Vitezović-Ritter

Pál, horvát iró és költő, szül. Zenggben 1650 körül, megh. Bécsben 1713 dec. 17. Tanulmányait Belgiumban végezte. Visszatérvén hazájába, az 1681-iki soproni országgyülésen Horvátország követe volt. 1691. Lika-Krbava vármegye alispánja volt. Később Zágrábban telepedett le, hol királyi tanácsossá s utóbb báróvá lett. Fő törekvése a horvát irodalmi nyelv megteremtése volt, hogy véget vessen a tájszólások érvényesülésének az irott munkákban; ezt az irodalmi nyelvet a cakavi tájszólás irodalmi érvényre való emelésével, mely a kajkavi tájszólás némi sajátságait is felvette, óhajtotta elérni. Ebbeli törekvéseinek alapjául szolgált: Grammatica croatica és Lexicon latino-illyricum cimü műve. Új helyesirást és irásjeleket is hozott forgalomba, melyekre később Gaj is hivatkozott. Olvasó közönséget is óhajtott teremteni. Kronika aliti spomen vsega svieta vikov (Zágráb 1696) c. művével a főurak pártfogásait törekvései számára óhajtotta megnyerni. Sibilla (Zágráb 1781) c. könyve sokáig a legolvasottabb horvát könyv volt. Költeményei: Odiljenje Sigetsko (Linz 1684, a szigetvári veszedelmet négy énekben énekli meg); Priricnik (Bölcsesség virága, Zágráb 1703, különböző költeményeket tartalmaz, melyek a Danica illyrska 1835-39. évfolyamaiban újra napvilágot láttak). V. irodalmi fontosságát az is mutatja, hogy Safarik vele kezdi a horvát irodalmat.

Vitézségi érem

II. József császár 1789. alapított egy arany és egy ezüst vitézségi érmet oly legénységállománybeli katonák számára, kik magukat vitéz és önfeláldozó cselekedetekkel az ellenség előtt kitüntették. Ő felsége 1848-ban az ezüst vitézségi érmet egy nagy (I. osztályu) és egy kis (II. osztályu) részre osztotta. Az arany és a nagy ezüst V. tulajdonosai mig katonai kötelékbe tartoznak vagy államszolgálatban állanak, pótdíjat kapnak, mely a megszerzéskor viselt rendfokozathoz van szabva. A kis ezüst V.-mel pótdíj nem jár. A vitézségi érmek adományozási joga a hadseregparancsnokot illeti, ki azonban ezen joggal időlegesen az alája rendelt hadtestparancsnokokat is felruházhatja. Majdnem minden államban vannak hasonló érmek arany, ezüst vagy bronzból (vörösrézből), melyeket egy érdemrend szalagján a mellen vagy a gomblyukban viselnek. A mi vitézségi érmeinket a tiszti érdemkereszt szalagján hordják.

Vitiges

(Wittich), a keleti gótok királya, ki 536. Theodat bukása után került a trónra. Hiába ostromolta Rómát (537-538); azután Ravennába vonult vissza, ahol Belizár őt elfogta (539). Miután Konstantinápolyban ariánus hitét megtagadván, az Athanasius-féle hitvallomást magáévá tette volt, a császár megbocsátott neki és Kis-Ázsiában nagy birtokokat és a szenátor és patricius címet ajándékozta neki. L. Gótok.

Viti-i-Loma

l. Fidsi-szigetek.

Viti-Levu

(Nagy-Viti), a Fidsi-szigetek (l. o.) legnagyobbika. 11 760 km2 ter., körülbelül 55 000 lak. Csaknem mindenütt korallzátonyok fogják körül. A partoktól a magaslatok 1200 m.-ig (Mount-Evans, Voma) meredeken emelkednek fel; csakis D-i oldalán, ahol a csak csekély részben hajózható Reva és Sziga-Toka a tengerbe szakadnak és deltát alkotnak, terül el egy kis síkság. Itt van a róla elnevezett kikötőnél a gyarmat fővárosa, Szuva is.

Vitiligo

(lat.), bőrbetegség, midőn a bőrön élesen körvonalazott, fehér, fényes foltok támadnak. A betegség oka ismeretlen.

Vitim

a Lena jobboldali, 1760 km. hosszu mellékfolyója; egyik forrásfolyója a Bajkál-hegység K-i lejtőjén, a másik a jablonoj Ny-i lejtőjén ered; felső részében határolja a V.-fensíkot. Fő mellékfolyói a Cipa és mama. 588 km.-nyi hosszuságban hajózható. Vizkörnyékén sok prémes állat él.

Vitiosus

(lat.) a. m. hibás, hiányos, vétkes, gonosz. L. még Circulus.

Vitis

L. (növ.), l. Szőllőtő.

Viti-szigetek

l. Fidsi-szigetek.


Kezdőlap

˙