Tarján

Konstantinos Porphyrogennetos szerint a honfoglaló magyarok negyedik nemzetsége. Heves, Győr, Esztergom, Nógrád és Bihar vármegyékben mint helynév is él.

Tarjay

Mihály, XVI. sz.-beli zeneszerző, akinek részletes életadatairól azonban kevés maradt ránk. A hoffgreff-féle énekgyüjteményben, amely a magyar tudományos akadémia könyvtárában van, található tőle egy ily címü ének: Holofornes és Judit asszony históriája, mely 1552. látott napvilágot.

Tarka

kerület Fokföldön a Keleti tartományban, Prince-Albert, Cradock, Bedford, Fort Beaufort és Queenstown közt, 3696 km2 területtel, (1891) 7436 lak., akik közt 3141 fehér bőrü. A hegyes és száraz éghajlatu, csupán a T. folyó által öntözött kerület búzát termel és állatokat tenyészt. Fővárosa: Tarkastad, 1209 lakossal.

Tarka

az olyan ló, marha stb., melyen sötét és fehér foltok váltakoznak; a sötét foltokon festenyzett a bőr, a fehér helyeken nem az. A lónál ritka a T. szin, s itt nem kedvelik, ellenben a marhánál bizonyos fajták jellegéhez tartozik; p. a simmenthali marha T.

Tarka barát

l. Barát.

Tarka bogáncs

(növ.), l. Máriabogács.

Tarka homokkő

l. Triasz-szisztéma.

Tarkán

(Tarkan), magyarosan tárkány, a keleti törököknél általában véve minden oly nemes, kinek bejárata van a khánhoz. Már a VI. sz.-beli Menander szerint méltóság neve az a törököknél, s utóbb a bulias tarchan a bolgároknál. Az avaroknál 796. szintén említik. A magyaroknál a kárkán mellett külön T. állott s ez a méltóság a keresztény korban is fennállott egészen 1848-ig tárnokmester név alatt.

Tárkány

1. kisközség Bihar vármegye belényesi j.-ban, (1891) 1200 magyar lak. - 2. T., nagyközség Komárom vármegye gesztesi j.-ban, (1891) 2502 magyar lak. - 3. Felső-T., nagyközség Heves vármegye egri j.-ban, (1891) 1686 magyar lak.; közelében szép tó van. - 4. Kis-T., kisközség Zemplén vármegye bodrogközi j.-ban, (1891) 1010 magyar lak. - 5. Nagy-T., kisközség u. o. (1891) 1007 magyar lak. - 6. Mező-T. (l. o.).

Tárkányi

(nagytárkányi), régi és előkelő zemplénvármegyei család. Nemzedékrendje fölér a tatárjárásig. Egyik tagja, Boda, 1346-66. és ismét 1369-73. váradi nagyprépost volt. A család jórészt Bodrogközön eső uradalmára 1417. kapott új adománylevelet. 1667. halt ki. V. ö. Bunyitay, A váradi püspökség története (II. 42-44.); Nagy Iván, Magyarország családai (X. 48.).


Kezdőlap

˙