Fél évszázad óta folyamatosan gyűjtöm a közéleti vicceket. Számításaim szerint a közszájon forgott politikai vicceknek mintegy 80%-a jutott el hozzám. Öt évtized alatt ötezernél is több szövegváltozatot jegyeztem le, de a vicctípusok száma ennél jóval kevesebb, mintegy másfél ezernyi, mert a többségük időközönként vissza-visszatér.

Közéleti vicceink szókimondó fenegyerekek mások kárhoztatásában, de saját magukról alig árulnak el valamit. A városi-polgári környezet ellenére is "szabályos" szóbeli, népköltészeti műfajról van szó, mely más műfajokhoz hasonlóan viselkedik: sűrít, általánosít, tipizál, és változatokban újul fel. Szerzőtlen szellemi közkincs, mely éppen lejegyezetlen, szóbeli életformája és szerzőtlensége, személytelensége miatt nehezen volt büntethető.

A politikai vicc köztudottan kíméletlen: nincs tekintettel sem személyre, sem pedig intézményre vagy hatalomra, sőt minél nagyobb az elnyomás, annál kíméletlenebb a vicc is. A közéleti vicc szinte kivétel nélkül ellenzéki, tehát görbe tükröt tart a valóságos vagy csak vélt fonákságok, visszásságok elé, és számon kéri a "szép" szavakat; olyan ideális normát fogalmaz meg, amelyet nagyon nehéz teljesíteni.

Az ellenzéki vicc nem döntött ugyan meg egyetlen diktatúrát sem, de segített átvészelni a nehéz korszakokat, ezáltal a köztudatot megmentette a tartós eltorzulástól. Bepillantást engedett a nagyok boszorkánykonyhájába. Viszonylagos elzártságunk idején többségben voltak a bel-, nyitáskor pedig a külpolitikai vonatkozású viccek, és e kettőn belül is változtak az épp időszerű témakörök.

A vicc, más népköltészeti műfajhoz hasonlóan, tipikus helyzeteket sorakoztat fel, és típusokat ábrázol, s egyáltalán nem árnyal, hiszen ezt már csak röpke terjedelme miatt sem tehetné.

Minden jellemző a viccre: az is, ami szerepel benne, és az is, ami kimarad. Míg pl. a lengyelekkel és egyes szomszédainkkal akár több tucat vicc is foglalkozott, az osztrákokkal és a bolgárokkal alig, holott az utóbbiak repertoárja nagyon hasonló a miénkhez.

Hasonló féloldalasság jellemzi társadalmi szempontból is: mivel a városi középrétegek körében keletkezett, munkások és parasztok alig szerepelnek benne. "Férfias" műfaj, mert nőket sem nagyon szerepeltet, és ha igen, másodrendű szerep-, illetve munkakörben.

Mivel napjainkban világszerte a szóbeli vicc volt a legnépszerűbb népköltészeti műfaj, nálunk pedig a közéleti vicc még az erotikus- anyós-abszurd és egyéb csoportokat is megelőzte, kötelességemnek éreztem e röpke, tünékeny, utólag már felidézhetetlen műfajt lehető teljességgel megörökíteni.

Ha mást nem is, de legalább az eltelt nehéz fél évszázadot egy időszerű és népszerű műfaj tükrében, illetve segítségével igyekeztem dokumentálni.

Katona Imre