Virágpor

(növ.), l. Himpor.

Virágporzás

virágzáskor a him sejtszemnek a kiszóródása. L. Beporzás.

Virágrend

l. Pegnitzi pásztorok.

Virágrügy

vagy bimbó (növ., gemma floralis, alabastrum), morfologiailag általában az olyan rügy, amelyben nem zöld, hanem szines levelek vannak, tehát nem leveles hajtás, hanem virág lesz belőle, p. a rózsabimbóból.

Virágszál

(növ., tőkocsán, scapus), a fűnemüeknek olyan szára, amely gyakran földbeli szárból ered, s rajta sem ág, sem levél nincs, p. a kankalin, kökörcsin, gyöngyike, császárkorona stb., sőt a száz esztendős áloé is. Tőkocsán azért, mert a tőből ered, ahol levelei lehetnek.

Virágszőnyeg

(növ.), l. Szőnyegnövények.

Virágtalan növény

v. virágtalanok, l. Kriptogamák és Edényes virágtalanok.

Virágteljesedés

(növ., anthoplerosis, plenificatio), a kerti, ritkán mezei virágokon jelentkező tünemény, hogy mig a vad alakja kevésszirmu s a rendes részei kellő számmal vannak meg, addig a teljes virág sokszirmu, egyéb része pedig vagy nincs jelen vagy nem olyan alaku és számu, mint a rendes virágban szokott lenni. A V. tulajdonképen elfajulás, s gyakran a virág fő célja: a termékanyülés és fogantatás is áldozatul esik neki. A V. rendesen bekövetkezik, ha a növényt jobb földbe ültetjük, de a tapasztalás igazolja, hogy a V. akkor is beáll, ha a virágot rosszabb körülmény közé helyezzük. Ritkábban, és pedig kövér vagy nedves földben a vad növény virága is teljesedik, p. a Cardamine pratensisé, C. dentatáé, Saxifraga granulatáé, a vérehullófűé, a gólyahiré, boglárkáé (v. ö. Borbás, Vad boglárkák teljesedve, Természettud. Közl., 1879) stb. A teljes virág az életben tetszősebb, mint a vad alak, s a kertész a tetszősségét sokszorosan szokta kihasználni. Sok növény, kivált a rózsa, szegfű, viola, a százszorszép stb. mostani kertészeti értékét csak a V.-nek köszöni. Ellenben a Datura, hajnalka, Petunia, csengetyüke teljes virágát sokan nem kedvelik, sőt elcsunyultnak mondják. Némely virág a teljesedéssel illatából veszít, mint p. az ibolya vagy némely rózsa, de ismét másnak erősebb és tartósabb, sőt egész más illata is lehet, mint a nem teljesegő tőalaknak. Az olyan virágnak magról kelt ivadékából, amelyet már nagy virágja kedvéért gondosabb ápolásban részesítettünk, néha már a második ivadékkal vagy később jelentkezik a V. első nyoma. Vajjon a későbbi ivadékkal folytatódik-e, nem bizonyos. A legtöbb a véletlenségtől függ és a tenyésztőnek mondott dicséret gyakran korai. Sokszor a szép teljes virág a kertész szorgalmának, állhatatosságának és eszességének rendkivüli összegét reprezentálja, amelyet sok esztendőn keresztül a tenyésztésre fordított.

Virágvacok

(növ.), l.Vacok és Torus.

Virágvasárnap

(lat. Dominica palmarum), a kat. egyházban az utolsó bőjti v. a húsvét előtti vasárnap, amelyen Jézusnak Jeruzsálembe történt bevonulása emlékére pálmát, illetőleg ennek hiányában barkát szentelnek és ezzel a templom körül körmenetet tartanak (l. Barkaszentelés). A pálmát Rómában maga a pápa szenteli és a város összes templomai között szétosztja. Püspöki székhelyeken rendesen a püspök vagy ennek helyettese, a plébániákon a plébános végzi a szertartást. A V.-i körmenetet először Jeruzsálemben kezdték tartani, onnan átment e szokás egész keletre, végre nyugaton is 636 óta használatos. Az e napon szentelt barkából készül a hamu a következő évi hamvazó szerdára. L. Hamvazó szerda.


Kezdőlap

˙