OLASZ-MAGYAR, MAGYAR-OLASZ MINISZÓTÁR
| A B C D E F G H I L M |
| iato | (nyelv) hiátus, hangrés |
| I·ddio | (vál) ua. Dio: Isten; giustizia, providenza, bontà, sapienza di ~: isteni igazságosság, gondviselés, jóság, bölcsesség; credere, non credere in ~: hinni, nem hinni Istenben; ~ della pace, gloria, misericordia: a béke, a dicsőség, az irgalom Istene; grazie a ~: hála Istennek; se piace a ~, se ~ voglia: ha Istennek tetszik, ha Isten is úgy akarja |
| ideare | 1. kieszel, kigondol, kitalál; 2. tervbe vesz, feltesz magában vmit |
| ideatore (hn) | (nn) ideatrice: 1. feltaláló, kigondoló, tervező; 2. ötletadó |
| ideatrice (nn) | (hn) ideatore: 1. feltaláló, kigondoló, tervező; 2. ötletadó |
| ide·ntico | azonos, egyenlő |
| identificare | 1. ~ [con]: azonosít vkivel vkit; 2. személyazonosságot megállapít; 3. ~si: [con]: azonos vkivel |
| identificazione (nn) | azonosítás |
| identità | (fil) azonosság, egyezőség, egyezés; személyazonosság; carta d'~: személyi igazolvány |
| idillio | idill |
| idolatri·a | 1. bálványimádás; 2. (átv) bálványozás |
| i·dolo | 1. bálvány; 2. (átv) rajongás, szenvedély tárgya |
| idoneità | alkalmasság, rátermettség |
| ido·neo | 1. alkalmas 2. megfelelő, odaillő |
| ieri | tegnap; ~ l'altro: tegnapelőtt; ~ a otto: tegnaphoz egy hétre; (átv) le cose d'~: nemrég történt dolgok |
| igno·bile | becstelen, hitvány |
| ignorante (hn) | ostoba, tudatlan; ~ [di]: vmiben járatlan |
| ignoranza | tudatlanság, nem ismerés, nem tudás |
| ignorare | nem tud, nem ismer; nincs tudomása vmiről; nem vesz tudomásul vmit; figyelmen kívül hagy, mellőz |
| ignoto | ismeretlen; il Milite Ignoto: az ismeretlen katona |
| ignudo | [új] 1. meztelen; 2. kiszolgáltatott |
| ille·cito | tiltott, tilos, meg nem engedett |
| illu·dere | 1. elámít, félrevezet, megtéveszt; 2. kecsegtet, hiteget, áltat; 3. ~si: áltatja magát - sz; ho illuso |
| illuminare | 1. megvilágít; beragyog (pl. mosoly arcot); 2. (utcát) kivilágít; 3. (tréf) meg-, felvilágosít |
| Illuminismo | [új] (tört, XVIII. sz.) Felvilágosodás |
| illustrare | 1. híressé tesz vkit, becsületet szerez vkinek; 2. illusztrál, képekkel ellát (szöveget); 3. értelmez, magyaráz |
| imbarazzante | zavarba ejtő |
| imbarazzo | 1. zavar, akadály, kellemetlenség; 2. szorult helyzet |
| imbarcare | 1. behajóz, hajóra felvesz, hajóba rak; 2. vállalkozásba bevon; 3. ~si: hajóra száll, behajózik; 4. vállalkozásba fog, belefog vmibe |
| imba·ttersi | összetalálkozik vkivel; ~ bene, ~ male: jól v. rosszul kerültek össze (házastársak, munkatársak) |
| imbattuto | (sp) veretlen |
| imbe·versi | be-, felszív vmit, teleszívja magát vmivel - vö: bere |
| imboccatura | 1. (kifolyó)nyílás, kifolyócső; 2. hangszer fúvókája |
| imbrigliare | 1. felkantároz (lovat); 2. (mezg) ~ un terreno: termőföldet megköt |
| imbroglione/a | (biz) csaló, szélhámos |
| imbrutirsi | eldurvul, elállatiasodik |
| imbruttire | ua. abbruttire: 1. elcsúfít; 2. ~si: megcsúnyul - vö: finire |
| imitare | utánoz |
| imitatore (hn) | (nn) imitatrice: utánzó |
| imitatrice (nn) | (hn) imitatore: utánzó |
| immacolato | szeplőtelen, tiszta, érintetlen, makulátlan; (rkat) Immacolata Concezione: Szeplőtelen Fogantatás |
| immaginare | 1. (el)képzel, (ki)gondol; 2. feltesz, feltételez |
| immaginazione | 1. elképzelés; 2. képzelőerő, képzelet; forza d'~: képzelőerő; supera ogni ~: minden képzeletet felülmúl |
| imma·gine (nn) | 1. kép; szobor; 2. (fotó) kép; 3. képzet, képzeletbeli kép, emlékkép; 4. látszat; elképzelés; ~ del bene: a jó látszata; 5. (átv) kép, hasonlatosság; Gen 2,26: a nostra ~ e somiglianza: képünkre és hasonlatosságunkra |
| immedesimare | 1. azonosít vkivel vmit; 2. azonosítja magát, azonosul vkivel, vmivel, beleéli magát vmibe |
| immediatamente | közvetlenül, azonnal, rögtön |
| immediato | közvetlen, azonnali, haladéktalan; il superiore ~: a közvetlen fölöttes |
| immenso | 1. mérhetetlen, határtalan, végtelen; 2. (átv) óriási, szerfölött nagy |
| imme·rgere | 1. belemerít, belemárt; 2. ~si: [in]: belemerül, belemélyed vmibe - sz; immergo, immergi...; ho immerso |
| immeritato | meg nem érdemelt, igazságtalan |
| immersione (nn) | 1. belemerítés, belemártás (vízbe); 2. (vízbe) merülés (hajóé is) linea di ~: merülési vonal, vízvonal |
| imme·ttere | 1. bebocsát, beenged; 2. (jog) behelyez - vö: mettere |
| imminente | 1. küszöbön álló, közeli; 2. fenyegető |
| immo·bile (hn) | (jog) ingatlan |
| immo·bile (mn) | 1. mozdulatlan; 2. i beni ~i: az ingatlan javak, az ingatlanvagyon |
| immodesto | szerénytelen, tolakodó |
| immolare | 1. feláldoz; 2. ~si: feláldozza magát |
| immolazione (nn) | 1. föláldozás; (Biblia) ~ delle vittime: áldozatbemutatás; 2. (rkat) szentmiseáldozat |
| immoralità | erkölcstelenség, erkölcstelen tett |
| immuta·bile | változatlan, megváltoztathatatlan |
| imo | vminek az alsó része, alja |
| impadronirsi | ~ [di]: birtokba vesz, hatalmába kerít, megszerez vmit, magához ragad |
| impalcatura | [új] alapzat, alapstruktúra |
| impallidire | 1. elsápad; 2. (átv) elhalványul, elhomályosul - vö: finire, sono impallidito |
| imparare | (meg)tanul, elsajátít vmit |
| impareggiabile | [új] 1. páratlan; 2. összehasonlíthatatlan |
| impartire | szétoszt, juttat; (rkat) ~ la benedizione: áldást oszt -vö: finire |
| impassi·bile | érzéketlen, szenvtelen |
| impassibilità | érzéketlenség, szenvtelenség |
| impatto | [új] hatás, befolyás |
| impaziente | türelmetlen |
| impedimento | 1. akadályozás; 2. akadály; essere d'~: akadályoz |
| impedire | 1. visszatart; megbénít; akadályoz, gátol vmiben vkit; 2. elzár, eltorlaszol - vö: finire |
| impegnare | 1. kötelez vmire vkit; ~ la parola, ~ la fede: szavát adja vmire, megígér vmit; ~ tutte le sue forze: minden erejét latbaveti; ~ una ragazza: eljegyez egy lányt; ~ una vettura: kocsit bérel; 2. elzálogosít; 3. (kat) bevet (harcba, katonát); 4. ~ una lite: viszályt támaszt, veszekedést kezd; 5. ~si: kötelezi, leköti magát vmire; 6. ~si [in]: belekeveredik vmibe; 7. elvállal (pl. üzletet) |
| impegnativo | kötelező (pl. ígéret) |
| impegnato | [új] elkötelezett |
| impegno | 1. kötelezettség; ~ d'onore (hn): becsületbeli kötelezettség; [jav] senz'~: kötelezettség nélkül; 2. kötelesség, teher; 3. igyekezet, odaadás, buzgalom; 4. (társadalmi) elfoglaltság; [0] |
| impellente | [új] 1. ösztönző, hajtó, sürgető; 2. kényszerítő |
| impenetra·bile | 1. áthatolhatatlan, (át)járhatatlan; 2. zárkózott, hozzáférhetetlen; 3. kifürkészhetetlen |
| impensabile | [új] elgondolhatatlan, elképzelhetetlen |
| imperativo (fn) | 1. (nyelv) felszólító mód; 2. [új] felszólítás |
| imperativo (mn) | parancsoló, felszólító |
| imperatore (hn) | császár |
| imperfetto (fn) | (nyelv) folyamatos v. befejezetlen múlt, imperfectum |
| imperfetto (mn) | 1. tökéletlen, nem teljes, fogyatékos; 2. befejezetlen |
| imperfezione (nn) | 1. tökéletlenség, fogyatékosság; 2. befejezetlenség |
| imperiale | császár(i) |
| imperialismo | (pol) imperializmus, hódítási törekvés; [k:0] |
| imperituro | örökös, örökké tartó |
| impersonare | 1. megszemélyesít; 2. ~si: megszemélyesül, megtestesül |
| imperte·rrito | rendíthetetlen |
| impertinente | 1. szemtelen, arcátlan; 2. (vál) vmihez nem tartozó, oda nem illő, alkalmatlan |
| impertinenza | szemtelenség, arcátlanság |
| imperturba·bile | megzavarhatatlan, rendíthetetlen, nyugodt |
| imperturbato | zavartalan, egykedvű, nyugodt |
| imperversare | pusztít; dühöng, tombol |
| impervio | járhatatlan, járatlan, úttalan |
| impestare | (átv is) megront, megfertőz (rossz levegővel) |
| i·mpeto | ua. impetuosità: 1. hév, lendület; 2. indulat, szenvedély, felindulás |
| impetrare | kieszközöl, kikönyörög, kéréssel elér |
| impettito | peches |
| impetuosità | ua. i·mpeto: 1. hév, lendület; 2. indulat, szenvedély, felindulás |
| impetuoso | 1. lendületes, heves; rohamos; 2. indulatos, lobbanékony |
| impiantare | 1. (vállalkozást) alapít, létesít; 2. megnyit, megkezd, felfektet; 3. elhelyezkedik, letelepszik |
| impiantito | padló(zat) |
| impianto | 1. alapítás, létesítés, előállítás; 2. berendezés; ~ di luce (nn): világítási berendezés; ~ di ventilazione (nn): szellőztető berendezés; ~ portuale: kikötőberendezés; ~ refrigerante: hűtőberendezés; ~ sportivo: sportlétesítmény, sportpálya; 3. vállalat, telep |
| impiastare | beken, bemázol; összepiszkol, beszennyez |
| impiccare | 1. felfüggeszt, fellógat (tárgyat); 2. felakaszt (embert is); 3. ~si: felakasztja magát |
| impiegare | 1. alkalmaz, (fel)használ; 2. (gazd) befektet, elhelyez (pénzt); 3. fordít vmire vmit; 4. felvesz, szerződtet, alkalmaz; 5. (idejébe) telik; 6. ~si: állást, hivatalt, alkalmazást vállal, talál, állást kap; 7. foglalkozik vmivel, dolgozik vmin |
| impietosirsi | ~ [di]: részvéttel van vki iránt; megesik a szíve vkin - vö: finire |
| implicanza | [új] ua. implicazione (nn): 1. belekeveredés, belebonyolódás; 2. (fil) következmény |
| implicare | 1. belevisz, belevon, belekever vmibe vkit; 2. magában foglal, magával hoz, feltételez; 3. ~si: [in]: belekeveredik vmibe |
| implicazione (nn) | [új] ua. implicanza: 1. belekeveredés, belebonyolódás; 2. (fil) következmény |
| impli·cito | a tárgyból következő, bennfoglalt, beleértett; [új] conseguenza ~a: ki nem mondott, de biztos következmény |
| implorare | könyörögve kér |
| imponente | hatásos, nagyszabású, tiszteletet keltő; impozáns |
| imporre | 1. rárak, felrak, rátesz, feltesz vkire vmit; ~ un obbligo [a]: kötelezettséget ró vkire; 2. (meg)parancsol, elrendel; 3. rákényszerít; la necessità impone che: a szükség arra kényszerít, hogy; 4. kivet (adót); 5. ~si: sürgetőleg jelentkezik, parancsolólag lép fel; megoldásra vár; 6. hatást, bámulatot kelt - vö: porre |
| importanza | fontosság, jelentősség; annettere ~ [a], attaccare ~ [a]: fontosságot tulajdonít vminek; non ha ~: nem fontos; darsi aria d'~: fontoskodik |
| importare | 1. behoz, importál; 2. magával hoz, jár vmivel; 3. fontos, jelentősége van; Che t'importa? Mit számít (az) neked? non importa: nem tesz, nem jelent semmit |
| importunare | alkalmatlankodik, terhére van vkinek |
| importunità | alkalmatlanság, teher |
| importuno | alkalmatlan, terhes, kelemetlen, zavaró |
| imposizione (nn) | 1. (vál) rátevés, rárakás; [új] (rkat) ~ delle mani: kézföltétel; 2. (lelki) kényszer, nyomás, erőszak; 3. adó, vám; 4. (nyomd) áttördelés |
| impossibile | 1. lehetetlen, képtelen; persona ~: kibírhatatlan alak; 2. alkalmatlan, nem képes; 3. igen nehéz, majdnem lehetetlen |
| imposta | 1. adó; ~ di ricchezza mobile: ingóságra kivetett adó; ~ di fondiaria: föld(birtok)adó; esente da ~: adómentes; sogetto a ~: adóköteles; ufficio delle ~e: adóhivatal; 2. ajtószárny; 3. ablaktábla |
| impostare | 1. rátesz, ráhelyez; 2. megkezd, megindít (munkát); 3. (őrszemet) állít; 4. ~ una lettera: levelet postára ad; 5. ~ un problema: problémát felvet; 6. ~si: bizonyos magatartást vesz föl, föllép; 7. (kat) állást elfoglal; 8. (kérdés) felvetődik |
| impostazione (nn) | 1. postázás, feladás; 2. ~ d'un problema: valamely probléma felvetésének módja |
| imprecare | (vál) átkozódik, szitkozódik; ~ [contro]: szid, átkoz vkit |
| imprecazione (nn) | 1. átkozódás; 2. átok, szidalom |
| impreciso | bizonytalan, pontatlan, felületes |
| impregnare | 1. (áll) megtermékenyít; 2. (tex) impregnál (szövetet) |
| imprenditore (hn) | (nn) imprenditrice: vállalkozó |
| imprenditrice (nn) | (hn) imprenditore: vállalkozó |
| impresa | 1. vállalkozás 2. haditett, hadi vállalkozás, hadjárat; 3. (gazd) vállalat, üzem; ~ consociata: társvállalat, fiókvállalat |
| imprescindibile | elválaszthatatlan |
| impressionistico | impresszionista |
| impresso | (bele)nyomott, nyomtatott |
| impressore (hn) | (nyomd) gépmester |
| imprevedibile | előre nem látható |
| impreveduto | ua. imprevisto: előre nem látott, váratlan |
| imprevidente | nem előrelátó, megfontolatlan, vigyázatlan |
| imprevidenza | meggondolatlanság |
| imprevisto | ua. impreveduto: előre nem látott, váratlan |
| imprigionare | 1. bebörtönöz, fogságba vet; 2. bezár, bezárva tart |
| imprimere | 1. belenyom, rányom vmire vmit; (átv) ~ nella mente, ~ nelle memoria: emlékezetébe vés; 2. ~si: (átv is) belenyomódik, belevésődik - sz; ho impresso |
| improbabile | valószínűtlen, nem valószínű |
| improcrastinabile | [új] halaszthatatlan |
| impronta | 1. nyom, lenyomat; ~ del piede: lábnyom; (orv) ~ del vaiolo: himlőhely; ~ digitale: ujjlenyomat; 2. (átv) bélyeg; 3. [új] jelleg |
| improntare | 1. be(le)nyom, be(le)vés; 2. ~si: belenyomódik, belevésődik |
| improntato | ~ [a]: (átv) vmitől áthatott |
| improprio | nem szabatos, helytelen; (mat) frazione ~a: áltört |
| improvviso | váratlan, hirtelen, előre nem látott; all'~: váratlanul, hirtelenül; előkészület nélkül |
| impugnabile | kétségbe vonható, megtámadható |
| impune | (vál) büntetlen |
| impunemente | (vál) büntetlenül |
| impunità | büntetlenség |
| impunito | büntetlen, meg nem büntetett |
| impuro | 1. piszkos, szennyes; 2. (vál) tisztátalan, erkölcstelen |
| imputabile | 1. (jog) megvádolható, gyanús; 2. betudható, beszámítható |
| imputare | 1. (meg)vádol vmivel vkit, ráfog vkire vmit; 2. (vál) ~ a colpa: terhére, rovására ír, felró, tulajdonít vkinek vmit |
| imputato | vádlott, gyanúsított |
| imputazione (nn) | gyanúsítás |
| in (prep) | 1. (hová?) -ba,-be; -ra,-re; Vado in città. Bemegyek a városba. Vanno in Italia. Vanno in Sicilia. Vanno nel centro di Milano. Itáliába, Szicíliába, Milánó központjába mennek. 2. (hol?) -ban,-ben; Sono in Italia. Sono in Sicilia. Sono nel centro di Milano. Itáliában, Szicíliában, Milánó központjában vagyok. Sono in casa. Otthon vagyok. in ufficio: a hivatalban; in campagna: vidéken; in alto mare: a nyílt tengeren; 3. (módhatározó; hogyan?) Andiamo in treno, in bicicletta, in nave, in macchina, in aereo. Vonattal, biciklivel, hajóval, kocsival, repülővel megyünk. in fretta: sietve; in piedi: talpon,fenn; in punta di piedi: lábujjhegyen; in silenzio: csendben; in parte: részben;dare in regalo: ajándékba ad; tingere in rosso: vörösre fest; in tempo: időben; in ritardo: késésben; 4. (időhatározó; mikor?) in un'ora: egy órán belül; in due settimane (nn,tb): két hét múlva; in aprile: áprilisban; in primavera: tavasszal; nel 1983: 1983-ban; negli anni Trenta: a harmincas években; nell' Ottocento: a XVIII. században; nel Medioevo: a középkorban; 5. (Hányan?) In quanti siete? Hányan vagytok? Siamo in cinque. Öten. |
| inabile | ~ [a]: 1. alkalmatlan, képtelen vmire; ügyetlen; ~ al lavoro: munkaképtelen; 2. nem képesített, nem jogosított |
| inabilità | (vál) alkalmatlanság, ügyetlenség |
| inabilitare | 1. alkalmatlanná, képtelenné tesz; 2. ~si: alkalmatlanná, képtelenné válik |
| inaccessibile | megközelíthetetlen, hozzáférhetetlen |
| inadeguato | egyenlőlten, aránytalan |
| inafferra·bile | 1. meg nem fogható; 2. (átv) érthetetlen |
| inalterato | változatlan, állandó |
| inamissibile | elfogadhatatlan, megengedhetetlen |
| inaridire | 1. kiszárít, szárazzá tesz; 2. (átv) közönyössé, érzéketlenné tesz; 3. ~si: kiszárad; 4. (átv) közönyössé, érzéketlenné válik; - vö: finire |
| inaspettato | váratlan, meglepő |
| inasprire | 1. elmérgesít, kiélez (pl. helyzetet); elkeserít; súlyosbít; 2. zorddá válik (idő, szél); 3. ~si: elmérgesedik (pl. betegség); 4. kiéleződik (pl. helyzet); 5. elkeseredik; 6. ~si [contro, di]: megharagszik vkire - vö: finire |
| inattivo | tétlen, inaktív |
| inattuabile | [új] megvalósíthatatlan |
| inaudito | (átv) hallatlan |
| inaugurare | 1. (ünnepélyesen) megnyit, megkezd; 2. leleplez, felavat |
| inaugurazione (la) | 1. megnyitás, felavatás, megkezdés; 2. megnyitó, (fel)avató ünnepség |
| inaule | megnyitó (pl. beszéd, előadás) |
| inavvertenza | vigyázatlanság, szelesség, figyelmetlenség |
| incallito | megrögzött, javíthatatlan |
| incalzare | 1. vkinek a nyomában van, nyomon követ vkit; 2. (átv) sürget |
| incamerare | magánjavakat az államkincstárba bekebelez, a kincstár birtokába von |
| incamminare | 1. be-, megindít; 2. bevezet vmibe vkit; 3. ~si: meg-, elindul, nekiindul |
| incantare | 1. (átv is) megbűvöl, megbabonáz; 2. ~si: megigéződik, elkáprázódik; 3. (átv) megakad, megáll |
| incantato | elvarázsolt, megigézett; elbűvölt, elragadtatott |
| incapace | 1. ~ [di]: tehetetlen, képtelen, alkalmatlan vmire; 2. (jog) cselekvőképtelen |
| incappare | [új] ~ [in]: belefut vmibe (pl. csapdába); ~ in una difficoltà: belefut vmilyen nehézségbe - sz; sono incappato |
| incardinazione (nn) | (egyházjog) klerikus egyházmegyéhez rendelése |
| incarico | 1. megbízás, megbízatás; 2. (egyetemen) megbízott előadói állás |
| incarnare | 1. megtestesít; 2. megvalósít (tervet, gondolatot); 3. (műv) kifejez, ábrázol; 4. [új] ~si: (vall) megtestesül |
| incasinato | [új] zavarodott, zavaros |
| incastonare | befoglal, foglalatba tesz |
| incatenare | 1. összefűz, összeláncol; 2. bilincsbe ver, megláncol; 3. (átv) leköt; lebilincsel; 4. ~si: összefűződik, összeláncolódik; 5. leláncolja, leköti magát |
| inca·uto | óvatlan, vigyázatlan, szeles, meggondolatlan |
| incendio | 1. tűzvész; bocca d'~: tűzcsap; 2. (vál) lángoló szenvedély |
| incenso | 1. tömjén, tömjénfüst; 2. (átv) hízelgés |
| incentivo | (vál) ösztönzés |
| incentrarsi | [új] összpontosul (kérdés vmire) |
| incertezza | bizonytalanság, határozatlanság |
| incerto (fn) | (alkalmi) mellékkereset |
| incerto (mn) | 1. bizonytalan, kétes; 2. állhatatlan, változó; 3. határozatlan, habozó, kétkedő |
| incessante | (vál) állandó, szüntelen, folytonos |
| incesto | vérfertőzés |
| incestuoso | vérfertőző |
| inchino | meghajlás |
| inchiodare | 1. meg-, odaszögez; 2. (átv) odaköt, lekötözve tart; lebilincsel; 3. ~si: (biz) adósságba keveredik; 4. (biz) bedöglik (motor) |
| inciampare | 1. ~ [in]: megbotlik, belebotlik vmibe; 2. elakad, akadozik, akadályba ütközik |
| inciampo | akadály, gát; [új] pietra di ~: botránykő |
| incidentalmente | közbevetőleg, mellékesen; véletlenül |
| incidente (hn) | 1. összetűzés, viszály, incidens; 2. mellékes esemény |
| incidente (mn) | közbeszúrt, közbevetett |
| incidenza | 1. következmény, kihatás; 2. per ~: közbevetőleg; mellékesen, mellesleg |
| inci·dere | 1. (be)vág, (be)metsz, (be)vés; ~ in rame: rézbe metsz; ~ in pietra: kőbe vés; ~ un disco: hanglemezre felvesz; (átv) ~ nella memoria: emlékezetébe vés; 2. ~ [su]: hárul, háramlik vkire; La manutenzione di questo stabile incide sul bilancio. Az épület karbantartása a költségvetést terheli. 3. beesik (sugár) - sz; ho inciso |
| incinta | várandós; terhes, teherben lévő |
| incipiente | kezdődő (pl. betegség) |
| incirca | körülbelül; all'~: hozzávetőlegesen, megközelítőleg |
| incisione (nn) | 1. vésés, bevágás, metszés; 2. (műv) metszet; 3. metszet-, nyomatkészítés |
| incisivo (fn) | metszőfog |
| incisivo (mn) | 1. metsző; 2. szabatos, tömör, világos (nyelvezet) |
| inciso (mn) | 1. (be)vésett, (be)metszett; 2. [új] per ~: közbevetőleg |
| incisore (hn) | metszetkészítő művész |
| incisorio | 1. véső, metsző, bevágó; coltello ~: metszőkés; 2. sala ~a: boncterem |
| incitamento | 1. ösztönzés, serkentés, buzdítás; 2. felbujtás |
| incitare | 1. ösztönöz, serkent, buzdít; 2. felbujt |
| inclinare | 1. meghajlít, megdönt (tárgyat); 2. (vál) lehajt, lehorgaszt; 3. hajlik, hajlamos vmire |
| inclinato | 1. (meg)hajlított, (meg)döntött, ferde; (geom) piano ~: ferde sík; 2. ~ [a]: hajlamos vmire |
| inclinazione (nn) | 1. dőlési szög, hajlásszög; emelkedés; 2. hajlam, hajlandóság; ~ per la musica: zenei hajlam; 3. vonzalom, rokonszenv |
| incline | ~ [a]: (vál) hajlamos vmire |
| inclu·dere | (hozzá)csatol, (levelet) mellékel; bevon - sz; ho incluso |
| inclusione (nn) | csatolás, mellékelés (levélé) |
| incoativo | (nyelv) i verbi ~i: a kezdő igék |
| inco·gnita | 1. (mat) ismeretlen; equazione (nn) ad una ~: egyismeretlenes egyenlet; 2. ismeretlen dolog, ismeretlen tényező |
| inco·gnito (fn) | ismeretlenség |
| inco·gnito (mn) | ismeretlen, nem tudott; in ~: inkognitóban, rangrejtve |
| incolpa·bile | vádolható, hibáztatható |
| incolpare | 1. vádol, hibáztat; 2. ~si: vádolja, hibáztatja magát |
| incolpato | (meg)vádolt, hibáztatott |
| inco·lume | sértetlen |
| incombente | küszöbön álló, előtte álló, rá váró |
| incombenza | megbízás, feladat, teendő |
| incombere | fölötte lebeg, tornyosul, előtte áll; vár rá, küszöbön áll (veszély, kötelesség, munka stb.); |
| incominciamento | (vál) kezdés, kezdet |
| incommensura·bile | (vál) 1. megmérhetetlen, összemérhetetlen; 2. végtelen, mérhetetlen |
| inco·modo (fn) | 1. fáradság, fáradozás; 2. kényelmetlenség, kellemetlenség, alkalmatlankodás; Le levo l'~. Nem alkalmatlankodom tovább. |
| inco·modo (mn) | 1. kényelmetlen; 2. káros, alkalmatlan; il terzo ~: a fölösleges harmadik |
| incompara·bile | összehasonlíthatatlan, páratlan |
| incompati·bile | összeférhetetlen, összeegyeztethetetlen |
| incompiuto | 1. befejezetlen, nem teljes, hiányos; 2. be nem töltött |
| incomprensi·bile | felfoghatatlan, értheteten, homályos |
| incomprensione (nn) | meg nem értés |
| incomunica·bile | 1. közölhetetlen; 2. (jog) átruházhatatlan |
| inconcepi·bile | 1. elképzelhetetlen; 2. (átv) felfoghatatlan, érthetetlen |
| inconcilia·bile | 1. összeegyeztethetetlen; kibékíthetetlen; 2. (ki)engesztelhetetlen |
| inconciliabilità | [új] összeegyeztethetetlenség; kibékíthetetlenség |
| incondizionato | feltétel nélküli, feltétlen |
| inconfuta·bile | megcáfolhatatlan |
| incongruente | 1. meg nem felelő, oda nem illő; 2. következetlen; 3. (geom) nem egybevágó, inkongruens |
| incongruenza | 1. nem egyezés, oda nem illés; 2. következetlenség; 3. (geom) inkongruencia |
| inco·ngruo | 1. hozzá nem való, össze nem illő; 2. (geom) nem egybevágó, inkongruens |
| inconsape·vole | 1. vmit nem tudó, tudatlan; 2. öntudatlan |
| inconsapevolezza | öntudatlanság |
| inconsueto | szokatlan |
| incontesta·bile | vitathatatlan, kétségbevonhatatlan, tagadhatatlan; kétségtelen, vitán felüli |
| incontinente | mértéktelen, szertelen |
| incontinenza | 1. mértéktelenség, önmegtartóztatás hiánya; 2. szertelenség, kicsapongás |
| incontrare | 1. talál vmit, találkozik vkivel, vmivel; ~ approvazione: helyesléssel találkozik; ~ successo: sikere van; 2. ~si: [con]: szembetalálkozik, szembetalálja magát vkivel; rábukkan vkire |
| incontro (hat) | szembe, felé, ellen, elé; all'~: ellenkezőleg, ellenben; farsi ~ [a]: vki elé megy, vkivel szembekerül |
| incontro (hn) | 1. találkozás, találkozó; 2. (sp) mérkőzés, találkozó, sportesemény |
| incontrollabile | [új] kontrollálhatatlan, megfékezhetetlen |
| inconveniente (hn) | kellemetlenség; akadály |
| inconveniente (mn) | 1. kellemetlen; 2. kényelmetlen; 3. nem megfelelő |
| incoraggiamento | bátorítás, buzdítás, serkentés |
| incoraggiare | bátorít, buzdít, serkent |
| incorniciare | bekeretez, berámáz |
| incorporazione (la) | 1. (jog) bekebelezés; 2. felvétel |
| incorreggi·bile | javíthatatlan |
| inco·rrere | beleesik vmibe; kerül vhová; ~ in una pena: büntetés alá esik; ~ in un pericolo: veszélybe kerül; ~ in contraddizioni (nn,tb) ellentmondásokba keveredik - sz; sono incorso |
| incorrutti·bile | romlatlan, (meg)ronthatatlan |
| incostanza | 1. változékonyság; 2. állhatatlanság |
| incostituzionale | (jog) alkotmányellenes |
| incredi·bile | hihetetlen |
| incredulità | 1. vallástaság, hitetlenség; 2. kétkedés |
| incre·dulo | 1. vallástalan, hitetlen; 2. [jav] kétkedő |
| incrementare | növel, fejleszt |
| incremento | 1. (meg)növekedés, gyarapodás; l'~ della produzione: a termelés növekedése; 2. fellendülés, virágzás |
| increscioso | sajnálatos |
| incrinare | 1. el-, megrepeszt (üveget); 2. ~si: el-, megreped |
| incrociare | 1. keresztez, keresztben átszel (utat); 2. ~ le braccia: a.) összefonja a karját; b.) abbahagyja a munkát (sztrájk miatt); 3. (biol) ~ le razze: fajokat keresztez; 4. (hajó) cirkál; 5. ~si: kereszteződnek, keresztezik egymást |
| incrolla·bile | rendíthetetlen, rendületlen |
| incubo | lidérc(nyomás) |
| inculcare | emlékezetébe vés, beléver vkibe vmit |
| incursione (la) | (kat) betörés, portyázás |
| incusso | vö: incutere; kelt, támaszt, gerjeszt |
| incutere | kelt, támaszt, gerjeszt; ~ meraviglia [a]: bámulattal tölt el vkit - sz; ho incusso |
| indagare | kutat, vizsgál vmit, nyomoz vki, vmi után |
| indagine (nn) | kutatás, nyomozás; fare ~i: kutat, nyomoz |
| indebitamente | igazságtalanul, érvénytelenül; esigere ~ un tasso: alaptalanul követel egy kamatot |
| indebitare | 1. adóssággal terhel, adóssá tesz; 2. ~si: eladósodik, adósságba keveredik |
| indebito | vkit meg nem illető, nem járó; alaptalan, indokolatlan, illetéktelen |
| indebolimento | el-, le-, meggyengülés |
| indebolire | 1. el-, le-, meggyengít; 2. el-, le-, meggyengül - vö: finire |
| indecifra·bile | 1. kibetűzhetetlen, kiolvashatatlan; 2. megfejthetetlen |
| indeciso | 1. el nem döntött, eldöntetlen; 2. határozatlan, habozó, ingadozó |
| indefettibilità | [új] feddhetetlenség |
| indelebile | kitörölhetetlen |
| inderogabile | (vál) megmásíthatatlan |
| indicare | (meg)mutat; jelez; megjelöl,megnevez; megmond; tanácsol, ajánl |
| indicazione (nn) | útmutatás, útbaigazítás; tanács, ajánlás; jelenség |
| indice (hn) | 1. mutatóujj; alzare l'~: (tanuló) jelentkezik; 2. tartalomjegyzék; névmutató; tárgymutató; 3. katalógus, címjegyzék; ~ dei prezzi: árjegyzék; ~ telefonico: telefonkönyv; 4. mutató (óráé, műszeré); 5. mutató, index; 6. (mat) (gyök-, hatvány)kitevő; 7. (rkat) tiltott könyvek jegyzéke, index |
| indicibile | [új] leírhatatlan, kifejezhetetlen |
| indietreggiare | (meg)hátrál |
| indietro | hátul, hátra; lasciare ~: (versenyben) el-, lehagy; stare ~: a.) hátul marad; b.) (átv) háttérben marad; (átv) essere ~: szellemileg elmaradt, korlátolt; vissza; (átv is) fare macchina ~: visszakozik, visszahúzódik; voltarsi ~: meg-, visszafordul; all'~: hátrafelé; tempo ~: jó ideje; |
| indifferente | közömbös; közönyös, érzéketlen, egykedvű |
| indifferenza | közöny, közömbösség, egykedvűség |
| indifferibile | (vál) halaszthatatlan |
| indigeno | 1. bennszülött; 2. hazai, belföldi |
| indigente | nélkülöző, szűkölködő |
| indigenza | inség, nyomor, nélkülözés |
| indignare | 1. felháborít, felmérgesít; 2. ~si: felháborodik felmérgesedik |
| indignazione (nn) | felháborodás, méltatlankodás |
| indipendente | 1. különálló, nem összefüggő; 2. független, önálló |
| indirizzo | 1. irány; irányzat; ~ letterario: irodalmi irányzat; 2. cím, címzés; 3. útbaigazítás, útmutatás |
| indisciplinatezza | fegyelmezetlenség |
| indisciplinato | fegyelmezetlen |
| indiscusso | vitathatatlan, kétségtelen, kétségbevonhatatlan |
| indiscutibile | vitathatatlan, kétségtelen |
| indispensabile | nélkülözhetetlen, elengedhetetlen |
| indissociabile | [új] elválaszthatatlan |
| indissolubile | feloldhatatlan, felbonthatatlan |
| indistinto | 1. el nem választott, meg nem különböztetett; 2. zavaros, összefolyó |
| indistruttibile | megbonthatatlan, széttéphetetlen |
| individuare | 1. egyénít; 2. (helyet, személyt) jellemez, pontosan meghatároz; 3. egyénenként megnevez (személyeket) |
| individuo | 1. egyén, egyed; 2. személy, ember |
| indizio | jel, tünet; bűnjel, áruló jel |
| indole (nn) | 1. hajlam, lelkület; 2. l'~ della lingua: a nyelv természete |
| indolore | [új] fájdalommentes |
| indomanni (hn) | a holnapi nap |
| indossare | 1. felölt, felvesz (pl. kabátot); 2. visel, hord |
| indovinare | 1. kitalál, megfejt; 2. megjósol, előre tud |
| indovuto | meg nem illető, nem járó, jogtalan |
| indubbio | kétségtelen |
| indubitabile | [új] kétségtelen |
| indubitato | kétségtelen |
| indugio | halogatás, késlekedés |
| indulgente | elnéző, jóindulatú; kíméletes |
| indulgenza | 1. kíméletesség, elnézés, jóindulat; 2. (rkat) búcsú, bűnbocsánat |
| indulto | 1. (jog) büntetéselengedés; perbeszüntetés; 2. (rkat) böjt alóli felmentés |
| indumento | 1. (vál) öltözék 2. (rkat) sacri ~i: egyházi ruhák |
| indurire | 1. (átv is) megkeményít; 2. ~si: megkeményedik; 3. eltompul (pl. hallás) - vö: finire |
| indurre | 1. ~ [a,in]: rávesz, rávisz, rávezet vmire vkit; ~ in errore: megtéveszt; ~ al male: rosszra csábít; 2. ~ [a]: (indukcióval) következtet vmire; 3. ~si: [a]: elhatározza, elszánja magát vmire - vö: tradurre |
| industria | 1. szorgalom, iparkodás, igyekezet; 2. ipar; ~ automobilistica: autóipar; ~ manufatturiera: kézműipar; ~ pesante: nehézipar; ramo d'~: iparág; [0] |
| induttivamente | [új] (fil) részekből fölépítve; kísérleti úton (bebizonyítva) |
| ineccepibile | 1. kifogástalan; un contengo ~: kifogástalan magatartás; 2. kivételt nem tűrő |
| ineccepibilità | [új] kifogástalanság, feddhetetlenség |
| ine·dito | kiadatlan, meg nem jelent |
| ineducato | neveletlen |
| ineffabile | szavakkal ki nem fejezhető; kimondhatatlan, kifejezhetetlen; (vall) mistero ~: felfoghatatlan (hit)titok (pl. a Szentháromság) |
| inefficace | nem hatékony, hatástalan |
| inefficacia | hatástalanság |
| inefficienza | [új] hatástalanság, hatás nélküliség |
| inelutta·bile | (vál) elháríthatatlan, elkerülhetetlen, leküzdhetetlen |
| inerente | ~ [a]: velejáró, vminek a lényegéhez tartozó, inherens |
| inerire | [új] együtt jár vmivel - vö: finire |
| inerme | (vál) fegyvertelen, védtelen |
| inerte | 1. tétlen, mozdulatlan; 2. (gazd) il capitale ~: a holt tőke |
| inerzia | 1. tétlenség, semmittevés, tunyaság; 2. (fiz) momento d'~: tehetetlenségi nyomaték |
| inesattezza | pontatlanság, fogyatékosság, hiba |
| inesauri·bile | kifogyhatatlan, kimeríthetetlen |
| inesistente | (jog) nem létező |
| inesistenza | (jog) hiány |
| inesorabile | könyörtelen, hajthatatlan, kérlelhetetlen |
| inesperto | tapasztalatlan, járatlan |
| inestimabile | fel-, megbecsülhetetlen |
| inestinguibile | 1. (tűz) elolthatatlan; 2. (átv) kiapadhatatlan |
| inestricabile | 1. kibonthatatlan, kibogozhatatlan; nodo ~: kibogozhatatlan csomó; 2. (átv) megfejthetetlen, megoldhatatlan; problema ~: megoldhatatlan probléma |
| inevitabile | ki-, elkerülhetetlen |
| infame | 1. gyalázatos, alávaló, becstelen; 2. botrányos, erkölcsrontó |
| infamia | rossz hírnév, becstelenség, gyalázat; becstelen tett |
| infanticidio | gyermekgyilkosság |
| infanzia | gyermekkor |
| infastidire | 1. felbosszant vkit, kellemetlenkedik vkinek; 2. ~si: (fel)bosszankodik - vö: finire |
| infatti | 1. valóban, tényleg, csakugyan; 2. ugyanis |
| infedeltà | 1. hűtlenség, hitszegés; 2. (átv) megbízhatatlanság, pontatlanság; pontatlan megfelelés |
| infelice | 1. szerencsétlen, boldogtalan; 2. sikertelen, hatástalan, előnytelen |
| inferiore (fn) | (kat) alantas, alárendelt |
| inferiore (mn) | 1. (földr is) alsó, lejjebb, alacsonyabban fekvő (föld); (orv) mascella ~: alsó állkapocs; 2. ~ [a]: vminél rosszabb, vmi alatt maradó; Fu ~ alla sua fama. Alatta maradt a hírének. 3. (kat) alacsonyabb rangú 4. (átv) silányabb, rosszabb minőségű |
| inferire | 1. következtet; 2. ~ [a]: (csapást) mér vkire - vö: finire |
| infermiccio | gyengélkedő, beteges |
| infermiere/a | betegápoló; fare da ~: beteget ápol |
| infermo | (vál) beteg |
| infero | pokol, alvilág; [0] |
| inferriata | [új] rács |
| infestare | 1. pusztít, feldúl, tönkretesz; 2. zaklat |
| infezione (nn) | 1. (orv) fertőzés; 2. (átv) métely |
| inficiare | (jog) ~ [a]: tagad, kétessé tesz; ~ una deposizione: tanúvallomást meggyengít, leront, kétségbe von |
| infiltramento | ua. infiltrazione (nn): 1. beszivárgás; 2. (orv) beszüremlés, beszűrődés |
| infiltrarsi | 1. beszivárog, beszürődik; 2. (átv) befészkeli, beveszi magát vhová |
| infiltrazione (nn) | ua. infiltramento: 1. beszivárgás; 2. (orv) beszüremlés, beszűrődés |
| i·nfimo | 1. legalsó; 2. nagyon gyenge; alantas |
| infine | 1. végre, végül; 2. végül is |
| infinito (fn) | 1. (nyelv) főnévi igenév; 2. végtelenség, a végtelen |
| infinito (mn) | 1. végtelen, határtalan; 2. óriási, tömérdek, rengeteg; 3. véget nem érő, szüntelen; grazie (nn,tb) ~e: ezer köszönet |
| inflazione (nn) | (gazd) infláció |
| infli·ggere | ~ [a]: kiró, kiszab, ráró, kivet vkire vmit; sújt vmivel - sz; ho inflitto |
| inflizione (nn) | kirovás, kivetés (büntetésé) |
| influente | befolyásos |
| influenza | 1. befolyás, kihatás; (csill) égitestek hatása; 2. (orv) influenza |
| influenzale | (orv) epidemia ~: influenzajárvány |
| influenzare | 1. befolyásol vkit, hat vkire; 2. (orv) influenzával megfertőz |
| influenzato | 1. befolyásolt; 2. (orv) influenzás |
| influire | ~ [su]: kihat, hatással van vmire, vkire, befolyásol vkit - vö: finire |
| influsso | (ki)hatás, befolyás |
| infondatezza | alaptalanság |
| infondato | alaptalan, valótlan, hamis |
| info·ndere | el-, betölt vmivel vkit - sz; ho infuso |
| infrangere | 1. eltör, szétzúz, összezúz; 2. megsért, áthág (szabályt) - sz; sono infratto/infranto |
| infranto | 1. (össze)tört, (össze)zúzott; 2. gyenge, kimerült |
| infrazione | 1. (jog) áthágás, megsértés; szabálysértés; kihágás; 2. (sp) játékszabályok megsértése |
| infuori | all'~ [di]: vmin kívül |
| infuriarsi | 1. dühbe jön, feldühödik; 2. dühöng, tombol |
| infusione (nn) | 1. (be)öntés, (el)árasztás; 2. (orv) forrázat, főzet; ~ di camomilla: kamillatea; 3. (orv) infúzió, átömlesztés |
| infuso (fn) | 1. (orv) főzet; 2. ~ di tiglio: hársfatea |
| infuso (mn) | elöntött, elárasztott |
| ingaggiare | 1. (le)kötelez vmire; 2. szolgálatába fogad; 3. (kat) soroz, toboroz; 4. (sp) szerződtet (játékost); 5. (kat) ~ battaglia: ütközetet kezd; 6. ~si: (le)kötelezi magát; 7. leszerződik, munkát vállal; 8. (kat) katonának áll; 9. megindul (pl. vita) |
| ingannare | 1. (meg)csal, rászed, félrevezet; (átv) ~ la fame, sete: elaltatja éhségét, szomjúságát; ~ il tempo: agyonüti az időt; 2. ~si: csalódik, téved |
| inganne·vole | csalóka, csalárd, megtévesztő |
| ingegneri·a | műszaki tudományok; mérnökség; laurea in ~: mérnöki doktorátus |
| ingenerare | előidéz, ébreszt, kelt, támaszt |
| inge·nito | vele született; (orv) malattia ~a: öröklött betegség |
| inge·nuo | 1. naív, tapasztalatlan; 2. ártatlan; 3. őszinte, igazmondó |
| ingerenza | beavatkozás |
| ingerire | 1. (orv) lenyel, bevesz (orvosságot); 2. ~si: [in,di]: beleavatkozik, beleszól, beleártja magát vmibe - vö: finire |
| inghiottire | 1. (átv is) (le)nyel; ~ il pianto: visszafojtja a sírást; 2. (átv) elnyel, bekebelez - vö: finire |
| ingiu·ngere | megparancsol, meghagy, elrendel - vö: giungere |
| ingiunzione (la) | meghagyás; parancs, felszólítás |
| ingiuria | 1. sértés, gyalázás, szidalom; fare ~ [a]: megsért vkit; 2. ~e della stagione: évszak okozta károk |
| ingiustizia | igazságtalanság |
| ingiusto | igazságtalan, méltatlan, alaptalan |
| inglobare | ~ [a]: (ritk) bekebelez, egybefoglal, belevesz |
| ingombrare | elzár, eláll, eltorlaszol; La neve ingombra le strade. A hó elállja az utakat. ~ la vista: zavarja a látást |
| ingratitu·dine | hálátlanság |
| ingrato | 1. hálátlan; 2. kellemetlen, kínos, terhes; 3. terreno ~: terméketlen, rossz föld |
| ingraziarsi | megnyer magának vkit, behízelgi magát vkinél |
| ingresivo | [új] (nyelv) kezdő |
| ingresso | 1. belépés, bejövés, bejárás; bemenetel; biglietto d'~: belépőjegy; è vietato l'~: tilos a bemenetel; 2. bejárat |
| ingrossare | 1. (meg)vastagít, (meg)nagyobbít; megduzzaszt; 2. ~si: megvastagszik, megdagad; megduzzad; 3. il fiume s'inrossa: a folyó megárad; 4. elmérgesedik, súlyosabbá válik (helyzet) |
| inibizione (nn) | [új] 1. gátlás; 2. (jog) tilalom, tiltás; fare ~: megtilt |
| inidoneità | [új] alkalmatlanság |
| inimicizia | ellenségeskedés, gyűlölködés |
| iniquità | 1. egyenlőtlenség, jogtalanság, méltánytalanság, igazságtalanság; 2. bűn, vétek, gonosztett |
| iniziare | 1. megkezd, megindít; 2. bevezet vkit vmibe, megismertet vkit vmivel; 3. ~si: (meg)kezdődik, (meg)indul |
| iniziativa | kezdeményezés; spirito d'~: kezdeményezőerő, vállalkozószellem; prendere v. pigliare un ~: kezdeményez, megindít |
| iniziazione (nn) | (rkat) felavatás, felszentelés |
| inizio (-zi) | kezdet, eredet, megindulás; (sp) calcio d'~: kezdőrúgás |
| innaffiamento | öntözés |
| innalzamento | [új] 1. magasba emelés; felemelés, felállítás; ~ al trono: trónra emelés 2. ~ del tono di voce: a hang felemelése; |
| innalzare | 1. magasba emel; ~ un monumento: emlékművet emel; (geom) ~ una perpendicolare: merőlegest húz, emel; (átv) ~ uno al settimo cielo: égig magasztal vkit; 2. ~si: (fel)emelkedik, magasba lendül |
| innamorato | szerelmes; ~ cotto, ~ fradicio: fülig szerelmes |
| innanzi (hat) | 1. (hely) előtt, elé; andare ~: előre megy; farsi ~: előre tör; passare ~ [a]: felülemelkedik vkin; (átv is) procedere troppo ~: túlságosan messze megy; 2. (idő) előtt; da oggi ~: mától (fogva); d'ora ~: mostantól (fogva); molti mesi (hn,tb) ~: több húnappal ezelőtt |
| innanzi (prep) | 1. ~ [a]: előtt (hely és idő); ~ a me: előttem, szemem láttára; ~ tempo: idő előtt; 2. ~ che: inkább, (sem)mint; 3. per l'~; előbb, azelőtt |
| innanzitutto | [új] mindenekelőtt |
| innato | velünk született |
| innega·bile | (le)tagadhatatlan |
| innestare | 1. (növ) (be)olt; 2. (műsz) összekapcsol, összeilleszt; 3. (autó) indít, gázt ad - vö: stare |
| innico | [új] himnikus |
| inno | himnusz |
| innocente | 1. (jog is) ártatlan; far l'~: adja az ártatlant; 2. (rkat) festa degli ~i: aprószentek ünnepe |
| innovare | 1. (meg)újít; (müv) ~ un quadro: képet restaurál; 2. ~si: megújul |
| innovazione (la) | 1. [jav] (meg)újítás, új technológia bevezetése, innováció; 2. újjáépítés |
| inocchiare | (növ) szemez |
| inoccupato | el nem foglalt, szabad |
| inoculare | (orv és átv is) beolt vmit vkibe; (orv) beolt vmi ellen vkit |
| inodoro | szagtalan |
| inoffensivo | 1. sértő szándék nélküli; 2. ártalmatlan (egyén |
| inoffeso | sértetlen |
| inofficioso | 1. nem- vagy félhivatalos; 2. (jog) érvénytelen (pl. végrendelet) |
| inoliare | megolajoz |
| inoltrare | 1. benyújt; 2. ~si: behatol, előrehalad, továbbmegy; 3. belemerül vmibe |
| inoltre | ezenkívül, ezenfelül, továbbá |
| inondare | 1. elönt; 2. víz alá bocsát, eláraszt |
| inondato (fn) | árvízkárosult |
| inondato (mn) | elöntött, elárasztott, víz alá került |
| inondazione (nn) | 1. árvíz, áradás; 2. vízzel elárasztás, víz alá bocsátás; 3. (átv) be-, elözönlés |
| inonestà | becstelenség, tisztességtelenség |
| inoperoso | tétlen, munkátlan, henye; stare ~: tétlenkedik |
| inopia | (vál) hiány, szűkölködés, ínség, nyomor |
| inopiabile | 1. nem sejthető, előre nem látható; 2. elképzelhetetlen, hihetetlen |
| inopiato | nem sejtett, váratlan, előre nem látott |
| inopportunità | alkalmatlanság, időszerűtlenség |
| inopportuno | alkalmatlan, időszerűtlen, nem helyénvaló |
| inoppungabile | vitathatatlan, megtámadhatatlan, megcáfolhatatlan |
| inorganico | 1. (kémia) szervetlen; 2. (átv) széteső, szervezetlen |
| inorgoglire | 1. büszkévé, gőgössé tesz; 2. ~si: fennhordja az orrát - vö: finire |
| inorridire | 1. elborzaszt, megriaszt; 2. el-, megborzad, megrémül |
| inospitale | 1. nem vendégszerető; 2. kietlen, sivár, barátságtalan; lakatlan, puszta |
| inospitalità | 1. vendégszeretet hiánya; 2. kietlenség, sivár, zordság, barátságtalanság, lakatlanság |
| inosservabile | megfigyelhetetlen, észrevehetetlen; regola ~: meg nem tartható szabály |
| inosservanza | (jog) meg nem tqrtás, áthágás |
| inosservato | 1. észrevétlen, megfigyeletlen; 2. figyelembe nem vett |
| inottusire | 1. eltompít; 2. eltompul - vö: finire |
| inquadrare | 1. bekeretez, rámába foglal; 2. (kat is) beilleszt, besorol; 3. ~si: helyén van, beillik vhová |
| inquadratura | 1. (be)keretezés; 2. (fotó) képbeállítás |
| inqualificabile | 1. minősíthetetlen; 2. szörnyű, leírhatatlan |
| inquietante | nnyugtalanító, aggasztó |
| inquietare | 1. nyugtalanít, aggaszt; 2. ~si: nyugtalankodik, aggódik; 3. felingerül, (fel)izfgtja magát |
| inquietezza | nyugtalanság, nyughatatlanság, aggodalom |
| inquietudine (nn) | nyugtalanság, aggodalom, gond |
| inquilino/a | lakó, (lakás)bérlő |
| inquinare | 1. megfertőz, beszennyez, megront; 2. ~si: megfertőződik, beszennyeződik, megromlik; |
| insaputa | all'~ [di]: vki tudtán kívül |
| insaziabile | [új] kielégíthetetlen |
| inscindibile | elszakíthatatlan |
| inscindibilità | [új] elszakíthatatlanság |
| inscrivere | ua. iscrivere 2: (geom) körbe sokszöget beír, rajzol - sz; ho inscritto |
| insediare | 1. beiktat, beültet (hivatalba); 2. ~si: hivatalt elfoglal; 3. lábát megveti vhol |
| insegna | 1. jelvény, címer; 2. cégtábla, cégér; ~ luminosa: fényreklám |
| insegnamento | 1. tanítás, oktatás; materia d'~: tananyag; il programma d'~: a tanterv; 2. útmutatás, irányítás, tanács |
| insegnare | 1. oktat vkit vmire, tanít vkinek vmit; 2. betanít, idomít; 3. útbaigazít, útmutatást ad |
| inseguire | 1. nyomában van vkinek, üldöz vkit; 2. [új] törekszik vmire - sz; vö: sentire |
| inseminazione (nn) | [új] megtermékenyítés |
| inseparabile | elválaszthatatlan, elválhatatlan |
| inserimento | 1. beékelés, beiktatás, becsatolás; beillesztés; 2. (vill) csatlakoztatás, bekötés; 3. összekötés |
| inserire | 1. (műsz) illeszt, összeköt; 2. beékel, beiktat, közbeszúr; ~ un avviso: hirdetést tesz közzé (újságban); 3. (vill) bekapcsol; 4. [új] ~si: (be)illeszkedik - vö: finire |
| inservibile | használhatatlan, hasznavehetetlen |
| inservire | [új] szolgálatban, használatban van - sz,vö: sentire |
| inserzione (nn) | 1. beillesztés, beiktatás, közbeszúrás; 2. (újság)hirdetés; 3. (vill) bekapcsolódás |
| insidia | csel, fondorlat; kelepce |
| insieme (hat) | együtt, együvé; ~ [con, a]: vkivel együtt; mettere ~: összerak, összegyűjt; (átv) mettersi ~: megegyeznek, szövetkeznek; stare ~: a.) összetartoznak (dolgok); b.)megférnek, összeférnek (emberek); tutti ~: egyszerre mind |
| insieme (hn) | 1. valami egésze, teljessége; nell'~: együttvéve, egészbenvéve; 2. együttes; ~ dell'orchestra: zenekari együttes |
| insigne | (vál) jeles, kiváló, neves, jelentékeny |
| insignire | (vál) kitüntet - vö: finire |
| insincerità | (vál) kétszínűség, alakoskodás |
| insincero | nem őszinte, kétszínű, hamis |
| insindacabile | 1. bírálhatatlan; azione ~: nem bírálható cselekedet; 2. (jog) megfellebbezhetetlen |
| insinuare | 1. becsúsztat, betesz, bevisz vhová vmit; 2. bebeszél, sugall vkinek vmit; 3. ~si: beoson, besurran, befurakodik; 4. behízelgi magát |
| insipido | 1. ízetlen; 2. szellemtelen, otromba, sületlen |
| insipiente | (vál) tudatlan, járatlan, ostoba, buta |
| insistente | 1. tartós, állandó; 2. makacs, követelődző |
| insistenza | kitartás, állhatatosság; ragaszkodás vmihez; állandó sürgetés, követelődzés |
| insistere | ~ [a, in, su]: kitartóan kér, sürget vmit; kitart vmi mellett, ragaszkodik vmihez |
| insito | beleoltott, veleszületett; ~ per natura: természettől beleoltott; velejáró |
| insolito | szokatlan |
| insolubile | 1. felbonthatatlan, (fel)oldhatatlan; 2. (kémia) nem oldható, nem oldódó 3. (átv) megfejthetetlen, megoldhatatlan |
| insomma | végülis, egyszóval, végeredményben |
| insondabile | kifürkészhetetlen |
| insonne | (vál) álmatlan, álmatlanul töltött, éber |
| insonnia | (vál) álmatlanság |
| insopportabile | tűrhetetlen, kibírhatatlan, elviselhetetlen |
| insordire | megsüketül - vö: finire |
| insorgere | 1. támad, keletkezik; 2. felkel, fellázad, fellép vki ellen - sz; ho insorto |
| insormontabile | legyőzhetetlen, áthághatatlan |
| insorto | felkelő |
| insospettato | nem sejtett, váratlan |
| instanca·bile | fáradhatatlan |
| instaurare | 1. létesít, életbe léptet; 2. újólag létesít, megújítva bevezet |
| insuccesso | balsiker, sikertelenség, kudarc |
| insufficiente | 1. elégtelen, nem elegendő; ki nem elégítő; 2. ~ [a]: alkalmatlan, nem megfelelő vmire |
| insulare | szigeti, sziget- |
| insultare | megsért, gyaláz |
| insupera·bile | felülmúlhatatlan, legyőzhetetlen |
| insuperbire | 1. büszkévé, gőgössé tesz, elkapat; 2. ~si: büszkélkedik, gőgösködik, elbizakodik - vö: finire |
| intaccare | 1. bemetsz, berovátkol, bevés, bevág; 2. csorbává tesz, kicsorbít; 3. beleeszi magát, belemaródik vmibe; 4. (átv) megrágalmaz, kikezd vkit, vmit; 5. (átv) hozzányúl vmihez |
| intaglio | (műv) metszet |
| intangi·bile | érinthetetlen |
| intanto | 1. (e)közben, ezalatt, addig(is); 2. de, mégis; 3. ~ che: amíg, mialatt |
| intarsio | faberakás, intarzia |
| intatto | 1. érintetlen, ép, intakt; 2. sértetlen, romlatlan; 3. szeplőtelen, szűz |
| intavolare | megindít, elkezd; [k: 0] |
| intavolazione (nn) | (telekkönyvi) betáblázás, bekebelezés |
| integrare | 1. kiegészít, teljessé tesz; beilleszt; 2. (mat) ~ un equazione: egyenletet integrál; 3. ~si: kiegészül, teljessé válik |
| i·ntegro | 1. egész, teljes, ép, csorbítatlan; 2. (átv) romlatlan, feddhetetlen, szeplőtelen; |
| intellettuale (fn) | 1. szellemi ember, észlény; 2. értelmiségi |
| intellettuale (mn) | értelmi, észbeli, szellemi, intellektuális |
| intelligi·bile | (meg)érthető, felfogható |
| intemperante | 1. mértéktelen, mértéket nem ismerő, telhetetlen; 2. féktelen, fegyelmezetlen |
| intemperanza | 1. mértéktelenség; 2. féktelenség, fegyelmezetlenség |
| inte·ndere | 1. megért, felfog; (átv) ~ il latino: ért a szóból; ~ tra le righe: tud a sorok között olvasni; M'intende! Megértette? s'intende: magától értetődik; non la intendo così: nem úgy értem, nem úgy gondolom; ~ in buona parte: jóra magyaráz vmit; dare a ~: elhitet; 2. kíván, akar, szándékozik; Intendo partire domani. Holnap akarok elutazni. 3. irányoz, fordít vmire vmit; ~ la mente: figyelmét összpontosítja; 4. hall, meghallgat; 5. ~ [a]: gondol vmire, törődik, foglalkozik vmivel; ~ al bene della patria: a haza javán fáradozik; 6. ~si: [di]: ért vmihez, jártas vmiben; ~sene poco: keveset ért hozzá; 7. egyetértenek, megértik egymást; 8. ~sela: egy követ fújnak - sz; ho inteso |
| intendimento | (vál) 1. értelem, értelmesség, (jó) felfogás; di retto ~: helyes ítélőképességű; 2. megértés; 3. szándék, terv, célzat; 4. vmi meghallása, megtudása |
| intensità | 1. erősség, hathatósság; ~ del suono: hangerősség; cresere d'~: ereje növekszik; 2. (vill) intenzitás, erősség |
| intenso | erős, magasfokú, feszült, beható; il dolore ~: a heves fájdalom; volontà ~a: erős akarat |
| intento (fn) | (vál) szándék, törekvés, cél, célzat |
| intento (mn) | (vál) 1. ~ [a]: vmire figyelő; vmire irányuló; 2. figyelmes, éber |
| intenzionale | szándékos, célzatos |
| intenzione (nn) | szándék, cél(zat); törekvés, igyekezet; oltre l'~: szándékán túlmenően, [jav] szándéktalanul; agire di prima ~: hirtelen elhatározással cselekszik |
| interamente | egészen, teljesen |
| interazione (nn) | [új] (fiz) kölcsönhatás |
| intercalare (fn) | 1. versrefrén; 2. (nyelv) beszédben visszatérő hézagpótló szó, pl: izé |
| intercalare (ige) | közbeszúr, beékel, közbeiktat; (vill) ~ nel circuito: áramkörbe bekapcsol |
| intercalare (mn) | beékelt, közbeszúrt, beiktatott; giorno ~: szökőnap |
| interce·dere | 1. kieszközöl, kijár; 2. ~ [presso]: közbenjár vki érdekében vkinél - sz; part. pass: ho interceduto/ intercesso |
| intercessione (nn) | közbenjárás, közvetítés |
| intercessore (hn) | (vál) közbenjáró |
| intercorrente | közbenlevő, közbejövő, közbeeső; (orv) polso ~: kihagyó érverés; tempo ~: közbeeső idő |
| interco·rrere | közben van, közben eltelik - sz; sono intercorso |
| interdire | 1. be-, el-, megtilt vkinek vmit; 2. (rkat) (papot) felfüggeszt |
| interessare | 1. érdekel vkit; 2. érint vkit, tartozik vkire; 3. felkelti vki figyelmét; 4. belevon vmibe vkit; 5. ~si: [di, per]: (utána)érdeklődik vminek; 6. ~ [a]: törődik vmivel |
| interessato | (jog) érdekelt (fél), részes |
| interesse (hn) | 1. érdek; ~ pubblico: közérdek; communità d'~i: érdekközösség; dedito all'~: érdekhajhász; fare gli ~i [a]: vkinek az érdekében dolgozik; 2. érdeklődés; 3. (gazd) haszonrész(esedés); 4. (gazd) kamat; ~ composto: kamatos kamat; ~ di mora, ~ di moratorio: késedelmi kamat; regola d'~: kamatszámítás; regola d'~ composto: kamatos kamatszámítás; tassa d'~: kamatláb |
| interezza | teljesség, épség, hiánytalanság |
| interinale | ideiglenes |
| interinato | ideiglenes megbízatás, helyettesség |
| interino | helyettes |
| interiore | benső, belső, bel-; mondo ~: belvilág |
| interlocutore (hn) | (nn) interlocutrice: 1. beszélgetés résztvevője: [jav] vitapartner; 2. közbeszóló |
| interlocutrice (nn) | (hn) interlocutore: 1. beszélgetés résztvevője: [jav] vitapartner; 2. közbeszóló |
| intermedio | közbeeső, közép-; persona ~a: közvetítő személy |
| interno (fn) | 1. belseje vminek; ~ dell'anima: a lélek mélye; 2. enteriőr, szobabelső; 3. Via Garibaldi No 26, ~ 8: Garibaldi u. 26, 8-as ajtó |
| interno (mn) | 1. belső, benső, bel-; affari (hn,tb) ~i: a.) belső ügyek; b.) belügyek; alunno ~: bennlakó növendék; (geom) angoli ~i: belső szögek; il mare ~: a beltenger; medicina ~a: belgyógyászat; numero ~: ajtószám (bérházban); per uso ~: belső használatra; la scala ~a: hátsó lépcső; 2. belföldi, bel-; commercio ~: belkereskedelem; mercato ~: belföldi piac; Ministro degli Interni: belügyminiszter; 3. lelki; (átv) belülről jövő; foro ~: a.) lelkiismeret b.) [új] (rkat) belső fórum |
| intero | eégsz, teljes, kerek; un anno ~: kerek egy esztendő; (nn, tb) centomille lire ~e: kerek százezer líra; (mat) numero ~: egész szám |
| interpellare | 1. megkérdez vkit, kérdést intéz vkihez; 2. (pol) interpellál |
| interpolazione (la) | 1. közbeszúrás, betoldás (szövegbe); 2. közbeszúrt szövegrész; 3. (mat) interpolálás |
| interporre | 1. közbetesz, közbehelyez, közbevet; ~ tempo: halogat; 2. latba vet; ~ la propria autorità: latba veti tekintélyét; 3. ~si: közbeveti magát, közbenjár, közbelép - vö: porre |
| interposizione (nn) | 1. közbevetés, közbetevés; ~ di tempo: halasztás, halogatás; 2. közbelépés, közbenjárás |
| interposto | közbevetett |
| interpretare | 1. (meg)magyaráz, értelmez; 2. kifejez, tolmácsol (érzelmet); 3. játszik (szerepet, zenedarabot); 4. felfog, tekint, vesz vminek |
| interpretazione (nn) | 1. magyarázat, értelmezés; 2. kifejezés, tolmácsolás; 3. szerepjátszás; 4. (zen) előadás; 5. tekintés, tulajdonítás, felfogás |
| inte·rprete (il,la) | 1. magyarázó, értelmező; 2. tolmács, fordító; 3. tolmácsoló, kifejező; 4. (szính) szereplő; [0]; |
| interrogare | 1. ~ [di, intorno, su]: megkérdez vkitől vmit; kikérdez vkit; kihallgat (tanút); 2. ~ gli scolari: kikérdezi, felelteti a tanulókat; 3. [új] ~si [di, intorno, su]: megkérdőjelez vmit |
| interro·mpere | 1. félbeszakít; megszakít; 2. ~si: megakad (pl. szavalásban); 3. félbeszakad - sz; ho interrotto |
| interrotto | 1. félbeszakított, megszakított; 2. megszakadt |
| interruzione (nn) | 1. félbeszakítás, megszakítás; senza ~: megszakítás nélkül; 2. félbeszakadás, megszakadás; ~ della circolazione (nn): közlekedési zavar; 3. közbeszólás |
| interscambiabile | [új] kölcsönösen felcserélhető |
| interscambio | nemzetközi árucsere |
| intersecare | 1. átvág, átmetsz, keresztülvág; 2. keresztez vmit, átvág vmin |
| intersecazione (nn) | ua. intersezione (nn): 1. kereszteződés, átvágás; 2. (geom) metszőpont, kereszteződés |
| intersezione (nn) | ua. intersecazione (nn): 1. kereszteződés, átvágás; 2. (geom) metszőpont, kereszteződés |
| intervenire | 1. beavatkozik vmibe, közbelép; 2. közbenjár vkiért; 3. ~ [a]: részt vesz vmiben, megjelenik vhol; 4. felszólal - vö: venire |
| intervento | 1. részvétel, megjelenés; con l'~ [di]: vkinek a részvételével; 2. (gazd) közbenjárás; 3. közbelépés, beavatkozás; [0]; 4. felszólalás |
| intervista | interjú |
| intesa | 1. titkos egyezmény, megállapodás; 2. egyetértés; darsi l'~: egyetértenek; essere d'~: egy véleményen vannak |
| inteso | 1. megértett; ben ~: magától értetődik; ben ~, che + conj: feltéve, hogy; 2. megállapodott; siamo ~i: egyetértettünk, megértettük egymást; resta ~ che: amellett maradunk, hopgy; è cosa ~a: ebben megállapodtunk; Come siete rimasti ~i? Miben maradtatok? 3. ~ [a]: vmit célzó, vmilyen célzatú; 4. vö: intendere (part.pass) |
| inte·ssere | (átv is) fon, sző |
| intestino | bél; ~ cieco: vakbél; inerzia dell'~: bélrenyheség |
| intimare | megparancsol, elrendel |
| intimazione (nn) | 1. felszólítás, meghagyás; 2. parancs, elrendelés |
| intimidire | 1. megfélemlít, megijeszt; 2. ~si: megszeppen, megijed, [új] elbátortalanodik - vö: finire |
| intimorire | 1. megfélemlít, megijeszt; 2. ~si: megijed, félni kezd - vö: finire |
| inti·ngere | belemárt - vö: tingere |
| intitolare | 1. elnevez, nevet ad vminek; ~ al nome [di]: vkiről elnevez (pl. utcát); 2. ajánl vkinek (müvet); 3. ~si: címet, rangot visel; 4. nevezi magát vminek |
| intollerante | 1. vmit nem tűrő, el nem viselő; ~ d'indugi (hn,tb): halasztást nem tűrő; 2. türelmetlen, nem elnéző |
| intorno (hat) | 1. körül, körben; all'~, d'~: körül, körös-körül; il paese ~: a vidék, amerre a szem ellát; andare ~: körüljár; darsi ~: törekszik vmire; levarsi d'~: elmegy, eltávozik, felszedi a sátorfáját; d'ogni ~: mindenfelől; 2. köré; mettersi ~ [a]: megkörnyékez vkit |
| intorno (prep) | ~ [a]: felől, körül; -ról,-ről; Lavora ~ a un quadro. Egy képen dolgozik. mettersi ~ [a]: nekilát vminek; ~ a Pasqua: Húsvét körül; morì ~ al 1850: 1850 körül halt meg |
| intorpidire | 1. eltompít; 2. eltompul - vö: finire |
| intralciare | összezavar, összekuszál |
| intralciato | bonyolult, kusza |
| intralcio | bonyodalom, zavar, kavarodás |
| intramondano | [új] (rkat) evilági |
| intrapre·ndere | 1. elkezd; 2. (pl. magára)vállal - sz; ho intrapreso |
| intrattenere | 1. leköt, el-, lefoglal; 2. szórakoztat, mulattat; 3. ~si: [su]: időzik vhol, vminél - vö: tenere |
| intravedere | ua. intravvedere: megsejt, előre lát, futólag megpillant - vö: vedere |
| intravvedere | [új] ua. intravedere: megsejt, előre lát, futólag megpillant - vö: vedere |
| intrecciare | 1. (be-, össze)fon; (össze)sző; 2. ~si: egymásba fonódik, összefonódik, összebonyolódik |
| intrecciato | összefont, összeszőtt; fonott; le mani ~e: az összekulcsolt kezek |
| intrigo | ármánykodás, cselszövés, intrika |
| intri·nseco (fn) | 1. belseje, lényege, belső tartalma vkinek; 2. vkinek a benső énje; [új] nel suo ~: a lelke mélyén; [0] |
| intri·nseco (mn) | 1. belső; il valore ~: a belső érték; belbecs; 2. benső, bizalmas, meghitt; amico ~: testi-lelki jóbarát |
| intriso | bemártott, beáztatott |
| introdurre | 1. bevezet vhová vkit; 2. (gazd) bevisz, bevezet, importál (árut); 3. életbe léptet, létesít, bevezet; ~ riforme: reformokat vezet be; 4. (be)dug, beszúr; 5. betanít; 6. felléptet, szerepeltet, megszólaltat (írásműben); 7. ~si: bemegy, behatol, befurakodik vhová - vö: tradurre |
| intro·ito | 1. (gazd) bevétel; 2. (rkat) introitus, kezdőének (szentmisében) |
| introme·ttere | 1. betesz, bevisz, közzétesz; 2. ~si: beleavatkozik, beleártja magát vmibe; 3. közbelép, közbenjár vki érdekében - sz; ho intromesso |
| intromissione (la) | 1. közbelépés, közbenjárás, közvetítés; 2. beavatkozás, beleszólás |
| intronizzazione (nn) | trónra lépés (beiktatás a királyi hatalomba) |
| introspezione (nn) | (orv) önmegfigyelés; befelé nézés, önelemzés; (irod) letteratura di ~: önelemző irodalom |
| intuibile | [új] 1. felimerhető; 2. megérezhető, kiérezhető |
| intuire | 1. átlát, felismer; 2. [új] megérez - vö: finire |
| intuitivo | szembeszökő, könnyen felismerhető; potenza ~: felfogó-, átlátóképesség |
| intuizione (nn) | intuíció, meglátás; felismerés; felismerő képesség |
| inuguale | egyenlőtlen |
| inugualianza | [új] egyenlőtlenség |
| inumazione (nn) | eltemetés, elföldelés |
| inumidire | 1. meg-, benedvesít; 2. ~si: át-, be-, megnedvesedik |
| inu·tile | felesleges, haszontalan |
| inva·dere | 1. meg-, lerohan, elfoglal, elözönlik (ellenség); 2. ráront, rátör vmire, betör vhová; La cavallette invadono i campi. A sáskák ellepik a földeket. 3. elönt, eláraszt (folyó); 4. (átv) betódul, benyomul, beözönlik |
| invaghire | 1. elbűvöl, elbájol, elragad, meghódít; 2. ~si: [di]: szerelmes lesz, beleszeret vkibe, vmibe; megkíván vmit - vö: finire |
| invalicabile | [új] áthághatatlan |
| invalidità | 1. (jog) érvénytelenség, hatálytalanság; 2. ~ fisica: munkaképtelenség, rokkantság; assicurazione contro ~: rokkantsági biztosítás; pensione per ~: rokkantsági járadék |
| invano | hiába |
| invaso | megrohant, elárasztott, megszállt; vö: invadere |
| invecchiare | 1. öregít; 2. megöregszik |
| invece (hat) | 1. viszont, azonban; 2. hanem, ellenben |
| invece (prep) | ~ [di]: helyett |
| inventare | 1. kitalál, kigondol, kieszel; feltalál; ~ scuse (nn, tb): mentségeket talál; (gúny) Non ha inventato la polvere! Nem ő találta föl a puskaport! 2. kohol, költ, hazudik; ~ne di tutti i colori: összeviszza hazudik |
| inventore (hn) | (nn) inventrice (1): feltaláló |
| inventrice (nn) | 1. (hn) inventore: feltaláló; 2. fantasia ~trice: teremtő képzelet |
| invenzione (nn) | 1. fel-, megtalálás, fel-, meglelés; 2. találmány; 3. találékonyság, ötletesség, leleményesség; 4. koholmány |
| inverno | tél; d'~: télen; nel cuore d'~: tél derekán; giardino d'~: télikert |
| inverosimile | valószínűtlen |
| inversione (nn) | 1. (meg)fordítás, átállítás; 2. megfordulás; 3. (nyelv) szavak fölcserélése, fordított szórend |
| inverso (fn) | fare l'~: ellenkezőleg cselekszik; all'~a: (meg)fordítva |
| inverso (mn) | fordított, ellentétes, ellenkező; in senso ~: fordítva, ellenkező irányba |
| invertire | 1. fel-, megfordít; 2. (szerepeket) fel-, megcserél; 3. (kat) csatarendet megfordít |
| investigare | (ki)kutat, (ki)fürkész, (ki)nyomoz |
| investigazione (nn) | 1. (rendőri) nyomozás; 2. (tudományos) kutatás |
| investire | 1. beiktat; 2. (gazd) befektet, beruház; 3. megrohan vkit, ráront vkire; M'investì di domande. Kérdésekkel rohamozott meg. 4. nekimegy vminek, összeütközik vmivel; 5. elgázol, elüt; 6. ~si: [di]: (átv) magára ölt, felvesz vmit 7. ~si della parte [di]: a.) beleéli magát vki helyzetébe; b.) (szính) beleéli magát vki szerepébe; 8. összeütköznek |
| investitura | hivatalba beiktatás; (rkat) ~ dell vescovo: püspök beiktatása; (tört) lotta delle ~e: invesztitúraharc |
| inviare | küld; ~ auguri (hn,tb): jókívánságokat küld; ~ un messaggio: üzenetet küld |
| invidia | irigység, irigykedés; avere ~ [a], portare ~ [a]: irigykedik vkire, irigyel vkitől vmit; [0] |
| invinci·bile | (le)győzhetetlen |
| inviola·bile | 1. sérthetetlen; 2. (jog) mentelmi jogot élvező; 3. megszeghetetlen (hűség) |
| inviolabilità | 1. sérthetetlenség; 2. megszeghetetlenség |
| inviolato | sértetlen, ép |
| invischiare | 1. (átv) lépre csal; 2. ~si: (átv) lépre megy |
| invitato | meghívott; vendég |
| invito | 1. (meg)hívás; 2. meghívó; 3. felszólítás, felhívás, felkérés; ~ al ballo: táncra kérés; (gazd) ~ di pagamento: fizetési felszólítás; sordo all'~: süket a felszólításra; 4. (sp) invit (vivásban); 5. hívás (kártyánál) |
| invocare | 1. fohászkodik vkihez; segítségül hív vkit, kér vkit; folyamodik, könyörög vkihez; 2. hőn óhajt |
| invocazione (nn) | 1. fohász(kodás); 2. segélykérés, könyörgés; ~ di soccorso: segélykiáltás; 3. (irod) invokáció |
| invo·lucro | 1. boríték, burok 2. (csomag)burkolat; 3. (műsz) kazánköpeny |
| involuto | bonyolult, szövevényes |
| io (fn) | vki énje, az én |
| io (nm) | én; non sono più io: már nem vagyok a régi |
| ipocrisi·a | képmutatás, alakoskodás, tettetés |
| ipostatizzare | [új] megszemélyesít |
| ipostatizzazione (nn) | (fil) megszemélyesítés |
| ipoteca | (jog) jelzálog(kölcsön) |
| irasci·bile | ingerlékeny, lobbanékony |
| irato | haragos, mérges |
| ire | (kif. az igéből) è bell'e ito: vége, elveszett, oda van |
| irradiazione (nn) | 1. (ki)sugárzás; (fiz) ~ del calore: hősugárzás; 2. (orv) besugárzás |
| irrecuperabile | visszaszerezhetetlen, visszahozhatatlan |
| irreduci·bile | ua. irriducibile; 1. (mat) frazione ~: nem egyszerűsíthető tört; 2. (vál) hajthatatlan, megingathatatlan, kibékíthetetlen |
| irrefrena·bile | fékezhetetlen |
| irregolare | 1. rendellenes; a megszokottól, rendestől eltérő; (orv) polso ~: szabálytalan érverés; (nyelv) verbi ~i: rendhagyó igék; 2. szabálytalan, szabályellenes |
| irreligione (nn) | ua. irreligiosità: vallástalanság, hitetlenség; [új] a gyakorló vallásosság elhagyása, vallási közömbösség |
| irreligiosità | ua. irreligione (nn): vallástalanság, hitetlenség; [új] a gyakorló vallásosság elhagyása, vallási közömbösség |
| irreligioso | vallástalan, hitetlen, [új] vallását nem gyakorló |
| irremediabile | [új] gyógyíthatatlan |
| irreprensi·bile | (vál) kifogástalan, feddhetetlen |
| irrequieto | nyugtalan, nyughatatlan, izgága |
| irresisti·bile | ellenállhatatlan, leküzdhetetlen |
| irresistibilità | ellenállhatatlanság |
| irresponsa·bile | felelőtlen |
| irresponsabilità | felelőtlenség |
| irrettire | behálóz, befon, hálójába kerít - vö: finire |
| irrevoca·bile | (jog) visszavonhatatlan |
| irriduci·bile | ua. irreducibile; 1. (mat) frazione ~: nem egyszerűsíthető tört; 2. (vál) hajthatatlan, megingathatatlan, kibékíthetetlen |
| irrigare | (meg)öntöz |
| irrigidire | 1. elgémberít, megmerevít, megdermeszt; 2. ~si: elgémberedik, megmerevedik, megdermed - vö: finire |
| irrilevante | jelentéktelen, nem számottevő, irreleváns |
| irrimeda·bile | 1. jóvátehetetlen; 2. (orv) gyógyíthatatlan |
| irrinunciabile | [új] visszautasíthatatlan; vö: rinunciare |
| irripetibile | [új] megismételhetetlen |
| irrisoluto | határozatlan |
| irritare | 1. felgerjeszt, felszít; 2. izgat, ingerel, bosszant; 3. ~si: felizgatja magát |
| irrogare | (jog) kiró, kiszab vkire vmit |
| irrogazione (nn) | (jog) kirovás, kiszabás |
| irro·mpere | 1. betör, beözönlik vhová; 2. berohan, beront vhová - sz; sono irrotto |
| irruzione (nn) | berontás; be-, rárohanás |
| Is (Isaia) | (Biblia) Izaiás próféta könyve |
| iscritto | 1. beírt, beiratkozott; 2. comunicare per ~: írásban közöl |
| iscri·vere | 1. beír, be-, feljegyez vhová vkit; ~ uno al partito: pártba felvesz; 2. ua. inscrivere: (geom) körbe sokszöget beír, rajzol; 3. ~si: be-, feliratkozik vhová; ~si a un corso di lingue: beiratkozik nyelvtanfolyamra -sz; ho iscritto |
| isolare | 1. elkülönít, elszigetel, elválaszt; 2. (vill) szigetel: 3. ~si: elszigetelődik |
| isolato | elkülönített, elszigetelt |
| ispettore (hn) | (nn) ispettrice: ellenőr, felügyelő |
| ispettrice (nn) | (hn) ispettore: ellenőr, felügyelő |
| ispirazione (nn) | 1. ihlet; 2. sugalmazás, megihletés; avere una buona ~: jó ötlele támad |
| istante I. (hn) | pillanat; all'~, sull'~: abban a pillanatban, rögtön; in un'~: egy pillanat alatt; |
| istante II. (hn,nn) | (jog) kérvényező, folyamodó |
| istanza | 1. állhatatos, sürgető kérés, kérelem; 2. kérvény, kérelem, folyamodvány; 3. (jog) panasz, bírósági beadvány; 4. (jog) fok; il tribunale di prima, seconda ~: az első-, másdofokú bíróság |
| istigare | ösztökél, felizgat, felbújt |
| istinto | 1. ösztön; ~ della propria conservazione: önfenntartási ösztön; 2. hajlam, készség, érzék; ~ musicale: zenei érzék |
| istituire | 1. létesít, felállít, alapít; ~ scuole: iskolákat alapít;2. (jog) kijelöl, megtesz vminek vkit; ~ uno erede: örökösévé tesz vkit 3. (mat) ~ un'equazione: egyenletet felállít; |
| istituzionale | [új] intézményes |
| istituzione (nn) | 1. létesítés, alapítás; 2. (jog) ~ del matrimonio: a házasság intézménye; 3. tanítás, oktatás; 4. (jog) ~ d'erede (hn): örökös kijelölése; 5. [új] (jog) beiktatás (hivatalba) |
| istruire | 1. felvilágosít, tájékoztat; (ki)tanít, (ki)oktat; 2. (jog) ~ un processo: nyomozást indít; 3. betanít, beidomít; 4. ~si: tanul, képezi magát, művelődik - vö: finire |
| istruzione (nn) | 1. oktatás, tanítás; ~ obbligatoria: kötelező oktatás; ~ primaria: alsófokú oktatás; ~ media, ~ secondaria: középfokú oktatás; ~ superiore: felsőoktatás; Ministero Della Pubblica Istruzione: Közoktatásügyi Minisztérium; 2. útmutatás, tájékoztatás, utasítás; tenersi alle ~i: az utasításokhoz tartja magát; 3. (jog) vizsgálat; il giudice d'~: vizsgálóbíró; 4. (kat) kiképzés |
| itineranza | [új] vándorlás |
| itinerario | 1. útikalauz, útmutató; 2. útirány; 3. [új] útvonal |
| ittito | hettita |
| ivi | (vál) ott |