Zilahy

(Kiss), 1. Imre, Z. Károly költőnek testvéröccse, szépirodalmi iró és műfordító, született Zilahon 1845 febr. 3., megh. Pesten 1867 febr. 17. Már 12 éves korában vidéki leveleket irogatott a Magyar Néplapba, később Pestre költözött és egészen az irodalom terére lépett. Irt eredeti költeményeket, kritikai és széptani cikkeket és különösen műfordításaival okozott feltünést. Fordította Byron Manfrédját, Racine Andromacheját s orosz költőkből (Lermontov, Puskin stb.) egy kötet műfordítást adott ki Északi fény címmel (Pest 1866). Ezenkivül szerkesztette Nagy Miklóssal a Háboru könyvét és Áldor Imrével az Aurora-Albumot. Megfeszített munkássága azonban aláásta egészségét és midőn válogatott eredeti Költeményei (Pest 1867) megjelentek, már betegágyon feküdt s csakhamar meghalt. V. ö. Szász K. (Fővárosi Lapok 1867., 44. sz.).

2. Z. (Kiss) Károly, költő és kritikus, született Zilahon 1838 okt. 28., megh. Pesten 1864 máj. 15. Irodalmi érdeklődése korán kezdődött és 1853-ban jelent meg első kisérlete, egy fürdői tudósítás a kolozsvári Hetilapban. Atyja bevezette a római klasszikusokba s már 15 éves korában eredetiben olvasta a francia és német költőket is. Atyja 1855. meghalván, az özvegy anyjának, mint testvérei közt legidősebb, ő volt fő segítsége. 1856 elején Kolozsvárra ment a ref. kollégiumot végezni. 1857 őszén Pesten jogásznak iratkozott be s itt maradt 1860 elejéig; ezelatt a Vasárnapi Újságba és Pesti Naplóba irt cikkeket és irói életrajzokat s midőn betegeskedése miatt 1858, négy hónapog Gräfengergben töltött, barátságot kötött a rokonirányu Bajza Jenővel. 1859-ben az ifjuság hazafias mozgalmában részvétele miatt kitiltották Pestről. 1860 febr. Bécsbe ment, de onnan is kitiltották, mire hazatért. Őszig maradt otthon családja körében, mely rövid pár év alatt három új halottját siratta. A politikai fordulatra Pestre sietett s előbb Arany Figyelőjénél, később a politikai lapoknál dolgozott; költeményeket, elbeszéléseket, birálatokat és egyéb cikkeket irt, melyek miatt nem egyszer heves összeütközései voltak. 1861 végén egyre növekedő betegeskedése miatt hazatért, itthon életrajzokat irt és dramaturgiai tanulmányokkal foglalkozott. 1862-ben Német- és Franciaországbon keresztül Nizzába utazott s megfordult Olaszországban is. 1863. Vajda János Magyar Sajtójának volt munkatársa, ekkor erős polemiája volt Gyula Pállal Miliere Tartuffe-jéről. Megirta úti rajzait, Petőfi életrajzát s miután a nyár egy részét Balaton-Füreden töltötte, befejezte az Alföldi Album szerkesztését, a Hölgyek Lapja címü antologiát és kiadta 1863 okt. 28. elvesztett barátjának Bajza Jenőnek Zách címü tragédiáját. 1864 elején a Fővárosi Lapoknak lett dolgozótársa; itt kezdte közölni Petőfi életrajzát s birálatokat irt. De betegeskedése és a családi ügyekben való fáradozása kimerítették s pünkösd hétfőjén Ariosto Orlando Furioso-jának fordítása közben elérte a halál. Az oly ifjan elhunyt költő egyike volt máris a jelesebb iróknak, ki jelentékeny világirodalmi ovasottságot, elméleti készültséget, talentumot s mindenekfölött határozottságot vitt pályájára. Főleg mint széptani iró és kritikus vált ki. Munkái: Magyar koszorusok albuma; Petőfi életrajza; Leláncolt Promotheüsz (Aischylos után); mint lirikus és útirajziró is emlékezetes; irt novellákat is. Halála után barátai adták ki dolgozatait Z. K. munkái cím alatt (2 köt., Pest 1867). V. ö. Dömötör János, Z. K. munkái előtt.

Zilhiddse

l. Zulhiddsa.

Ziliz

(növ.), l. Mályva.

Zilki'de

l. Zulka'da

Zillerthal

az Inn 28 km. hosszu mellékvölgye Schwaz tiroli kerületi kapitányságban, a Tuxi és Z.-i Alpok közt, 1030 m. átlagos magasságban. A Zillerbach folyik rajta át. Mairhofen falunál a fő völgy legyezőszerüleg négy hegyszakadékhoz hasonló mellékvölgyre oszlik; ezek a Zillergrund, a Stillup-, Zemm- és Tuxi völgy. A gleccserek a Keleti Alpokban sehol sem nyulnak le mélyebbre, mint itt. A völgy lakóinak száma (1890) 13 414, akik főképen állattenyésztők; sokan mint házalók, énekesek és citerások idegen földön keresik a kenyerüket. A bécsi kormány a tiroli rendek sürgetésére 1837. a Z.-i protestánsokat kivándorlásra kényszerítette, amidőn aztán sok ezer elhagyta a Z.-t. Legnagyobb helységek: Fügen (991 lak.), Zell am Ziller (l. o.) és Mairhofen (1094 lak.). A völgyet természeti szépségeinél fogva sokan látogatják. V. ö. Sonklar, Die Z.-er Alpen (Gotha 1872); Gasteiger, Die Z.-er Protestanten und ihre Auswanderung aus Tirol (Meran 1892).

Zilzer

Antal, festőművész, szül. Pesten 1861. Szülei az építészeti pályára szánták s mint ilyen került Bécsbe és később Münchenbe, ez utóbbi helyen azonban búcsut mondott a kenyérpályának s beiratta magát a képzőművészeti akadémiába, hol Raupp, Hackl, Seitz és Herterich voltak a tanárai. Az akadémiát szép sikerrel elvégezvén, önállóan kezdett dolgozni s először II. Lajos bajor király arcképével, s II. Lajos a ravatalon címü festményével tünt ki, azután pedig 1887. aranyéremre érdemesítették Miksa bajor hercegnek, királynénk édes atyjának szépen sikerült képmásáért. Budapesten kiállított első képeit a király és a képzőművészeti társulat vásárolták meg, mi őt arra buzdította, hogy további tanulmányozás végett Párisba és Londonba menjen. Z. 1892. Budapesten telepedett le s főleg mint arcképfestő vált ismeretessé. Művei közül nevezetesebbek: Budenz, Salamon Ferenc, Hunfalvy Pál, Jedlik Ányos, Baross Gábor és Wahrmann Mór arcképei.

Zima

l. Télfy.

Zimánd-Újfalu

kisközség Arad vármegye aradi j.-ban, (1891) 897 magyar lak., gőzmalommal, vasúttal, posta- és távirdahivatallal s postatakarékpénztárral. Mária Terézia uralkodása alatt a katonaság Arad polgári népességét a Z.-i pusztára akarta telepíteni, de II. József rendeletére a dolog abbamaradt.

Zimándy

Ignác, kat. plébános, termékeny egyházi iró, szül. Radosócon (Nyitra) 1831 ápr. 26. Középiskolai tanulmányait Szakolcán, Nagyszombatban és Pozsonyban végezte. Az egyházi pályára lépvén, a pannonhalmi Szt.-Benedek-rendben három évet töltött, innen a székesfejérvári egyházmegye papnövendékei közé fölvétetvén, a teologiát Székesfejérváron végezte és 1856 aug. 17-én pappá szentelték. Káplán volt Kis-Torbágyon és Török-Bálinton, később a budai reáliskolában hittanár. Ez időben a bölcselet és egyetemes történelemből középiskolai oklevelet szerzett. Erre tanár lett a pozsonyi főgimnáziumban. 1867. miniszteri biztos Besztercebányán, azután ismét tanár Pozsonyban. 1868. szentszéki ülnök és egyházmegyei tanfelügyelő, 1872. törökbálinti plébános, hol mint ilyen mai napig is működik. Az 1884-iki ülésszakban a szenici választókerület országgyülési képviselője. Plébániáján apácazárdát, iskolát építtetett és számos jótékonycélu alapítványt tett. Irodalmi munkássága: számos röpiraton kivül 14 éve szerkeszti az Ébresztő Hangokat, melyekből eddig 14 kötet jelent meg s melyek a napirenden levő egyházpolitikai és más kérdéseket fejtegetnek. A Szt.-István-társulat tudományos és irodalmi osztálya tagjának választotta.

Zimay

László, zeneköltő s a nemzeti zenede tanára, szül. Gyöngyösön 1833 jun. 29. Fiatal éveit Kecskeméten, részint pedig Tatán töltötte, hol gimnáziumi tanulmányait is végezte. Első zenei oktatását atyjától nyerte, aki egyik jelese volt a katonai karmestereknek. 1855. jött Pestre. Mosonyi volt vezető tanára. Első magyar műdala Hegedüsné emléke címen 1860. jelent meg s azzal mindjár felköltötte kiváló tehetsége iránt a közfigyelmet; ezt csakhamar több dalfüzet, szélesebb keretü mű és ábránd követte. Legismertebb s értékesebb ilynemü művei a többek közt a következők: Nem hallottam soha ily bús harangszót; Boldog éjjel; Naptól virít; Szerelmi dalok; Zord az idő; Nem tudom én mi a bajom stb. kezdetüek Petőfi, Komócsy, Losonczy s más költők szövegeire. A zongora-s a magyar férfi- és vegyeskar-irodalmat is maradandó becsü művekkel gazdagítá. Ezek közt a legismertebbek s elterjedtebbek: a Suhog a szél; Honfi-dal; Dalra magyar; Mi riasztja fel a magyart (e két utóbbi kar mint országos dalversenyi pálya- s versenydarab is szerepelt s állandó műsordarabjai a hazai dalegyesületeknek). A 60-as években mint a pest-budai dalárda s a 70-es években mint a nemzeti dalkör igazgató karnagya fejtett ki nagy tevékenységet ugy az egyesületi, mint a nyilvános hangversenyzési életben; Honvédindulóját énekkarra zenekarkisérettel egy filharmoniai hangversenyben Richter János vezényelte s mutatta be nagy sikerrel. A nemzeti zenede a 90-es évek elején a magasabb zongoratanszak tanárává választotta s mint ilyen legújabban a pedagogia terén fejtett s fejt ki tevékenységet. Elemi és technikai gyakorlaotk címü hézagpótló műve 1896. jelent meg. Ugyanez évben művészeti érdemei elismeréséül a Ferenc-József-rend lovagkeresztjével lett kitüntetve.


Kezdőlap

˙