Vész

János Ármin, matematikus, szül. Szegeden 1826 ápr. 7., megh. u. o. 1882 jun. 29. Gimnáziumi tanulmányait Szegeden, felsőbb tanulmányait pedig a pesti egyetemen végezte. 1848. mérnöki oklevelet nyert és a szabadságharc ideje alatt a magyar kormány megbizásából a debrecen-szatmári vasúti vonal előmunkálataival foglalkozott. 1849 elején kezdte meg tanári működését az egyetemen mint Petzval Ottó segédje, 1857. lett az akkor szervezett József-műegyetemen a felsőbb mennyiségtan és leirati mértan rendes tanára, mely állását 1867-ig töltötte be, amikor is ezen tanszék szétválasztása folytán haláláig csak a felsőbb mennyiségtant adta elő. V. 1858. lett az akadémia levelező és 1864. rendes tagja. 1861. megjelent felsőbb mennyiségtanával pedig az akadémiai nagy jutalmat nyerte. Nevezetesebb művei ezen kivül: A háromél leirata feloldása (1858); Leirati mértan (1865); Biztosítási kölcsön (1868); A legkisebb négyzetek elmélete (1869); Legrövidebb távolok a körkúpon (1869); Adalékok a visszafutó sorok elméletéhez (1874).

Veszele

kisközség Árva vármegye námesztói járásában, (1891) 1986 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Veszelin

Pál (kismarjai), ref. hittanár és lelkész. Előneve szerint szül. Kismarjában. A keleti nyelvek tanára a debreceni kollégiumban 1612-től 1629 aug. 20-ig, ettől kezdve debreceni lelkipásztor. Jelen volt 1637. azon ünnepélyen, mikor a Rákóczi fejedelem által ajándékozott nagy harangot a nagytemplom verestornyába felhúzták. Megh. 1645-ben. Hasonló nevü fia Debrecenben tanult, majd (1654) Franekerben, később szatmárvármegyei esperessé lett. Művei: Kegyes és istenes beszélgetések (vallásváltoztatás ellen intő és hiterősítő mű, Debrecen 1633); Oktató és vigasztaló prédikációk (u. o. 1641), leirja benne mint szemtanu a debreceni nagy tüzet (1640 ápr. 26.) s azt, hogy a tudós deák ifjak a megrettent népnek miként prédikáltak széjjel az utcán; Brevis institutio ad cognitionem Lingvae Hebreae (Franeker 1643). A héber nyelvtan első művelője s Komáromi Csipkés György előfutára. V. ö. Bod, Magyar Athenás; Ferenczy és Dánielik, Magyar irók (Pest 1858, II. köt.); Csokonai-Album (Debrecen 1861); Lampe (Ember Pál), Historia Eccl. Ref. (Utrecht 1728, 630-31. old.).

Veszelszki

Antal, hazánknak mult századbeli jeles botanikusa, életéről alig tudunk valamit. Nyelvezete szerint túl a Dunán, hihetőleg Sopronban, a mult század harmincas esztendeiben született és e század elején Vácon halt meg. Itt gazdatiszt volt, de az ország különböző helyein vizsgálódott s Növevény-palánták országából való erdei és mezei gyüjteménye (Pest 1798) florisztikailag, valamint a botanikai nyelvet tekintve is nevezetes. Más munkája a Százesztendős kalendárium (u. o. 1799), sőt Flatt (Pótfüzet 1894, 133. old.) szerint a névtelenül megjelent Huszonöt esztendőre szegődött házi és mezei szolga (Vác 1797), amelyet Szinnyei Szeitz Leónak tulajdonít, A magyarországi méhtartás rövid tudománya (u. o. 1782, 1795) és a Házi orvosságok (u. o. 1801) c. munkák is V. termékei.

Veszélyes fenyegetés

a büntető törvény (1878. V. t.-c.) 167. §-a szerint valamely bűntett vagy vétség elkövetésével való olyan fenyegetés, mely a fenforgó körülményeknél fogva alkalmas arra, hogy a fenyegetett személyben a veszély közvetetlen bekövetkezése iránt (élete, testi épsége, becsülete szempontjából) alapos félelmet gerjesszen. L. Fenyegetés.

Veszélyes szigetek

l. Tuamotu.

Veszélyes terhelés

valamely híd- vagy egyéb szerkezet bizonyos alkotó részére nézve V. esete áll elő, ha a szerkezetre jutható mozgó terhelés (l. o.) oly állást foglal el, amelynél az illető szerkezeti részben keletkező belső erőnek a mozgó megterhelés által előidézett s ennek változásához képest szintén változó nagyságu része a lehető legnagyobb értéket éri el.

Veszelyit

(ásv.), réz-cinkfoszfát és arzenát viztartalommal, az elemzés szerint százalékos összetétele: CuO = 37,34, ZnO = 25,20, P2O5 = 9,01, As2O5 = 10,41, H2O = 17,05. Kékes-zöld egyhajlásu rendszerbeli kristálykák, leginkább pedig kristályos kéreg alakjában Vaskő (Moravica. Krassó-Szörény) magnetit- és limonit-telepén. Veszely bányamérnök nevére, mint az ásvány felfedezőjére keresztelte az ásványt Schrauf bécsi mineralogus.

Veszettség

ebdüh, viziszony (rabies, lyssa, hydrophobia stb.), rövidebb v. hosszabb lappangási idejü, gyors lefolyásu s rendszerint halálosan végződő fertőző betegség, melynek fő székhelye az idegrendszer. Oka mindenkor ragályozás, önmagától soha sem támad. Nem áll, hogy az ebek a nagy hőségtől, hidegtől, forró ételtől vagy a nemi ösztön ki nem elégítése folytán kapják meg a V.-et. A nagy hőség látszólag összefüggést mutat a veszett ebek és a marási esetek számával, ennek oka azonban az, hogy nyáron ember, állat is inkább tartózkodik kinn a szabadban, mint télen, s igy kóbor veszett eb sokkal többeket fertőzhet. A ragályozás leggyakoribb formája az, hogy a veszett állat marás által nyálával ojtja be áldozatába a V. mérgét (virusát). Más módon ritkábban jut a virus a szervezetbe: igy a bőr valamely kis sebével érintkezhetik a mérgező nyál, ha a veszett állat megnyalja a sebet (még ép nyálkahártyáról is felszívódhatik a reá jutott virus); veszett állat boncolása közben a boncoló fertőzheti megsértett kezét; veszett állat karmolása is ragályozhat, mert körme nyálas lehet. A V. fő terjesztői a kutyák (átlag 90%-ban), azután a macskák (6-8%), majd sorrend szerint leggyakrabban fertőztetnek a marhák, sertések, lovak és juhok. Legveszedelmesebb az emberre a veszett farkas, mely néha több községen rohanva át, óriási károkat okoz. A V. fertőző anyagának mivoltát még nem ismerjük. A V. kórokozója némelyek szerint valami kémiai hatóanyag, mások szerint pedig egy eddig ismeretlen baktérium. A fertőző virus fő székhelye az idegrendszer és a nyálmirigyek. Veszett eb nyála már 3-8 nappal a betegség jellegző tüneteinek fellépte előtt fertőzőt lehet. Veszett állat vére nem fertőző; teje tartalmazhatja a virust. Az agyvelő fertőző képessége, ha nedves állapotban levegőtől és fénytől megóvjuk, heteken át megmarad, magasabb hőmérsék mellett gyorsan megszünik (45 C°-nál 24, 50 C°-nál 1 óra alatt). Jobert -10-25 C° mellett 10 hónapon át tartván egy veszett nyúl tetemét, ennek veleje még fertőzőképes volt. Vizben 20-40 napig, glicerinben hónapokig megtartja ily velő hatásképességét; hasonlóképen sötét és hideg helyen szénsavban s hidrogénben is. A világosság, szárazság és az oxigén csökkenti a virulenciát; 70%-nál erősebb alkohol és fertőtlenítő szerek pedig percek v. órák alatt tönkre teszik.

A V. a kutyánál rendszerint a marás utáni 4-8. héten tör ki (a legrövidebb időközben 1, a leghosszabb 52 hét). A betegség tartama és lefolyása igen különböző; általában két fő alakját különböztetjük meg: a dühös és a csendes (bénulásos) V.-et. Az előbbinek tipusos lefolyásában 3 stádium van: 1. A bevezető szak 1/2-3 napig tart. Feltünő az eb magaviseletének megváltozása. A kutya ijedező, nyugtalan lesz, helyét gyakran változtatja, bujkál; néha föltünő szomoru vagy igen hizelgővé, játékossá válik, pajtásait nyalogatja, de könnyen összevész velük s marja őket. Rendes étele helyett emészthetetlen tárgyakat (fát, szemetet, földet, szalmát, saját bélsarát) rág és mohón nyel le. Sokszor nemi ösztöne fokozott, hátsó teste remeg, maráshelyét nyalja, kaparja, sőt rágja, szeme piros, szembogara tág. 2. A tulajdonképeni dühösség szakában az előbbi jelenségek mellett jellegzők: a kóborlási hajlam, nagy harapási vágy (sokszor önmagát is összemarja), vontatott, üvöltésszerü ugatás, gyors soványodás, később nehezen nyel s azért már nem fal, de vizet iszik. Nem áll, hogy a veszett eb folyton tajtékzik s farkát behúzva mindig egyenesen fut. 3. A kbénulás szaka 3-4 nap mulva áll be; az eb teljesen elgyengül, nyelve kilóg, álla, feje, farka lelóg, lábai alig birják, harapni már nem tud, lélekzése nehéz, hangja halk, rekedt, teste olykor rángatódzik. Végre teljesen kimerül s eldöglik. A halál rendesen a betegség 5-7. napján áll be, ritkán egy-két nappal előbb vagy később. Veszett ebnek gyógyulását csak kivételesen észlelhetni.

Az embernél is különböző a V. lappangási ideje és lefolyása. Amig a marás helyén a testbe jutott méreg az idegek útján felterjed az agyba, átlag 18-60 nap telik el. Legtöbbször a 20-40. napon tör ki a V. (az első 2 héten belül igen ritkán, valamint ritka a 6. hónapon túl is). A kitört V.-nek az embernél is 3 szakát különböztetjük meg: 1. A prodromális szakban lehangoltság vagy izgatottság, álmatlanság, rossz étvágy, mérsékelt láz nyugtalanítják a beteget; olykor csapongó jókedv s a sebhely zsibongása, fájdalmassága is mutatkozik. Ez állapot 2-8 napig tarthat, de hiányozhatik is, úgy hogy azonnal 2. az izgatottság szakának jelenségei lépnek előtérbe. Ezek: a lélekzet gyakori elakadása, nyelési görcsök (különösen nyelési kisérleteknél). Erősebb fény, hang vagy a beteg arcába való fúvás fájdalmas lélekzési és nyelési görcsöket vált ki. Később ezek önként is és mind sűrübben jelentkeznek, megfuladással fenyegetve a beteget. Ugyane szakban gyakoriak az őrjönségi rohamok, melyek csillapodtával a tiszta öntudat visszatér. E szak 1-3 napig tart s vége felé a láz folyton magasabb, a beteg állapota egyre kétségbeejtőbb, teste remeg, sokat nyáladzik, köp. 3. A bénulás szaka 2-18 óráig tart; az izgatottság szünik, a görcsök elmulnak, a nyelés javul, de a gyöngeség fokozódik, a tagok bénulnak, az eszmélet elvész s a halál beáll. Sokszor már a 2. szakban szenved ki a beteg, fuladás következtében. A csendes V. embernél ritka. Nincs biztos adatunk arra, hogy az ember kitört V.-e meggyógyult volna.

A V. gyógykezelésénél fontosak mindenekelőtt a fertőzés ellen való óvóintézkedések. A fertőzés esélyeinek csökkentését célzó állategészségügyi intézkedéseket hazánkban részben az állategészségügy rendezéséről szóló 1888. VII. t.-c. s ennek kiegészítéseképen a földmívelési miniszternek 1888-ki 40 000. sz. rendelete, részben az egyes törvényhatóságok ebtartási szabályzatai állapítják meg. A törvény elrendeli, hogy: a veszettnek konstatált állat kiirtandó (65. §); gyanus eb, macska a hatóságnak bejelentendő, biztos helyen elzárva megfigyelendő vagy kiirtandó (67. §); nagyobb házi állatok, ha veszett állattól megmarattak, a hatóság felügyelete alatt elkülönítve tartandók, még pedig ló és szarvasmarha 4, sertés, juh és kecske 3 hónapig (66. §); amely községben veszett vagy gyanus állat kóborolt, valamennyi kutya megkötve tartandó, az utcán pedig csak szájkosárral, pórázon vezettessék; a szomszéd öszégek értesítendők, hogy a kóbor állat kiirtásán együtt iparkodjanak (68. §); ahol a V. járvánnyá fajul, valamennyi eb és macska kiirtása elrendelendő (69. §); veszett vagy V. gyanujában álló állat húsát, tejét, bőrét felhasználni, eladni nem szabad (70. §); ily állat gyógyítását csak hatósági engedéllyel szabad végezni (71. §); boncolása pedig csak orvosnak vagy állatorvosnak van megengedve stb. Az ebadó behozatala igen hatásos volt a V. ellen, mert lényegesen csökkentette az ebek számát; nálunk még emelendő volna, mert Magyarországon még mindig sok a felesleges kutya. A szájkosárkényszer is igen hasznos intézkedés, mivel a marás esélyeit csökkenti. Mindenütt ahol az említett intézkedéseket szigoruan végrehajtják, lényegesen ritkulnak a V.-i esetek, amint azt külföld számos példája is mutatja. Fontosak továbbá azon intézkedések, melyek a megtörtént fertőzés után a V. kitörésének meggátlását célozzák. A veszett állat okozta sebet legcélszerübb azonnal fertőtlenítő szerekkel (1éé szublimát, 4-5% karbol, klórviz, 1% kálium hipermang.) mosni, étetőszerekkel (maró savak, lúgok, lápisz) kezelni vagy tüzes vassal kiégetni. Ezeket részben házi szerek is pótolhatják, mint a konyhasó tömör oldata, erős ecet, alkohol stb.; ha más nincs kéznél, vizzel való bő kimosás végzendő. Nem ajánlatos a seb kiszopása vagy kiszopatása, mert az ajkon lehet valami csekély lehámlás, másrészt tudjuk, hogy a V. virusa ép nyálkahártyáról is felszívódhatik. Állatkisérletek kiderítették, hogy a seb alapos fertőtlenítése által, ha ez a marás utáni 5-15 perc mulva történt, a V. mérge gyakran megsemmisíthető, a később végrehajtott fertőtlenítés, égetés már haszon nélkül való, mert a méregnek már ideje volt felszívódni. S mivel soha sem lehetünk biztosak a felől, hogy a seb alapos fertőtlenítése dacára nem mardt-e a méreg egy része elpusztítatlanul s mert semmiféle belső gyógyszer a V. kitörését megakadályozni nem képes: szükséges, hogy a V. kitörésének meggátlása végett a megmart egyén védőojtásban részesüljön. Ennek eszközlésére pedig a betegség lappangási idejét használják fel, mert, ha a V. egyszer kitört, akkor a védőojtás már nem használ, s az egész gyógyítás csak csillapító szerek (klorálhidrát, morfium, opium) nyujtása és a beteg nyugalmának lehető biztosításából áll. L. Védőojtások.

Vészfék

l. Vészjelző.


Kezdőlap

˙