JÓB KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42.

  1. Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
  2. Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.
  3. Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
    Zsolt. 37,35., Zsolt. 37,36.
  4. Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.
  5. A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.
  6. Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!
  7. Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
    Jób. 7,16.
  8. Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
    Jób. 2,10.
  9. A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
    Jób. 9,10., Zsolt. 72,18., Róm. 11,33.
  10. A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.
    Zsolt. 135,7.
  11. Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
    1 Sám. 2,7., 1 Sám. 2,8.
  12. A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
    Nehem. 4,15., Zsolt. 33,10., Ésa. 8,10.
  13. A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
  14. Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
    5 Móz. 28,29.
  15. A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;
    Zsolt. 52,4., Zsolt. 52,7.
  16. Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.
    Zsolt. 63,12., Ésa. 52,15.
  17. Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
    Péld. 3,11., Péld. 3,12., Jak. 1,2.
  18. Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
    5 Móz. 32,39.
  19. Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
    Zsolt. 91,13., Péld. 24,16.
  20. Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.
  21. A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
    Zsolt. 52,4., Zsolt. 52,7.
  22. A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól + sem félsz.
    Zsolt. 34,11., Zsolt. 91,13.
  23. Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
    Hós. 2,17.
  24. Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
  25. Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.
    Jób. 42,11., Jób. 42,17., Zsolt. 127,3., Zsolt. 127,4.
  26. Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
  27. Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.
    Jób. 3,1., Jób. 3,26., Jób. 2,10.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42.


Vissza