Tatár

v. tatar, ez utóbbi alakban kivált a székelységben a. m. rossz, hitvány, semmirekellő, alávaló, rongyos. De a T. szónak már a régi nyelvben is megvan e második értelme. Ipolyi mitologiai vonatkozásokat következtet belőle, valamint azon szólásmódokból, minők: «viegyen a T.», «hajtson a T.» stb., melyekben a T. szónak az ördög és fene szókkal rokonértelme látszik lenni. Figyelembe veendő mindenesetre az is, hogy az északnémet és skandináv folkloreban a vándorcigányok is T. néven szerepelnek. V. ö. Ipolyi, magy. Myth. (124-133.).

Tatár

Péter (családi nevén dálnoki és mezőmadarasi Medve Imre), népies iró, szül. Nagyváradon 1818., megh. Budapesten 1878 nov. 3. Iskoláit szülőhelyén végezvén, az ügyvédi pályára készült. Az 1839-40-iki országgyülésen Beöthy Ödön mellett volt Poszonyban. 1840. letette az ügyvédi vizsgálatot, de az ügyvédséggel nemsokára felhagyott s Pesten egészen az irodalomnak és festészetnek élt. Élete végén irodatiszt volt a honvédelmi minisztréiumban. Munkái: Tollrajzok politikai életünkhöz (Pest 1848); Magyar gazdasszonyok teendői a közéletben, házban és konyhában (u. o. 1864). Nevét azonban tömérdek ponyvairodalmi munkája tette országos hirüvé. 1857. indította meg a Tatár Péter regekunyhóját, mely füzetenkint jelent meg és számtalan históriát tartalmaz versben és prózában a nép számára irva.

Tatár-Bazardsik

az augyanily nevü kerület székhelye Kelet-Ruméliában, a Marica és topolnica összefolyása alatt, az előbbinek bal partján, vasút mellett, amelyhez 16 kőpilléren nyugvó fahíd vezet, 15,659 lak. (1587 török), jelentékeny rizstermeléssel. A középkorban, mivel különböző irányba vezető utak itt találkoztak, élénk volt a kereskedelmi forgalma.

Tatárhágó

Csík vármegyében, a Gyergyói hegycsoport egyik hágója (1030 m.), mely a Gyergyó lapályáról (Gyergyó-Ditróról) a Putna völgyébe és a tölgyesi szorosba vezet át.

Tatárjárás

alatt a mongoloknak IV. Béla idejében 1241-42. hazánkba való betörését értik. L. IV. Béla (III. köt. 20-21. old.).

Tatarka

lengyel föveg, a. m. czapka (l. o.).

Tatárka

tatárbúza, hajdina, haricska, kruppa és pohánka (növ., Fagopyrum Gaertn.), a sóskafélék családjának egynyáréltü füve, elágazó szárán fölfelé mind rövidebb nyelü, tojásdad alaku, szíves, illetve dárdás tövü, épszélü, egyszerü levelekkel és kunkoros virágzatu leples ötöstagu virágban nyolc himmel és háromélü magrejtővel, melyből lisztes szemtermés lesz. Vagy nyolc faja Közép-Ázsiában vadon terem, négyük termése hántva (kása), vagy őrölve (liszt) eleség. Legnevezetesebb a közönséges T. (F. esculentum Moench) pirosas virággal és barna szemtermésének épszélü éleivel. Eredete ismeretlen; Európába a pogány mongol (tatár) betörése idején kerülhetett; innen több neve. Egy mecklenburgi lajstrom 1436. említi először Heydenkorn néven, amely hozzánk is eljutott. Nem lehetetlen, hogy a görög menekülők is hozzájárultak országuk eleste után elterjesztéséhez, amire szláv neve hricska s a belőle keletkezett magyar név enged következtetni. Nálunk Beythe István 1583. hajdina, Clusius Ocymum cereale néven említi; tehát Vas vármegyében már akkoriban termesztették. A T. magvában a keményítő 47, fehérjés vegyület mennyisége 7,8 %, a többi héj. Keményítőjéből szeszt főznek. A tatár T. (F. Tataricum Baertn.) apróbb száru növényének levele dárdás tövü, virágocskája zöldes-fehér, szemtermése élein pedig öblös fogacskák vannak. Mivel azonban a szem héja vastagabb mint az előbbié, kevésbé vetik A nagy T. (F. emerginatum Roth) és az álernyős T. (F. cymosum Huds.). Napalból érdemesebbek. Veszelszki a cirkot is T.-nak nevezi.

A közönséges T.-t főleg a sovány homokos és tőzegtalajon termelik. Tenyészideje 12-14 hét, s ezért a hidegebb klima alatt is termelhető, egészen az É. sz. 70-ik fokáig. A fagy és a nedves hideg idő iránt azonban nagyon érzékeny. Legjobban díszlik kapás növények után, azonban lehet bármiféle növény előveteménye. Vetik mint fő növényt a kései fagyok megszünte után ápr.-máj. hóban, vagy mint tarlónövényt jul.-aug. hóban, friss trágyába csakis nagyon sovány talajba szabad vetni, mert különben folyton virágzik s magot nem köt. Vetik sorba és szórva, az előbbi esetben 12-20 cm.-re. A vetőmagszükséglet kataszt. holdankint 50-60 liter. Érése nagyon egyenetlen, ezért az összes magvak érését bevárni nem szabad, hanem akkor kell aratni, midőn a magvak legnagyobb része barnulni kezd. A lekaszált T.-t kévékbe kötik, melyeket pár napig száradni hagynak, azután behordják és elcsépelik. Magtermése nagyon bizonytalan, kataszt. holdankint átlag 4-7 q-ra tehető, kedvező esetben azonban a 10 q-t is meghaladhatja. Zöld szárát takarmányul is használják, az állat azonban nem igen szereti.

Tatárka-kiütés

(fagopyrismus), tatárkafélékkel etetett állatok pigmentnélküli bőrrészletein a napfény behatása alatt fejlődő gyuladás. Leginkább fehér vagy tarka juhokon, főleg bárányokon, továbbá kecskéken, kivételesen pedig sertéseken, szarvasmarhákon és lovakon is kerül észlelés alá. A fénysugarakat elnyelő sötét szinü bőrrészletek sohasem betegszenek meg, borus időben pedig hasonlóképen nem lép fel a bántalom. A betegség tünetei a következők: A fej s némelykor a nyaknak bőre is kipirosodik, melegebb, duzzadt s felületén helyenkint egészen borsómekkoraságu hólyagok fejlődnek, melyek megrepedése után a bennük foglalt sárgás, tapadós folyadék varakká beszárad; utóbbiak leválása után a bőr visszanyeri rendes kinézését. A kiütés fejlődését erős viszketés kiséri, mely az állatokat a beteg testrészek gyakori dörzsölésére készteti; az esetek egy részében pedig feltünő izgatottság, görcsök, sőt valóságos dühöngés is, később pedig erős tompultság, valamint szaporább és nehezített lélekzés és a test hőmérsékletének lázas emelkedése is észlelhető. Ezek a tünetek hamar elmulnak és a bőr gyuladása is alábbhagy, amint a tatárkaetetés beszüntetése mellett az állatok árnyékos helyen, borus időben vagy az istállóban tartatnak, de legtöbbször még egy-két hét mulva újból súlyosbodik az állapot, amint egy ideig a napfénynek voltak kitéve. A kiütött betegség tehát az állatok istállóztatásával, illetőleg árnyékos helyen tartásával magától megszünik. Különös kezelést csak az igen súlyos esetek igényelnek, amidőn a gyuladt bőrrészleteknek bekenése faolaj és mészviz keverékével, ólomecettel, kreolinvizzel stb., a fejre alkalmazott hideg borogatással kapcsolatban, sietteti a gyógyulást. A betegség elkerülése végett tanácsos a tatárkát a fehér bőrü állatokkal csak éjjel, borus napokon v. istállóban etetni.

Tatárköles

(növ.), a Sorghum vulgare Pers. neve, l. Cirok.

Tatár nyelvek

l. Török-tatár nyelvek.


Kezdőlap

˙