Előszó

Már másodszor jártam meg India földjét. Éltem és tanultam a keleti életet. Dél-Indiában, Madrasban és környékén, továbbá Bombaiban, Karachiban és más helyeken. Mivel egyéniségemnek megfelelőbbnek találtam az ottani élet és felfogás vallásbölcseletének szépségeit és mélységeit, számomra fennkölt és csodálatos tisztaságát, mely kedélyállapotomnak igen megfelelt: lelkembe fogadtam, magamba szívtam a Brahmin vallást, amely hasonló az ismertebb buddhizmushoz. Tanultam a szent Jógát, az aszkéták életét is. A Jóga a Brahmin vallás legmagasztosabb célja, melynek módszerei légzési gyakorlatokkal egyesített elmélyedésekből, elmélkedésekből és a Nirvánába való áthelyeződésből áll.

Egy szellemi benső látással érti meg és értékeli a Jógi az Örökkévalóságot, az elmúlhatatlan létezés anyagfelettiségét. "Átmát", a nem keletkezett és mindig megvolt örök lényeget

Az élet igazi valóságát, a változatlan ősszubsztanciát,

a: "Nirvánát"!

A Jógi ezt nemcsak megérti, hanem kedélyileg éli is. Indiában áttértem a hindu brahmin vallásra. Brahmin testvéreimtől kaptam titkos körfonalat, mely az örökkévalósággal való egyesülést szimbolizálja. Felöltöttem a lepelt magamra, miként azt a brahminok hordják és részt vettem a templomban végzett szertartásos éneklésben. Szóval, éltem az igazi hindu életet brahmin vallásosságban.

Hindu testvéreim Satchitanandának neveztek, mely szanszkritül a szellem és az anyag összefűzését, egyesítését jelenti. Ezt a nevet kaptam egyéniségem szimbolizálására.

Indiából hazatérve, a "Ma Indiában" című kéziratom és egyéb munkáimon kívül megírtam a "C s e n d" című dolgozatomat, hogy az örökkévalóságot Kelet felfogása és értékelése szerint igazi és eredeti módon, magyar nyelven közöljem, magyarázzam és érthetővé tegyem a követésre, ahogyan élni és magunkévá tenni kell az örökkévalóság megértését, mint kedély- és gondolatbeli felfogást.

Erről szól a "Csend" című művem, melynek lelki állapotát az itt közölt fényképem adja némileg vissza.

Szeretettel ajánlom minden komolyan gondolkozó és kereső vagy szenvedő magyar testvéremnek.

Tihany, 1936. május 10.

Satchitananda