Főoldal      Következő

Nagytiszteletű Lelkipásztor Úr!
Tisztelt Presbitérium!
Testvéreink az Úrban!

Egy a szó legszorosabb értelmében "tűzben megpróbált" gyülekezet kiált Hozzátok segítségért. Az elmúlt világháború szörnyű pusztításai és rőt lángjai talán sehol sem végeztek olyan rettenetes munkát, mint a front gyújtópontjába került községünkben. Hivatalos megállapítás szerint is harmadik helyen áll községünk e tekintetben, országos viszonylatban is. Lakóházaink 30 %-a rommá lett, 50 %-a súlyosan, 20 %-a kevésbé súlyosan sérült meg. Teljesen ép ház nem maradt. A hivatalos kiürítés és a reménytelen helyzet következtében menekülésre kényszerített lakosság elvesztette állatállományainak s ingóságainak 90 %-át. Mindezekhez járult a legszörnyűbb, mintegy 100 polgári halott, köztük két közép idejű, áldott emlékű presbiterünk elvesztése.

Mint közületet ref. egyházunkat érte a legnagyobb veszteség. Lelkészlakása, kántori és tanítói lakásai, vagy súlyos bombasérüléseket szenvedtek, vagy rommá lettek melléképületeikkel együtt. Az a gyújtó lövedékek következtében támadt tűz, amely a falu egy jelentős részét felgyújtotta, lángba borította - több toronylövés után - templomunkat is s azt orgonájával, úrasztalával, szószékével és teljes berendezésével együtt hamuvá égette. Az itt maradt, menekülésre is képtelen, önmagukat Istenre és sorsukra bízott és Isten nagy kegyelméből életben maradt aggok bizonysága szerint valami szívet tépő látvány volt templomunk toronytól lefelé való égésének tehetetlen nézése, de az újból visszatértek számára is a csupasz, üszkös falak látása. De sokan hördültek fel a fájdalomtól, akinek házát megkímélte valamennyire az ítéletidő: inkább az én házam porladt volna el, csak templomunk állna.

Ehhez jött két roppant aszályos esztendő, úgyhogy népünknek kenyere sem termett meg, de itt a tengeri hazájában szűkösen került még tengeriből is a kenyér. Isten az elmúlt esztendőben tekintett le reánk kegyelmesen s áldotta meg először határainkat. S a gyülekezet azonnal felelt az áldásra. Az állam hathatós elindító segítsége után önként 43.000 forintot adott a templom felépítésére s az egyház 20 hold földjét belkörűleg megmunkálva, annak terméséből 7000 forintot áldozott erre a célra. Összesen tehát 50.000 forintot. Voltak, akik másuk nem lévén, földet ajánlottak fel. S mindezt 1100, mindenéből kifosztott, romházak között lakó lélek cselekedte. A lepsényiek nem feleslegükből, de a szívükből törtek le egy-egy darabot.

Testvérem! Ne menj el részvétlenül e gyülekezet szenvedése, vesztesége és áldozathozatala mellett. Templomáért kiált, mert a sok szenvedés után Istenéhez vágyik.

Presbitériumok, Lelkipásztortestvéreim, Nőszövetségek, Ifjúságaink! Találjátok meg a hathatós segítő szeretet forrását, belső gyülekezeti gyűjtés, perselyadomány formájában, a gyűjtés minden olyan módját felhasználva, amely az egyházhoz méltó. Dunántúl egyik legszebb és legnagyobb templomáról van szó, melynek a régihez hasonló külső és belső helyreállítása meghaladja a félmillió forintot.

Önmagunkban összeroskadunk, de Veletek és általatok csodát tehet, segíthet az Úr.
Én hiszem, hogy felelni fogtok.
Segítségeteket a mellékelt postai befizető lapon várjuk.
Minden 5 forinton felül való egyéni adományért kívánság esetén a mellékelt fénykép levelezőlapból emlékül küldünk.

Lepsény, 1949. Február 22-én.

Hitben testvéreitek:

269-1949. sz.

A háború - ama nagy fosztogató - halálra sebezte és egyházi épületeiben birt javaiból kifosztotta a lepsényi református gyülekezetet. Halljuk meg segély kérő szavukat és irgalmas érzéssel, testvéri szeretettel nyujtsuk nékik a megépülés azon eszközeit, melyeket nálunk helyezett el Istenünk.

A mezőföldi református egyházmegye pártoló ajánlásával bocsátjuk utjára a lepsényi gyülekezet segélykérését.

Mezőszentgyörgy, Budapest, 1949. március 1.

(P. H.)

712/1949. sz.

A lepsényi református egyházközség fenti kérelmét szeretettel ajánljuk a dunántuli református egyházkerület presbitériumainak és lelkipásztorainak szives jóindulatába. A lepsényi szép, nagy református templom teljesen elpusztult. Helyreállítása messze felülhaladja a gyülekezet teherbiróképességét. A nyujtott államsegély bár jelentős összeg, de az építési költségeknek csak kis százalékát fedezi. A hivek maguk is sok anyagi kárt szenvedtek, azért bizalommal és szeretettel fordulnak egyházkerületünk egyházközségeihez támogatásért. Ne feledkezzünk meg az apostoli intésről: egymás terhének hordozásával tölthetjük be Jézus Krisztus törvényeit. Az egyházközség elnökségének kérelmében megjelölt segítési módokat atyafiságos szeretettel ajánljuk egyházkerületünk gyülekezeteinek szíves jóindulatába.

          Budapest-Pápa, 1949. Március 14.

(P. H.)