Tempe

hires völgy Görögországban, melyet Tesszáliában az Olimpus és Ossza hegyek alkotnak s melynek javarészét, kivált vizben dús időjáráskor, a Peneios hullámai tartják elfoglalva. A völgy a sziklás táj zord szépségét egyesítvén a folyóparti tenyészet (platanusok, tölgyek és babér) bájával, az ókori költészetben korán mint a tájképbeli szépség netovábbja szerepelt. Róla neveztek el más völgyeket is, nevezetesen a Heloros völgyét Sziciliában és a Velinusét Reate mellett a szabinok földjén. Mai neve a szorosnak: Likosztomo. V. ö. Kriegk, Das thessalische T. in geographischer u. antiquarischer Hinsicht (Lipcse 1835).

Tempelburg

város Köslin porosz kerületben, a Zepplin- és Dratzig-tó közt, vasút mellett, 4540 lak., gyufagyárral.

Tempelhof

falu és nyaralóhely Potsdam porosz kerületben, 2 km.-nyire Berlintől, vasút mellett, (1890) 5248 lak., villamossági teleppel, vagonjavítóműhellyel; nagy faiskolával. A mellette elterülő T.-er Feld a berlini katonaság gyakorlótere.

Tempeltey

Ede, német költő, szül. Berlinben 1832 okt. 13. Az ottani egyetemen filologiát és történelmet tanult, 1860-61. a Nationalzeitung tárcarovat vezetője. 1862. Coburg herceg szolgálatába lépett, 1868-74. egyúttal udvari kar- és szinházi intendáns, 1871. kabinetfőnök s 1887-ben elnök; 1863-ban a herceget elkisérte a frankfurti fejedelem-kongresszusra, 1864-65. Kielben tartózkodott diplomáciai küldetésben augustenburgi Frigyes herceg mellett. Művei: Johann Huss (tragédia, 1853); Klytemnestra (tragédia, 1857, először Bécsben adták 1856. nagy sikerrel); Hie Welf - Hie Waiblingen (hazafias szinmű, 1858, 2. kiad. 1861; először előadva a lipcsei városi szinházban 1883); Cromwell (dráma, 1883). Ezeken kivül irt egy modern szinművet Daheim (1861) címmel; szöveget Redern gróf Christine c. nagy operájához (1860) és egy dalciklust; Mariengarn (1860. és többször); közzétett egy értekezést Storm Tivadar költészetéről (1867), s egy ünnepi beszédet Rückert Frigyesről (1869) stb.

Tempera

(olasz), a festészet szabadabb technikáinak egyike, főleg a középkor végén divatozott. Az olaszok e névvel jelölik a fára vagy vászonra festett mindama függő képeket, melyek nem olajfestésüek. Szűkebb értelemben véve a T. a pusztán enyves festésnél tökéletesebb technika; festékanyagát tojásfehérnyével, fügetejjel, vagy illó olajokban oldott viasszal hígítják meg s ugy rakják föl. A T.-eljárásnál az enyv és a kréta keverékével alapzott s lesimított fölületet, amennyiben aranyozott háttérre szükség volt, ennek helyén előbb vörös festékkel vonták be. Az aranyozás után ennek felülete achát- vagy csontszerszámmal lesimíttatott. A festéknek a higító anyaggal való keverését nevezték el temperare-nek (a. m. tartóssá tenni), innen a T. szó. A festéket ez eljárásnál csak vékony rétegben rakták föl. különben lepattogott volna; egybe olvadó szinezés lehetetlen volt, az árnyékolás fokainál az átmenetet finom vonalakkal, apró pontokkal idézték elő s e fárasztó munka mellett is kemény maradt a képek általános hatása. A technika nehézkes voltának elkerülése végett s mivel nedves levegőben igy könnyen lemállott a festés, Német- és Felső-Olaszországban a higító anyagot oldott gyantákkal vagy mézzel vegyítették, hogy a festék ne száradjon meg hirtelen s a szinek is egybeolvadóbbak legyenek. A T.-kép szines firnásszal való bevonása után az szép alaptónust is nyert s fényesebb lett. Az olajtechnika terjedésével a T. egyre veszít jelentőségéből, az aranyozott háttér is idejét multa. Végkép azonban nem veszett ki a T. alkalmazása.

Temperál

(lat.) a. m. mérsékel, enyhít; temperált hangskála, l. Hang és Hangolás.

Temperamentum

l. Vérmérséklet.

Temperatura

(lat.) a. m. hőmérsék (l. o. és Levegő hőmérséklete).

Tempesta

v. Cavaliere T., mellékneve a hires holland tengerfestőnek, Pieter Mulier jun.-nak (tévesen Molynnak is mondják), szül. Haarlemben 1637. Rómába ment; feleséggyilkossággal vádoltatva fogságra vetették; 16 évi fogság után megszökött s meghalt Milanóban 1701. Természethű tengeri viharképei (innen kapta T. [a. m. vihar] nevét) nagy hirt szereztek neki, valamint Claude Lorrain stíljében festett tájképei is. Nem tévesztendő össze T. Antonio (akit Tempestinónak is mondanak) firenzei festővel és rézmetszővel (szül. 1556-ben, mehg. 1630.), akinek csataképei és vadásztárgyu darabjai a legjobbak.

Tempio Pausania

az ugyanily nevü járás és püspökség székhelye Sassari szárdiniai olasz tartományban, a Monti di Limbara É-i lábánál, vasút mellett, (1881) 11,188 lak., bortermeléssel.


Kezdőlap

˙