Wilczek

osztrák grófi család, melynek ősei lengyel nemesek valának. A bárói és zászlós úri rangot 1506. kapták, a német grófi méltóságot 1713. A család az 1715, CXXXIV. t.-cikkel nyerte el a magyar honfiusítást, amidőn Henrik Vilmos kamarás, altábornagy és a Spielberg kapitánya maradékaival együtt megkapta az indigenátust. Henrik idősb fiától, József Máriától (1700-1777) ered az idősb vagy osztrák ág; ifjabb fiától János Boldizsártól pedig az ifjabb vagy magyar ág. A család fontosabb tagjai: 1. W. Ede gróf, magyar főrendiházi tag és történetiró, szül. Felső-Szemeréden (Hont) 1842 dec. 3., megh. Pécelen 1897 okt. 19. A politikai életben nem igen vett részt, annál többet érdeklődött a hazai történet iránt és maga is irt több rendbeli munkát. Ezek: Historische Genrebilder vom Mittelmeere (1894); Das Mittelmeer, seine Stellung in der Weltgeschichte und seine historische Rolle im Seewesen (1885); II. Endre magyar király keresztes hadjárata (Századok 1894); Magyar tengerészet az Anjouk korában (u. o. 1895); A Horváthy-család lázadása (u. o. 1896-iki évf.). Nőül birta Prónay Anna bárónőt, kitől több gyermeke született. Legidősebb fia Henrik Vilmos (szül. 1873 máj. 19.).

2. W. János Nepomuk gróf, az osztrák urakházának tagja, az északi sark-expediciók buzgó pártolója és előmozdítója, szül. 1837 dec. 7. W. Ausztria egyik leggazdagabb főura, kinek főleg Osztrák-Sziléziában és Morvaországban vannak kiterjedt birtokai. 1866. mint önkéntes részt vett a porosz háboruban. 1872. a Payer és Weyprecht-féle expediciót jelentékeny pénzsegélyben részesítette, Ibsbjörn hajóján egészen a Barent szigetekig elkisérte s ott az expedició számára élelmiszerraktárt építtetett. Az ő költségén jelent meg 1872. az Album Photographischer Landschaftsbilder aus Spitzbergen, Novaja Semlja und der Petschora-Mündung. Valóságos belső titkos tanácsos és kamarás; Bécsben él. Meghitt barátja volt Rudolf trónörökösnek. Bécs város számos jótékony intézetének, a kórházaknak s a mentőtársulatnak lelkes pártfogója és részben alapítója. Érdemeiért a város díszpolgárának választotta. Régiséggyüjteménye világhirü. Legidősb fia János 1861. született.

Wild

Henrik, svájci fizikus meteorologus, szül. Usterben (Zürich kanton) 1833 dec. 17-én. Fizikát tanult Zürichben és Königsbergben; 1857. habitált Zürichben az egyetemen és a politechnikumon; azonban még ugyanez évben mint a fizika professzora s a csillagvizsgáló igazgatója, Bernbe hivatott. 1868. mint a császári tud. akadémia tagja s a fizikai központi obszervatorium igazgatója, Pétervárral hivatott, ahol újjászervzte ugy magát az utóbbi intézetet, valamint az orosz meteorologiai észlelési hálózatot. 1877. létesítette a meteorologiai és földmágnességi obszervatoriumot Pavlovszkban; az ő indítványára alapíttatott egy ugyanilyen obszervatorium Irkutszkban. Tudományos tevékenysége kiterjed az optika, elektromosság és földmágnesség, a meteorologia s a mérés és mértékek tanára. Többek közt feltalálta a polaristrobométert. Az elektromosság terén az abszolut ellenállásegység (Ohm) újból való megállapítása által szerzett érdemeket. Az 1882-83. végrehajtott nemzetközi sark-kutatás is sokat köszönhet W. tevékenységének; mint bizottsági elnök kiadta ennek közleményeit. Számos meteorologiai munkája a svájci természetvizsgáltó társaság kiadványaiban, továbbá az általa kiadott Annalen des physikalischen Central-Observatoriums für Russland-ban s az 1869 óta az ő szerkesztése mellett a tud. akadémia által Pétervárott kiadott Neues Repertorium für Meteorologie-ben jelent meg.

Wildbad

város a württembergi Schwarzwaldkerületben, az Enz völgyében, vasút mellett, (1890) 3446 lak., papiros-, szivargyártással, fakereskedéssel; ásványvizforrásokkal (33-37°), amelyeket reuma, köszvény, gyomor- és bélbajok ellen használnak; fürdőintézetekkel. 1895. a fürdővendégek száma 9074 volt. Környékének legszebb helye a Wilder-See. V. ö. Renz, Das W. im württembergischen Schwarzwald, wie es ist und war (W. 1883); u. a., Führer für W. und Umgebung (u. o. 1887); u. a., Die Heilkräfte der Thermen in W. (u. o. 1887); Wächter-Josenhaus, Führer von W. (Stuttgart 1895).

Wilde Jagd

(vad vadász, rémes falka, éjvadász, dühös tábor stb.), neve azon állítólagos éjjeli zúgásnak, mely a levegőt eltölti s amely kisértetsereg üvöltésektől és kutyaugatástól kisért vadászatra való rohanástól ered. É.-Németországban a W.-ról (Hackelberg), D.-Németországban a süvítő seregről igen sok monda van elterjedve, melyeknek régi germán eredetét bizonyítja a népnek ilyenkor még ma is gyakran használt mondása: Wore jaget a. m. Vódan nyargal a légen át. Mint maga Vódan, a W. is mindig lovon ül, széles karimáju kalappal, sötét köpenybe burkoltan, kiséretében a meghaltak fejnélküli, megcsonkított szellemei. Aki nem vonul szerényen félre útjából, annak kárt okoz. Leggyakrabban a tizenkettedik órában jelenik meg. A W. mellett néha egy nő is segédkezik a falka vezetésében, különösen a türingiai monda szerint, amely arról mesél, hogy a dühös tábor egyesülve a megkereszteletlenül elhalt gyermekek szellemével, Holla asszony vezetése alatt minden hamvazó szerdát követő éjjel megjelent s a nép a tizenkettedik órában összegyült és nyugodtan megvárta amig elvonulnak, akár csak valami király tartotta volna meg bevonulását. A sereg előtt azonban egy öreg ember haladt, fehér bottal kezében, a hű Eckart, aki figyelmeztette az embereket, hogy térjenek ki, nehogy bajuk essék. A rémes falkáról szóló mondák nemcsak Németország minden részében, de még némely francia és spanyol vidéken is el vannak terjedve. V. ö. Schwartz, Der heutige Volksglaube und das alte Heidenthum (2. kiadás Berlin 1862); Liebrecht, La Mesnie furieuse, ou la chasse sauvage (Hannover 1856).

Wildenbruch

Ernő Ádám, német iró, szül. Beirutban (Szíria) 1845 febr. 3., hol atyja konzul volt. Két éves korában Berlinbe, 5 éves korában Athénbe, majd Konstantinápolyba költöztek. Gimnáziumi tanulmányait Halléban és Berlinben végezte, azután a potsdami kadetiskolába került. 1863-65. tiszt a porosz hadseregben, részt vett az 1866. és 1870-71-iki hadjáratokban, időközben jogot hallgatott a berlini egyetemen. 1877. a külügyminisztériumban vállalt hivatalt s mint buzgó hivatalnok ott is tekintélyre emelkedett. Művei: Die Philologen am Parnass (szatirikus játék; 1868). Költeményei: Die Söhne der Sibyllen u. Nornen (1872); Vionville (1874); Sedan (1887); Lieder u. Gesänge (1877); Dichtungen u. Balladen (1884). Elbeszélések: Der Meister v. Tanaära (1880); Novellen (1882); Kinderthränen (1892); Neue Novellen (1885); Humoresken und anderes (1886); Der Astronom (1887). Drámái: Die Karolinger (1887); Harold (1888); Der Mennonit (1886); Väter u. Söhne (1882); Opfer um Opfer (1883); Christophe Marlowe (1888); Die Herrin ihrer Hand (1886); Das neue Gebot (1886); Der Fürst v. Verona (1886); Die Quitzow's (1888); Der Generalfeldoberst (1889); Die Haubenlerche (1890. ezen darabja nálunk is szinre került a népszinházban e címen: A bubos pacsirta); Das heilige Lachen (1891); Heinrich u. Heinrichs Geschlecht (trilogia, melynek hősei IV. és V. Henrik német császárok, 1896 és 1897). 1884. az I. Vilmos császár által alapított Schiller-díjat nyerte el, 1885. a Grillparzer-díjat. W. nyelvezete minden művében és nagyrészt a technikája is kifogástalan, de mélysége, költői érzése, modern érzéke nincs mindenütt ugyanazon magaslaton.

Wildenschwert

(Ústi nad Orlici), város Landskron cseh kerületi kapitányságban, kis patak és vasút mellett, (1890) 4519 lak., fonóiparral, pamut- és vászonszövéssel, fehérítőkkel, bársony- és csokoládékészítéssel; szép plébániatemplommal és szövőiskolával.

Wildenspuchi keresztrefeszítés

Wildenspuch, kis falu Zürich kanton É-i részében, az emberi és vallási tévedések történelmében szomoru nevezetességre tett szert. Peter Margit nevü hajadon (szül. 1794.) ugyanis, kit, noha törvénytelen gyermeke volt, szentnek tartottak, misztikus iratok olvasása és Krüdener Julianna bárónővel (l. XI. köt., 81. old.) folytatott érintkezés folytán e falucskában borzalmas dolgokat cselekedett. Az alatt az ürügy alatt, hogy 11 hasonló érzelmü társával az ördögök ellen kell harcolnia és vért ontania, hogy Krisztus győzhessen és a lelkek, amelyekért jótállott, megváltassanak, 1823 márc. 15. elsőbben fivérét, azután másokat is véresre veretett, fivérét később vasdoronggal és Erzsébet nővérét ütlegekkel megölte. Végül önmagát keresztre feszíttette, szivébe szöget veretett és vaskalapáccsal koponyáját széthasíttatta. V. ö. Meyer, Schwärmerische Greuelscenen (Zürich 1824); Scherr, Die Gekreuzigten von Wildisbuch (Lipcse 8174); Wetzer- Welte, Kirchenlexikon (XI. köt.); Hergenröther, Kirchengeschichte (III. köt.).

Wilderness

kopár és puszta vidék a Rapidan folyó D-i partján, Virginia amerikai államban. 1864 máj. 5-től 26-ig itt az amerikai polgárháboruban véres csatákat vivtak, amelyek Grant győzelmével végződtek.

Wildeshausen

az ugyanily nevü járás székhelye Oldenburg oldenburgi kerületben, a Hunte mellett, (1890) 2065 lak., dohány-, bőr-, sörgyártással; gabona- és gyapjukereskedéssel.

Wildgraf

régi német nemes család neve. Az első W.-ok közül Gerhard említendő (1190 körül); szintugy annak unokái: Gottfried (megh. 1301.) és Emich (megh. 1287.). Amaz a Dhaun-ágat alapította, mely 1350. kihalt, emez a Kyrburg-ágnak lett törzsatyja. Ez az ág 1409-ig virágzott, amidőn a család egyetlen örökös leánya, Margit Adelhaid, II. (III:) János rajnai grófhoz ment nőül. Ezen idő óta a rajnai grófok (l. o.) W.-nak is nevezték magukat.


Kezdőlap

˙