos gyengeségénél vagy a vajudónak kimerülésénél más betegségek következtében.

A rendes Sz. három szakaszban történik. Az elsőben megnyilnak az utak: ez a tágulási időszak; a másodikban letolul és megszületik a magzat: ez a kitolási időszak; és a harmadikban leválik a méh faláról a lepény s magával húzva a burkokat, kinyomul az anya testéből: ez a lepényi időszak. A tágulati időszakban a vajudás kisebb-nagyobb időközökben fellépő fájásokból áll. Ezek a méh izomrostjainak összehúzódásai olyformán, hogy az izomszálak az összehúzódás folytán megrövidülnek s rövidebbek is maradnak (retrahálódnak). Ennek az a következménye, hogy a méh feneke mindinkább vastagabbá lesz, miglen a méh alsó polusa, a méhnyak csatornája és a méhszáj izomgyűrüi vékonyodni és megnyilni kénytelenek, reáhúzatván az elül fekvő magzatrészre, a fejre vagy a farra, amely azonban még a burokban vizzel van körülvéve. Ez a vizzel telt burok rendes körülmények között nagyon megkönnyíti a méhszáj tágulását, mert az maga is igen alkalmas és enyhe tágító. Ha a fájások oly erősek és oly sűrün jönnek, hogy a magzatvizzel telt burok alsó csücskét benyomják a méh szájába s a hólyag képződik, - amint a terminus mondja - akkor csakhamar puhulni s 3-4 ujjnyira tágulni kezd a méhszáj, amig tünőfélben nincs és a burok - ellentállást nem találva - meg nem reped, amire a magzatviz egy része is elfolyik. L. Magzatburok és Magzatviz.

A méhszáj eltünésével kezdődik a kitolási időszak. Az erősebb tolófájdalmak most már a magzat fejét a kis medencébe szorítják s bizonyos forgással keresik benne a legmegfelelőbb helyet, alkalmazkodva annak szerkezetéhez, ha ugyan valamely irányu szűkülés folytán nem túlságos az akadály, amely ellen a szülőerők - most már a hasprés is -küzdenek. Ha a fej szerencsésen lekerül a medence kimenetéig s domborítani kezdi a gátat, akkor közel van a Sz. befejezése. Csakhamar megnyitja a kinyomuló fej a szeméremrést és mutatkozni kezd, de a szünetben ismét eltünik. Hevesebb és hevesebb fájások a vajudót mind nagyobb izgalomba hozzák, megrázkódtatják, szinte magánkivüli állapotba hozzák néha, mignem teljesen kigördül a fej, amikor a gát könnyen beszakad, ha nem volt jól védhető és támasztható a vezető kezével. A fej megszületése után rövidke szünet következik; újabb fájás - vagy ennek késése vagy elégtelensége esetén az orvos vagy bába segítsége - megszületteti a vállakat, amire kicsúszik az egész gyerek s utána ömlik nagy sugárban a hátralevő magzatviz, keverve vérrel. Ha most néhány perc mulva két helyen elkötjük a köldökzsinórt s az elkötések között ollóval ketté vágjuk, akkor véget ért a Sz. második időszaka.

A lepényi időszak még 1/2-1 órát tart. Ezalatt újabb fájások megszakasztják azokat az összenövéseket, amelyek a lepény és a méhfal egy része között fennállottak - a vérkeringés és vérfelfrissítés kapcsolata az anya és magzatja között - és elzárván egyúttal a véredények tátongó szájadékait is, kinyomják a lepényt a hüvelybe s onnan súlyánál fogva szinte magától kiesik, magával hozva a burkokat is, amelyeknek lehámozását elősegíti az a vérömleny, amely a placenta mögött annak leválása közben felhalmozódik. Az ilyképen véget ért Sz. a legtöbb esetben koponyafekvésü Sz., mert a magzat feje, ileltve annak koponyarészlete az előre haladó pont. L. Magzatfekvések. A Sz. tartama igen különböző s nehezen határozható meg előre. Először szülő átlagosan 12-18 óra hosszat vajudik; másodszor vagy többször szülő alig 4-6 óráig. Mindez csak a rendes Sz.-re vonatkozik. A rendellenes Sz. oly sokféleképen módosulhat, hogy tárgyalása csak szakmunkába való.

Szülészet

az orvostan ama része, amely a szülésre vonatkozó ismereteket tárgyalja és azokat a segítő eljárásokat foglalja magában, amelyeket ugy a rendes, mint a hibás szülésnél gyakorlunk. Minthogy azonban a szülés csak egyik szakasza ama folyamtoknak, amelyek a fogamzással kezdődnek és a gyermekággyal végződnek, azért a Sz. fogalmához odatartozik a terhesség és a szorosabb értelemben vett gyermekágy (l. o.) processzusa is, még pedig azoknak rendes folyamata épp ugy, mint zavaraik. Ebből következik a Sz. felosztása is. A terhesség, a szülés és gyermekágy rendes lefolyása és az itt követendő magatartás leirása lesz az első része és azoknak a rendellenességeknek és zavaroknak a leirása, amelyek ugy a tehrességben, mint a szülésnél és a gyermekágyban is felléphetnek, lesz a második része a sz.-nek. Ebbe az utóbbiba tartozik a Sz.-i műtétek leirása, valamint az újszülött magzatra vonatkozó zavaroké is.

A terhesség élettanában először is szó van a termékenyítésről (l. Fogamzás), azokról az erőkről, amelyek a petét és ondót egymáshoz vezetik, a fogamzás helyéről és időpontjáról. Továbbá a pete befészkeléséről a méhben s fejlődésének egyes mozzanatairól: a burkok képződéséről, a magzatvizről, a méhlepényről, a köldökzsinórról és magáról a magzatról. A magzat alaki és nagysági viszonyai az egyes hónapokban; az érett magzat ismertető jelei, születése előtt való életfunkcióinak: vérkeringése, légzése, anyagcseréjének leirása; a magzat helyzete, tartása a méhben; a tehresség tartama; a többes terhesség; a terhességben az asszonyon végbemenő változások; a terhesség diagnozisa; a terhesség idejének kiszámítása; a magzat életének vagy halálának jelei; a Sz.-i vizsgálat módja és a terhességben követendő életrend: ezek mind tárgyai a rendes terhesség szakaszának egy Sz.-i tankönyvben. A szülés élettana teszi második nagy szakaszát a Sz.-nek. Ebben szó van azokról az idegközpontokról, amelyek a gerincagyban székelneké s a méh összehúzódásait kiváltják, ezzel pedig a szülést megindítják. szó van a vajudásról, vagyis a méhfájásokról és a hasprésről, amelynek segítségére szorul a méh az érett magzat kihajtására. Azután a szülés rendes lefolyása, annak három szakasza: a megnyilás, a kitolás és a lepény időszaka; a szüléssel járó behatások az anyára és gyermekre; az újszülött vérkeringése; születésnél a magzat különböző fekvése (koponya-, medence-, kereszt-) s a különböző fekvések szerint ismét a szülés mekanizmusának különfélesége, a rendes lefolyásu szülés vezetésének szabályai s az ikerszülés leirása tartoznak ide. A harmadik fő szakaszt a gyermekágy élettana adja. Itt a nemi szervek visszafejlődése, sérülséeinek gyógyulása, a szoptatás folyamata, a gyermekágyi életrend s az újszülött gondozása és tápláltatása foglaltatnak össze.

Az élettani vagyis rendes viszonyokkal szemben állanak a kóros, a rendellenes, a hibás viszonyok ugy a terhességben, mint a szülésnél és a gyermekágyban. A terhesség kórtanába a terhes anyának különböző megbetegedésein kívűl a petének sokféle rendellenessége tartozik, igy burkainak fürtös üszökké való elváltozása, a lepénynak gyuladásai, elfajulásai, a magzatviz hiánya vagy bősége, a köldökzsinór hibái, a termékenyített petének a méhen kívűl való megtelepedése (méhen kivüli terhesség) és a terhességnek idő előtt való megszakadása (vetélés, koraszülés) stb. A szülés kórtana foglalja magában a legfontosabb részét a Sz.-nek. Itt szünik meg a bába feladata és kezdődik az orvos, a szülész áldásos munkája. Ő segíthet, ha a vaudás eredménytelen a fájások gyengesége vagy görcsös volta miatt; ő felismeri a lágy szülőutakban levő hibákat: a méh hibás fejlődését, hátrahjlását, a méhszáj szükülését vagy elzárt voltát, a hüvely összenövését, a méh és petefészek daganatait, a rákot stb., amelyek a szülést nehezíthetik vagy lehetetlenné teszik a temrészetes úton; épp ugy az orvos dolga a csontos medence felől útba gördített akadályok (szűk medence) felismerése, elbirálása és elhárítása. Nehéz, szinte lehetetlen néha a torzított magzatokat előre felismerni, de a vizfejüt, az óriást és a magzat hibás fekvéseit (ferde és keresztfekvés) és hibás tartásait (arc-, homlokfekvés) minden orvosnak tudni kell vizsgálattal meghatározni. Kisebb jelenségü eltérések a burkok vékonysága és vastagsága, a köldökzsinór rövidsége, előesése és hibás tapadása a lepényen. Sokkal súlyosabbak ellenben és az orvos egész lélekjelenlétét, minden tudását megkivánják a méh repedése, a hüvely- és gátszakadások, a lepény időelőtti leválása és hibás fekvése (placenta praevia), a vérzések a lepény megszületése után (atonia uteri), a lepény vagy burkok visszatartása a méhben és a méh kifordulása (inversio). A szülés kórtanának legszomorubb része pedig az eclampsia (l. o.), a rángató görcsök, amelyek az anya és a magzat életét fenyegetik egyszerre és nagy szerencse, ha sikerül az egyiket - az anyát - megmenteni. A szülés kórtanában felsorolt különféle rendellenességek elhárítására és legyőzésére valók a Sz.-i műtétek, amelyek egy külön nagy fejezetét képezik a Sz.-nek. Ezek közt felemlítjük a méhszáj tájítását, a mesterséges koraszülést, a magzat megfordítását, a medencehasítást (symphyseotomia), a magzat kihúzását lábánál fogva és a fogóval, a magzat feldarabolását és a császármetszést. Az utolsó fejezete a Sz.-nek a gyermekágy kórtana vagyis a gyermekágyi láz (l. Gyermekágy).

A Sz. történetéből kitünik, hogy az ó-népek közül a görögöknél ért el a Sz. mint tudomány magasabb fejlődést, tőlük tanulták meg a rómaiak is, de ez csak a praktikus fogásokra vonatkozik, a nemi szervek boncolástani viszonyai, a magzat fejlődése stb. ismeretlen maradt előttük. A római birodalom összeomlása után csak a VI. sz.-ban tünik fel Aetius, a VIII. sz.-ban eginabeli Pál, a XII. sz.-ban Avicenna és Abulkasem, akik az ősök tudományát legalább átszármaztatják az utódoknak. Az egész középkorban tudatlan bábák kezében sinlődik a Sz. s nehéz esetekben tehénpásztorok és juhászok segedelméhez kell fordulni. A XVI. sz.-ban Vesallal fölvirul a boncolástan s megismerik a terhes méh szerkezetét, a vérkeringés mekanizmusát (Harvey 1616) s Paré Ambrus a magzat lábrafordítását végzi. Megkezdődik újra a Sz.-i irodalom is: Roslin 1513. megirja a bábaság első tankönyvét s Bougeois Lujza hires francia, Siegemundin Jusztina pedig hires német bábák szintén fejlesztik a sz.-i irodalmat. Csak 1701-04 között irja meg a hollandus Deventer az első tudományos Sz.-et orvosok számára és 1720. alapítja meg Grégoire Párisban a Hôtel-Dieuben az első szülőházat, ahol orvosok is figyelhették a normális szüléseket; 1728. Strassburg, 1751. Göttinga, 1756. London s 1784. Bécs követték a francia példát. Ettől fogva rohamosan fejlődött az orvostudomány ez ága s a XVII-XVIII. sz. hires szülésorvosai közül csak a következőket soroljuk fel: franciák: Mauriceau, Levret, Baudeloque, Lachapelle (bába); angolok: Smellie, Hunter, Denman (mesterséges koraszülés), Simpson (kloroform); németalföldiek: Palfyn (fogó), Deventer; németek: Roederer, Siebner, Osiander, Nägele, Michaelis, Spiegelberg, Schroeder. Ez utóbbiak közül néhány már a jelenkorba tartozik, amikor e tudomány legapróbb részletei is beható buvárkodás alá jutottak. És e buvárok között van egy magyar is, a halhatatlan Semmelweis Ignác (l. o), aki a gyermekágyi láz okának jutott a nyomára s annak elhárítására is megmutatta az utat.

Szülésznő

l. Bába.

Születés

a jogban az emberi lénynek az anya méhétől teljes elválasztása. Ez időpont előtt a gyermek az anya méhében van és nem egyén, hanem mint méhmagzat az anyai testnek része (pars viscerum). Minazáltal a jog a méhmagzatot is több irányban védelemben részesíti (l. Személy). Büntetőjogi oltalomban is részesül a méhmagzat, amennyiben annak szándékos elhajtása v. megölése büntetés alá esik (l. Magzatelhajtás). A Sz.-nek jogi jelentősége abban van, hogy a természeti személyiség azzal veszi kezdetét. A Sz. időpontjának kiváló jelentőségénél fogva az állami anyakönyvekről szóló 1894. XXXIII. t.-c. 38. §-a rendeli, hogy a Sz. anyakönyvi bejegyezése a gyermek Sz.-ének év, hó, nap és óra szerint meghatározott idejét kell hogy magában foglalja, s hogy ikreknél a bejegyzésnek a Sz.-eknek egymásutánja szerint kell történnie, s az anyakönyvvezetés tárgyában kiadott belügyminiszteri utasítás elrendeli, hogy ha a bejelentő a Sz.-eki sorrendjéről pontosan számot adni nem képes és ha ez iránt a Sz.-nél jelen volt egyének kihallgatása alapján sem lehet bizonyosságot szerezni, ezt a körülményt a bejegyzésben meg kell említeni. A Sz. időpontjának bizonyítására nézve a hivatkozott törvény 28. §-a értelmében az anyakönyvi bejegyzés irányadó, mindaddig, míg a hamisítás, a bejegyzésnek téves volta vagy a bejelentéseknek helytelensége, melyek alapján a bejegyzés történt, be nincs bizonyítva. Ha a bejegyzés a Sz. időpontjának meghatározását nem tartalmazza, p. azért, mert a Sz.-ek sorrendje megállapítható nem volt, a Sz.-nek időpontját mint ténykörülményt az tartozik bizonyítani, aki arra hivatkozik, s arra jogot alapít.

Születési statisztika

l. Statisztika.

Születési tábla

l. Natalitási tábla.

Születésnap

igy nevezik a születésnek évfordulóját és az ezzel kapcsolatos ünnepet. A Sz.-ot már az ókorban is megülték, főleg a rokonok, barátok társaságában. Az ünnepelt és az ünneplők fehér ruhát öltöttek, a házi isteneket koszorukkal díszesítették fel stb. Nyilvánosan ünnepelték egyes hires és nevezetes férfiak Sz.-ját, p. a cézárét és augusztusét. A Sz. helyett ma már rendesen a névnapot ülik meg.

Szülőfogó

(forceps), orvosi műszer a gyermek kihúzására az anyából a fejénél vagy néha faránál fogva. Alig 200 esztendeje, hogy feltalálták: először Chamberlain angol orvos, akinek családja titokként őrizte és nem éppen tisztességes üzletre kihasználta; másodszor Palfyn genti orvos, aki közkincsévé tette az orvosvilágnak 1723. Palfyn kezdetleges műszeréből lett Leoret és Smellie tökéletesítései után a manapság használatban levő fogó, amely (l. az 1. ábrát) két félből áll. Ezek az ablakos kanalak kereszteződnek és a zárban egyesíthetők. Minden kanálnak kétféle görbülete van: az egyik a gyermek fejére illik, a másik a medence tengelyéhez alkalmazkodik. A két kanál együttes homruságába jól beleillik a fej, a nélkül, hogy tulságosan összeszorítható volna benne. A medencegörbület a kereszteződéstől (zár) kezdődik és a kanalak csúcsáig a vizszinttől lassan emelkedik. A zár akár angol, akár német minta szerint készült, igen könnyen és jól tartja együtt a két kart, amelyeknek párhuzamosan futó nyelei a megfogásra alkalmas kampókkal és dudorokkal vannak ellátva, mert a húzásnál néha igen nagy erő alkalmazására van szükség. Legújabban Tarnier párisi orvos eszközölt fontos újítást a fogón, mivel lehetővé tette (l. 2. ábra), hogy magasan, a medence bemenetében is kár nélkül alkalmazhatjuk, miglen a rendes fogó csak mélyebbre lenyomult fejre alkalmas. A fogóműtétel kivitelében négy szakaszra oszlik: a fogó kanalainak elhelyezése, zárása, a próba és a fej kihúzása. Legfontosabb és legnehezebb a kanalk helyes alkalmazása a fejre annak különböző állásánál és forgásánál, igy különösen homlok- és arcfekvéseknél. A fogóműtétel avatott kezekben és Semmelweis tanításának szemmeltartása mellett, nemkülönben a feltételek és javallatok szigoru figyelembe vételénél nem veszedelmes se az anyára, se a magzatra; mind a mellett nem lehet minden jelentőség nélkül valónak állítani, mert felléphetnek nyomában többé-kevésbé súlyos zavarok már a szülésnél (repedések, vérzések), de a gyermekágyban is; és a magzatok is szenvedhetnek koponyájukon vagy az arcon sérüléseket, nyomást s elég gyakran nem is érjük el a kitűzött célt, mert a magzat a kihúzás közben elhal.

[ÁBRA] 1. ábra. Szülőfogók. 2. ábra.


Kezdőlap

˙