Zz

a régi orvosok görög irataiban a mirha, a későbbi orvosokéban a gyömbér jelzése.

 

 

 

Zs, zs

a magyar ábécé utolsó betüje; régebben s vagy 's, melyek még néhány családnév régies irásában fönmaradtak: Senyey, Jósika, Dessewffy, Sigray. (Szláv nyelvekben z, a franciában j).

Zs

hang az s-nek megfelelő lágy v. zöngés mássalhangzó (l. Hangok).

Zsába

l. Arczsába és Idegzsába.

Zsábár

kisközség Krassó-Szörény vármegye lugosi j.-ban, (1891) 958 oláh lak.; gőzmalommal.

Zsablya

(Józseffalva, Josefdorf), nagyközség Bács-Bodrog vármegye zsablyai j.-ban, (1891) 6697 szerb, magyar és német lak., a járási szolgabirói hivatal széke, járásbirósággal, posta- és táviróhivatallal s postakarékpénztárral.

Zsadány

1. nagyközség Bihar vármegye cséffai j.-ban, (1891) 2255 magyar lakossal. - 2. Zs., nagyközség Heves vármegye hevesi j.-ban, (1891) 1526 magyar lak., vasút- és postahivatallal. - 3. Zs., nagyközség Temes vármegye vingai j.-ban, (1891) 1170 oláh és magyar lak.

Zsadány

l. Tudun.

Zsák

ha por- és szemcsés (mag-) alaku tárgyak csomagolására szolgál, kisebb méretü s ez esetben széles szövet széleinek összevarrásával, avagy tömlőszerü szövetből varrás nélkül készül. Legtartósabbak a kenderzsákok, de legdrágábbak is, sokkal olcsóbbak a jutazsákok, de kevésbbé tartósak. A nagyobb méretü zsákok, p. a gyapjucsomagoló zsákok kettős varrattal ritka szövésü szövetből készülnek. Legjobb erre a célra a kenderkócból készült szövet.

Zs., mint lisztmérték = 1 zsák liszt = 85 kg.; 1 zsák korpa = 50 kg.

Zsákállatok

(Tunicata), az állatország egyik igen érdekes állatköre. Az ide tartozó állatfajok teste általában zsák- vagy hordócskaalaku. Egyesek, sőt legnagyobb részük igen különböző alaku állattelepeket formálnak s ilyenkor vagy indaszerü nyujtványok közvetítésével, vagy pedig testburkuk összenövése folytán függenek össze egymással. Testük különben minden esetben kétoldali részarányos. Hátoldalukat az idegrendszer középpontja, hasoldalukat a sziv fekvése mutatja. A gyűrüzöttségnek még a nyoma sem fordul elő. Egyes esetekben ugyan fejet, törzset és potrohot is meg lehet különböztetni, de mindeme részeket csupán s belső szervek sajátságos elrendeződése érzékelteti. Végtagfüggelékek nincsenek, egyeseknél azonban (Copelatae) helyváltoztatásra szolgáló fark jelentkezik. A test két nyilást visel, egyik az állat mellső végét jelzi s miután a szájbélbe vezet, szájnak tekinthető, a másik ellenben a kloaka kivezetője és kloakanyilásnak neveztetik. A kétnyilás aztán vagy egymás közelében fekszik, még pedig a kloakanyilás a hátoldalon, v. pedig a test két ellentétes sarkán. A test falazata két rétegből áll, nevezetesen egy külsőből és egy belsőből. A külső réteg a belsőnek váladéka, rendesen tetemes vastagságu s miután az egész testet körülzárja, köpenynek neveztetik. E réteg eredetileg a kutikulaképletek sorába tartozik, de a miatt, hogy nem egyszer sejtek is hatolnak belé, a kötőszövetek csoportjába emelkedik. Sokszor kocsonyás, majd porcogós tapintatu, többé-kevésbbé áttetsző, majd bőrnemü vagy más képletek léphetnek föl, sőt idegen testek is tapadnak meg. A lélekzésre szolgáló kopoltyuk a szájüregben jelentkeznek s azzal együtt az u. n. lélekzőkosarat alkotják, amelynek falazata sokszor hossz- és haránt irányu, egymást keresztező és ablakocskákat alkotó lécekből áll. Az ablakocskák csillangós falazata mellett futnak a véredények. Az egyszerü tömlőt alkotó szív a hasoldalon fekszik a bélcsatorna alatt, billenytüi nincsenek, összehúzódásait nagy szünet követi s ilyenkor irányt változtat, ha előbb előre lökte a vért, később hátrafelé irányítja. A szivből két fő véredény indul ki, melyek közül egyik a gyomrot látja el, a másik a lélekzőkosárhoz fut s ezt hálózza be hajszáledényekkel. A vér szintelen, ritkán pirosas, de csak szintelen vérsejteket tartalmaz. Valamennyien himnősek. Az ivarszervek a bélcsatorna mellett v. mögött fekszenek s a kloakaüregbe nyilnak, de a herék és petefészkek más-más időben fejlődnek ki, illetőleg lépnek működésbe s igy az öntermékenyítés nem lehetséges. Igen gyakori az ivartalan szaporodás is, amely sarjadzással történik. Bizonyos esetekben a sarjadzás általi szaporodást szabály szerint ivaros váltja fel (Salpa) s ilyenkor a kétféle egyén lényegesen különbözik, tehát nemzedékváltozás szerepel. A fejlődés bonyolódott átalakulással történik, de az embrio fejlődése sokban emlékeztet a gerincesekére. A Zs. valamennyien tengeriek, egyik részük kifejtett állapotban mindig helyhez kötött (Ascidiae), a másik ellenben szabadon úszó (Copelatae, Pyrosomidae, Salpae). Táplálékuk apró növényekből és állatkákból áll. Számuk 60 nemből 300 fajra tehető. Két osztályba osztatnak: 1. oszt.: Ascidiae, zsákforma testtel, ablakos lélekzőkosárral, igen sokszor a szájnyiláshoz közeledett kloakanyilással; legtöbbször helyhez kötöttek. 2. osztály: Thalliaceae, hordócskaforma testtel, két nagy kopoltyuréssel, vagy két sor ablakocskával, a szájnyilással ellentétesen fekvő alfelnyilással; szabadon úszók.


Kezdőlap

˙