Vert pénz

l. Pénzverés.

Vertumnus

vagy Vortumnus (verto-tól), a változások istene a régi rómaiaknál, különösen azon változásoké, melyeknek az érő gyümölcsök vannak alávetve. Kivált az érlelő ősz fogalmával hozták kapcsolatba és azért is ünnepelték októberben az ő tiszteletére a vertumnaliákat. Lassankint minden változásnak képviselője lett, amint hogy maga is kitartó elváltozásaival nyerte meg magának feleségét, Pomonát. Etruszk eredetü istenségnek tartották, de alighanem a szabinok útján került Rómába, ahol az Aventinuson szentséget állítottak neki. A Vicus Tuscuson külön képe volt, mely a görög Dionysosra emlékeztető formában, koszorusan és bőségszaruval ábrázolta az istent.

Vérújítás

v. vérfelfrissítés az, midőn a tisztavérü fajtát tenyésztő gazda más tényezőtől vásárol ugyanolyan vérü himet, hogy ez által saját nyájában a rokontenyésztést (l. o.) kerülje el. A V. idővel minden tenyészetben szükségessé válik, de kisebb tenyésztők gyakrabban kénytelenek alkalmazni, mint a nagy tenyésztők, mert utóbbiak hosszabb ideig kerülhetik el azt, hogy egész nyájuk rokonságba keveredjék. V.-t akkor is alkalmaznak, midőn külföldről eredő fajtát tenyésztve, azt hanyatlani látják. Ekkor ugyanis lehetőleg csak a kérdéses fajta hazájából importált himeket használnak tenyésztésre, hogy ez által a hanyatlást mérsékeljék.

Verulami Bacon

l. Bacon.

Verus

Lucius, római társcsászár, a Hadrianus által örökbe fogadott Lucius V.-nak 130. született fia, akit Hadrianus intézkedéséhez képest Antoninus Pius adoptált, Marcus Aurelius pedig Kr. u. 161. társcsászárul vett maga mellé, s a keleti határ védelmével bizott meg. V. nem sokat fáradozott, de hadvezérei sikeresen működtek. Statius Priscus meghódította Arméniát, Avidius Cassius pedig Mezopotámiát. V. ennek alapján felvette a megfelelő címeket, de azontúl is tétlen és kicsapongó maradt egészen 169. Altinumban (Venetia) bekövetkezett haláláig.

Vérvád

szokásos elnevezése a zsidók ellen emelt azon vádak, hogy keresztény gyermekeket meggyilkolnak és rituális célokra, különösen a husvéti (peszách) kovásztalan kenyér (mácah) sütésére felhasználják. A V. keletkezése az ókorban dívó emberáldozatokra, valamint azon ősrégi babonás hitre vezetendő vissza, mely jóslára, boszorkányságra és kuruszlásra használta a csodaerővel felruházott embervért. Ezen iszonyatos álhit ellen éppen a zsidóság vette fel a küzdelmet. Mózes öt könyve a legszigorubb büntetés terhe alatt ismételten tiltja az emberáldozatot és mindennemü vérnek élvezetét, mely tilalmat a talmud és a későbbi törvénymagyarázás egyre szigorított, olyannyira, hogy a zsidónak csak oly állat húsát szabad élvezni, mely a rituális metszés és az előirt kisózás által teljesen vértelenné lett és hogy p. tojást, melyben vércsepp találtatott, vagy falat kenyeret, melyhez a foghúsból vér tapadt, ennie nem szabad. S a V.-at eredetileg nem is a zsidók ellen hozták fel. Az úrvacsora és az evangeliumok reá vonatkozó helyei, melyek a megváltó húsának evéséről és vérének ivásáról szólnak, a félreértésnek és rossz akaratnak alkalmat szolgáltattak arra, hogy a pogány világ V.-at emelt a kereszténység ellen, s ennek hivei közül számosan áldozatul estek ezen rémséges balhitnek, mely ellen az egyházatyák és régi keresztény irók (Tertullian, szt. Ágoston, Eusebius, Athenagoras, Minutius Felix stb.) a legerélyesebben, de a babonás tömeggel szemben hiába védekeztek. A kereszténység diadalmával e vád elnémult, de a középkorban újból feléledt, csakhogy most a keresztény világban és a zsidók ellen. A fuldai (1235) V. óta egész a legújabb időkig a véres üldözések hosszu láncolata érte a zsidóságot e vád következtében. Bár maguk a pápák (első ízben IV. Ince 1247.) és egyéb egyháznagyok, később Luther is, alaptalannak nyilvánították a V.-at, s a legtöbb esetben, olykor persze későn, kiderült a vele sujtottak ártatlansága, mégis minden időben akadtak, kik a V.-at mint alkalmas eszközt használták fel arra, hogy a tömeg gyűlöletét, birvágyát, vérszomját vagy hitrajongását a zsidókra zúdítsa. A középkorban sok egyeseken kivül egész zsidó községek, melyeket kifosztogattak és lemészároltak, lettek a V. áldozatai, s e vád, melyet a modern antisemitizmus adott alkalommal felkarolt és szított, még manapság sem némult el teljesen. Hazánkban az első V., melyről tudomásunk van, a nagyszombati volt 1494., mely alkalommal az ottani zsidókat máglyán elégették; ezt követte II. Lajos alatt a budai, melyet Szerencsés Imre, a zsidó származásu kincstárnok meghiusított, 1529. a bazini, 1539. ismét egy nagyszombati, melynek következtében a zsidókat a városból kiűzték. A XVII. sz.-ból Magyarországon felmerült V.-ról nem maradt ránk tudósítás, a XVIII. sz.-ban a sárosi V. követelt áldozatokat, a péri és csengeri V.-ban (1791) a vádlottak felmentettek, szintugy 1884. a nagy izgatottságot keltő tiszaeszláriban. A V.-hoz egész nagy irodalom fűződik; túlnyomó részben olyan, mely ellene nyilatkozik s alaptalanságát kideríteni iparkodik. V. ö. Christl. Zeugnisse gegen die Blutbeschuldigung der Juden (Berlin 1882) és Blutbeschuldigung gegen die Juden von christl. Secte beurtheilt (Bécs 1883).

Verve

(franc., ejtsd: verv) a. m. művészi lelkesedés, tűz, lendület.

Verviers

(ejtsd: vervié), az ugyanily nevü járás székhelye Liege belga tartományban, a Verdre és vasút mellett, (1890) 48 907 lak., a vele határos községeket (Dison, Ensival, Hodimont) is beleszámítva 73 695 lak., igen jelentékeny posztóiparral, azonkivül bőrgyártással, malmokkal, kalapkészítéssel, cink- és ólomöntéssel; különböző szakiskolákkal. A Gileppe vize hatalmas töltések segítségével összeszorítva szolgáltatja számos gyárnak a mozgató erőt. V. szülővárosa Vieuxtemps hegedüművésznek.

Vérvirág

(növ.), l. Haemanthus.

Vérvizelés

(haematuria), lehet valódi, amikor a vizeletben górcső segítségével vörös vérsejteket találunk, vagy lehet hemoglobinuria, amikor a vizelet a vörös vérsejteknek csak szinanyagát tartalmazza a vörös vérsejtek nélkül. Kimutatható a kálilúggal kevert vizelet hevítésénél kicsapódó foszfátok vöröses szineződéséből, vagy a szinképelemzés segítségével. A valódi V. kórismézésére a vörös vérsejtek górcsövi kimutatása szükséges. A vizelettel keveredett vér származhatik a húgycsőből, a húgyhólyagból, a veséből. Vesevérzésnél a vizelet és a vér teljesen keveredettek, hólyagvérzésnél a vizeletet két edényben fogva fel, a második edény vértartalma nagyobb, mint az elsőé és a vizelet gyakran véralvadékokat tartalmaz. Húgycsővérzésnél a vizeletbocsátás végén a vér tisztán ürül ki a húgycsőből. A V. jelentősége annak okától függ, amely minden esetben megállapítandó. Kezelése a V.-hez vezető betegség kezelésével esik össze. Helybeli kezelés a hólyag- és a húgycsővérzéseknél válhatik szükségessé. - V. az állatorvostanban, l. Erdőkór és Hemoglobinvérüség.


Kezdőlap

˙