CÍMLAP
|
FÜLSZÖVEG, ELŐSZÓ |
Fülszöveg
Ez a lebilincselő szuggesztivitással megírt könyv egy olyan ember életével ismerteti meg az olvasót, akinek halálközeli élménye meghatározta egész további sorsát.
Dr. George Ritchie (több mint harminc éve gyakorló orvos Virginiában, alapítója és elnöke a Universal Corporation-nek) mint Dr. Moody barátja, lelkes kutatója és megfigyelője a halálközeli eseményeknek.
A saját klinikai halála közben tapasztaltakat foglalja össze. Tulajdonképpen ez az esemény indította arra, hogy orvos - mások baján segítő ember legyen.
Döbbenetes élménye akkor következett be, amikor fiatal sorkatonaként életveszélyes tüdőgyulladást kapott. Európában már kitört a második világháború - 1943-at írunk.
Az egyesült államokbeli Texas bevetésre felkészítő kiképzőtáborának egyik katonáját magas lázzal és köhögési rohamokkal kísért tüdőgyulladással kezelik. A betegség azonban olyan előrehaladott, hogy az újonc belehal.
Vagy mégsem?
Ekkor látja meg George Ritchie a közelítő Fényt. Később - felülről, a magasból szemlélve - saját "halott" testét is, amint éleszteni próbálják. Ez az élménye felépülése - újjászületése? - után meghatározza további életét. Bevetésre küldik Európába, Franciaországba, ahol sebesült amerikai katonákat ápol. Egyre erősebb halálvágy kínozza, vádolja magát a túlélés tényéért.
Megtapasztalva a háború borzalmait, egyedül Krisztust keresi. Nyugtalansága csillapítására a Bibliát kezdi olvasni.
Ekkor érti meg végre, Jézus arra tanít, hogy életünket az Ő terve - a szeretet - szerint éljük.
Mint orvos és mint ember ezt a tapasztalatot hirdeti könyvében is.
Természetes, hogy a halál eseménye mindennél jobban izgatja az emberi fantáziát. A viták sora - úgy tűnik föl - még nagyon sokáig nem lesz lezárható. Egy azonban biztos: számunkra ez a rejtély teljesen és maradéktalanul megfejthető sohasem lesz.
Egyszer mindegyikünk megtapasztalja majd az átmenet pillanatát, azt az eseményt, amelyben a teremtmény találkozik Teremtőjével.
Előszó
A filozófia történetére és fejlődésére visszatekintve megállapíthatjuk, hogy a halál témája minden időben jellemző volt erre a tudományra. A halál mindig komolyan és alapvetően foglalkoztatta a filozófusokat. Nem csoda tehát, hogy huszonegy éves filozófushallgatóként kíváncsi lettem, amikor 1965-ben hallottam, hogy egy ember, akit klinikai halottnak nyilvánítottak, s akinek ez hihetetlen benső élményt jelentett, ma is él és erről beszél. Ráadásul ez a férfi elismert orvos - akkoriban már tizennégy éve működő pszichiáter -, aki hajlandó volt élményét másoknak is elmondani. Fölösleges hangsúlyoznom, a legközelebbi alkalmat megragadtam, hogy meghallgassam. Nagy benyomást tett rám, azonban akkor az egész ügyet csak emlékezetem mélyén őriztem meg. Aztán később, amikor ehhez hasonló példákról hallottam, hozzáláttam a halál-közeli tapasztalatok kutatásához.
Az orvos neve George Ritchie, most jelent meg az élményéről szóló könyve: ez a könyv tudomásom szerint egyike annak a három vagy négy legnagyszerűbb beszámolónak, amelyek a halál tapasztalatáról szólnak. Dr. Ritchie történetét kiemelve, talán ez a leginkább feltűnő eset, amiből megtudhatjuk, mit tapasztalnak az emberek százai meg százai, akiket meglepett a halál, de az életbe visszatértéek és hasonló élményekről számoltak be.
Sok emberben felmerül majd a kérdés: George Ritchie (és mindazok, akik hasonló állapotba kerültek) valóban meghaltak-e? Ehhez annyit teszek hozzá, ha a tényleges halált - ésszerűen - a test olyan állapotának tekintjük, amiből az életműködést lehetetlen visszaállítani, akkor ezek közül egy sem volt halott. Klinikai szempontból ez az egész ügy a halál megállapításának végső kritériumával függ össze, amiről mostanában oly sok szó esik; orvosi körökben azonban még nem dőlt el a kérdés. A magam részéről meg vagyok győződve arról, hogy a végleges testi halálról dr. Ritchie-nek és társainak sokkal mélyebb a tudása, mint élő kortársaik zömének. Ezért érdekel minden, amit erről mondani tudnak.
Vajon hogyan befolyásolta ez a továbbiakban azok életét, akiknek ilyen tapasztalataik voltak? Az egyértelmű, hogy Dr. Ritchie élménye életére rendkívül döntő hatással volt. Kár, hogy barátságának, megértésének, a másokért való szeretetteljes törődésének mélységét közülünk csak azok tapasztalhatják a valóságban, akik őt barátjuknak mondhatják, pedig éppen ezek a tulajdonságok jellemzik legjobban ezt a tiszteletreméltó férfit.
E néhány megjegyzés után most visszavonulok és bemutatom barátomat az olvasónak. Remélem, hogy ezen a könyvön keresztül majd sokan megismerik és megszeretik, akárcsak magam és családom is.
Dr. Raymond A. Moody Jr. - az "Élet az élet után" szerzője