Williamson

(ejtsd: viljemszön) Sándor, angol kémikus, szül. a London melletti Wandsworthban 1824 máj. 1. Az éter összetételéről és képződéséről irt munkájával a szénvegyületekek tipus-elméletét nagy tökélyre emelte, de ezenkivül az elektrokémia terén is kiváló érdemeket szerzett. Műve: Chemistry for students (1865).

Williamsport

(ejtsd: viljemsport), Lycoming county székhelye Pennsylvania amerikai államban, a Susquehannah West-Branch nevü ágának É-i partján, vasutak mellett, (1890) 27 132 lak., gép-, üstgyártással, nadrágtartó-, butor-, kocsi-, festék-, gummi-, papirosárukészítéssel, fürészmalmokkal és igen élénk fakereskedéssel.

Williamstown

(ejtsd: viljemsztaun), 1. város Massachusetts amerikai állam Berkshire countyjában, a Hoosac-river partján, (1890) 4221 lak., kartongyárral. Itt van a William's college csillagvizsgálóval, kémiai, fizikai laboratoriummal s könyvtárral. - 2. W., város Victoria ausztráliai brit gyarmatban, a Hobson-öblöt határoló félszigeten, Melbourne tőszomszédságában, (1890) 15 960 lak., hajóépítéssel, vasúti műhelyekkel; kőbányákkal és tengeri kereskedelemmel.

Willibald

Bonifác (l. o., 10.) társa, szül. Angliában 700 körül, megh. 781-ben. 720. Wunnibald fivérével zarándokútra indult Palesztinába, 729. visszatért Olaszországba s a Monte-Cassino kolostorban telepedett le mint szerzetes, ahol Bonifácushoz csatlakozott. Ez 740. preszbiterré, 741. püspökké avatta; mint ilyen alapította az eichstä és heidenheimi kolostorokat s tevékeny működést fejtett ki a kereszténység terjesztése körül. Életrajzának fő forrása a Hodoeporicumnak is nevezett, egy apáca által irt: Vita Willibaldi (kiadta Suttner, Eichstätt 1857).

Willibrord

szent, a frízek apostola, született Northumbriában 658 körül, megh. Echternach kolostorban 739 nov. 6. Benedek-rendi szerzetes volt. 690 körül 11 társával a frízek megtérítésére indult. A siker fokozása végett Pipin kivánatára Rómába ment, hol 696 a frízek püspökévé szentelték, akik között a keresztény hitet ezután még nagyobb eredménnyel terjesztette. Emléknapja nov. 7. V. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon (XI:).

Willigis

mainzi érsek és Németország primása (975-1011). Kora egyházi és állami életének legkiválóbb és legbefolyásosabb férfia, szül. Schöningenben (Braunschweig) alacsony sorsu szülőktől. Ritka tehetségei és tulajdonai miatt II. Ottó császár kancellárja lett. 975 jan. 25. mainzi érsek. Körültekintő és odaadó tevékenységének köszönhette III. Ottó koronáját Henrik ellenében. Később Theophano és Adelheid alatt irányadólag folyt be a birodalom vezetésébe. II. Henrik császár is, kinek elismertetését 1002. buzgón támogatta és kit megkoronázott, szintén nagyra becsülte. Megkezdette a mainzi dóm építését, több hidat építtetett, a romokban fekvő kolostorokat helyreállította, a művészeteknek és a tudománynak nagy barátja és az iskoláknak elsőrangu pártfogója volt. Meghalt 1011 febr. 23. Kiváló egyéniségét leginkább jellemzi, hogy rosszakarat, féltékenység vagy rágalom sohasem érte őt nyilvános működésében. V. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon (XI); Böhmer, W. von Mainz (1895).

Willimantic

(ejtsd: villimentik), város Connecticut amerikai állam Windham countyjában, a W.-river partján, vasutak mellett, (1890) 8648 lak., selyem- és pamutcérnafonással, kalikószövéssel.

Willington

(ejtsd: villingtn), város Durham angol grófságban, a Wear partján, (1891) 7804 lak.

Willisau

az ugyanily nevü járás székhelye Luzern svájci kantonban, a Wigger völgyében, 560 m.-nyi magasban, vasút mellett, (1888) 1621 lak., búcsujáró templommal.

Willkomm

Móric, német botanikus, szül. Herwigsdorfban (Zittau mellett) 1821 jun. 29., megh. Wartenbergben (Niemes mellett, Csehország) 1895 aug. 27. A lipcsei egyetemet 1841-től 1849-ig látogatván, orvosi és botanikai tanulmányokkal foglalkozott és itt 1852. rendkivüli tanárrá, majd rendessé lett; 1868. Tharandtba erdészeti akadémiára, 1873. a dorparti egyetemre ment át, ahonnan 1874. a prágaira hivták meg. Sokoldalu botanikai munkálkodásai közt a legnevezetesebb a spanyolországi három utazására (1844, 1850 és 1853) támaszkodó, u. m.: Die Strand- u. Steppengebiete der iberischen Halbinsel und deren Vegetation (Lipcse 1852); Icones et descriptiones plantarum praecipue Hispaniae (u. o. 1853-62, 2 köt. 164 táblával); Langéval együtt Prodromus florae Hispaniae (Stuttgart 1861-74, 3 köt.); Spanien und die Balearen (Berlin 1876) és Grundzüge der Pflanzenverbreitung auf der iberischen Halbinsel (Lipcse 1896). V. ö. Österreichhische Botan. Zeitschrift (1882).


Kezdőlap

˙