GEOHISTAURUSZ

"Ha nem érdekel, hol vagy, nem tévedhetsz el."
/ Murphy /

ELŐSZÓ

A tezaurusz három összefüggő szakterület kifejezéseit tartalmazza: a történeti irodalomban használt földrajzi neveket - beleértve a tájneveket, az igazgatási egységek neveit és a településneveket - s a hozzájuk kapcsolódó népcsoportok neveit.

Az igazgatási neveket a legfelső szinten a magyar közigazgatás öt időszaka alapján fogtuk össze. A korszakolást az államigazgatás területi megszervezését szabályozó törtévnyalkotási időszakok (1722/23, 1875/76), az államhatárokat és egyben a közigazgatást megváltoztató történelmi események (1920/21, 1938/39, 1944/45) határozták meg. Az utolsó időszakot az Elnöki Tanács 23/1983. sz. határozata jelölte ki. Az öt időszakot öt "Magyarország" szócikk képviseli: Magyarország (1) az 1723-1875 közötti időszakot, a Magyarország (2) az 1876-1920 közötti időszakot, a Magyarország (3) az 1921-1937 közötti időszakot, a Magyarország (4) az 1938-1944 közötti időszakot és a Magyarország (5) az 1945-1983 közötti időszakot. Ezekből a szócikkekből kiindulva az egész-rész hierarchia tranzitív kapcsolatláncán keresztül a történelmi Magyarország közigazgatási egységek szerinti tagolódása követhető nyomon az egyre kisebb igazgatási egységek irányába. A legkisebb igazgatási egységekből, a településekből (Magyarország 1913-as helységnévtárában 13.757 település szerepel) a tezauruszban csak az egyes földrajzi tájegységekhez tartozó legjelentősebb, a tájegységre legjellemzőbb települések szerepelnek. A mindenkori igazgatási rendszerrel párhuzamosan élő tájneveket a legfelső szinten a Magyarország (geogr. (földrajzi értelemben)) szócikkben fogtuk össze. Ebből a szócikkből az egész-rész hierarchia tranzitív kapcsolatláncán keresztül a Kárpát-medence teljes területének nem közigazgatási, hanem tájnévi tagolódása követhető nyomon az egyre kisebb tájegységek irányába.

Az igazgatási egységek neveihez és a tájnevekhez az adott területen élt illetve élő államalkotó nemzeten belüli népcsoportok (pl. a magyar esetében a matyó, a palóc, a székely népcsoport) illetve a velük élő nemzetiségek (pl. szász, román) nevei (összefoglalóan az etnikai nevek) kapcsolódnak.

A földrajzi nevek mindig egyesszámban, az etnikai nevek mindig többesszámban szerepelnek.

A szemantikailag különböző kifejezéstípusokon belül illetve azok között a következőképpen jelöljük a kapcsolattípusokat:

Közigazgatási egység és közig. részegység között    = egész-rész (T/P) reláció
                      Például:
                      Abaúj-Torna vm. - Kassa
                      Kolozs vm. - Bánffyhunyadi járás

Közigazgatási egységtípus és közig. egység között   = nem-faj (F/A) reláció
                      Például:
                      Koronavárosok - Huszt
                      Kiváltságos kerületek - Jászság

Tájnév és tájnév között                             = egész-rész (T/P) reláció
                      Például:
                      Dunántúl - Mezőföld
                      Somogy - Zselicség

Tájnév és közigazgatási egység között = egész-rész (T/P) reláció (ha az egyik
                                       teljes egészében tartalmazza a másikat)
                      Például:
                      Rézalja - Mezőtelegd
                      Krasznaköz - Nántű
                      Sóvidék - Korond


Közigazgatási egység és tájnév között = rokonsági (X/X) reláció (ha az
egyik nem teljes egészében tartalmazza a másikat,  vagy nem állapítható
meg pontosan az összefüggés)

                   Például:
                   Heves vm. - Palócföld
                   Békés vm. - Kissárrét
                   Bihar vm. - Bihar

Földrajzi név és etnikai név között             = rokonsági (X/X) reláció
                   Például:
                   Királyföld - szászok
                   Nagykunság - kunok

Közigazgatási egység és etnikai név között      = rokonsági (X/X) reláció
                   Például:
                   Buják - palócok
                   Haraszti - berencók
                   Kóbor - szászmagyarok

Előző földrajzi név és későbbi földr. név között = eredet-eredménye (E/R) reláció

                   Például:
                   Tractus Submontanus - Hegyalja(baranyai)
                   Délvidék - Vajdaság

Előző közig. egység-későbbi közig. egység között = eredet-eredménye (E/R) reláció
                   Például:
                   Háromszék - Háromszék vm.
                   Hajdú kerület - Hajdú vm.

A deszkriptorok vezérszói helyzetben kövér nagybetűvel, a nemdeszkriptorok vezérszói helyzetben kövér kisbetűvel szerepelnek.

Nem vezérszói helyzetben a földrajzi nevek nagybetűvel kezdődnek, az etnikai nevek és minden más köznév pedig kisbetűvel.

A szótári cikkek felépítése deszkriptorok esetén:
Például:

VEZÉRSZÓ BÁCS-BODROG VM.
ETO jelzet : forrásjelek                    439.155 / 1 : gyal(347)
M: megjegyzés                               M: az 1876-os megyerendszerben
H nemdeszkriptorok                          H Báts-Bodrogh vm.
HV vagylagos nemdeszkriptorok               HV Bács-Bodrog
F generikus fölérendelt (nem-fogalom)       F vármegyék
A generikus alárendelt (faj-fogalom)        A települések
T partitív fölérendelt (egész)              T Tiszántúli kerület
P partitív alárendelt (rész)                P Kalocsa
R eredménye, következménye                  R Bács-Kiskun vm.
E eredete, kiindulása                       E Comitatus Bacsiensis
X egyéb rokonsága, átfedése, etnikai név    X poták

A szótári cikkek felépítése nemdeszkriptorok esetén:

Vezérszó                                    Báts-Bodrogh vm.
ETO jelzet : forrásjelek                    439.155 / 0 : gyal(347)
M: megjegyzés                               M: régies írásmód szerint
L deszkriptor                               L Bács-Bodrog vm.


Vezérszó                                    Bács-Bodrog
ETO jelzet : forrásjelek                    439-3 / 0 : gyal(347)mhnt(999)
M: megjegyzés                               M: valóságban nincs ilyen település
LV vagylagos deszkriptorok                  LV Bács-Bodrog (közs.)
Bács-Bodrog vm.

FORRÁSOK:

ÖSSZEGZÉS

A hatvanezer tételből álló néprajzi bibliográfiai adatbázist (ETNO-t) hálózati használatra tervezték. Az adatbáziskezelő rendszer az IIF szolgáltatógépére telepített BRS/Search. A tartalmi feltárás és keresés szempontjából a legnagyobb problémát a földrajzi nevek okozták.

Különösen az utolsó évszázad dokumentumaiban rendkívül változatos és egymásnak ellentmondó földrajzi névhasználattal találkozhatunk. A földrajzi neveket hol a mindenkori - s ugyancsak időben változó - igazgatási rendszernek megfelelően használják, hol pedig a népnyelvi megnevezéseket vagy a leíró földrajzban meghonosodott elnevezéseket használják. A dokumentumok tartalmi feltárásakor akkor is meg kell adni, hogy milyen földrajzi egységre vonatkozik a tartalma, ha a szerzők név szerint nem nevezik meg a földrajzi egységet. Minden esetben a rendkivül heterogén földrajzi névhasználat okozza a nehézségeket.

A probléma nem az, hogy nem azonosíthatók a földrajzi egységek, hanem az, hogy a különböző - közigazgatási, népnyelvi és földrajzi - azonosítások hogyan függnek össze. Ez az összefüggés nemcsak egyetlen kapcsolattípussal fejezhető ki: nemcsak arról van szó, hogy egy közigazgatási egységet később hogyan hívtak, hanem arról is, hogy ugyanezt az időben változó közigazgatási egységet milyen földrajzi tájegységben lehet elhelyezni, vagy milyen földrajzi tájegységhez kapcsolódik több-kevesebb átfedéssel, és milyen népnyelvi földrajzi megnevezések kapcsolódnak még hozzá, továbbá milyen etnikumokkal hozható a földrajzi név összefüggésbe.

Ezek az összefüggések különböző relációtípusokkal fejezhetők ki. Ezért döntöttünk úgy, hogy információkereső tezauruszba foglaljuk össze a Kárpát-medence földrajzi neveit és szükség szerint etnikai neveit is. A szabványos információkereső tezaurusz relációtípusaival a tartalmi feltárás és az információkeresés igényeit kielégítő módon megadhatjuk ezek között a kifejezések között a legfontosabb szemantikai összefüggéseket.

A tezaurusz relációinak segítségével összekapcsolhatók az egymással faj-nem, egész-rész, eredete-eredménye és egyéb összefüggésben álló földrajzi és etnikai egységek kifejezései. A kiindulás a tezauruszban a mindenkori földrajzi név. Ehhez kapcsolódnak szükség esetén az etnikai nevek. A földrajzi nevek összességén belül a tezaurusz szemantikai relációtípusainak jelöléseivel kifejezhetők az összefüggések az adott földrajzi egység közigazgatási, népnyelvi és leíró földrajzi neve között. A tezaurusz eredete-eredménye relációtípusával bizonyos korlátok között a közigazgatási névváltozások is nyomon követhetők. Azért csak korlátok között, mert az egyes korok közigazgatási felosztásai nem azonosak. Ugyanaz a település az egyik időszakban az egyik, a másik időszakban pedig egy másik területen kijelölt közigazgatási egységhez tartozott. Egy közigazgatási egység ugyanazon a néven élhet tovább egy másik időszakban, noha a két időszakban a területe nem azonos. Más közigazgatási egységek nem élnek túl bizonyos időszakot, nyom nélkül eltűnnek.

A helyzetet Kalotaszeg példájával jellemezhetjük:

A 11. században Bihar vármegye és a bihari, majd váradi egyházmegye területe lényegében azonos volt. A közigazgatási szerveződés a folyóvölgyek mentén haladt előre. A királyi vármegye és a püspökség a Sebes-Kőrös és a Kalota völgyében egészen Bánffyhunyadig terjeszkedett. A Sebes-Kőrös és a Kalota völgye Nagyvárad és Bánffyhunyad között a váradi püpökség szervezetében a kalotai főesperesség volt (Bunyitay, 1883. III. k. p. 12., 401-444). Az állam- és az egyházszervezet differenciálódásával, a városok és a közlekedés fejlődésével a királyi vármegyék és az egyházmegyék/püspökségek területe és beosztása változni kezdett. Ebben a folyamatban a kalotai főesperesség 1556-ban megszünt, s a Királyhágón túli része az erdélyi egyházmegye kolozsi főesperességébe tagolódott be (Bunyitay i.m.). Az erdélyi egyházmegye főesperességeinek nagyjából megfelelt az erdélyi királyi vármegyei területek vármegyebeosztása, mivel a korabeli világi és egyházi közigazgatás különböző egységei nem jelentettek szükségképpen területi különbözőséget is (Erdély Tört., 1986. I. k. p. 350., 370.). A kolozsi főesperesség egybeesett Kolozs királyi vármegyével. Így a kalotai főesperességen a 16. században két királyi vármegye (Bihar és Kolozs) és két püspökség (váradi és erdélyi) osztozott. A megszünt főesperesség neve a 16. században tovább élt a Nagykalota, Középkalota és a Kalotaszeg tájnevekben, de napjainkig csak Kalotaszeg maradt meg élő tájnévként (Jankó, 1892.). Kalotaszeg Alszegre, Felszegre és Nádasmentére tagolódik. Ezt a bennső tagolódást az 1876-os egységes vármegyei közigazgatás a bánffyhunyadi (Felszeg), a gyalui és a hidalmási (Alszeg), valamint a nádasmenti (Nádasmente) járásnak feleltette meg (Hunfalvy, 1886. p. 687., 710; Gyalay, 1989. p. 541.). Egy mai kalotaszegi község a történelem folyamán tartozott az Árpád-kori Bihar vármegyéhez, a bihari majd a váradi püspökséghez, a kalotai főesperességhez, majd az erdélyi egyházmegyéhez, azon belül a kolozsi főesperességhez, Kolozs királyi vármegyéhez, majd az 1876-os közigazgatási reform után Kolozs vármegye valamelyik járásába. Így attól függően, hogy egy adott területet vagy települést egyház-, művészet-, gazdaság-, oktatás-, irodalomtörténeti, néprajzi vagy nyelvészeti szempontból vizsgálunk, koronként és kutatási területenként más-más közigazgatási hovatartozások vagy tájnevek válnak fontossá. Ugyanazon település (pl. kalotaszegi) vagy terület tér- és időbeli történetiségét a tezaurusz szemantikai relációi hivatottak a maguk egységében és sokféleségében kezelhetővé tenni.

A deszkriptorok gyűjtése a következő forrásokra támaszkodott:

- a hivatalos közigazgatási megnevezések az 1913-as Helységnévtárból, a Magyar helységnév-azonosító szótárból és a Magyar igazgatástörténeti helységnévlexikonból származnak

- a földrajzi nevek Magyarország kistájainak kataszteréből, Hunfalvy: A magyar birodalom földrajzából és a Földrajzi nevek etimológiai szótárából származnak

- a népnyelvi tájnevek és az etnikai nevek az 1890-1990 közötti néprajzi bibliográfiai adatbázis földrajzi mutatójából, az Ethnographia c. folyóirat 1890-1990 közötti nyomtatott mutatójából, a Néprajzi értesítő 1900-1934 közötti mutatójából, a Magyar nyelv és a Magyar nyelvőr c. folyóiratok úgyszintén egy évszázadnyi indexeiből származnak.

A pontosításokhoz, kiegészítésekhez a forrásokban és az irodalomjegyzékben felsorolt munkákat vettem igénybe. Az ETO jelzeteléshez az 1976-os magyar kiadást használtam, s mivel minden földrajzi jelzetre kivétel nélkül jellemző, egységesen elhagytam a zárójeleket.

Felhasznált irodalom: