Taj

a hámori tó neve Borsod vármegyében, l. Hámor (2).

Tájékozás

első sorban a világtájak (égtájak) megkeresése, tágabb értelemben eligazodás valamely dologban. Éggömbre vonatkozólag ennek helyzetét meghatározni az égtájakkal szemben.

A keresztény templomépítészetben T.-nak a templom elhelyezését nevezik a karral keletnek, amint ez a kat. szertartásban elő van irva. Egész a XII. sz.-ba visszanyúlik a határozott rendelkezés, hogy a templomot keletnek kell építeni. Mégis vannak nagyobb templomok is, melyek északkeletnek vannak tájékozva, igy p. a Hagia Szófia Konstantinápolyban, a baseli, meisseni, trieri és más dómok. Az első prot. templomok, igy p. a torgaui várkápolna, szándékosan vannak nyugatnak tájékozva; később a kat. templomoknál sem fektettek a helyzetre nagyobb súlyt, csak újabban kezdenek erre ismét figyelemmel lenni.

Tájékozás a terepen

vagyis a terepen ugy eligazodás, hogy a világtájak szerinti helyzet v. valamely pontnak a terepen más pontokhoz való helyzeti összefüggése felől tájékozva legyünk. Tájékozódni lehet: kérdezősködés, a nap (körülbelül reggel 6 órakor keleten, déli 12 órakor délen, este 6 órakor keleten, déli 12 órakor délen, este 6 órakor nyugaton van), az iránytű (kékre futtatott vége észak felé mutat), a térkép után, éjjel a sarkcsillag, a hold után stb. Fontossága a katonai harctéri szolgálatban nagy. Sokféle szolgálatban szükséges.

Tajgetosz

l. Taygetosz.

Tájkép

a festészet egyik faja; tárgyai a szabad természet összes jelenségei. Az antik művészetben, emlékei után itélve, a T.-nek alig volt szerepe. Pompeji falfestésü látképein az épületek mellett a szabad természet egészen a háttérbe szorul. Az aranyozott háttér, mely a középkori festményeken általános, Olaszországban a XIV., Észak-Európában csak a XV. sz.-ban ad helyet a T.-inek. Ez azonban sokáig csupán egymásra halmozott, fantasztikus, sziklás hegyeket tüntet fel, mint leonardo s más renaissancefestők művein is; Giorgione velencei festő művein azonban már érvényre jut a T.; merőben romantikus fölfogásra vall, vagy kicsinyes realizmusra, mint Van Eyck s az északi primitiv festők legtöbbjének művein. Közel két századig tart, míg a természetben megnyilatkozó formák, szinek, árnyalatok ellesése, harmonikus egésszé való egybeolvasztása sikerül s a míg a T. a történelmi festészetből önálló műfajként kiválik. A T.-i háttér mind jelentősebb szerephez jutván, a cselekményt ábrázoló alakok merő staffage-zsá válnak a XVI. sz.-beli Patenire, Altdorfer, Hirschvogel, Lautensack képein. Az első igazi T.-festők az Itáliában vándorló németalföldiek sorából kerülnek ki. Bril M. a vatikáni könyvtárban és Sala ducale-ban fest T.-eket, öccse is e fajban produkál még kiválóbb dolgokat. Ugyanakkor dolgozik Rómában Elsheimer, Jahn Brueghel. Hatásuk alatt lesz T.-festő Nic. Poussin, akinek tanítványa Gaspard Dughet, a nagy Poussin. Ez és kortársa Calude Lorrain bibliai és mitoszi staffage-t alkalmaz művein s azt a rajtuk domináló T.-pel harmonikus egésszé olvasztják; részletekkel nem bibelődnek, harmonikus vonalakkal, nagy stílben festett tömegekkel, szépen elrendezett szceneriákkal hatnak: a heroikus T. első művelői, melyben Rubens és Salvator Rosa is kiválót produkált. Claude Lorrain a légtávlatnak elsőrangu mestere s a fény és árnyék napmozgása szerint váltakozó játékának az ellesésével hangulatfestésre is tör.

A T. Németalföldön talált a legtöbb művelőre. Olaszországi tájakat festettek: Poelenburg, Brendbergh, Jan Both, A. Pynacker Svanenvelt, akiknek művein az elő-, közép- és háttér fokozataihoz képest három egymásba olvadó alapszin érvényesül. Egységesebb alapszinre törnek a T.-festészetet új motivumokkal gazdagító s hazájukbeli tárgyakat földolgozó festők: Cuyp, Wynants, Hobbema. Széles a látköre Ruisdaelnek, aki hegyeket, tajtékzó patakokat tüntet föl nagyszerü szceneriákban. A felhőzetnek, az azon kereszültörő napsugaraknak, a levegő egyéb tüneményeinek a poézise szintén németalföldi festők művein érvényesül először. Holdfényes tájak első festője Aart van der Neer. Németalföld volt bölcsője a tengeri T.-nek is. A XVIII. sz.-ban a T. nem nyer újabb lendületet. A rokokó idejében keletkezik az idilli T., pásztorjeleneteket feltüntető staffage-ával. A havasok világát Aberli tárja először elén az Alpeseket ábrázoló színes rézkarcaival, Norvégia fjordjait a bergeni Dahl. A Kárpátokból jelentősebb sikerrel a ma is működő Telepi és Keleti merít tárgyakat. Az eddig felsorolt T.-festők művei túlnyomóan látképek; mestereiket képzeletük nem hevítette munka közben, megelégedtek a szemük elé került szebb tájak egyszerü vászonra áttételével, csupán kevésbé jellemző elemeket hagytak el, melyek a mű harmonikus hatását megzavarták volna, vagy több helyről való szép részletekből komponáltak egy nem létező tájat, mint az ideális T.-festők. Sok próbálgatás után új irány támadt Franciaországban, mely nem a angyszerü szceneriára, hanem kevésbé jelentékeny motivumoknak is egyéni, poetikus fölfogás által való érvényesítésére tört s erős, de harmonikus szinezéssel, a fény és árny játékában megnyilatkozó hangulat kiemelésével igyekezett hatni. Fő képviselői Théodore Rousseau (1812-67) és Daubigny (1817-78). A vasutak elterjedése óta a T.-festészet tárgyainak köre szinte mérhetetlen; a 70-es évek elején, ismét Franciaországban, az eddigiekkel homlokegyenest ellenkező törekvés is kapott lábra, mely a nap és fény játékával tört hangulatkeltésre s az rányékot mellőzi. A T. ma a festészetben minden egyéb fölött domináló műfaj s hogy oly elterjedtté vált, abban nem kis része van a plein-air-festésnek.

Tájképlencse

l. Lencse.

Tájnyelv

l. Nyelvjárás.

Tajo

(ejtsd: taho, Tejo, Tage, Tagus), a Pireneusi félsziget leghosszabb folyója. Teruel spanyol tartomány Ny-i részében, a Muela de San Juan (1610 méter) ny-i oldalán, a Guadalaviar és Jucar forrása közelében ered, átfolyik Guadalajarán kopár vidéken, átlép Madridba, ahol Aranjuez elhagyása után fölveszi a Henares, Manzanares és Tajuna egyesüléséből keletkező Jaramát. Toledóban kezdődik a középső folyása; itt mély, kanyargós és vadul szaggatott hegyszakadékban áttör a Montes de Toledo egyik ágán; Talaveránál az Alberche fölvétele után kilép a síkságra. Caceres tartományban a 190 m. hosszu és 34 m. magas almarazi híd fölött vadregényes hegyszakadékon, 320 méter magas gránitsziklák közt áttör és azután homokos, egyhangu, néhol tölgyfaerdőkkel borított vidéken fölveszi a tietart és Alagont. Ekkor megkezdi az alsó folyását, Tejo nevet kap, szélesebb lesz és belép Portugáliába. Villa Velhánál Dny-i irányuvá lesz, határul szolgál Estremadura és Alemtejo közt, fölveszi a Zezerét és Santarem alatt két fő ágra oszlik; ezek a Tejo Nova és a Mar de Pedro, amelyeket töltések zárnak be és a Lizirias do Tejo nevü szigetet alkotják. A K-i Mar de Pedróba torkollik a Zatas, vagyis Sorraia. Az előbb említett két ág a 30 km. hosszu és 12 km. széles, sós vizü Lisszaboni-öböllé egyesül, amely egyike földünk legbiztosabb kikötőinek és Ny-on a 7,4 km. hosszu, 1,6-3,1 km. széles Entrada vagy Ria do Tejo által a nyilt oceánnal össze van kötve. A Tajo hossza 910 km., vizkörnyéke 82,600 km2. A Pireneusi félsziget lépcsőzetes felszinénél fogva sellős és vizesései vannak; ezért Spanyolországban nem hajózható. A rendes hajózás Abrantesnél kezdődik; nagyobb hajók és gőzösök azonban csak Santaremig mehetnek föl, ameddig a tengeráramlat is érezhető.

Tajó

(Tajova), kisközség Zólyom vármegye besztercebányai j.-ban, (1891) 311 tót lak., jelentékeny m. kir. kohóval, mely évenkint 70,000 frt értékü aranyat, ezüstöt, rezet és ólmot lúgoz ki; a munkások száma 35. Van postahivatala és postatakarékpénztára.

Tájoló

l. Iránytű.


Kezdőlap

˙