Znaim

(Znaym, Znojmo), város és az ugyanily nevü morva kerületi kapitányság székhelye a Thaya bal partján, vasút mellett, (1890) 14 516 lak., bőrcserzéssel, edény- és ecetgyártással, pamut- és posztószövéssel, különösen pedig jelentékeny zöldség- (ugorka-, mustár-) termeléssel; IV. Károly császár által 1348. épített gót plébániatemplommal; kilenc csúcsu toronnyal ellátott városházzal; a morva határgrófok egykori várával, amely most kaszárnyául szolgál; az u. n. pogány templommal (X. sz.), amelyet Morvaország legrégibb épületének tartanak; 220 m. hosszu és 45 m. magas vasúti viadukttal; Sealsfield regényiró emlékével, agyagipar- és egyéb más iskolával. Z. egykor külön hercegségnek volt székhelye, amely cseh fenhatóság alatt állott. 1145. feldúlták. I. Ottokár 1226. újra felépíttette. 1437. itt halt meg Zsigmond magyar király. 1631. II. Ferdinánd és Wallenstein között itt újból megkezdődtek az alkudozások és 1632 ápr.-ban eredményre is vezettek. 1809 jul. 11-én Károly főherceg utóhadai itt megütköztek Marmont francia csapataival, amit a Z.-i fegyverszünet és okt. 14. a bécsi béke követett. V. ö. Hübner, Geschichtliche Denkwürdigkeiten d. Stadt Z. (1869); Z. und Umgebung (1879).

Znaimi edény

finomabb, csinosság és tisztaság miatt kedvelt, belül világos-sárga, kivül barna szinü főzőedény, melyet Znaimban számos iparos készít. A Z.-t tisztátalanabb kaolinból készítik és nyersen okrából és barnakőből álló engobebal leöntik. A megszikkadt edények barna engobe-rétegébe bekarcolják és bevésik az egyszerü díszítést, mely tehát barna alapon sárgásfehér mintákat mutat. A szárított és egyszer égetett edényeket ólmos-bóraxos mázzal vonják be. Egy másik neme a Z.-nek vörös-barna fazekas-agyagból készül s belül fehér agyaggal van engobozva.

Znin

az ugyanily nevü járás székhelye Bromberg porosz kerületben a róla elnevezett tó, a Gonsawka és vasút mellett, (1890) 2587 lak., cukorgyárral és gőzmalommal.

Znió-Váralja

(Klástor), kisközség Turóc vármegye mosóc-zniói j.-ban, (1891) 1088 tót lakossal, járásbirósággal, faipariskolával kapcsolatos állami tanítóképző intézettel, közalapítványi erdőgondnoksággal, vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Z. sokáig a jezsuitáké volt; most a budapesti kir. egyetem birtoka; régi vára (Znió), mely a tatárok elől menekülü Béla királynak menedékhelyül szolgált, romokban hever. L. még Turóc (tört.).

Zoantharia

(állat), a virágállatok (Anthozoa) egyik rendje, amely a Madreporaria, Antipatharia és Actiniaria alrendekre oszlik.

Zoarces viviparus

(állat), az Északi- s Keleti-tenger partjain tenyésző halfaj, mely eleveneket szül. Régen azt hitték, hogy fiatal angolnákat hoz a világra. Húsát eszik.

Zoárd

(Szoárd, Zuárd), Hüleknek, Álmos vezér sógorának (más felfogás szerint Álmos felesége Emese bátyjának) fia és Kadocsának testvére volt (Névtelen Jegyző, 7. fej.), de nem tartozott a fővezérek közé. Árpád Z.-ot és Kadocsát Hubával együtt küldte a nagy-morvák ellen való hadjáratra (l. Huba). A három vezér, Vajtát is maguk mellé véve, utóbb Glád ellen harcolt; a Temes folyón való átkelésnél (Névtelen, 44. fej. szerint), Z. rendelkezett Kadocsával s parancsához képest a sereg két hadtestben kelt át a folyón, melynek tulsó partján győzelmet aratott és Gládot mindenütt maga előtt űzve, a Dunáig hódoltatott. Z.-nak és Kadocsának Árpád megengedvén, hogy Görögországba is becsapjanak, a testvérek egész seregestül felemelt címeres (!) zászlaikkal áthajózának a Dunán, Filippopoliszig és Durrazóig portyáztak, sőt Z. meg is telepedett azon a vidéken, odavaló nőt vett feleségül s ott is halt meg. Népe még ezután sem térvén haza Magyarországba, e miatt őket a görögök is, magyarok is gúnynevekkel illették és csába, stoba vagy ostoba magyaroknak nevezték őket (Névtelen 45. fej.). Igy nem lehet tudni, a magyarországi Szoard-nemzetséget (l. o.) szabad-e ettől a Z.-tól származtatni; Kézia azt az Árpád-korabeli Lehel vezértől származtatja.

Zobor

a Nagy-Fátra hegység Tribecs csoportjának déli kiemelkedése, mely Nyitra városától ÉK-re terül el; legmagasabb csúcsai a Zsibrica (619 m.) és Z. (587 m.).

Zobor

a honfoglalás idejében, a Névtelen (25-27. fej.) szerint a Vág és Garam vize közt levő nyitrai terület hercege, Szvatopluk morva fejedelem helytartója volt. Zoárd és Kadocsa nyilas vitézei, hagyomány szerint, mindjár kezdetben megijesztették Z.-nak a hercegsége keleti szélein fölállított őreit, mert azok akkor még a nyilat nem ismerték. Most maga Z. indult a honfoglalók ellen és negyed napig védelmezte Zoárd, Kadocsa és Huba ellen a megáradt Nyitra vizét, ekkor azonba hadai a nyílasok elől megfutottak. Z. visszafordult ugyan rájok, Kadocsa azonban lándsával megsebezte, elfogta, másnap erős vívás után Nyitra várát is bevette és harmadnap a három vezér Z. herceget, hogy az ellenálló szlávokat megrettentse, a várostól északnyugat felé egy negyedórára levő hegyen fölakasztatta. Igy magyarázza a hagyomány Z. hegye nevének keletkezését. 1896 aug. 31. a honfoglalás ezredéves ünnepén a nemzet kőemlékkel jelölte meg Z. herceg kivégeztetésének helyét, melyhez az északkeleti részek meghódításának emléke fűződik.

Zobten

város Boroszló porosz kerületben, a Z. hegy É-i lábánál, vasút mellett, 2346 lak. Mint nyaralóhelyet sokan keresik fel.


Kezdőlap

˙