CÍMLAP
|
TARTALOM, ELSŐ FEJEZET |
I. RÉSZ
Első fejezet A keresztény és gondolkodása
Második fejezet A megvakított elme
Harmadik fejezet A megújult elme
II. RÉSZ
Negyedik fejezet És mi van az érzéseinkkel?
Ötödik fejezet Hol rontottuk el?
Hatodik fejezet Érzelmi sérülés
Hetedik fejezet A belső sérülés gyógyulása
Nyolcadik fejezet A belső gyógyulás folyamata
Kilencedik fejezet Hogyan éljünk együtt érzéseinkkel?
III. Rész
Tizedik fejezet Az akarat szabadsága
Tizenegyedik fejezet Az erők harca a Mindenségben
Tizenkettedik fejezet Isten válasza a testnek
Tizenharmadik fejezet Az újszövetségi szabadság megtapasztalása
IV. Rész
Tizennegyedik fejezet Szabadság arra, hogy önmagad légy
Tizenötödik fejezet A bukott én
Tizenhatodik fejezet Az én felszabadulása
Tizenhetedik fejezet A felszabadult én
V. RÉSZ
Tizennyolcadik fejezet A Szellemből fakadó élet
Tizenkilencedik fejezet A felfordított ember
Huszadik fejezet A visszafordult ember
Huszonegyedik fejezet Az emberi szellem működései
Huszonkettedik fejezet A szellem és lélek kapcsolata
Huszonharmadik fejezet A lelkiismeret és az akarat
Huszonnegyedik fejezet Isten imádása és az érzelmek
Huszonötödik fejezet A testté lett Ige
Első fejezet
A keresztény és gondolkodása
A keresztény és gondolkodása
Nagyon hálásak lehetünk ma, hogy a Szent Szellem kegyelmes mozgása az
Egyházban újra felszínre hozza a szellemi tapasztalatok valóságát. Az
evangéliumot nemzedékeken keresztül túlnyomóan értelmi és erkölcsi
elméletek gyűjteményeként mutatták be. Mostanában ismerjük fel azt,
amit a Szentírás mindig is világosan állított, hogy az Isten ismerete
elsősorban az ember szellemének szóló kinyilatkoztatás, nem pedig
értelmének adott információ.
...Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se
gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek. Nekünk azonban az
Isten kijelentette az ő Szelleme által ...Érzéki természeti ember
pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok
néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemileg vizsgálhatók.
(1Korintus 2:9, 10, 14.)
Ennek messzeható következményei vannak egész keresztény
tapasztalatunkra vonatkozóan. A bibliai hit például nem ugrás a
sötétbe; nem annak eltökélése, hogy bizonyíték nélkül hisz.
Ellenkezőleg, a hit szilárd bizonyítékon nyugszik: ez a hit válasz
Isten kinyilatkoztatott akaratára, melyet szellemünk "meglát", ahogy
Pál erről az 1Korintus 2-ben beszél. Az Újszövetség hitről szóló
fejezete, a Zsidó 11. is aláhúzza, hogy a hit "látás".
Ez a kinyilatkoztatásból fakadó ismeret azonban nem érhető el
intellektuális gondolkodással, és amint erre Pál rámutat, azt
természetes elménk nem is tekinti megbízhatónak. Ezért azok a
keresztények, akik az evangéliumot majdnem teljesen értelmükkel
közelítik meg, a hitet gyakran nagy problémának találják. Egy barátom
az ilyen embereket "értelmileg hátrányos helyzetű keresztényeknek"
nevezi. Az értelem gyakran útban van és elnyomja a hitet.
Nos, mindebben sok az igazság, de ez nem a teljes igazság.
Beleeshetünk abba az éppen olyan veszélyes tévedésbe is, hogy csak a
szellemre van szükségünk ahhoz, hogy az Úrral járjunk - feledjük el
értelmünket, az csak bajt okoz! Ha nagy az ész, nagyok a problémák;
kevés ész, kicsik a problémák; nincs ész, nincsenek problémák!
Végzetes lehet, ha így ellene vagyunk az értelemnek.
Az ember elméje továbbra is a világmindenség stratégiai csatatere. Az
elme fölötti uralomért folyó harc valójában az ember fölötti uralomért
zajlik. A keresztényeknek ma világosan meg kell érteniük az emberi
elme feladatát, a problémákat, amelyekkel az elme szembe kerül és -
ami a legfontosabb - azt, hogyan gondoskodott Isten az elme
megváltásáról.