Tagadás

a nyelvtanban az állításnak ellentéte; a fölszólítás és parancs ellentétét tiltásnak nevezik. A T.-t a nem, a tiltást a ne szócska fejezi ki; T.-t és (mondat-) kapcsolást együtt jelöl a sem kötőszó, tiltást és kapcsolást a se kötőszó. Más nyelvektől eltérőleg alkalmazzuk a T.-t a míg kötőszó mellett, p. Addig jár a korsó, míg el nem törik (de igy is mondjuk: míg eltörik; sőt a két szerkezet közt bizonyos finom különbség van; v. ö. Simonyi Zs., A magyar kötőszók (3. köt.); továbbá közéfok után a mint-sem, sem-mint, hogy-sem, sem-hogy kezdetü mellékmondatokban. Jellemző még nyelvünkre nézve a gyakori kettős T., nevezetesen a hangsúlyos sem mellett a T. ismétlése, p. nem láttam, sem nem hallottam (vagy se nem és szintúgy a tiltásban: se ne); és a tagadó névmások mellett, minők senki, semmi, sehol, sehogy stb., p. ne mondja neki, sehogy nem vagy sehogy sem v. sehogy se tudtam eligazodni.

Tagadó ige

a magyar nyelvben a nincs, nincsen, nincsenek és sincs, sincsen, sincsenek, melyek magukban foglalják a van ige fogalmát (nincs, németül: er ist nicht). De a többi finn-ugor nyelvben a tagadás egyéb esetekben is rendszerint külön tagadó igével történik, ugy hogy a tagadó szó veszi föl az igei személyragokat, p. finnül e-n mene nem megyek, e-t mene nem mész (mintegy nem-ek men, nemsz men). Viszont a török nyelvek igéiben a tagadást egy-egy külön képző fejezi ki, p. bil-mek tudni, bil-me-mek nem tudni. V. ö. a tagadó igékről Szinnyei és Simonyi cikkeit (Magyar Nyelvről 13. köt.).

Tagal

residentie Jáva szigetén, l. Tegal.

Tagale

(Tekele), hegyes vidék Szudánban, a Fehér-Nilustól nyugatra.

Tagalok

maláji eredetü törzs Közép-Luzon, Mindoro, Marinduque és csekélyebb mennyiségben a többi Filippini-szigeteken; előbb bevándorolt malájok és negritók ivadékai, akik az őslakókkal vegyültek, azokat részben a szigetek belsejébe szorították. V. ö. Blumentritt F., Versuch einer Ethnographie der Philippinen (Petermann, Mittheilungen 67. pótfüzete, Gotha 1882).

Taganrog

kikötőváros és az ugyanily nevü járás székhelye a doni kozákok területén, az Azovi-tenger ÉK-i részének, a T.-i öbölnek É.-i partjából kinyuló hegyfokon, vasút mellett, (1893) 48,134 lak., faggyuolvasztókkal, dohány- és bőrgyártással, makaronikészítéssel, halászattal és halbesózókkal, élénk kereskedéssel; 1891. elhagyta 724 hajó 566,674 t. és érkezett 723 hajó 566,607 t. tartalommal. E hajók között legtöbb volt az angol hajó. A fő kiviteli cikkek a gabona, lenmag, gyapju, vaj és kaviár; a bevitelé: olivaolaj, olajbogyó, gyümölcsök, bor és gépek. A parti hajózás szintén élénk. Kikötőjét az elhomokosodás veszélye fenyegeti. A meglehetősen rendesen épült város legszebb épületei a székesegyház, a Jeruzsálem nevü kolostor, egy kis császári palota, amelyben I. Sándor cár 1825. meghalt és akinek emlékszobra a fent nevezett kolostor mellett van; a szinház és a börze. T.-ot 1698. Nagy Péter cár alapította. 1855 jun. 3. egy angol-francia flotta bombázta és részben elpusztította.

Tagányi

1. Béla, bölcselettanár és egyházi szónok, szül. Oroszlánon (Bars) 1681 febr. 2., megh. Breznóbányán 1760-ban. 1705. lépett a kegyesrendbe. Tanári pályáját Nyitrán kezdte s Vácon meg Privigyén folytatta. 1723. Károlyi Sándor gróf kurucgenerálisnak későbbi nagy hirü fia, Ferenc mellé került nevelőnek s filozofiatanárnak. 1725-ben visszajött a rendbe s mint kecskeméti, nagykárolyi és debreceni igazgató és házfőnök 1741-ig szolgálta a tanügyet. Ez évben nyugalomba ment, s mint rendi kormánysegéd különféle helyeken tartózkodott. több királó egyházi beszédet tartott és irt. ezek közül figyelemre méltó az 1824. Kassán megjelent Úr-teste-napi Prédikáció. Ez az első magyar nyelvü munka, melyet piarista irt.

2. T. Károly, történetiró, szül. Nyitrán 1858 márc. 19, Középiskolai tanulmányait u. o. végezte; a budapesti tudományegyetem bölcsészeti tanfolyamának elvégzése után 1879. a magyar királyi országos levéltárhoz neveztetett ki, hol 1893 óta mint országos allevéltárnok működik. Az 1896-iki országos ezredéves kiállítás rendezésében mint a történelmi főcsoport egyik előadója vett részt. 1896. a belügyminiszter a magyarországi helynevek törzskönyvének létesítésére kiküldött állandó bizottság tagjává nevezte ki. A magyar történelmi társulat, a magyar heraldikai és a néprajzi társaság igazgató-választmányi, a magyar tud. akadémia levelező és történelmi bizottságának tagja. Szerkeszti a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle c. havi folyóiratot. Munkássága a heraldika, pecséttan, kulturtörténet és gazdaságtörténet terén mozog leginkább. Főbb művei: Magyarország címertára (Budapest 1881, 1-6. füzet); A földközösség története Magyarországon (u. o. 1894), mely német nyelven is megjelent s külföldön is nagy feltünést keltett; Magyar erdészeti oklevéltár (Magyarország ezredéves fennállásának emlékére kiadja az országos erdészeti egyesület, szerkesztette s történeti bevezetéssel ellátta T., u. o. 1896, 3. köt.). Azonfelül számos cikk, közlemény, birálat a tudományos folyóiratok s napilapok hasábjain.

Tages

mesés etruszk főpap, félig isten, amennyiben a hitrege szerint egy Genius Jovialis nevü istenségtől származik és Jupiternek unokája. Tőle származtatták az ősrómaiak mindazon rituális szokásokat és szertartásokat, melyeket az etruszkoktól vettek által. A hagyomány szerint abból a barázdából kelt ki, melyet egy Tarquinii határában szántó-vető embernek ekéje hasított. Testére és alakjára nézve gyermek volt, bölcseségére nézve aggastyán. Midőn a szántó-vetőnek álmélkodására az etruszkok összesereglettek, T. bevezette őket a haruspexek tudományába, azután pedig nyomban meghalt. Rendelkezései külön rituális könyvekbe voltak feljegyezve.

Tagid

tó Walesben, l. Bala.

Tagil

folyó és vasolvasztó, l. Nizsnetagilszk.


Kezdőlap

˙