Wolff

1. Agost, német festő, szül. Weinheimben 1842 ápr. 22. Eleinte aranyműves volt és vándorútján Nürnbergbe került, hol engedve hajlamának, a festészetre adta magát. Schack gróf megbizásából a régi velencei festők műveinek másolása végett Velencébe ment. Mintegy 10 év alatt 45 festmény után készített kitünő másolatokat, melyek a müncheni Schack-féle képtárban láthatók. Közöttük vannak: Giorgione castelfrancói Madonnája, a Pesaro-család Madonnája Tiziántól stb. Önálló művei is egészen a velencei nagymesterek hatása alatt készültek.

2. W. Albert, német szobrász, szül. Új-Strelitzben 1814 nov. 14., megh. Berlinben 1892 jun. 20. Berlinben Rauchnak volt tanítványa, két évet töltött Olaszországban, onnan hazatérve egy ideig még mestere vezetése alatt dolgozott, azután az önálló művek hosszu sorozatát alkotta meg, melyek azonban valamennyien arról tanuskodnak, hogy mindvégig hive amradt Rauch eszményi irányának. 1866 óta a berlini akadémia tanára. Legkiválóbb művei: a berlini nemzeti harcosemlék domborművei; Athene harcba vezeti a bajnokot (márványcsoport a berlini Schlossbrückén); IV. Frigyes Vilmos király szobra Königsbergben; Ernő Ágost király lovasszobra Berlinben; Az oroszlánnal küzködő lovas bronz-szobra a berlini régi muzeum előtt; a győzelmes csapatok bevonulását ábrázoló bronz dombormű a berlini győzelmi oszlop talapzatán; Bacchos és párduca márványcsoportja a berlini nemzeti képtárban stb. Tőle való Galilei szobra a magyar tud. akadémia épületén.

3. W. Drummond Henrik sir, angol politikus, szül. 1830 okt. 12. Malta szigetén nevelkedett és 1846. a külügyi minisztériumban nyert alkalmazást. 1858-ban eleinte Malmesbury, később Bulwer Lytton gyarmatügyi miniszternek, 1859-1864. pedig a jóniai szigetek kormányzójának titkára volt. 1874. beválasztották az alsóházba. 1880 óta Churchill Randolffal az u. n. negyedik vagyis ó-konzervativ pártnak vezére volt. 1855. Egyiptomba küldték, hogy az ország részére alkotmányt készítsen. 1886. szerződést kötött a szultánnal Egyiptomnak az angolok által való kiürítése tárgyában; csakhogy a szultán ezt a szerződést a döntő pillanatban visszautasította. 1888. a persa udvarnál lett követ, 1891. Rómániban, 1892. pedig Madridban. Művei: History of the Suez Canal (1876); Residence of Napoleon in Elba; Some notes of the past 1870-91 (London 1893).

3. W. Gyula, német költő, szül. Quedlinburgban 1834 szept. 16-án. Bölcsészeti és államtudományi tanulmányait Berlinben végezte, azután ávette atyja posztógyárát, 1869. megalapította a Harzzeitungot, részt vett mint tiszt az 1870-1871-iki német-francia hadjáratban, azóta Berlinben lakik. Munkái: Aus dem Eelde (csatadaok, Berlin 1871); Till Eulenspiegel redivivus (Detmold 1875, 21. kiad. 1889); Der Ratzenfänger v. Hameln (Berlin 1876, 55 kiad. 1889); Der wilde Jäger (1877, 56. kiad. 1889); Tannhäuser (u. o. 1880); Singuf (dalok, u. o. 1881, 18. kiad. 1889); Lurlei (u. o. 1886, 27. kiad. 1889); Die Pappenheimer (1889). Szinművei: Kambyses (u. o. 1877); Die Junggesellensteuer (u. o. 1877); Drohende Woken (u. o. 1878); Der Raubgraf (u. o. 1884); Das Recht der Hagestolze (u. o. 20. kiad. 1889). V. ö. Ruhemann, Julius W. u. seine Dichtungen (Lipcse 1885).

5. W. Károly Hermann, osztrák politikus, szül. Égerben (Csehország) 1862. Tanulmányait a prágai (német) egyetemen végezte, azután a Spamerféle lexikon szerkesztőségében dolgozott, majd a Deutsches Volksblatt szerkesztője lett. 1890 óta a pángermán Ostdeutsche Rundschau szerkesztője. 1897. Trautenauban a birodalmi gyülésbe választották, ahol mint Schönerer hive a szélsőségig küzdött a Badeni-kabinet ellen. Személyes sértés miatt Badeni miniszterelnök párbajra hivta ki W.-ot, melyben azonban maga sebesült meg (1897 szept. 25.), mig W. sértetlenül maradt. Midőn a német ellenzék obstrukciót alkalmazott, W. minden kitalálható módon akadályozta meg a provizórium tárgyalását és ő volt az első, kit Badeni és Abrahamovicz elnök rendőrök által, erőszakkal a teremből eltávolítottattak. Midőn másnap (nov. 27.) kizáratása dacára mégis megjelent, újra eltoloncolták és ekkor egyúttal letartóztatták. De a nov. 30-iki felkelés következtében egyelőre szabad lábra helyezték.

6. W. Vilmos, német szobrász, szül. Fehrbellinben 1816 ápr. 6., megh. Berlinben 1887 máj. 30. Fiatal korában a berlini királyi vasöntödébe került, majd Wihmannak volt tanítványa. Több évet töltött Párisban és Münchenben, hol az ércöntödéket tanulmányozta. Haza térve ércöntödét alapított Berlinben, amelyet azonban csakhamar átengedett öccsének és egészen a szobrászatra adta magát. Különösen sikerültek állatszobrai és csoportjai, p.: Szelindek a kölykeivel; Kutyákkal küzködő vadkan a grunewaldi vadászkastélyban; Szarvasok nagy szobrai a putbusi parkban; A haldokló oroszlán a berlini állatkertben; Két szentbernáthegyi kutya megment egy hóba veszőt stb. Egyéb művei: Bach János Sebestyén mellszobra a berlini zeneakadémiában; Kugler Ferenc mellszobra; Lujza Henrietta választófejedelemné szobra Oranienburgban; Nagy Frigyes szobra Liegnitzben.

Wolff-féle telegráf-bureau

rövidítve W. T. B., táviróiroda Berlinben, melyet Wolff B. dr., a Nationalzeitung akkori tulajdonosa alapított 1849. Kétszer cserélt azóta gazdát: 1865. egy közkereseti társaság vette át, 1874. egy részvénytársulat, a Continental-Telegraphen-Compagnie. Eleinte csak kereskedelmi hirekkel foglalkozott, később a politikára is kiterjeszkedett. A tudósítás módjára nézve l. a Magyar távirati iroda cikket. Jelentőségére nézve ez az iroda egyike a legkiválóbb vállalatoknak. Ügynökségeivel és képviselőivel behálózta az egész föld kerekségét; évi forgalmának pénzértéke 2,5 millió márka, a részvénytőke 1 millió márka.

Wolff-féle testek

fiatal, p. 4 hetes emberi embrióban, a hasüregben hátul a gerincoszlop oldalán fekvő hosszukás bunkós testek (elemi vesék). Ezek tömegének nagy részét kanyargós csatornák teszik, azonkivül van bennök az oldalsó szélen egy hosszirányba lefutó csatorna, a Wolff-féle vezeték, amely eleinte a bélcsatorna végső domjába nyilik. Alsóbb rangu gerincesekben (halak, kétéltüek) a W. megmaradnak az állat veséjének az egész életen át, de felsőbb ranguaknál (reptiliák, madarak, emlősök) az elemi vese helyett új, tökéletesebb vese fejlődik, s amaz elsorvad, de nem egészen, mert egyes részei az ivari készülék szolgálatába lépnek a himeknél, többi részei pedig, ugy mint a nőstényeknél is, csökevényesek lesznek.

Wolfgang-tó

l. Sankt Wolfgang.

Wolfhagen

az ugyanily nevü járás székhelye Cassel porosz kerületben, (1890Ö 2693 lakossal, homokkő-bányával.

Wolfram

elem, kemény, merev, szürkés szinü fém, melynek atomsúlya 183,5, fs. pedig 18,2. Vegyjele Wo. Először Scheele ismerte fel. A természetben szabad állapotban nem fordul elő és ásványai is elég ritkák. Ásványai wolframit (l. o.) és scheelit (l. o.), melyek W.-savas sók. A W. a levegőn nem változik; ha a porát a levegőn melegítjük, akkor W.-savanhidriddé változik át; salétromsav W.-savvá oxidálja. A savból ugy állítható elő, ha magas hőfoknál hidrogénáramot bocsátunk bele s redukáljuk.

Wolframit

(ásv.), wolframsavas vas és wolframsavas mangán izomorf keveréke (FeWO4 + MnWO4), néha kevés niobsav- és tantálsav-tartalommal. Egyhajlásu rendszerbeli rövid oszlopos meg táblás, nagy ritkán tűs-kristályokban és leveles, szálas halmazokban; barnás-fekete, karca vöröses-barna; átlátszatlan, gyémántfényü, fémesfényü vagy zsírfényü. K. 5-5,5, fs. 7,5-7,5. Leggyakrabban ónkő (kaassziterit) társaságában, mint p. a cseh Érchegységben: Zinnwald, Schlaggenwald, ahol nagy, szabad, oszlopos, vastag (erősen rovátkos) kristályokban és leveles halmazokban terem; sugaras-leveles tömegekben a Harzban (Neudorf). Nagyon szép táblás kristályokban ismeretes (berill társaságában) Szibériából (Nercsinszk). Mangánt tartalmaz a Nevadán előforduló hübnerit. Nagy érdekes a hazai előfordulás, mivelhogy nálunk Felsőbányán tűs kristályokban trachitban találni, már pedig fiatalabb kőzetekben a W. igen ritka. Régebben vasércnek, azután mangánércnek tartották, az ónkőbányákból mint hasznavehetetlen anyagot kihánytákk; felismervén benne a wolframsavat, wolframpreparátumokat meg wolframacélt gyártanak belőle.

Wolfram-ólomérc

(stolzit), wolframsavas ólom (PbWO4), négyzetes rendszerbeli piramisos meg oszlopos kristályokban, szürke, barna, zöldes-vörös. Lelőhelyei: Zinnwald, Coquimbo stb.

Wolfram-ötvények

a wolfram nevü elem keverékei egyéb fémekkel. Az ilyen ötvény rendkivül kemény ésnehezen olvasztható, sőt ha a wolfram több mint 10%- az ötvénynek, még regulust (l. o.) sem ad. Még magasabb hőfokon a többi fém elillan és szin-wolfram marad vissza. A vassal minden irányban elegyíthető; ha azonban a vaswolfram-ötvény 80% wolframot tartalmaz, akkor semmiféle kemence hőfokában nem olvad meg. A wolframacél olyan acél, mely 0,6-3% wolframot tartalmaz; roppant kemény és ha delejezik, a delejes tulajdonságot sokáig megtartja; főleg szerszámok készítésére használják.

Wolfram von Eschenbach

középkori német költő, szül. a XII. sz. második felében, megh. 1220 táján. Ősnemes frank családból származott, de nem lévén előszülött, a szegénységgel sokat kellett küzdenie és igy járta be a fejedelmek udvarát. 1204. Herrman türingai őrgróf udvarához jutott, kinek megbizásából francia költemények után irta saját műveit. Dalokon kivül első helyen említendő Parzival-ja, melyet 1210. fejezett be. Eredetije részben Chrétien de Troyes Le conte de Graal c. műve, részben egy provencei Kyos nevü költőnek munkája. Második műve a töredéknek maradt Villehalm (epizód orangei szt. Vilmos életéből), mely egy ó-francia hősköltemény nyomán készült. Harmadik műve a szintén csak töredékeiben ismeretes Titurel (jól megkülönböztetendő az «ifjabb Titurel»-tól, melyet Albrecht von Scharfenberg [l. o.] irt). Valamennyi művét nemcsak a bennük rejlő tehetség teszi jelentékennyé, hanem a hatás is, melyet az utókorra gyakoroltak. Utoljára az irodalmi mitosz is szárnyaira vette és a wartburgi dalnokversenyben neki juttatta az egyik fő szerepet.


Kezdőlap

˙