Vugi

maláj néptörzs, l. Bugi.

Vu-hu

khinai kikötő Ngan-hvei tartományban, a Jang-ce partján, 346 km.-nyire Sang-haitól, 80 000 lak., jezsuita és amerikai hittérítő társasággal; az 1877 óta az európaiak előtt is megnyitott kikötőben a bevitel fő cikkei: opium-pamutáruk, cukor, szén és petroleum; kivitelé: rizs, nyers pamut, tea, nyers selyem, tollak, legyezők és fa. 1893. érkezett és távozott 2495 gőzös és 412 vitorlás (nagyobbára dsunka).

Vuics

Mihály, szerb államférfiu, szül. Belgrádban 1853. Tanulmányait Bécsben és Párisban végezte, a belgrádi főiskolán a közgazdaság tanára. Risztics a kiváló szakférfiut, noha radikális volt, mégis 1887. bevette liberális minisztériumába mint pénzügyminisztert és az maradt Pasics minisztériumában (1889) is a különféle párti váltakozó minisztériumok is, szakismereteire való tekintettel, örömmel megtartották.

Vuk.

vagy Schl. et Vuk. latin növénynév után Vukotinovics Lajos (l. o.) nevének rövidítése; l. Schlosser (2).

Vuk

Stefanovics, L. Karadsics.

Vuka

a Duna jobboldali mellékvize, ered Verőce vármegye déli határán a Djel hegységben, Podgorje mellett kilép a síkságra és igen kanyargó futás után Vukovárnál a Dunában ömlik. Hossza mintegy 100 km. Nyáron gyakran egészen kiszárad, de esős időben gyakran kiönt.

Vukari

Kororofa néger ország fővárosa, a Binuétől D-re, körülbelül az É. sz. 8° alatt, 6000 lak. Flegel volt az első (1883) európai, aki benne megfordult.

Vukotinovic

Lajos (eredetileg Farkas), horvát államférfi és botanikus, szül. Zágrábban 1815 jan. 13. ősnemes családból, megh. u. o. 1893 márc. 17-én. Szülővárosában és Nagy-Kanizsán tanult, a filozofiát Szombathelyen, a jogot Zágrábban és Pozsonyban végezte. 1836. az ügyvédvizsgát kiállván, még abban az évben Kőrös vármegye tiszteletbeli aljegyzője lett, 1840-48. Moslavinában főszolgabiró. 1848. mint százados, majd mint őrnagy vett részt a hadmozgalmakban. 1852. szolgabirói állását ismét elfoglalta, de nem sokára Kőrös vármegye törvényszéki elnökének nevezték ki; 1853. vármegyéje meg a törvényszék feloszlattatván, V. nem akart a Bach-rendszernek szolgálni s 1853-60. Zágrábban a horvát nemzeti muzeum alapításának s a horvát és szlavon gazdasági egyesületnek szentelte magát. Amannak teremtője, több éven át őre és haláláig hűséges gondozója, emennek 1855-57. titkára és szerkesztője volt. 1860. Kőrös vármegye főispánja lett 1867 márc. 8-ig. Ekkor a magánéletbe vonult s a természettudományokkal, gazdasági, gyümölcsészeti és szőllészeti tanulmányokkal foglalatoskodott. Legnevezetesebb működését a botanika terén fejtette ki. Horvátországot, Kitaibel után, Schlosser Józseffel (l. o.) együtt minden irányban átkutatta és a növényzetét ismertette. De e mellett a politikai életbe is tetemesen befolyt s mint képviselő és államférfiú a horvát nép történetében korszakot nyitott. Irodalmi működése nagyon sok téren jelentkezik. Eleinte szépirodalmi cikkeket irt s dalait még ma is kedvelik. Életrajzát fotográfiájával az Österr. Botan. Zeitschr. közölte. (1879).

Vukova

község, l. Temes-Vukovár.

Vukovár

politikai község Szerém vármegye V.-i j.-ban, (1891) 1476 házzal és 9494 lakóval (közte 726 magyar, 3783 német, 4837 horvát-szerb). V. a Duna jobb partján és a Vuka folyó mindkét partján terül el és Ó- és Új-V.-ra oszlik. egyike Horvát-Szlavonország legcsinosabb községeinek, magaslaton fekvő szép templommal, kolostorral és urasági katéllyal. V. székhelye a vármegye törvényhatóságának, a járási szolgabirói hivatalnak, pénzügyigazgatóságnak, járásbiróságnak, közjegyzőségnek és csendőrszakaszparancsnokságnak; van Ferenc-rendi kolostora, több temploma, községi alreáliskolája, takarékpénztára, takarék- és leszámítoló társulata, adóhivatala és pénzügyőrbiztosi állomása, selyemfonógyára, igen élénk kereskedelmi ipara és halászata. Van vasúti és gőzhajó-állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Vidékén kitünő bor terem. V. helyén valószinüleg már a rómaiak idejében volt valami telep (a Vuka folyónak Ulca vagy Hiulca volt a neve); a XIII. sz.-ban Vukovo néven erős vára volt. 1526 aug. 1. a törökök foglalták el, kik 1687-ig birták. Ekkor a romhalmazzá vált város újjátelepült és épült és a vármegye székévé lett. 1738-40. az ázsiai pestis (fekete halál) pusztította.


Kezdőlap

˙