Tanfana

germán mitologiai alak, Tacitustól (Annal. I, 51) említett női istenség; szentségét, mely a marsusok területén volt, Germanicus védelmezte Kr. u. 14.

Tanfelügyelő

a népoktatásügyi adminisztrációnak felügyeleti, ellenőrzési és intézkedési joggal felruházott közege. Vannak királyi, helyesebben állami és egyházmegyei T.-k. A királyi T.-k a VI-VIII. rangosztályokba beosztott állami hivatalnokok, akik az 1876. XXVIII. t.-c. szerint az oktatáshoz és a közigazgatás ügyeihez értő egyének közül nevezendők ki. Minden vármegyének a határában fekvő városokkal együtt egy-egy közös T.-je, Budapestnek azonban külön T.-je van; de a törvény megengedi, hogy két-két szomszédos vármegyének, ha az iskolák száma nem nagy, csak egy T.-je legyen. Nagyobb és népesebb vármegyékben állandó segéd-T.-k is vannak alkalmazva, sőt szükség esetén a miniszter még külön iskolalátogatókat is nevez ki a hivatalos személyzeten kívűl álló szakértők közül. A T. fontosabb teendői: 1. A törvényhatósági közigazgatási bizottságban az összes népoktatási ügyekről referál. 2. A kerületébe tartozó összes népoktatási intézeteket vagy maga, vagy segédje által megvizsgálja. 3. Az iskolák tanterveit, tanmeneteit, órarendjeit és tankönyveit átvizsgálja s meggyőződik arról, hogy a tanítási eredmény megfelel-e a törvény követelményeinek. 4. Ellenőrzi a tankötelezettség végrehajtását. 5. Felügyel az iskolaépületnek s a fölszerelésnek állapota és az iskolai közegészségügy felett. 6. Új iskolák felállítása iránt intézkedik. 7. A tanítói nyugdíjtörvény végrehajtását eszközli. 8. Összegyüjti, feldolgozza és a miniszter elé terjeszti a vármegyéjének népoktatási ügyeire vonatkozó statisztikai adatokat. Eljárási utasításait rendeleti úton a vallás- és közoktatásügyi minisztertől kapja. (A nagy számu elvi jelentőségü utasításokat v. ö. a Corpus juris hungarici X. köt. 464. s következő old.) Az egyházmegyei T.-ket a róm. kat. püspökök, a főegyházmegyei T.-ket pedig az érsekek nevezik ki, legtöbbnyire az oktatásügy terén kivált előkelőbb egyházi férfiak közül, akiknek hatáskörét saját iskolai autonomiájuk keretében rendeletileg szabályozzák.

tang.

l. tan.

Tanga

fontos kikötőhely Német-Kelet-Afrikában, a róla elnevezett öböl partján, mintegy 10,000 lak., akik közt valami 100 európai, élénk kereskedéssel. 1893. a bevitel értéke 904,400, a kivitelé 373,000 márka volt.

Tanganyika

(Bahari, Mszaga, Kimano), hosszukás, nagy tó Közép-Afrika K-i részében a D. sz. 3° 20' és 8° 44' között, 780-880 m.-nyi magasban, 35,130 km2 területtel, 647 m.-nyi legnagyobb mélységgel. Időszakos áradás (1874-től 1883-ig 3 m.) és apadás (1886 óta 4,5 m.) vehető benne észre. Szigetek, zátonyok alig vannak benne; legnagyobb szigetek a kifolyása közelében a Kavala- és Kabogo-fok mellett a Kabogo-szigetek; ezeken kívűl időnkint úszó földszigetek képződnek rajtuk, amelyek néha 100 m. szélesek. Partjai nagy változatosságot mutatnak; lapos és magas, kopár és buja növényzettel takart részek váltakoznak. azurkék és alig sós vizében sok ehető hal, azonkivül viziló és krokodilus él. Több mint 100-ra teszik azon vizek számát, amelyek belé folynak; köztük a legjelentékenyebbek: a Malagarazi, a Russzizi, Lofuko és Lofu; lefolyása a Lukuga. A környékén az éghajlat meglehetősen egészségtelen, különösen Udsidsiben. A hőmérséklet 28,3° (nov. és febr.) és 14,4° (jul.) közt váltakozik. Az eső a K-i parton (78 cm.) kevesebb mint a Ny-in (154 cm.). A hajózásra nézve a legveszedelmesebb idő az évszakok változása. Partjain körülbelül 10-féle néptörzs (néger, zulu, etiópiai, törpe stb.) lakik. Ezek birtokában 3 európai nép osztozik: a Kongó-állam, a német és az angol. Mellette a legélénkebb forgalmu hely Udsidsiben: Kavele; Karema (azelőtt belga állomáshely) Kavendében kat. Hittérítő-állomás; a D-i parton Urunguban Kitutu és Pambete angol állomáshelyek; Ny-on Ruandában St.-Louis és Mpala kat., Uguhhában pedig Kavala sziget angol hittérítő-állomás, ugyanitt van még Albertville (Lutuka) belga állomáshely. A T.-t 1858 febr. havában Speke és Burton fedezte föl; 1872. először Livingstone és Stanley jártak rajta és ez utóbbi 1876. egészen körülhajózta. Ismeretéhez újabb adatokat szolgáltattak: 1873. Cameron, 1878. Hore, 1879. Thomson és Cambier, 1880. Böhm és Reichard, 1882. Wissmann, 1884. Giraud és 1891. Baumann.

Tangens

l. Érintő és Trigonometriai számok.

Tangensbusszola

l. Galvanométer.

Tanger

(ejtsd: tandser) v. Tandsa, kikötőváros Marokkó É-i részén, a Gibraltari-szoros DNy-i oldalán, a Spartel-fok mellett, mintegy 20,000 lak., akik közt van 6-7000 zsidó, néhány spanyol és csaknem minden aurópai hatalom konzula; kis és elhomokosodó kikötővel, amely különösen télen a hajóknak kevés védelmet nyújt. Ennek dacára T. Marokkó legfontosabb kikötőhelye. 1890. az Angliából importált áruk értéke 7,2, a franciáké 3,7 és a németeké 0,8 millió frank értékü volt; a kiviteli cikkekből kapott Anglia 2,2, Spanyolország 1,3 és Franciaország 0,6 millió értéküt. A behozatal fő cikkei: pamutáruk, tea, kávé, vágóeszközök, gyógy- és illatszerek, papiros, selyemáruk, gyertya, raffinált cukor és gyapju- meg durvavászonáruk; a kivitelé: állatok és állati termékek, papucsok és viasz. Újabban T.-nek Laras és Rabet csinálnak konkurrenciát. A körfalakkal ellátott város szűk, kanyargós és néhol meredek utcákból áll; a Kaszbája düledező félben van; nagy mecsetje és kincstári épülete a legnagyobbak; több európaias hoteljében gyógyulást kereső európaiak is laknak. A zsidók városrésze a mellah. T. igen régi város. A rómaiak idejében Tingis néven Tingitaniának volt fővárosa; római emlékei néhány gránitoszlop, néhány korintusi oszlopfő és egy vizvezeték romjai. A mórok uralma alatt már élénk kereskedést folytatott Velencével. A portugálok több sikertelen kisérlet után 1464. foglalták el; 1662. mint Katalin portugál hercegnő hozománya az angolok birtokába került, akik 1684. elhagyták. 1844. a franciák Joinville vezérlete alatt bombázták. V. ö. Vyse, A winter in Tangiers (London 1882).

Tangermann

Vilmos, német ó-katholikus teologus és iró, szül. Essenben 1815 jul. 6.; technikai és kereskedelmi kiképzéssel eleinte Wetterben, a Harkort-féle gépgyárban volt alkalmazva. 23 éves korában a papi pályára lépett. Münsterben és Münchenben tanulta a teologiát és 1845. pappá szentelték. Nyolc éven át Neussben káplán volt és 1864. a Rajna m. Unkelben plébános. Miután a vatikáni határozatokat elismerni nem akarta, 1870. a költni érsek állásától fölfüggesztette, 1871. a plébániától eltávolította, 1872. pedig az egyházból kiközösítette. 1872. kölni ó-katolikus plébános lett, 1888 jan. 1. nyugalomba lépett. Az érsekkel való vitájára vonatkoznak Petrus und Paulus (Bonn 1870), Die röm.-jesuitische Neuerung (u. o. 1871), végre Zur Charakteristik der kirchlichen Zustände (2. kiad., Lipcse 1874) c. iratai. Számos iratai közül, melyek részben Victor Granella álnév alatt jelentek meg, a következők a legjelentékenyebbek: Wahrheit, Schönheit und Liebe (Lipcse 1867); Patriotische Lieder und Zeitgedichte (Bonn 1871); Diotima, eine kulturhistorische Novelle (Lipcse 1873); Herz und Welt. Dichtungen (u. o. 1876); Das liberale Princip (3. kiadás Lipcse 1887); Sions Harfenklänge (Bonn 1886); Philosophie und Poesie. Sonettenkränze (2. kiadás Lipcse 1887); Zeitenwende (névtelenül, Essen 1890); Morgen- und Abenderinnerungen. Erlebnisse stb. (Lipcse 1895).

Tangermünde

város Magdeburg porosz kerületben, az Elbe és vasút mellett, (1890) 7419 lak., nagy cukorfinomítóval, olaj-, csontlisztkészítéssel, hajóépítéssel; XII. sz.-beli Szt.-István-templommal; közelében Tangerhütte nevü vasművel. Dietrich magdeburgi érsek 1362. a T.-i erősségben hozta létre az u. n. magdeburgi országos békét Németország ÉK-i része számára. 1374 ápr. 28-án IV. Károly császár itt mondott le Magdeburgról. 1631 jul. 1. Gusztáv Adolf elfoglalta a várost.


Kezdőlap

˙