Thermometer

l. Hőmérő.

Thermometre automoteur

l. Teletermométer.

Thermopylae

l. Termopilák.

Thern

Károly, zeneiró, szül. Iglón (Szepes) 1817 aug. 18., megh. Bécsben 1886 ápr. 13. Családja Salzburgból szakadt Magyarországba, a protestáns üldözések idejében. Nagyatyja T. Tamás orgona- és zongorakészítő volt Iglón. 1836. Pestre tette át lakását, hol alkalma nyilt magát minden irányban tökéletesíteni. Azzal tünt fel, hogy Vörösmarty Fóti dalát megzenésítette. Majd Gaal Peleskei nótárius címü népszinművéhez irt zenét 1841. mint a nemzeti szinház karnagya; itt 1841 dec. 21. Gizul operája került szinre. Ez állásától azonban hamar megvált s magán zeneoktatással foglalkozott. Ezenkivül még két operája került szinre ugyancsak a nemzeti szinházben, 1845 ápr. 12. Tihany ostroma és 1855 okt. 11. Képzelt beteg címü víg operája; de ezen a téren nem sok szerencséje volt, mert mind a három dalműve hamar leszorult a műsorról. Sokkal kihatóbb tevékenységet fejtett ki a pedagogia s a zongora- és karirodalom terén, melyen maradandó becsü műveket hagyott hátra. 1853. a nemzeti zenede tanárává választotta, hol 1864-ig volt a magasabb zongorajáték és a zeneszerzés tanára. Európai hirü zongoraművész két fiát is ő művelte ki: Vilmos szül. Budán 1847 jun. 22., Lajos szül. Pesten 1848 dec. 18. Lipcsében 1864-65. Moscheles és Reinecke volt mesterük; azóta Brüsszelt, Párist, Angliát, Hollandiát bejárva, különösen hiresekké váltak két zongorán való összjátékukkal, amiben méltán párjukat kereshették. A 80-as években végleg Bécsben telepedtek le.

Thersites

(gör., a. m. szemtelen, szemérmetlen), a legrútabb ember az összes görögök között, akik Ilion falai alatt összegyülekeztek. Nagyszáju és szemtelen paraszt, akit Odysseus az egész görögség szemeláttára megfenyített, amiért Agamemnont rágalmazta. Későbbi hagyomány szerint Achilles kezétől halt meg, mert a már legyőzött Penthesileiának lándsát döfött a szemébe és Achillest megszólta. V. ö. Jacobs, Die Episode des T. (a szerző összes műveinek VI. kötetében).

Thesaurarius

(középkori lat.) a. m. sekrestyés.

Thesaurus

(gör.-lat.) a. m. kincs; az építészetben régi görög fejedelmi családok földalatti kincses házai, mint p. Atreusnak kincses háza Mikenében. T.-nak nevezték régebben az olyan nagyobb gyüjteményes munkát is, melyben a tudományosságnak valamely szakmáját több szerző feldolgozta, p. T. linguae graecae (5 köt., Genf 1570) Stephanus H.-tól, vagy a T. antiquitatum teutonicarum ecclesiasticarum, Schiltertől (3 köt., Ulm 1723-28); Magyarországon megjelentek a T. desiderabilis, azaz Lelki kincs (Kassa 1745), T. perennis Hungariae providentia inclytorum statuum et ordinum recludendus (1790).

Theseion

Theseusról elnevezett műemlék az ókori Athénben (l. o.), mely napjainkig fenmaradt.

Theseus

az ó-görög mitosznak egyik kiváló alakja, Attikának nemzeti hőse. Eredetére nézve alighanem tengeri istenség, melynek alakja azonban, kivált a képzőművészet feldolgozásai révén, Heraklesnek hasonlatosságára fejlődött tovább. Szülei: Aigeus (l. o., mások szerint Poseidon), anyja Aithra, Pittheus troezenei király leánya. Eleinte nagyatyjánál nevelkedett, de felcseperedvén, atyjához ment. Már útközben ismételt hőstetteket vitt véghez, melyek világosan mutatják a Herakles munkáival folytatott párhuzamot. Megölte Periphetest meg Sinist, a kromioni vadkant, Skiront, Kerkyont, Prokrustest s más rablókat és fenevadakat. Athénbe kerülvén, atyja udvarában találta Medeát, aki ráismert a veszedelmes vendégre, saját gyermekei versenytársára és meg akarta mérgezni. De Aigeus is felismerte fiát és jogainak részesévé tette. T. méltónak mutatta magát erre, elűzte a pallantidákat, nagybátyja Pallas óriás termetü fiait, megszabadította Attikát a maratoni bikától és véget vetett a szégyenletes véradónak, melyet Athénnek Krétába kellett küldeni (l. Minotaurus és Ariadne). Athéni hagyomány szerint ő volt az, aki Attila lakóit egy álammá egyesítette s a panathenei ünnepeket alapította. Az amazonokat, akik rablókalandjaik közben egészen Athénig hatoltak elő, megverte; királyasszonyukat Antiopát pedig feleségül vette, kitől Hippolytos nevü fia született, ugyanaz, aki utóbb T. második nejének Phaidrának ármányai folytán szomoru sorsra jutott. Ekkor T. már csaknem egészen kalandos életnek adta magát. Részt vett az argonauták kalandjában és a kalidoni vadászatban, sőt nőrablásra is kész volt, elrabolta Pirithous segítségével Helénát, viszontszolgálatul segített barátjának a kentaurok ellen való harcában és az alvilágba is leszállott vele, hogy majd együtt elrabolják Korét (Persephonét). Ezzel azonban magára vonta a felsőbb istenségek haragját: mindkettőjüket az alvilágban fogták és büntetésül addig ott tartották, amig Herakles T.-t ki nem szabadította. Mire Athénbe visszatért, a népet nyilt lázadásban találta maga ellen, ugy hogy Szkirosz szigetére kellett menekülnie, Lykomedes királyhoz. Ez azonban a vendégjog megsértésével álnokul a tengerbe taszította. T. nemcsak mint az attikai őskor mesés királyainak egyike érdemel figyelmet, hanem még inkább ama szerepnél fogva, melyet alakja a képzőművészet motivumai között játszik. Önállólag Heraklesre emlékeztető felfogásban fordul elő, azzal a jellemző különbséggel, hogy egész testalkotása fiatalosabb, kevésbbé izmos, haja kevésbbé göndör a Heraklesénál. Nem kevésbbé jellemző az elül rövidre vágott, hátul hosszab leomló haj, továbbá az oroszlánbőr és buzogány. Szépségénél fogva kiemelendő T. márványszobra (találták Hadrianus villájában, ez idő szerint Ince Blundel Hallban, Anglia). t. tiszteletére az athéniek Kimon kora óta külön ünnepet tartottak és a város északnyugati részében külön templomot emeltek neki. v. ö. Schell, De Thesei origine, educatione, itinere Athenas suscepto (Buda 1860); Heydemann, Analecta Thesea (Berlin 1865) és Volkmann, Analecta Thesea (Halle 1880).

Thesiger

Frigyes, l. Chelmsford.


Kezdőlap

˙