Weiss

Mihály, Brassó hires birája, történetiró. Atyja Csehországból származott Erdélybe, Medgyesre, hol polgármester volt. W. szül. 1569 jan. 13. Elemi iskoláit szülővárosában végezte. 14 éves korában a jezsuiták kolozsvári kollégiumába került, hol két évet töltött; itt tanulta meg a magyar nyelvet s a latin nyelv ismeretében is annyira előhaladt, hogy már ekkor latin verseket irt. 1589. a heidelbergai egyetemen találjuk. Onnan visszajövén, császári szolgálatba állott, eleinte a szatmári parancsnok, a rossz emlékü Hardegg titkára, azután Prágában a magyar Kancelláriában alkalmaztatott, hol testvéreivel egyetemben nemesi rangot nyert. 1590. ismét Erdélyben van, Brassóban, hol városi hivatalnok volt s mint az udvarnál ismert ember, diplomáciai kiküldetésekben alkalmaztatott. 1594 aug. 17-én az akkor megnyilt hires országgyülésen Brassó követe, itt ismerkedett meg Báthory Zsigmond fejedelemmel, ki őt többször igénybe vette. 1595. azon követség tagjai között látjuk, melyet Báthory Bocskay vezetése alatt Prágába indított, hogy Rudolffal a törökök ellen a véd- és dacszövetséget megkössék. Bocskay, Rákóczi Zsigmond, Báthory gyakran küldözték hol a bécsi udvarhoz, hol a portához, hol Radul oláh vajdához. W.-nak nagyobb befolyása Brassó ügyeire akkor kezdődik, midőn Báthory ingatag politikája következtében Brassóra és az egész Erdélyre Mihály oláh vajda zsarnoksága nehezült, ki a szász városokra, különösen Brassóra, roppant adót vetett ki. Midőn Báthory szerencsés hadjáratai folytán elbizakodva, a szászokat kiváltságaiktól meg akarta fosztani s az általa eddig kitüntetett Brassót is a saját őrségével akarta ellátni, W. - ekkor már Brassó város polgármestere - ezt megakadályozta s nyilt küzdelmet vett fel a fejedelemmel és Radul oláh vajdát hivta segítségül, azonban az oláh vajda seregeinek bejövetelét a fejedelmi seregek megakadályozták. W. az Olt melletti csatában, melyet vezére Giczy tanácsa ellenére rendezett, életét vesztette. Menekülése közben fogták el és ölték meg, testét a brassóiak a hajduktól nagy összegért kiváltották, de fejét Szebenben bitófára tűzték. Mint iró is szerepelt, bevégzetlen munkája: Az erdélyi zavarok és hadi mozgalmak rövid leirása, mely 1612 jun. 9-ig adja az eseményeket, hű képet nyujt az akkori erdélyi, sőt magyarországi viszonyokról. Munkáinak egy része Liber Annalium címen a Deutsche Fundgruben zur Geschichte Siebenbürgens 1860. folyamában jelent meg.

Weiss

Bernát, német prot. hittudós, szül. Königsbergben 1827 jun. 20. Középiskoláit itt, a teologiai tanfolyamot 1844-48. Halléban és Berlinben végezte, 1852. Königsbergben tanári képesítést nyert, u. o. 1857. rendkivüli, 1863. Kielben, 1877. Berlinben rendes teologiai tanár lett, az utóbbi helyen egyszersmind a főegyháztanács tagjául is kineveztetett 1880. és a minisztériumbanaz egyházi ügyek előadója. Művei: Der petrinische Lehrbegriff (Berlin 1855); Der Philipperbrief (u. o. 1859); Der johanneische Lehrbegriff (u. o. 1862); Das Markus-Evangelium (u. o. 1872); Das Matthäus-Evangelium (u. o. 1876); Lehrbuch der biblischen Theologie des Neuen Testaments (5. kiad. u. o. 1888); Das Leben Jesu (u. o. 1882, 2 köt., 3. kiad. 1888); Lehrbuch der Einleitung in das Neue Testament (2. kiad. u. o. 1889); Die Paulinischen Briefe (Lipcse 1896). A Meyer-féle Kritisch-exegetischer Kommentar über das Neue Testament c. nagy vállalatban W. gondoskodott a Máté (1883), Márk és Lukács (1878 és 1885) s János evangéliumai (1886), a római levél (1887), a pásztori levelek (1885), a János levelei (1888) és a zsidókhoz irt levél (1888) legújabb kiadásairól.

Weisse

1. Keresztély Félix, német költő és pedagogiai iró, szül. Annabergben 1726 jan. 28., megh. Lipcsében 1804 dec. 16-án. Tanulmányait Lipcsében végezte, ahol Lessinggel kötött barátságot. 1750. a fiatal Geyersberg gróf nevelője lett, akivel 1759-60. Párisban volt. Kiadásában jelent meg a Bibliothek der schönen Wissenschaften u. freien Künste (Lipcse 1760-67) és a Neue Bibliothek der schönen Wissenschaften (u. o. 1766-1806, 72 köt.). Egy csomó verskötetet, drámát és operaszöveget irt Legkiválóbb az ifjuság irodalom terén. Fő munkáját, a Kinderfreund-et (Lipcse 1775-82, 24 köt.) sok nyelvre lefordították és több ízben utánozták.

2. W. Keresztély Hermann, német filozofus, szül. Lipcsében 1801., megh. 1866. Eleinte Hegel hive, később önállóan módosít Hegel rendszerén és spekulativ gondolatait teisztikus irányban fejtegeti; a modern teista iskolának ő és az ifjabb Funke alapítói. 1846-tól haláláig a filozofia tanára Lipcsében. A filozofiában különösen az esztetika és vallásfilozofia körül vannak kiváló érdemei, melyeket Lotze, kinek tanára volt, az esztetika történetében érdeme szerint méltányolt. Fő műve: System der Aesthetik als Wissenschaft von der Idee der Schönheit (2 köt., 1830). Halála után Seydel ugyane cim alatt kiadta egyetemi előadásait és kisebb idevágó értekezéseit e címen gyüjtötte össze: Kleine Schriften zur Aesthetik (1867). Vallásfilozofia és egyéb művei: Die Idee der Gottheit (1831); Greundzüge der Metaphysik (1835); Die evangelische Geschichte (2 köt., 1838); Philosophische Dogmatik (3 köt., 1855-62); Die Evangelienfrage (1856); Psychologie und Unsterblichkeitslehre (1869).

Weissenburg

1. W. am Sand, az ugyanily nevü járás székhelye a bajorországi közép-frank kerületben, a Frank-Jura Ny-i lábánál, termékeny vidéken, vasutak mellett, (1890) 6112 lak., arany- és ezüstdrót-, fésü-, viaszáru-, olló-, kefekészítéssel, több malommal, sörgyártással és jelentékeny sertéskereskedéssel; ásványvizforrással. V. ö. Voltz, Chronik der Stadt W. (W. 1835). - 2. W., az ugyanily nevü járás székhelye az elzász-lotaiai alsó-elzászi kerületben, vasutak mellett, (1890) 5846 lak., papiros-, bőráru-, gyufakészítéssel, sörgyártással; gót mfinsterrel. W. a VII. sz.-ban itt alapított bencés apátság körül keletkezett. 1697. a ryswijki béke Franciaországnak juttatta. 1871. került vissza Némegországhoz. 1870 aug. 4. itt volt az első nagyobb összeütközés franciák és németek közt, amelyben ez utóbbiak győztek. V. ö. Lobstein, Abtei und Stadt W. (Strassburg 1886). - 3. W., falu és fürdő, Bern svájci kanton alsósimmenthali járásában, a simmenthali országút mellett, 104 lak., pompás fürdőintézetekkel, 27%-os gipsztermával. V. ö. Schnyder, Bad u. Kurort W. in der Schweiz (Basel 1884).

Weissenfels

az ugyanily nevü járás székhelye Merseburg porosz kerületben, a Saale és vasút mellett, (1890) 23 779 lak., cukor-, gép-, papiros-gyártással, vasöntéssel, agyag-, ezüst-, aranyáru-készítéssel; fa- és gabonakereskedéssel; 1664-1690. épített régi erősséggel, amely most altiszti iskolául szolgál. W. 1657 után székhelye volt a szász-W.-i hercegeknek. 1814. került Poroszországhoz. V. ö. Sturm. Chronik der Stadt W. (W. 1846).

Weissensee

1. egyike a karintiai tavaknak, a Dráva sachsenburgi könyökétől D-re, 924 m.-nyi magasban; hossza 12. szélessége 1/2-1 km. Területe 640 ha. Techendorfnál 170 m. hosszu híd vezet át rajta. - 2. W., az ugyanily nevü járás székhelye Erfurt prosz kerületben, a Helbe és vasút mellett, (1890) 2482 lak., régi falakkal és árkokkal; régi kastéllyal. - 3. W., bei Berlin, falu a potsdami kerületben, Berlintől, mellyel lóvasút köti össze, északkeletre, (1890) 18 032 lak., posta-, telegráfhivatallal, izraelita siketnéma-intézettel, három elmegyógyintézettel s lóversenypályával.

Weissenstein

(Paide-lin, Paido), az ugyanily nevü vagyis jerveni járás székhelye Esztonia orosz kormányzóságban, a W. folyó mellett, (1893) 2161 lakossal, pálinkafőzéssel, lenkereskedéssel.

Weissenthurn

Janka, német szinésznő, l. Franul-Weissenthurn.

Weisser Hirsch

falu Drezda (ettől 4 km.-nyire) szász kerületi kapitányságban, az Elbe jobb partján, 820 lak., 22 ha.-nyi erdei parkkal, szanatoriummal; mint klimatikus gyógyhelyet sokan látogatják.

Weisseritz

az Elbe baloldali mellékfolyója, amely Hainsbergnél a Rote és Wilde W. egyesüléséből ered és Leutewitznél torkollik.


Kezdőlap

˙