Zweibrücken

az ugyanily nevü járás székhelye Pfalz bajor kerületben, a Schwarzbach és vasút mellett, (1890) 11 204 lak., selyemplüss-szövéssel, cikoria-, gép- és papirosgyártással, lánc és drótszegkészítéssel; Sándor-templommal, amelyben a hercegi sírbolt van; XI. Károly svéd király által épített Károly-templommal; pompás egykori hercegi kastéllyal, amelyet 1793. a franciák felégettek és amelyet 1868. igazságügyi palotává alakítottak. Z. az ugyanily nevü hercegségnek volt székhelye. 1779 óta egy tudományos társaság itt adja ki klasszikusokat. V. ö. Molitor, Burg und Stadt Z. (1879); u. a., Vollständige Geschichte der ehemals pfalzbayr. Residenzstadt Z. (1885).

Zweig

selmeci bányamester, l. Kacskovics.

Zweisimmen

l. Simmenthal.

Zweter

német dalköltő, l. Reinmar (3).

Zwettl

az ugyanily nevü alsó-ausztriai kerületi kapitányság székhelyet a Kamp és Z. összefolyásánál, vasút mellett, (1890) 3123 lak. Közelében van az 1138. alapított Z. nevü ciszterci apátság késői gót templommal. Altomone stb. festőktől festett képekkel. 1486. a magyarok elfoglalták és 1491-ig megszállva tartották. V. ö. Rössler, Das Stift Z. (1893).

Zwickau

1. kerületi kapitányság Szászországban, Cseh- és Bajorország, Altenburg hercegség s Reuss fejedelemség közt, 4619 km2 területtel, (1895) 1 389 672 lak., 11 járással; ezek Chemnitz város (15 km2 ter.), Annaberg (434) Auerbach (427), Chemnitz vidéke (497), Flöha (404), Glauchau (316), Marienberg (404), Ölsnitz (457), Plauen (543), Schwarzenberg (511) és Z. (610 km2 ter.).

2. Z., az ugyanily nevü kerületi kapitányságnak és járásnak székhelye az Érchegység lábánál, a Z.-i Mulde bal partján, vasutak mellett, (1895) 5039 lak., virágzó iparral, amelynek főbb ágai: gép-, porcellán-, papiros-, üveg-, festék-, kötél-, kesztyü-, vitorlavászon-, drótszeg-, fémáru-, facement-, maláta-, szappan-, tégla- és sörgyártás és kémiai ipar, továbbá őrlő- és fürészmalmokkal, kammgarnfonással; városi könyvtárral (20 000 kötet és értékes kéziratok); többféle iskolával és jótékonysági intézetekkel. Legkiválóbb épülete a késői gót Mária-templom a XV. sz.-ból, 85 m. magas toronnyal; külső oldalát 70 szobor, belsejét képek díszítik, igy ifj. Cranach képe a (a gyermekek megáldása), van benne, azonkivül Wohlgemuth Mihálytól (1479) egy oltárdísz, egy értékes kereszt hegyi kristályból és a szent sírt ábrázoló, művészi kivitelü fafaragvány, valószinüleg Veit Stosstól (1508). A gót ízlésü Katalin-templomot az idősebb Cranach egy oltárképe díszíti. A városházán értékes levéltárt (okiratok a XIII. sz.-ig) őriznek. Z. környékén is számos a gyár; ez ama gazdag szénbányáknak köszönhető, amelyek a városban és annak környékén vannak és 1893-ban 2 367 419 t. szenet szolgáltattak. Z.-ról az okiratok 1118. tesznek először említést. A reformációt 1521. fogadták el, de Münzer Tamás azt túlhajtotta, megalapítván a keresztségismétlők felekezetét; az igy okozott izgatottság csak Luther megjelenésével ért véget. V. ö. Herzog, Chronik von Z. (1839-45); Beschreibung der älteren Bau-u. Kunstdenkmäler des Königreichs Sachsen (XII. kötet, Drezda 1889).

3. Z. (Cvikov), város Gabel cseh kerületi kapitányságban, vasút mellett, (1890) 5567 német lak., pamutárukészítéssel és fehérítőkkel.

Zwickaui próféták

l. Anabaptisták.

Zwiedinek-Südenhorst

János, osztrák történetiró, született majnai Frankfurtban 1845 ápr. 14-én, egy osztrák ezredes fia. Grazban végezte egyetemi tanulmányait és ugyanott kapott tanári állást előbb a reáliskolán, majd az egyetemen, ahol jelenleg is működik. 1880-85. a Joanneumnak volt igazgatója. Munkái: Dorfleben in XVIII. Jahrhundert (Bécs 1877); Hans Ulrich, Fürst von Eggenberg (u. o. 1888); Die Politik der Republik Venedig während des 30-jährigen Krieges (Stuttgart 1882-83, 2 köt.); Kriegsbilder aus der Zeit der Landsknechte (Stuttgart 1883); Die öffentliche Meinung im Zeitalter Ludwigs XIV. (u. o. 1889); Deutsche Geschichte im Zeitraum der Gründung des preussischen Künigtums (u. o. 1890, 1 köt.); a Bibliothek Deutscher Geschichte c. vállalat egy része; (e munkában osztrák tanár létére mértéken túl magasztalja Poroszországot Ausztria rovására). Befejezte Wolf Ádám művét: Österreich unter Mari Teresia, Joseph II. und Leopold II. (az Oncken-féle Geschichte in Einzelndarstellungen egyik része, Berlin 1884-88). Újabb dolgozatai: Erzherzog Johann von Österreich im Feldzug von 1809. (1891. Mentési kisérletÖ; Die Anerkennung der Pragmatischen Sanction Karls VI. durch das deutsche Reich (Mittheilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung, XVI. köt.); Das reichsgräfliche Wurmbrandische Hausarchiv in Steyersbeerg, (1896). Apróbb értekezései e cím alatt jelentek meg együttesen: Geschichte und Geschichten neuerer Zeit (1896. V. ö. Századok 1896 évf.). Jelenleg a Deutsche Geschichte von der Auflösung des laten bis zur Gründung des neuen Reichs c. munkát adja ki, mely az általa megindított Bibliothek deutscher Geschichte c. gyüjteményes vállalatnak egy része.

Zwingli

Ulrik (Huldreich), a református egyháznak egyik alapítója, szül. Wildhausban (a toggenburgi grófság egyik hegyi községében), hol atyja biró volt 1484 jan. 1., megh. Kappel mellett a csatatéren 1531 okt. 11-én. Bölcsészeti és humanisztikus tanulmányait a berni akadémián és a bécsi egyetemen végezte, a teologiát pedig 1502 után a baseli egyetemen, hol a kiváló tudós Wyttenbach Tamás tanítványa volt. 1506-16. Glarusban volt lelkész, de 1612-15. két hadjáratban is részt vett, elkisérvén mint tábori lelkész a II. Gyula pápa zsoldjában álló hiveit a franciák ellen Lombardiában folytatott hadjáratra, mely szolgálatáért a pápától 1517-ig 50 frt évi díjat húzott. Már glarusi pap korában sokat foglalkozván az újtestamentommal, megérlelődött benne azon meggyőződés, hogy az egyház tana nincs teljes összahangzatban a szentirással. Midőn pedig 1516. a messze földön hires búcsujáróhelyre, Maria-Einsiedelnbe neveztetett ki, és itt egész közelből alkalma lett tapasztalni az oda zarándokoló tömegeknek az ily búcsujáróhelyeken levő szent képek iránti babonás tiszteletét, nyilvánosan kikelt a búcsujárások, a más visszaélések, többek közt a bűnbocsátólevelek árulása ellen is, mellyel Svájcban Sámson Bernát Ferenc-rendi szerzetes bizatott meg 1518.; sőt püspökét (a konstanzi) is felhivta az egyháznak az isten igéje szerint való reformálására. Z. ezen bátor fellépésének hire csakhamar messze elhatott, a zürichiek meghivták főtemplomuk lelkészéül, mely állását Z. 1519 jan. 1-én foglalta el, s mindjárt beköszöntő beszédében kijelentette, hogy ő a szentirást fogja prédikálni. Ugy is cselekedett, és egy-két év leforgása alatt a reformáció ügye nemcsak Zürichben, de a német határokhoz közelebb eső többi német ajku kantonban is, ezenkivül Bernben is nagy lendületet nyert, támogattatván több lelkes hittudós lelkész és szerzetes, mint Ökolampadius, Haller, Kolb által is. De a vallási reformokkal együtt a politikai téren is sokakat igen közelről érdeklő reformmozgalmat indított Z. Mint honfi nagy veszélyt látott hazájára, de honfitársainak erkölcsi életére nézve is a svájciak azon szokásában, hogy ezek jó pénzért zsoldosokul beállottak idegen fejedelmeknek, főként a pápának, a francia királyoknak, Milanónak szolgálatába s csupán anyagi haszonért készek voltak embertársaikat, sokszor az ellenfél táborában zsoldoskodó saját testvéreiket is gyilkolni. A vallási visszaélésekkel együtt ő ezen visszaélést is erős ostrom alá vette, mely ostrom növelte hiveinek is, de az évi zsold elveszítését féltő ellenségeinek is a számát. A zürichiek mellette voltak; a kanton hatósága 1520. egyfelől megtiltotta a bűnbocsátóleveleknek a kanton területén való árulását, másrészt a papoknak meghagyta, hogy csupán az evangeliumot prédikálják. Pár évvel későbben megjelent Z.-nek az első reformátori irata a bőjt ellen; ugyanekkor ő és tiz társa a konstanzi püspökhöz egy szerény, de azért határozott hangon irt levelet intézett, melyben kijelentették, hogy ők szilárdul elhatározvák Isten segedelmével az evangeliom prédikálására s egyszersmind kérték a papnőtlenségi törvény megszüntetését. Midőn ezekért a dömések Z.-t eretnekítették, a zürichi főtanács szóvitát hirdetett (1523 jan. 29.), felhiván mindenkit a Z. által hirdetett tételek megcáfolására. A vitán mintegy 600 egyházi és világi férfi jelent meg, köztük a konstanzi püspök helyettese Faber is; minthogy azonban Z. tételei ellenében csupán a hagyomány és a zsinatok tekintélyét állította, a főtanács Z.-t nyilvánította győztesnek. Ugyanez év őszén mintegy 900 tag s községi küldöttek jelenlétében a képek tisztelete és a mise felett tartatott egy másik vita, melynek eredménye az lett, hogy a templomokból a képeket, szobrokat, oltárokat eltávolították, majd a misét eltörölték, s helyette 1524 karácsonyán az úrvacsorát fatányérokról és fakupákból két szin alatt szolgáltatták ki. Ugyanezen évben megnősült Z. A következő évben kiadta fő művét Commentarius de vera et falsa religione címen s ezzel az általa indított reformációnak szilárd alapot vetett. Z. reformátori tana a németországi reformátorok tanaival jórészt egyeztek; egyes pontokban azonban voltak közöttük eltérések is. Igy p. Luther és társai az eredendő bűnről, a szabad akaratról, a megigazulásról Ágoston nézeteit vallották, mig Z. erősen hajlott Pelagius felé; de a fő eltérés az úrvacsorai tanra nézve volt (l. Úrvacsora). Volt ezenkivül eltérés a külsőségeket és szertartásokat s az egyházkormányzatot illetőleg is, kiküszöbölvén Z. az egyházból minden külsőséget, kezdetben még az orgonát is, az egyház legfőbb kormányzó hatóságaként pedig a nép szabad választása folytán létre jött világi hatóságot ismervén el. Mig a vagyonosabb s műveltebb kantonok Z. mellé csatlakoztak, addig az ős öt kanton Schwyz, Zug, Luzern, Uri, Unterwalden, melyeknek szegény lakossága a külföldről húzott zsoldra inkább rá volt szorulva, s mely inkább a papok és szerzetesek befolyása alatt állt, határozottan ellenezett mindennemü újítást. Ezen ellentét már 1529. majdnem háborut idézett elő, de akkor az u. n. első kappeli békével az összeütközést megelőzték 1531 okt. 11. azonban ismét ellenségként találkoztak egymással Kappel mellett a katolikus és reformokat befogadott kantonok; az ütközetben az előbbiek győztek, Z. is a csatatéren maradt, holttestét másnap máglyán megégették, porait szélnek eresztették. Emlékére Kappel mellett 1838. emlékszobrot állítottak. Z. összes művei először 1545., majd 1581. jelentek meg ívrét alakban, újabban Schuler és Schultes adták ki azokat (1828-42, 8 kötet, azokhoz Toldalék 1861).

Zwirner

Ernő Frigyes, német építész, szül. Jakobswaldeban (Szilézia) 1802 febr. 28., megh. Kölnben 1861 szept. 22. Schinkel tanítványa; különösen sok érdemet szerzett a csúcsíves stílus felújítása körül. Fő műve 1833 óta a kölni dóm befejezési munkálatai voltak, melyeket halála tette Voigtel folytatott mindvégig. 1844-52. építette a rajnai várak mintájára Fürstenberg gróf számára a herdringeni kastélyt és 1839-53. az első egészen új csúcsíves stilü templomot a Rajna vidékén.


Kezdőlap

˙