Weinhold

Károly, német germanista, szül. Reichenbachban (Szilézia) 1823. okt. 26-án. 1847. magántanár a hallei, 1849. rendkivüli tanár a boroszlói, 1850. rendes tanár a krakói, 1851. a grazi, 1866. a kieli, 1876. a boroszlói és 1889. a berlini egyetemen. Munkái: Die deutschen Frauen im Mittelalter (Bécs 1851, 3. kiad. 2. köt. 1897); Weihnachtspiele u. Lieder aus Süddeutschland u. Schlesien (Graz 1853); Altnordisches Leben (Berlin 1856); Die heidnische totenbestattung in Deutschland (Bécs 1859); Die Polargegenden Europas nach den Vorstellungen desdeutschen Mittelalters (Bécs 1871); Verbreitung u. Herkunft der Deutschen in Schlesien (Stuttgart 1887); Über deutsche Rechtschreibung (Bécs 1852); Über deutsche Dialektforschung (u. o. 1853); Beiträge zu einem schlesisch. Wörterbuch (u. o. 1854); Alemann. Grammatik (Berlin 1863); Bayr. Grammatik (u. o. 1867); Die got. Sprache im Dienste des Christenthums (Halle 1877); Mittelhochdeutsche Grammatik (Paderborn 1877); jegyzetekkel ellátva kiadta: Isidorfragmente (u. o. 1874); Dramatischer Nachlass von J. M. r. Lenz (Frankfurt 1884); ugyszintén Lenz költeményeit. Egy kötet értekezése Germanistische Abhandlungen c. alatt jelent meg (Breslau 1882). 1891 óta társszerkesztője a Steinthal és Lazarus által alapított Zeitschrift für Völkerpsychologie u. Sprachwissenschaft új cím alatt megjelenő folyóiratnak.

Weinm.

latin növénynév után Weinmann J. A. nevének rövidítése. Felügyelője volt Mária Feodorovna cárné kertjének Pavlovszkban Szt.-Pétervár mellett, amelyet ő alapított l1823.

Weinmann

Armin, hirlapiró, szül. Szenicen (Nyitra) 1850 okt. 7-én. Az első oktatást atyjától W. Adolf pedagogustól kapta, középiskoláit Pozsonyban végezte és azután a bécsi egyetemen jogot hallgatott és főleg nemzetgazdasági tanulmányokat végzett Stein Lőrinc vezetése alatt. Később a hirlapirásnak szentelte magát és több külföldi lap szerkesztőségének volt tagja. Néhány év óta a Neues Pester Journal közgazdasági rovatát vezeti és egyúttal több kiváló külföldi szaklapnak levelezője, melyekben azokat az előitéleteket iparkodik eloszlatni, melyek a külföldön közgazdasági viszonyaink iránt még mindig léteznek.

Weinsberg

az ugyanily nevü járás székhelye a württembergi Neckar-kerületben, 5 km.-nyire Heilbronntól, a szőllőtermő Schlossberg lábánál, vasút mellett, (1890) 2313 lak., szőllő- és gyümölcstermeléssel; román stílusban épült bazilikával, Ökolampadius emlékszobrával. A Schlossbergen még láthatók Weibertreu erősség romjai, amely nevet az erősség azért kapott, mivel a monda szerint III. Konrád császár a welfeken kivívott győzelme után 1140. megengedte a W.-i nőknek, hogy a várból legértékesebb holmijokat magukkal vihetik, mire ezek férjeiket vitték ki a hátukon. A városi templomban elhelyezett, 1659-ből való olajfestmény ezt az eseményt ábrázolja. Az 1525-iki parasztháboruban Helfenstein grófja és más nemesek itt véreztek el a parasztok nyársai alatt, amiért a várost későbben fölégették. W. 1504 óta tartozik Württmberghez. V. ö. Merk, Gesch. d. Stadt W. u. ihrer Burg Weibertreu (W. 1880); Bernheim, Die Sage von den treuen Weibern von W. (Forschungen zur deutsch. Gesch. 1875. XV. köt.).

Weipert

bányaváros Kaaden cseh kerületi kapitányságban, a szász határ közelében, az Érchegység lejtőjén, vasút mellett, (1890) 8351 lak., régi templomokkal, nagy paszomántgyárral, kötött-, selyem-, félpamutáru-, csipke-, papiros- és puskakészítéssel.

Weir-Mitchell-féle kúra

l. Hízlaló kúra.

Weise

1. Keresztély, német költő, szül. Zittauban 1642 ápr. 30., megh. u. o. mint gimnáziumi rektor 1708 okt. 21. Tanulmányait Lipcsében végezte, 1668. Leiningen gróf titkára lett Magdeburgban, 1670. nevelő Amfortban, azután tanár a weissenfelsi gimnáziumban. Számtalan bibliai és történeti tárgyu iskolai drámát irt, első sorban tanítványai számára, tanári müködésének majdnem minden évében egyet. Kiválóbbak: Jephthas Tochtermord (1679); Salomo (1685); Atalia (1687); Masaniello (1682) stb. Vígjátékai: Der bäurische Machiavell (1679): Die unvergnügte Seele (1688); Die böse Katharine (1693). Szatirikus regényei: Die drei ärgsten ERznarren der Welt (1672); Die drei Hauptverderber in Deutschland (1673) és Die drei klügsten Leute (1675); lirai költeményei: Überflüssige Gedanken der grünenden Jugend (1668); Reife Gedanken (1683); Der grünenden Jugend nothwendige Gedanken (1690); Jugendlieder (1719); Buss- und Zeitandachten (1720). V. ö. Kornemann, W. als Dramatiker (1853); Palm, Christ. W. (1854); u. a., Beitr. zur Gesch. der deutschen Litteratur (1877).

2. W. Klára, német ifjusági irónő Klara Cron álnéven, szül. Magdeburgban 1823 nov. 20., megh. Strassburgban 1890 jul. 18. Elbeszélései, melyeket serdültebb leányok számára irt, igen el vannak terjedve. Nevezetesebbek: Mädchenleben (Stuttgart 1860); Magdalenens Briefe (u. o. 1863); Die Schwestern (u. o. 1863); Prüfungen (u. o. 1868); Licht und Schatten (u. o. 1871); Die Nachbarskinder (u. o. 1873); Eva (Lipcse 1876); Der Weg zum Glück (Stuttgart 1880); Die Geschwister (Lipcse 1884); Der Liebling (u. o. 1887); Die Auserwählte (Berlin 1890); Erwachen und Erblühen (utolsó hátrahagyott munkája, Ludwig Emilia által irt életrajzával, u. o. 1891). Mindezen munkái megjelenésük után számos új kiadást értek.

Weisenau

falu Rajnai Hessen hesseni tartományban, a Rajna bal partján, Mainz szomszédságában, (1890) 4484 lak., sör-, pezsgő-, bor-, borkő-, maláta- és cémentgyártással, cipő- és hordókészítéssel.

Weishaupt

Ádám, 1. Illuminátusok.

Weismann

Ágost, német zoologus, szül. Majna m. Frankfurtban 1834 jan. 17. Göttingában az orvostudományokat tanulta. 1856-57. a rostocki klinikán tanársegéd volt. 1858-ban Bécsbe ment; 1859. Olaszországba, 1860. Párisba utazott, 1861-1862. Schaumburgba visszavonult, hol István főherceg udvari orvosa volt s itt irta meg első fejlődéstani dolgozatát: Die Entwicklung der Dipteren. 1863-ban Giessenbe ment, majd Freiburgban magántanár lett, hol 1866. rendkivüli, 1871-ben rendes tanárnak lépett elő. Munkáiban legfőképen az állatok fejlődésviszonyainak ismertetésével foglalkozott és fontos adatokat szolgáltatott a leszármazás tanához. Emlitendők: Studien zur Descendenztheorie (Lipcse 1875-76, 2 köt.); Die Entstehung der Sexualzellen bei den hydromedusen (Jena 1883, 2 köt.); Über die Vererbung (u. o. 1883); Über die Dauer. d. Lebens (u. o. 1882); Über Leben und Tod (u. o. 1884); Die Kontinuität des Keimplasmas als rundlage einer Theorie der Vererbung (u. o. 1885); Die Bedeutung der sexuellen Fortpfianzung für die Selektionstheorie (Jena 1886); Über die Hypothese einer Vererbung von Verletzungen (u. o. 1889); Amphimitis, oder die Vermischung der Individuen (u. o. 1891); Aufsätze über Vererbung und verwandte biologische Fragen (u. o. 1892); Das Keimplasma, eine Theorie der Vererbung (u. o. 1892).


Kezdőlap

˙