Tengely

a forgó vagy ingó mozágsu tárgyak támasztására való géprész. Rendeltetésükre nézve a gépészetben kétféle T.-t különböztetünk meg: az egyik tisztán csak a forgó vagy ingó mozgásu tárgyak tartására való, a másik ezeknek tartása mellett a mekanikai munka továbbítására is szolgál. Az előbbieket, a surlódási ellenállásokat nem tekintve, csupán hajlító, az utóbbiakat pedig az átviendő munka révén főként csavaró erők terhelik s a tárgyak súlyából s a szíjak húzásából eredő hajlító erő alárendelt szerepet játszik. Ezeket az erőket a T.-ek méreteinek megállapításakor a számításba csak a megengedhető anyagfeszültségek megvalósításával tudjuk be és csak olyan kivételes esetben nyer a szilárdságtani képletekben közvetetlenül kifejezést, midőn szerepe az elcsavaró erőkét megközelíti, mint p. a nehéz lendítőkerekekkel terhelt forgattyus T.-eken. A tisztán hajlításra támadott T.-ek tartó, amazok pedig közlő vagy transzmisszió-T.-ek. A tartó T.-eket rendesen két pontban támasztják meg és a tárgyat többnyire a támasztó pontok között tartják, méréstani T.-ük pedig egyenes. A transzmisszió-T.-ek több helyen támasztott hosszu, egyenes rudak s leginkább gyárakban vagy más ipartelepeken a hajtógép munkájának a szerszámgépekre való átvitelére használják. Ide tartoznak a görbített T.-ek és a forgattyus T.-ek is. A görbített T.-eket leginkább hengeres vasból melegen hajlítják görbületeinek megfelelő alkalmas formákba, a forgattyus T.-eket pedig többnyire nagy vastuskókból kovácsolják ki és rajta a forgatónak megfelelő kiágazásokat hagynak, melyekből a forgató csapot gyalu- és esztergagépeken dolgozzák ki (l. Kinematika és Tengelykapcsolás). - T kocsinál az alj legfontosabb része, melyen a kerekek forgósan vannak megerősítve. Van fa- és vas-T.; ma már a fa-T. kocsin ritkaság számba megy. Van kenőcsös és olajos vagy Colling-féle T. L. még Szekér. - T., kristálytani értelemben, l. Kristály. - T. a geometriában, valamely görbevonal vagy felület t.-e az oly egyenes, mely minden reá merőleges húrt felez. - T. a botanikában, l. Tengelyképlet.

Tengelycsapok

l. Csap és Csapágy.

Tengelyfonál

(állat), az állati idegrost központi és legfontosabb része, mely finom rostocskák pamatából áll és az idegrostból soha sem hiányozhatik. A gerinces állatok idegrostjaiban velőhüvely veszi körül, mig az ízeltlábuakéban velőhüvelye hiányzik.

Tengelyirányu lövés

(ném. Kernschuss), a cső tengelyirányában a célpontra, illetve választott találópontra adott lövés. Mivel a lövedés ezen irányból gyorsan lefelé eltér, ezen lövés csak rövid távolságra alkalmazható, ha azon pontot valóban találni akarjuk. Azért csak akkor alkalmazták, ha az árkon át rést akartak törni a várfalakban.

Tengelykapcsolás

v. tengelykötés (l. a mellékelt képet). Két egyirányu tengelyvégnek szilárd összekötésére a legegyszerübb szerkezet a tengelyvégekre (A és B, 1. ábra) felhúzott, ezekre felékelt hüvelyből áll. Midőn a könnyebb szerelés megkivánja, a hüvely két összecsavarolt részből készül (2. ábra).

[ÁBRA] 1. Hüvely-tengelykötés.

[ÁBRA] 2. Két részből álló hüvely.

[ÁBRA] 3. Szorító-hüvely.

[ÁBRA] 4. Tárcsa-tengelykötés.

Kisebb tengelyeknél néha a felékelés helyett a hüvelyt felvágják és csavarokkal szorítják a tengelyre (3. ábra). Transzmissziótengelyek kötésére általánosan használt a tárcsa-T. (4. ábra). Az A és B tengelyvégekre felékelt a és b tárcsák illesztett csavarokkal vannak összetartva. A T.-ra fennálló rendőri szabálynak, hogy kiálló részei ne legyenek, melyek a munkások ruháját elkaphatnák, e T.-nál azzal van elég téve, hogy a tárcsák a csavarok végeit túlfedik. Ezen szerkezet jó kötést ad, feltéve, hogy az elkészítés pontos, ami megkivánja, hogy a felékelés után a tárcsákat a tengellyel egyszerre esztergályozzák. Nagyobb tengelyeknél a tárcsákat a tengellyel egy darabban is készítik (5. ábra).

[ÁBRA] 5. Tárcsa-kötés.

[ÁBRA] 6. Sellers-kötés.

[ÁBRA] 7. Oldham-féle tengelykötés.

A Sellers-féle T. (6. ábra) két, a tengelyvégekre ékelt hüvelyből áll, melyeknek külső felületük kúpos és egy közös köpenybe illő. A hüvelyek fel vannak egy helyen vágva, hogy a kúpokba erre való csavarokkal behúzva, a tengelyre erősen szoruljanak. Azon esetekben, mikor az összakapcsolandó tengelyeket nem lehet oly közös szilárd alapra ágyazni, hogy azok pontos iránya mindenkor biztosíva lenne, olyan szerkezeteket alkalmaznak, amelyek a tengelyeknek csekély elmozdulását meg nem engedik a nélkül, hogy ezzel káros feszültségek keletkeznének. Ilyen T. az Oldham-féle (7. ábra), melynél a két, a tengelyvégekre ékelt tárcsa közé egy harmadik tárcsa van közbe iktatva. Ezen középső tárcsa két oldalán egymásra derékszög alatt álló ékek illenek a tárcsák megfelelő hornyaiba. Az ékek hornyaikban hosszirányban eltolhatók és a mozgást ezen közbenső tárcsa akkor is átviszi, ha a két tengely egymáshoz képest el van tolva. Ilyen, különösen a hajócsavar-tengelyek kötésére használt T.-t mutat még a 8. ábrán feltüntetett is.

[ÁBRA] 8. Mozgó-kapcsolás.

[ÁBRA] 9. Hooke-féle kulcsok.

[ÁBRA] 10. Hooke-féle kulcsok.

A gőzgépek forgattyus tengelyeit a munkagépek (dinamók) tengelyeivel rendesen ilyen fajta, de rugalmas összeköttetésü T.-okkal kapcsolják. A tengelyvégekre ékelt tárcsák egymásba kapaszkodó fogai közé e célból gummihengereket helyeznek, a tárcsák kiálló karjait gummi- vagy bőrgyűrükkel kötik egymáshoz vagy az egymásba eresztett tárcsa hengeres végeit bőrszíjjal fonják össze. Nagyobb méretü kiviteleknél a tárcsák helyett forgattyukat alkalmaznak, amelyeknek végein levő gömbös csapokat rövid rúddal kötik össze (Schleppburbel). Egymással nagyobb szöget alkotó tengelyek kötésére a Cardan- vagy Hooke-féle kulcsot használják, melyet két szerkezetben mutatunk be (9. és 10. ábrák). A tengelyvégekre erősített keresztben álló villákat egy belül (10. ábra) vagy kivül (9. ábra) elhelyezett darab csuklósan köti össze.

A T. második csoportjába tartoznak, ellentétben az eddig leirtakkal, az oldható kötések, melyeknek legegyszerübb szerkezetei azok, amelyeknél, ugy mint a szilárd kötéseknél is láttuk, két tárcsa van a tengelyvégekre felhúzva és ezen tárcsák egyike az éken eltolható.

[ÁBRA] 11. Fogas-kapcsolás.

[ÁBRA] 12. Fogas-kapcsolás.

[ÁBRA] 13. Kúp-kapcsolás.

A tárcsák egymásba illő fogakkal lehetnek ellátva (11. és 12. ábrák) vagy pedig kúposan illeszkedhetnek egymásba (13. ábra). A 11. ábrabeli kapcsolás egy, a 12. ábrabeli ellenben mindkét mozgásirányra használható. A fogas kapcsolás előnye, hogy a mozgást még nagy erők átvitele esetén is biztosan közvetítik, hátránya azonban, hogy csak lassu járásu tengelyek kapcsolhatók össze mozgás közben. A kúp-T. még a leggyorsabb forgás alatt is lökés nélkül történik, de hátránya, hogy csak nagy axiális erővel létesíthető a kúpos felületek között a biztos kapcsolásra szükséges dölzsölés (frikció). Nagyobb erők átvitelére, midőn a tengelyek összekapcsolására járás közben kivánatos, ezen okból egyéb szerkezetü súrlódó T.-ok vannak alkalmazásban, melyeknél kellő áttételekkel van arról gondoskodva, hogy kis tengelyirányu erővel nagy nyomást gyakoroltassék a súrlódó felületekre. A számos ilynemü T.-ok közül az egyik a Mechwart-féle (l. o.). Újabban egy eredeti szerkezet lett ismeretes, melynél a súrlódást nem sima felületek, mint a Mechwart-félénél, vagy rovátkolt felületek, mint a Doman-Leblanc-félénél, hanem kefék közvetítik. A tengelyvégekre ékelt tárcsák szemközti lapjai acéldrótból készült kefékkel vannak ellátva, melyek egymáshoz szorítva összekapaszkodnak. A leirt T.-on kivül vannak olyanok, melyek a fogas s frikciós T. kombinációjából keletkeztek. Ilyen kombináicón alapul a Butzke-féle T. (14. ábra).

[ÁBRA] 14. Butzke-féle kapcsolás.

Ennél a folyton forgó B tengelyhez kapcsolandó az A tengely. Az eltolható b kúptárcsára a c kilincsek vannak szerelve, melyeknek megfelelő zárókereke az a tárcsával egy darabba van öntve. A kilincsek meg vannak forgási pontjaikon túl hosszabbítva (d), melyeknél fogva a centrifugális erő a kilincseket zárja, amint a sebesség bizonyos határig emelkedik. Az A tengelyt e szerint először a súrlódó kötés a kilincsmű lökés nélküli működéséhez megkivánt sebes mozgásba hozza, azután pedig a T.-t a kilincsmű létesíti. Felemlítjük még a T. azon faját, melyeknél a kötés csak akkor létesül, midőn a két tengely közül valamelyik előre siet. Használják ezen T.-t oly esetekben, midőn mindegyik tengelyt külön mótor hajtja és azt kivánják, hogy a mótorok tetszés szerint megállíthatók legyenek. A leirt szerkezeteket szokták használni nemcsak tengelyek, hanem kerekek kapcsolására is. Ez esetekben a tengely egy darabból áll és a vele kapcsolandó kerékmű vagy lazán ül ezen tengelyen, vagy pedig csövet képező agya külön van ágyazva.

Tengelyképlet

(nv., organum vgy systema axile), a száraz vagy tengelyes növények alapképlete. A növények alaktanának az az ága, melyet az átalakulások (metamorfózis) fejezetének nevezünk s amelynek alapkövét Goethe rakta le. Szokás azonban a virágzó növények (Phanerogamae) testének valamennyi tagját vagy műszereit négy alapképletre összevonni. Ilyan: 1. a gyökérképlet (l. o.). 2. A törzs- vagy szárképlet (cauloma), gyakran felfelé növekedik, levél és rügy van rajta. Az ág is ide tartozik. Ez a kettő együtt igazi T., mert az oldalrészeket ez viseli, a csúcsán korlátlanul növekedik s a gyökér meg a szár a tenyésző csúcsa alatt ágakat, azaz magával egyértékü szerveket létrehozhat. 3. A levélképlet (l. o.). 4. A hajszál- vagy szőrképlet (lásd Hajszálképlet). V. ö. Borbás, A szerbtövis töviseinek morfologiai értéke (Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz, 1888).

Tengelykerék

v. hengerkerék, u. n. egyszerü gép, mely tengelye körül forgó hengerből s ezzel szilárdan összefüggő, a tengelyre merőleges kerékből vagy tömör körlapból áll. A henger egyik pontjára kötél van erősítve, melyen a teher függ. A működő erő a kerék kerületén hat. Amint a kereket forgatják, a henger is forog s mivel ezalatt a kötél rácsavarodik a hengerre, a teher emelkedik. Nagyon általános a T. alkalmazása erőátvitelre. Ha t. i. vizi kerék v. gőzgép segélyével hengert forgatnak, melyen nagy kerék van és ez valamely mukagép (gyalu, eszterga, fúró stb.) kerekével szíj által van összekapcsolva, akkor a munkagép kereke forgó mozgásba hozható. Egy-egyhenger egyszerre sok gépet tarthat mozgásban (transzmissziók).

Tengelykereszt

a kristálytanban az egyes kristályrendszerek tengelyeinek egymáson való helyzetét feltüntető alak, melyet vagy pálcikákkal vagy rajzban szoktak feltüntetni.

Tengelykötés

l. Tengelykapcsolás.

Tengelymetszet

a kristálytanban a. m. paraméter, l. Kristály.


Kezdőlap

˙