Yarmouth

(Great-Y., ejtsd: gret jarmauth), kikötőváros Norfolk angol grófságban, 30 km.-nyire Norwichtől, az Északi-tenger és a Breydon Water közt elnyúló földnyelven, vasút mellett, (1891) 49 320 lak. Anglia legnagyobb heringhalászatával, kötél-, hajógyártással, selyemfonással és nagy malátagyárakkal; látogatott tengeri fürdőkkel. Biztos kikötőjének élénk forgalma van; a behozatal évi átlagos értéke 5,9 millió frank. A város mellett a tengerpart 1600 m. hosszu befásított sétahellyé van alakítva. Piactere (121 are) egyike Angliában a legnagyobbaknak. Kiválóbb épületei: a XIII. sz.-ból való Miklós-templom, Anglia egyik legnagyobb plébániatemploma; az 1850. fölszentelt kat. templom, a városháza 38 m. magas toronnyal, 2 szinház, egy nyilvános könyvtár, a fürdőépületek, a 44 m. magas dór oszlop, amelyet Nelson admirális emlékére emeltek. Y. Földnélküli Jánostól kapta városi előjogát. 1381. a város lakói szétverték Wat Tyler egy csapatját. A napoleoni háborukban fontos hajóállomás volt. V. ö. Blake, The Geology of the country near Y. (London 1889).

Yarrow

angol város, a. m. Jarrow (l. o.).

Yaszaua

sziget, l. Fidsi-szigetek.

Yatagan

a. m. jatagán (l. o.).

Yates

(ejtsd: jétsz) Edmund Hogdson, angol iró, szül. Londonban 1831 jul. 1872-ig postahivatalnok. Munkái: Mirth and metre by two merry man (Smedleyvel 1854); After office hours (1861); Life and correspondence of C. Matthews (1860). Regényei: Broken to harness (1865); Running the gauntlet (1865); Kissing the rod; (1866); Nobody's fortune (1871); The impending sword (1874). 1874. a The World címü hetilapot alapította. Munkái 1884. jelentek meg összegyüjtve: Recollections and experiences (2 köt.).

Yaws

l. Frambőzia.

Yazoo

(ejtsd: jezú), 800 km. hosszu folyó a Misszisszippi amerikai államban. A Tallahatechee és Yalabusha egyesüléséből keletkezik és átfolyik az alacsony fekvésü Y.-dettán; gőzösök is járnak rajta.

Yb

az itterbium (l. o.) kémiai jele.

Ybbs

(Ibbs vagy Ips), város Amstetten alsó-ausztriai kerületi kapitányságban az Ybbs és Duna összefolyásánál, vasút mellett, (1890) 4286 lak., vasiparral; régi falakkal és tornyokkal, országos bolondok házával.

Ybl

Miklós, műépítész, szül. Székesfehérváron 1814 ápr. 6., megh. Budapesten 1891 jan. 22-én. 1825-32. a bécsi művészeti akadémián tanult. Azután Münchenben folytatta építészeti tanulmányait, ahonnan hazájába visszatérve, fölvétette magát a kőműves-céhbe, s 1836-ig Pollák Mihály műépítész vezetése alatt dolgozott, különösen a Ludoviceum s a muzeum-épület építésénél. 1835. Prágába ment, ahol a Kinsky-féle palotát építette, 1839-40. Olaszországban tanulmányokat tett. 1841-41. építette Károly István gróf fóti kastélyát, a kaplonyi és fóti templomokat. Ismételt olaszországi tanulmányútjából visszatérve, egymásután emelkedtek Budapesten alkotásai: a budai takarékpénztár, a rácfürdő, Festetics gróf, Károlyi gróf, Dégenfeld gróf palotái a muzeum körül, a nemzeti lovarda u. o., a Sándor-utcai országház, a Margitsziget épületei, a Pálffy gróf palota és a József- és Eszterházy-utca sarkán, a vámház a Dunaparton, a lipótvárosi bazilika, a várkert alatti építkezések és az operaház. Ő tervezete az új királyi palotát és ezeken kivül számos budapesti magánház, valamint vidéki templom vagy főúri kastély hirdeti alkotó művészetét. Igy p. Csurgón ő építette a Károly gróf kastélyát, Kigyóson a Wenchkheim Frigyes gróf kastélyát, átalakítá a nagykárolyi és hódmezővásárhelyi nagy templomokat, a malackai sirboltot, továbbá Budán az Erzsébet-sósfürdőt, s mint műszaki tanácsos működött az akadémia palotájának építésénél is. A magyar mérnök- és építész-egylet elnöke, a főrendiház, a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja volt. A király több rendjellel tüntette ki. Szobrát a budai várbazár előtt 1896 szept. 8. leplezték le. A szobrot Meyer Eduárd készítette.


Kezdőlap

˙