Volapük

a Schleyer J. M. német paptól szerkesztett világnyelv (l. o.) 1879 óta Európa számos városában alakultak a V. terjesztésére egyesületek, ugy hogy a szerzőtől magától 20 nyelven megirt V.-nyelvtanokon kivül már 1889-ben 23 V. hirlap jelent meg (6 Németországban). A V. szótára nagyrészt az angolból, mint legelterjedtebb világnyelvből van véve s egyszerüsítve. Nyelvtana pedig igen egyszerü és szabályos. A névragozás p. a, e, i magánhangzókkal képezi az eseteket s ezekhez s-et ragaszt a többesben:

men

ember

mens

emberek

mena

embernek..

menas

emberek..

mene

embernek

menes

embereknek

meni

embert

menis

embereket.

Volaric

(ejtsd: volárics) Máté, horvát iró, szül. Vrbnikben 1811 okt. 5-én. 1830. papi pályára lépett és 1838. a vegliai székesegyház prebendátusa és 1841. dékánja lett, 1842. Velencébe ment tanulmányai kiegészítésére, 1843. a ragusai püspök titkára, 1847. kanonok és nagy érdemeket szerzett magának Gaj mellett a horvát irodalmi nyelv megteremtésében, melyben alapul vette a ragusai régi költők hangzatos nyelvét és azt az iskolában és templomban egyaránt terjesztette, lefordítván az új horvát irodalmi nyelvre az evangéliumokat és az apostolok leveleit, hittani tankönyveket és több költeményt közölve az illir folyóiratokban s hirlapokban.

Volát

a tarok kártyajáték játszmájának meghatározásául használt kifejezés, midőn a játszó felek egyike vagy másika az összes ütéseket megcsinálja.

Volaterra

l. Volterra.

Vol au vent

(franc., ejtsd: vol o van), üres pástétom finom vajas tésztából, melyet tetszés szerint töltenek szárnyas-, vad-, nyelv- v. borjuvagdalékkal.

Volcan de Agua

l. Agua.

Volcano-szigetek

a Magalhaes-szigetcsoporthoz tartozó négy sziklás, lakatlan sziget, a Bonin-csoporttól Dny-ra, 22 km2-ter. Neveik: Arzobispo (4 km2), Sant'Alessandro (4 km2), Sulphur (10 km2) és sant' Agostino (4 km2).

Volcanus

volcanalia, l. Vulcanus.

Volenti non fit injuria

(lat.) a. m. nem törvénytelenség, amit valaki maga akar, l. Kár.

Volf

György, jeles filologus, szül. Török-Bálinton 1843 okt. 3., megh. Budapesten 1897 szept. 13. A budapesti V. ker. főgimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, majd a budapesti egyetemen hallgatott klasszika-filologiai, magyar és német nyelvi és irodalmi előadásokat. 1872. Budára nevezték ki a II. ker. főreáliskolához. 1873. pedig az akkori VI. kerületi főreáliskolához helyezték át. Néhány évi ittműködés után a tanárképző intézet gyakorló főgimnáziumához nevezték ki s azóta ez intézetnek szentelte tudományát. 1890. az intézetnek igazgatója lett. Nyelvtudományi munkásságáért a m. tud. akadémia 1877. levelező, 1894. pedig rendes tagjává választotta; tudományos és iskolaügyi érdemeiért 1892. királyi tanácsosi címet kapott és 1897. a budapesti tanárvizsgáló bizottság alelnökévé nevezték ki, s ugyanaz év szept. 13. elnöke lett a m. tud. akadémia nyelvtudományi bizottságának. Irodalmi működése, melyet a Magyar Nyelvőrben kezdett meg, mély nyomokat hagyott a tudományos irodalomban. Szerkesztette a Nyelvemléktárt, melyből már 14 kötet látott napvilágot. Részt vett egy ideig a Nyelvtörténeti Szótár munkálataiban is s ő dolgozta ki a programmját. A nyelvemlékekkel való foglalkozás ahhoz a fölötte érdekes kérdéshez vezette, hogy kiktől tanult a magyar irni-olvasni? (akadémiai értekezés). S azzal a másik nézettel szemben, mely szerint a honfoglaló magyarok a szlávoktól tanulták volna a latin betüs irást, fényesen bebizonyította, hogy a Velence vidéki olaszok voltak tanítómestereink. Ezen a nyomon tovább haladva, egy másik értekezésében azt bizonyította, hogy nem a szlávok, hanem az olaszok voltak a magyarok első térítői. Igy jutott aztán éppen korszerüen az ezredévi ünnepek idején a többi érdekes őstörténeti kérdés tárgyalásához, hogy miféle szlávok lakták a honfoglalás idején hazánkat, s hogy minő fokon állott az akkori magyarok műveltsége. Ezen nyomozásai folytán jutott ahhoz a fontos eredményhez, hogy a mai hazai népfajok közül egyik sem volt még itt a honfoglalás idején s hogy a magyar a legrégibb nép ez országban.


Kezdőlap

˙