Márk evangéliuma
 
 I. PROLÓGUS:
JÉZUS NYILVÁNOS MŰKÖDÉSÉNEK ELŐKÉSZÍTÉSE
 

1     Keresztelő János 1Kezdődik Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának evangéliuma.

János rá mutat Jézusra. 2Izajás próféta megírta:

4János a pusztában keresztelt és bűnbánati keresztséget hirdetett a bűnök bocsánatára. 5Kivonult hozzá egész Júdea és Jeruzsálem minden lakója és bűneiket megvallva megkeresztelkedtek nála a Jordán folyóban. 6János teveszőrből készült ruhát viselt, csípője körül pedig bőrövet; sáskával és vadmézzel élt. 7Ezt hirdette: "Utánam jön az, aki hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. 8Én vízzel keresztellek titeket, ő azonban Szentlélekkel fog megkeresztelni."

Jézus megkeresztelkedése. 9Abban az időben eljött Jézus a galileai Názáretből és megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban. 10Amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég és a Lélek galamb képében rászáll (és rajta marad). 11A mennyből pedig ez a szózat hangzott: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem."

Jézus megkísértése. 12Ezután a Lélek kivitte őt a pusztába. 13Negyven nap (és negyven éjjel) maradt a pusztában; közben megkísértette a sátán. Vadállatok közt élt, de angyalok szolgáltak neki.
 

II. JÉZUS TITKA
 
Az első tanítványait hívja. 14János fogságba jutása után Jézus Galileába ment, és hirdetni kezdte Isten (országának) evangéliumát. 15Ezt hangoztatta:

"Az idő betelt: közel van Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jóhírében."

Az első négy apostol meghívása. 16Amikor Jézus a galileai tenger mellett járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, hálót vetnek a vízbe. 17Jézus fölszólította őket: "Jöjjetek utánam! Én emberhalászokká teszlek titeket." 18Ők mindjárt ott is hagyták a hálót és csatlakoztak hozzá. 19Kissé tovább haladva megpillantotta Zebedeus fiát, Jakabot, és testvérét, Jánost, amint hálóikat foltozgatták bárkájukban. Mindjárt hívta őket is. 20Azok otthagyták a bárkában atyjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt és nyomába szegődtek.

Egy ördöngöst meggyógyít. 21Bementek Kafarnaumba. Ott szombatonként megjelent a zsinagógában és tanított. 22Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van és nem úgy, mint az írástudók.

23Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, akik így kiáltozott:

24"El innen! Mi bajod velünk, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? 25Tudom ki vagy: az Isten szentje." De Jézus ráparancsolt: "Hallgass és takarodj ki belőle!" 26A tisztátalan lélek erre ide-oda rángatta és nagy kiabálás közt kiment belőle. 27Mindnyájan nagyon  elcsodálkoztak. "Mi ez? - kérdezték egymástól. Akkora erejű új tanítás, hogy még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, s engedelmeskednek neki!" 28Híre hamarosan elterjedt mindenfelé Galilea egész vidékén.

Péter anyósa. 29A zsinagógából Jakabbal és Jánossal együtt egyenesen Simon és András házába ment. 30Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is neki az érdekében, ő odament hozzá és kézen fogva fölemelte. 31Erre elmúlt a láza és szolgálni kezdett neki.

Más csodák. 32Napnyugta után, amikor már beesteledett, mindenféle beteget és ördögtől megszállottat vittek hozzá. 33Az egész város ott tolongott az ajtó előtt. 34Sok, mindenféle betegségben szenvedőt gyógyított meg és számos ördögöt űzött ki, de nem hagyta szóhoz jutni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.

Kafarnaum környékén. 35Hajnal felé, amikor még sötét volt, fölkelt és kiment egy magányos helyre, hogy ott imádkozzék. 36Simon és társai utána mentek. 37Amikor megtalálták, így szóltak hozzá: "Mindenki téged keres." 38De ő megjegyezte: "Tovább kell mennünk a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, hiszen azért jöttem." 39S bejárta egész Galileát, hirdette az igét a zsinagógákban és ördögöket űzött.

Egy leprás. 40Akkor egy leprás jött hozzá, térdre borult előtte és kérlelte: "Ha akarod, megtisztíthatsz engem." 41Könyörületre indulva feléje nyújtotta a kezét, megérintette és így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" 42Erre azonnal elhagyta a lepra és megtisztult. 43De mindjárt ezzel a szigorú meghagyással küldte el: 44"Nézd, ne szólj senkinek semmit! Menj, mutasd meg magadat a papnak és ajánld föl tisztulásodért az áldozatot, amit Mózes rendelt bizonyságul nekik." 45Ő azonban alighogy kiment, hangosan kezdte híresztelni, és terjeszteni kezdte a történteket, úgyhogy Jézus már nem mehetett nyilvánosan a városba. Inkább távoli, magányos helyeken tartózkodott. Az emberek mégis mindenfelől tódultak hozzá.

2    A béna Kafarnaumban. 1Néhány nap múlva visszatért Kafarnaumba. Mihelyt meghallották, hogy otthon van, 2olyan sokan gyűltek össze, hogy az ajtó előtti téren sem fértek el. 3Miközben hirdette nekik az igét, egy bénát hoztak oda. Négyen vitték. 4A tömeg miatt azonban nem tudtak eléje jutni. Ezért kibontották fölötte a háztetőt, s a nyíláson bocsátották le a hordágyat, amelyen a béna feküdt. 5Hitük láttára Jézus ezekkel a szavakkal fordult a bénához: "Fiam, bocsánatot nyertek bűneid." 6Néhány ott ülő írástudó erre azt gondolta magában: 7"Hogyan beszélhet ez így? Káromkodik! Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nem egyedül az Isten?" 8Jézus lelkében mindjárt átlátta gondolataikat és így szólt hozzájuk: 9"Mit tűnődtök ezen? Mi könnyebb, ha azt mondom a bénának: Bocsánatot nyernek  bűneid? - vagy, ha azt: kelj föl, fogd az ágyadat és járj? 10Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására." Ezzel a bénához fordult: 11"Mondom neked, kelj föl, fogd az ágyadat és menj haza!" 12Az fölkelt, gyorsan fogta az ágyát és mindnyájuk szeme láttára kiment. Erre valamennyien, szinte magukon kívül, dicsőíteni kezdték Istent, aztán hozzáfűzték: "Ilyent még sohasem láttunk."

Lévi meghívása. 13Később megint kiment a tóhoz. Az egész sokaság utána tódult, ő pedig tanította őket. 14Amint a vám mellett elhaladt, látta, hogy ott ül Lévi, Alfeus fia. "Kövess engem!" - szólította meg. Az fölkelt és követte.

15Mikor később Jézus Lévi házában asztalhoz telepedett vele, és tanítványaival együtt sok vámos és bűnös is letelepedett. Sokan követték ugyanis őt. 16Ekkor a farizeusok közül való írástudók látva, hogy a bűnösökkel és vámosokkal eszik, megkérdezték tanítványait: "Miért eszik-iszik (mesteretek) vámosokkal és bűnösökkel?" 17Ennek hallatára Jézus azt mondta nekik: "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket."

A böjt kérdése. 18János tanítványai és a farizeusok akkor éppen böjtöltek. Hozzá fordultak és megkérdezték tőle:
"Miért böjtölnek János meg a farizeusok tanítványai, s miért nem böjtölnek a te tanítványaid?" 19Jézus így felelt: "Csak nem böjtölhet a násznép, míg vele a vőlegény? Amíg velük a vőlegény, nem böjtölhetnek. 20Eljön a nap, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek. 21Senki sem varr ócska ruhára nyers szövetből foltot, különben az új a réginek ép részét is eltépi és még nagyobb szakadás támad. 22Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, különben a bor kiszakítja a tömlőket, és így bor is, tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való."

A tanítványok és a szombat. 23Egyik szombaton vetések között járt (az Úr). Útközben tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat. 24A farizeusok erre megkérdezték tőle: "Miért tesznek ezek szombaton olyant, ami tilos?" Mire ő így felelt: 25"Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, mikor társaival együtt nélkülözött és éhezett? 26Hogyan ment be Abjatár főpap idejében az Isten házába és ette meg a kitett kenyereket, amiket csak a papoknak volt szabad megenniük? S hogyan adott társainak is belőle?" 27Aztán hozzáfűzte: "A szombat van az emberért, nem pedig az ember a szombatért. 28Az Emberfia ura a szombatnak is."

3    A béna kezű. 1Ezután ismét betért a zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. 2Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádaskodhassanak ellene. 3Ő megszólította a béna kezű embert: "Állj ide a középre." 4Aztán megkérdezte tőlük: "Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?" 5Azok hallgattak. Ő szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" 6Az kinyújtotta és meggyógyult a keze. Erre a farizeusok kimentek és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogyan okozhatnák vesztét.

Jézus könyörülete. 7Jézus tanítványaival visszavonult a tó partjára. Nagy tömeg követte Galileából. 8De Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából és a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, mi mindent tett. 9Ő meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. 10Sok embert meggyógyított ugyanis, úgyhogy akinek valami baja volt, odatolakodott hozzá, hogy legalább  érinthesse. 11A tisztátalan lelkek pedig, amint meglátták, leborultak előtte és így kiáltoztak: "Te vagy az Isten Fia" 12Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne mondják el, hogy kicsoda.

A tizenkettő kiválasztása. 13Ezután fölment a hegyre és magához hívta, akiket kiválasztott. Azok csatlakoztak hozzá. 14Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hogy igehirdetésre küldje őket. 15Hatalmat is adott nekik (a betegek gyógyítására és) az ördögűzésre. 16A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta, 17Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket Boanergesznek, vagyis  mennydörgés fiainak hívott, 18továbbá Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, 19a buzgó Simont és karióti Júdást, aki később elárulta őt.

Az írástudók vádaskodása. 20Mihelyt hazaértek, ismét nagy tömeg gyűlt össze, úgy hogy még evésre sem volt idejük. 21Amikor övéi ezt meghallották, elindultak, hogy erővel magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy elvesztette az eszét. 22Az írástudók azonban, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták: "Belzebul szállta meg. Az ördögök fejedelmével űz ördögöt." 23Ekkor összehívta őket, és ezt a hasonlatot mondta nekik: "Hogyan űzheti ki sátán a sátánt? 24Ha egy ország meghasonlik, az az ország nem állhat fönn. 25Ha egy család meghasonlik, az a család sem  maradhat meg. 26Ha tehát a sátán önmaga ellen támad és így meghasonlik, nem maradhat meg, hanem elpusztul. 27Senki sem törhet be az erős ember házába, és nem rabolhatja el holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi őt. Csak azután foszthatja ki a házát.
28Bizony mondom nektek: minden bűn és káromlás, amit az emberek elkövetnek, bocsánatot nyer. 29De aki a Szentlelket káromolja, az sohasem nyer bocsánatot, hanem örök vétek terheli." 30Ezt állították ugyanis róla: "Tisztátalan lélek szállta meg."

Jézus és családja. 31Amikor anyja és testvérei odaértek, kint maradtak és hívatták őt. 32A körülötte ülő tömegből figyelmeztették: "Anyád és testvéreid kint állnak és keresnek." 33Ő azonban így válaszolt: "Ki az én anyám és kik az én testvéreim?" 34Majd végignézve a körülötte ülőkön csak ennyit mondott: "Ezek az én anyám és testvéreim! 35Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám."

4    Példabeszéd a magvetőről. 1Más alkalommal is a tó partján tanított. Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért bárkába szállt és leült a tavon. A tömeg pedig kint maradt a tó partján. 2Ekkor példabeszédekben sok mindenre tanította őket. 3"Halljátok csak! - kezdte tanítását. Kiment a magvető vetni. 4Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak a madarak és fölcsipegették. 5Némely meg köves helyre esett, ahol nem volt elég földje. Csakhamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. 6Amikor a nap magasabbra hágott, megperzselődött és gyökér híján elszáradt. 7Némely pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották és nem hozott termést. 8A többi pedig jó földbe hullott, kikelt, felnőtt és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott. 9Akinek füle van, hallja meg", fejezte be szavait.

10Amikor egyedül maradt, tanítványai a tizenkettővel együtt megkérdezték, mi a példabeszéd értelme. 11Így válaszolt nekik:

"Előttetek föltárom Isten országának titkát, a kívülállóknak azonban minden csak példabeszédekben szól: 12Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek és bocsánatot ne nyerjenek."

13Aztán így folytatta: "Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? 14A magvető az igét veti. 15Az útfélre esők azok, akiknek szívébe hull ugyan az ige, de amint meghallgatták, azonnal ott terem a sátán és kiveszi a szívükből. 16Hasonlítanak ezekhez a köves talajra hullottak: meghallgatják az igét és örömmel be is fogadják, de az nem ver bennük gyökeret, mert állhatatlanok. 17Mikor az ige miatt baj és üldözés támad, csakhamar eltántorodnak. 18Mások meg, amelyek tövisek közé hullanak, azok, akik meghallgatják az igét, 19de a világi gondok, a csalóka gazdagság és egyéb vágyak szívükbe lopódzva elfojtják az igét, úgy hogy az meddő marad. 20Végül a jó földbe hullottak azok, akik meghallgatják az igét, befogadják és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak."

A példabeszédek célja. 21Azután így szólt: "Talán azért gyújtanak világosságot, hogy véka alá vagy ágy alá rejtsék, nem pedig azért, hogy tartóra tegyék? 22Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; semmisem történik titokban, hacsak nem azért, hogy kitudódjék. 23Akinek füle van, hallja meg!" 24Majd így folytatta: "Figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is, sőt ráadást is adnak nektek, akik ezt hallottátok. 25Akinek ugyanis van, annak még adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van."

A vetés növekedése. 26Így beszélt tovább: "Úgy van az Isten országával, mint azzal az emberrel, aki magot vet földjébe. 27Akár alszik, akár virraszt, s éjszaka van vagy nappal, a mag kicsírázik, és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. 28A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, végül telt szemet a kalászban. 29Amikor beérett a termés, tüstént nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás."

A mustármag. 30Majd ismét így folytatta: "Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen hasonlattal szemléltessük? Olyan az, mint a mustármag. 31Amikor elvetik a földbe, kisebb minden más vetőmagnál. 32De miután elvetették, felnő, nagyobb lesz minden veteménynél, és akkora ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az ég madarai." 33Több ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, amennyire csak föl tudták fogni. 34Példabeszéd nélkül nem tanított, de amikor egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.

A vihar lecsendesítése. 35Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: "Evezzünk át a túlsó partra." 36Erre azok otthagyták a tömeget, és magukkal vitték őt, úgy ahogy a bárkában volt. Több bárka kísérte őket. 37Ekkor hatalmas vihar támadt. A hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy az már majdnem megtelt. 38De ő a bárka farában egy vánkoson aludt. Fölkeltették és így szóltak hozzá: "Mester, nem törődöl azzal, hogy elveszünk?" 39Erre fölkelt, parancsolt a szélnek s rászólt a vízre: "Csöndesedjél, némulj el!" Mire a szél elállt és nagy csend lett. 40Azután hozzájuk fordult: "Mit féltek annyira? Még mindig nem hisztek?" 41Azokat nagy félelem fogta el és kérdezgették egymástól: "Kicsoda ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?"

5    A gerázai megszállott. 1Nemsokára átértek a tó túlsó partjára, a gerázaiak földjére. 2Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. 3A sírboltokban lakott és még láncra verve sem tudták visszatartani. 4Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. 5Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált és kövekkel ütötte-verte magát. 6Amint messziről meglátta Jézust, odafutott, földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: 7"Mi bajod velem, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!" 8Ráparancsolt ugyanis: "Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből."

9Erre aztán megkérdezte tőle: "Mi a neved?" "Légió a nevem, válaszolta, mert sokan vagyunk", 10és nagyon kérte, ne űzze el őket arról a vidékről.

11Akkor éppen nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. 12"Küldj minket a sertésekbe", kérték tőle. Beleegyezett. 13Akkor a tisztátalan lelkek kimentek abból és megszállták a mintegy kétezer sertést számláló kondát, mire az a hegyoldalról a tóba rohant és vízbe fúlt. 14A kanászok erre elfutottak és elvitték hírét a városba meg a tanyákra, az emberek pedig kijöttek, hogy lássák mi történt. 15Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, felöltözve ép ésszel ül ott. Erre megdöbbentek. 16A szemtanúk elmondták  nekik, mi történt a megszállottal és a sertésekkel. 17Ezután kérlelték, távozzék el a határukból. 18Amikor bárkába szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. 19Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: "Menj haza a tieidhez és mondd el nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad." 20Az el is ment és a Dekapolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Mindenki csodálkozott rajta.

Jairus leánya; A vérfolyásos asszony. 21Miután Jézus megint átkelt a túlsó partra, nagy néptömeg gyűlt köréje. Ő ottmaradt a tó partján. 22Akkor odajött hozzá egy Jairus nevű zsinagógai elöljáró. Amikor meglátta, lába elé borult és esedezve kérte: 23"A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon." 24El is ment vele. Nagy tömeg ment utána és tolongott körülötte.

25 Volt ott egy asszony, aki tizenkét éve vérzésben szenvedett. 26Sok orvos részéről mindenfélét elviselt már és elköltötte mindenét, de semmi hasznát sem látta, sőt még rosszabbul lett. 27Amikor Jézusról hallott, keresztülfurakodott a tömegen és hátulról megérintette ruháját.

28Azt gondolta magában: "Hacsak ruháját érintem is, meggyógyulok." 29Azonnal meg is szűnt a vérzése és érezte testében, hogy kigyógyult a bajából. 30Jézus nyomban észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a tömeghez fordulva megkérdezte: "Ki érintette a ruhámat?" 31Tanítványai megjegyezték: "Látod, hogy szorongat a tömeg és te még azt kérdezed: Ki érintett engem?"32 De ő mégis körülnézett, hogy lássa ki volt az. 33Akkor az asszony félve-remegve előjött, mert tudta, hogy mi történt vele. Leborult előtte és őszintén bevallott mindent. 34"Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével és maradj egészséges."

35Még beszélt, amikor a zsinagógai elöljáró házából ezt a hírt hozták: "Leányod már meghalt. Minek fárasztod tovább a mestert?" 36A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagógai elöljárót: "Ne félj, csak higgy!" 37Nem engedte, hogy más is vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére. 38Mikor odaértek a zsinagógai elöljáró házához, nagy sírás-rívást, sok siratót és jajgatót talált. 39Belépett és így szólt: "Mit lármáztok, mit sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak  alszik." Azok kinevették. 40Ő azonban kiküldött mindenkit, s maga mellé véve a gyermek atyját és anyját, kísérőivel bement oda, ahol a gyermek feküdt.

41Megfogta a gyermek kezét és így szólt hozzá: "Talita kum! - vagyis: Kislány, mondom neked, kelj föl!" 42A kislány fölkelt és járni kezdett. Tizenkét éves volt. A jelenlevők szinte magukon kívül voltak a nagy csodálkozástól. 43De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki meg ne tudja a dolgot. Aztán szólt, hogy adjanak neki enni.

6    Jézus Názáretben. 1Eltávozva onnét lakóhelyére érkezett. Tanítványai kísérték. 2A következő szombaton elkezdett tanítani a zsinagógában. Nagy hallgatósága csodálkozott (tanításán). "Honnan vette mindezt? - kérdezték. Ki adott neki ekkora bölcsességet? Hogyan történnek ilyen csodák általa? 3Nem az ács ez, a Mária fia? Nem Jakab, József, Júdás és Simon testvére? És ugye nővérei is itt élnek köztünk?" 4Szóval megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: "Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és családjában." 5Nem is tudott ott csodát tenni, csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk téve kezét. 6Ő maga is csodálkozott hitetlenségükön.

A tizenkettő missziója. 7Ezután bejárta a környék falvait és tanított. Majd magához hívta a tizenkettőt, és hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek fölött, kettesével szétküldte őket. 8Megparancsolta nekik, hogy ne vigyenek az útra semmi mást, csak egy vándorbotot; se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben. 9Sarut viselhetnek, de ne legyen két ruhájuk. 10Aztán így szólt hozzájuk: "Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok onnan. 11De ha valahol nem fogadnak be titeket és szavatokra nem hallgatnak, menjetek el onnan és - vádképpen ellenük - a port is rázzátok le lábatokról." 12Azok útra kelve bűnbánatot hirdettek, 13sok ördögöt űztek ki és olajjal megkenve sok beteget gyógyítottak meg.

A Keresztelő halála. 14Heródes király is hallott róla, mert messze terjedt a híre. "Keresztelő János támadt föl halottaiból, ezért működik benne a csodatévő erő", mondta. 15Némelyek viszont így vélekedtek: "Ő Illés." Mások pedig: "Próféta ő, olyan, mint a többi próféta." Ennek hallatára Heródes továbbra is azt állította: "Ő János, akinek fejét vétettem. 16Az támadt föl (halottaiból)."

17Heródes tudniillik annakidején elfogatta Jánost, és börtönbe vettette, testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett. 18János ugyanis figyelmeztette: "Nem szabad elvenned testvéred feleségét." 19Heródiás ezért áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. 20Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember s ezért védelmébe vette. Valahányszor beszélt vele, nagy zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. 21Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes születésnapján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségének. 22Közben Heródiás leánya bement és táncolt nekik. Nagyon megtetszett Heródesnek és vendégeinek. A király így szólt a leányhoz: "Kérj tőlem, amit akarsz, megadom neked." 23Sőt meg is esküdött: "Bármit kérsz, megadom neked, még országom felét is." 24Az kiment és megkérdezte anyjától: "Mit kérjek?" "Keresztelő János fejét", felelte. 25Erre visszasietett a királyhoz és előadta kérését: "Azt akarom, hogy tüstént add nekem egy tálon Keresztelő János fejét." 26A király nagyon elszomorodott emiatt, de tekintettel a vendégek előtt tett esküjére, nem akarta azt érvényteleníteni. 27Azonnal küldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el a fejet. 28Az elment, lefejezte őt a börtönben és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. 29Amikor ezt tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték a testét, és egy sírboltba temették.

A tanítványok visszatérése. 30Az apostolok visszatértek Jézushoz és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. 31Erre így szólt: "Jöjjetek félre egy magányos helyre és pihenjétek ki magatokat egy kicsit." Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy enni sem maradt idejük. 32Egy magányos helyre eveztek tehát, hogy egyedül legyenek. 33De távozóban sokan látták őket és, megértve szándékukat, gyalog odasiettek a városokból és megelőzték őket.

Jézus ötezret táplál. 34Amikor kiszállt, ott látta a nagy tömeget. Megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre kezdte őket tanítani. 35Későre járt már az idő, amikor odaléptek hozzá tanítványai és figyelmeztették: "A vidék elhagyatott, az idő is eljárt. 36Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek, s ennivalót vegyenek maguknak." 37Ő azonban így válaszolt: "Adjatok ti nekik enni." Azok megjegyezték: "Talán menjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy el tudjuk látni őket?" 38Erre ő megkérdezte:

"Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül." Körülnéztek és jelentették: "Öt, és két halunk." 39Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportonként telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. 40Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban. 41Ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük közt. 42Mindnyájan ettek és jól is laktak. 43A kenyérmaradékból és a halakból pedig tizenkét kosarat szedtek tele. 44A kenyérből ötezer férfi evett.

Jézus a vízen jár. 45Ezután nyomban fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. 46Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett. 47A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. 48Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük volt, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. 49Amint meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet, és elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt és megrémültek. 50Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk: "Bátorság! Én vagyok, ne féljetek." 51Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a kenyérszaporításból, 52s szívük még érzéketlen volt.

Más csodák. 53Átérve a túlsó partra, Genezáret földjére jutottak, s ott kikötöttek. 54Mihelyt kiléptek a bárkából, azonnal fölismerték őt az emberek. 55Bejárták az egész környéket és ágyastul odahordták a betegeket, ahol tudomásuk szerint tartózkodott. 56Amerre csak járt, a falvakban, a városokban, és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak hozzáért, meggyógyult.

7    Jézus és a farizeusok. 1Egyszer farizeusok és néhány Jeruzsálemből jött írástudó gyűlt köréje. 2Észrevették, hogy néhány tanítványa tisztátalan, azaz mosdatlan kézzel étkezik. 3- A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek anélkül, hogy az ősök hagyományához híven, előbb jól meg ne mosnák a kezüket. 4A piacról hozott ételt sem eszik meg, amíg meg nem hintették vízzel. Sok mást is megtartanak még hagyományuk szerint, mint például a poharak, korsók, rézedények (és ágyak) megmosását. - 5Erre megkérdezték tőle a farizeusok és az írástudók: "Miért nem tartják meg tanítványaid az ősök hagyományát? Miért étkeznek tisztátalan kézzel?" 6Mire ő így felelt: "Ti képmutatók, találóan jövendölt rólatok Izaiás:

8Isten parancsát nem tartjátok meg, de emberi hagyományokhoz, mint például korsók s poharak mosogatásához meg sok más hasonló dologhoz ragaszkodtok."

9Aztán így folytatta: "Isten parancsát ügyesen kijátszátok, hogy megtartsátok hagyományaitokat. 10Mózes ugyanis azt mondta: tiszteld atyádat és anyádat! És: Aki atyját, vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék. 11A ti tanítástok pedig ez: Aki atyjához, vagy anyjához így szól: korbán, vagyis Istennek szánt ajándék az, amivel segítenem kellene téged, annak nem engeditek meg, 12hogy atyját, vagy anyját továbbra is segítse. 13Az általatok tanított  hagyománnyal tehát kijátsszátok Isten parancsát, s még sok más ehhez hasonlót tesztek."

14Akkor ismét magához hívta a tömeget, és azt mondta nekik: "Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg: 15nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut a szájába, hanem az szennyezi be, ami az emberből távozik. 16Akinek füle van, hallja meg."

17Amikor a tömeg elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle a példabeszéd értelmét. 18Ő így felelt: "Ti is oktalanok vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről jut a szájba, nem szennyezheti be az embert, 19mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába és a félreeső helyre kerül?" Ezzel tisztának jelentett ki minden ételt. 20"Ami azonban az embertől ered, folytatta, az teszi tisztátalanná az embert. 21A szívből származik ugyanis minden rossz gondolat, 22paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, hamisság, kicsapongás, irigység, káromkodás, kevélység, léhaság. 23Mindez a gonoszság belülről ered és tisztátalanná teszi az embert."

A kánaáni asszony. 24Onnan tovább indulva Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Betért egy házba, de nem akarta, hogy fölismerjék. Mégsem tudott rejtve maradni. 25Mihelyt hallott róla egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, odajött és a lábához borult. 26Az asszony szír-föníciai származású pogány nő volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából az ördögöt. 27De ő elutasította: "Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek. Nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a kutyáknak dobják."

28Az viszont csak erősítgette: "De bizony, Uram! Hiszen a kiskutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból." 29Erre ő így szólt: "Mivel ezt mondtad, menj, az ördög elhagyta leányodat." 30Haza is ment és a gyermeket az ágyon fekve találta. Már elhagyta az ördög.

A süketnéma meggyógyítása. 31Ismét eltávozott Tírusz vidékéről és Szidonon át a Galileai-tengerhez érkezett, a Dekapolisz területére. 32Ott egy süketnémát vittek hozzá és kérték, hogy tegye rá a kezét. 33Félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta, és nyállal megérintette a nyelvét, aztán föltekintve az égre, 34fohászkodott és így szólt: "Effeta, vagyis nyílj meg." 35Tüstént meg is nyílt a füle, megoldódott a nyelve és érthetően beszélt. 36Megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél szigorúbban tiltotta nekik, annál inkább hirdették, 37s a csodálkozástól magukon kívül, annál lelkesebben hangoztatták: "Mindent jól tett: a süketeknek visszaadja hallását, a némáknak a beszédet."

8    Jézus négyezret táplál. 1Abban az időben ismét nagy tömeg vette körül. Mivel nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és így szólt hozzájuk: 2"Sajnálom a népet. Már harmadnapra kitartanak velem és nincs mit enniük. 3Ha étlen küldöm haza őket, kidőlnek az úton, mert néhányan messziről jöttek." 4Tanítványai erre megjegyezték: "Honnan veszünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind ellássuk ezeket?" 5Ő megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" 6"Hét", felelték. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. 7Szét is osztották a népnek. Volt néhány apróbb haluk is. 8Azokat is megáldotta és szétosztotta. Miután ettek és jóllaktak, hét kosárnyi kenyérmaradékot szedtek össze. 9Mintegy négyezren voltak (akik ettek).

10Azután hazaküldte őket, és tanítványaival bárkába szállva Dalmanuta vidékére ment.

A farizeusok jelet kérnek. 11Ott farizeusok jöttek hozzá, és vitatkozni kezdtek vele. 12Égi jelet kértek tőle, hogy próbára tegyék. Ő lelke mélyéből fölsóhajtva így szólt: "Minek kér jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet." 13Ezzel otthagyta őket, ismét bárkába szállt, és átkelt a túlsó partra.

A farizeusok kovásza. 14A tanítványok elfelejtettek kenyeret hozni magukkal. Csak egyetlenegy kenyér volt a bárkában. 15Jézus lelkükre kötötte: "Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától." 16Azok egymás közt arról beszéltek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. 17Jézus észrevette, és így szólt: "Mit tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek, és nem fogjátok föl? 18Még mindig érzéketlen a szívetek? Szemetekkel nem láttok, fületekkel nem hallotok? 19Nem emlékeztek arra, hogy mikor öt kenyeret törtem ötezer embernek, hány tele kosárnyi maradékot szedtetek össze?" "Tizenkettőt", válaszolták. 20"És amikor hét kenyeret törtem négyezer embernek, hány tele kosárnyi maradékot szedtetek össze?" "Hetet", válaszolták. 21Erre hozzáfűzte: "Hát még mindig nem értitek?"

A betszaidai vak. 22Közben Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot vezettek hozzá és kérték, hogy érintse meg. 23Ő a vakot kézen fogva kivezette a faluból. Ott nyállal megnedvesítette a szemét, rátette a kezét és megkérdezte: "Látsz valamit?" 24Az fölnézett és így szólt: "Látom az embereket, de úgy látom, mintha fák járkálnának." 25Erre ismét a szemére tette kezét, mire az tisztán kezdett látni és úgy meggyógyult, hogy távolról is élesen látott mindent. 26Aztán hazaküldte, de meghagyta neki: "Ne beszélj róla a faluban."

A Messiás. 27Jézus elindult tanítványaival a Fülöp Cézáreája környékén fekvő falvakba. Útközben megkérdezte tanítványait: "Kinek tartanak engem az emberek?" 28Azok így válaszoltak: "Van aki keresztelő Jánosnak, van aki Illésnek, van aki valamelyik prófétának." 29Ő tovább kérdezte: "Hát ti kinek tartotok engem?" Mire Péter így válaszolt: "Te vagy a Messiás." 30Akkor lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla.

Az első jövendölés a húsvéti eseményekről. 31Ettől fogva arra kezdte oktatni őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad. 32Egész nyíltan beszélt minderről. 33Péter ekkor félrehívta, és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, tanítványaira nézett és így korholta Pétert: "Takarodj előlem sátán! Emberi módon és nem Isten tervei szerint gondolkodol."

A kereszt tana. 34Ezután magához hívta tanítványaival együtt a népet és így szólt hozzájuk: "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. 35Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki érettem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti azt. 36Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelke azonban kárt szenved? 37Mit is adhatna az  ember lelkéért cserébe? 38Aki szégyell engem és az én szavaimat e hűtlen, bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal."

9    1Aztán így folytatta: "Bizony mondom nektek, a jelenlévők közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg nem látják Isten hatalommal megvalósuló uralmát."

Jézus színeváltozása. 2Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül őket vitte föl egy magas hegyre. Ott színében elváltozott előttük. 3Ruhája olyan tündöklő fehér lett, hogy a világon semmiféle kelmefestő sem tudná fehérebbé tenni. 4Egyszerre csak megjelent nekik Illés meg Mózes, amint Jézussal beszélgettek. 5Péter erre így szólt Jézushoz: "Mester, jó, nekünk itt! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet." 6Nem is tudta mit mondjon, annyira meg voltak ijedve. 7Egyszerre felhő támadt, amely elborította őket, a felhőből pedig szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!" 8Mire körülnéztek, senki mást nem láttak, csak Jézust egymagát.

Illés eljövetele. 9A hegyről lejövet Jézus meghagyta nekik, hogy senkinek se szóljanak a látomásról, amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad. 10Meg is tartották ezt az utasítást, de egymás közt azon tanakodtak, hogy mit jelent az: halálából föltámad. 11Ezért megkérdezték tőle: "Miért mondják (a farizeusok és) az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?" 12Ő így felelt: "Illés ugyan eljön előbb és helyreállít mindent, de hogyan írhatták meg az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben kell részesülnie? 13Én azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele, amint az Írás mondja róla."

A megszállott fiú. 14Amikor visszatért a tanítványokhoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük, és hogy írástudók vitatkoznak velük. 15Amint észrevették őt az emberek, mindnyájan meglepődtek, és eléje siettek, hogy üdvözöljék. 16Megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztok velük?" 17Valaki a tömegből így felelt: "Mester, elhoztam hozzád fiamat, akiben néma lélek lakik. 18Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja, aztán habzik a szája, csikorgatja a fogát és megmerevedik. Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták." 19"Hitetlen nemzedék, válaszolta, meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide hozzám!" 20Odavitték. Mi helyt meglátta őt a lélek, elkezdte ide-oda rángatni a fiút. Az a földre esett és tajtékozva fetrengett. 21Jézus megkérdezte az apát: "Mióta szenved ebben a bajban?" 22"Gyermekkora óta, válaszolta. Sokszor tűzbe meg vízbe taszította, hogy megölje. Ha van valami lehetőséged rá, szánj meg minket és segíts rajtunk. 23Jézus így felelt: "Ami a lehetőséget illeti, minden módjában áll annak, aki hisz." 24Erre a fiú apja (könnyek között) fölkiáltott: "Hiszek (Uram), segíts hitetlenségemen!" 25Amikor Jézus látta, hogy a tömeg egyre nagyobb lesz, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: "Te süket és néma lélek, parancsolom neked, takarodj ki belőle és soha vissza ne térj belé." 26Erre hangos kiabálással és heves rángatások közt kiment belőle. A fiú olyan lett, mint a halott, úgyhogy többen megjegyezték: "Meghalt". 27Jézus azonban kézen fogva fölemelte, s az fölállt. 28Amikor hazatért és egyedül maradt, tanítványai megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?" 29Mire ő így felelt: "Ez a fajzat nem űzhető ki másképp, csak imádsággal és böjttel."

Második jövendölés a húsvéti eseményekről. 30Útjukat folytatva, Galileán keresztül kivándoroltak. De nem akarta, hogy valaki is megtudja, 31mert tanítványait akarta oktatni. Így szólt hozzájuk: "Az Emberfia emberek kezébe kerül és megölik, de halála után harmadnapra föltámad." 32Azok nem értették meg ezeket a szavakat, de nem merték faggatni.
 
A versengés ellen. 33Kafarnaumba érkeztek. Hazatérve megkérdezte őket: "Miről beszéltetek útközben?" 34Azok hallgattak. Útközben ugyanis arról vitatkoztak egymással, hogy ki nagyobb közülük. 35Ő leült, magához hívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: "Aki első akar lenni, az legyen a legutolsó és mindenki szolgája." 36Aztán odahívott egy gyermeket, közéjük állította, majd az ölébe vette, és így szólt hozzájuk: 37"Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig befogad engem, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött."

38Ekkor János vette át a szót: "Mester, mondta, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űzött, de nem követ minket. Megtiltottuk neki, mert nem csatlakozott hozzánk." 39Jézus így válaszolt: "Ne tiltsátok meg neki. Aki az én nevemben csodát tesz, nem egyhamar fog szidalmazni engem. 40Aki nincs ellenünk, velünk van. Bizony mondom nektek: 41Nem marad jutalom nélkül az, aki egy pohár vizet ad inni nektek, mivel Krisztuséi vagytok. 42Aki csak egyet is bűnre csábít a (bennem) hívő kicsinyek közül, annak jobb volna, ha malomkövet kötnének nyakára, és a tengerbe dobnák.

43Ha kezed bűnre csábít, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a pokolba jutnod, a kiolthatatlan tűzre 44(ahol a féreg el nem pusztul és a tűz ki nem alszik). 45Ha lábad csábít bűnre, vágd le. Jobb sántán bemenned az örök életre, mint két lábbal a pokolba kerülnöd 46(a kiolthatatlan tűzre, ahol a féreg el nem pusztul és a tűz ki nem alszik). 47Ha szemed csábít bűnre, vájd ki. Jobb félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a pokolba kerülnöd, 48ahol a féreg el nem pusztul és a tűz ki nem alszik. 49Mindenkit tűzzel sóznak majd be. 50A só hasznos. De ha a só elveszíti ízét, ugyan mivel ízesítitek meg? Legyen só bennetek."

10     A válás kérdése. 1Útrakelve a Jordán túlsó partján Júdea vidékére tartott. Ismét nagy tömeg gyűlt köréje. Szokott módján tanította őket.

2Akkor a farizeusok ezzel a kérdéssel léptek hozzá: "Szabad-e a férfinak elbocsátania feleségét?" Próbára akarták ugyanis tenni. 3Ő azonban megkérdezte: "Mózes mit parancsolt nektek?" 4"Mózes megengedte a válólevéllel történő elbocsátást", válaszolták. 5Jézus erre kijelentette: "Mózes keményszívűségtek miatt adta ezt az engedélyt. 6Kezdetben, a teremtéskor Isten férfinak  és nőnek teremtette őket. 7Az ember ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, s a kettő testben egy lesz. 8Úgy hogy már nem ketten vannak, hanem csak egy test. 9Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza."

10Otthon tanítványai ismét érdeklődtek e dolog felől. 11Ő megmagyarázta nekik: "Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtöréssel vét ellene. 12Ha pedig a nő hagyja el férjét, és máshoz megy, szintén házasságtörést követ el."

Jézus megáldja a gyermekeket. 13Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye a kezét. De a tanítványok elutasították őket. 14Amikor Jézus ezt látta, megneheztelt rájuk és így szólt: "Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, és ne tartsátok vissza őket, mert ilyeneké az Isten országa. 15Bizony mondom nektek, aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, nem megy be oda." 16Azután ölébe vette őket és rájuk téve kezét megáldotta őket.

A gazdagság veszélyei. 17Amikor kilépett az utcára, odafutott hozzá valaki és térdre borulva megkérdezte tőle: "Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem  az örök életet?" 18"Miért mondasz engem jónak? - válaszolta Jézus. - Senki sem jó, csak egyedül az Isten. 19Ismered a parancsokat:

20Erre ő kijelentette: "Mester, ezt mind megtartottam gyermekkorom óta." 21Jézus rátekintett, megszerette őt és így szólt hozzá: "Valami még hiányzik neked: Menj, add el, amid van, és árát oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, és a keresztet magadra véve kövess engem." 22E szavak hallatára elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. 23Jézus erre körülnézett, majd ezekkel a szavakkal fordult tanítványaihoz: "Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába!" 24A tanítványok megütköztek szavain. Jézus azonban megismételte: "Fiaim, bizony nehéz a vagyonban bízóknak bejutni Isten országába. 25Könnyebb a tevének átmenni a tő fokán, mint a gazdagnak az Isten országába jutni."

26Azok még jobban megrökönyödtek, és azt kérdezték egymástól: "Hát akkor ki üdvözülhet?" 27Jézus rájuk tekintett és így szólt: "Embernek ez lehetetlen, de nem az Istennek, mert Istennek minden lehetséges."

28Akkor Péter vette át a szót: "Nézd, mi mindenünket elhagytuk és követtünk téged." 29Jézus így válaszolt: "Bizony  mondom nektek: Senki sem hagyja el otthonát, testvéreit, nővéreit, anyját, atyját, gyermekeit vagy földjét értem és az evangéliumért, hogy százannyit ne kapna: 30már most ezen a világon - bár üldözések közt - otthont, testvért, nővért, anyát, gyermeket és földet, a másvilágon pedig az örök életet. 31Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők."

Harmadszor jövendöl a szenvedésről és feltámadásról. 32Éppen útban voltak Jeruzsálem felé. Jézus előttük ment. Ez aggodalommal töltötte el őket, és csak félve követték. Ekkor ismét magához hívta a tizenkettőt és megmondta nekik, hogy mi vár rá: 33"Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és az írástudók (és a vének) kezére adják. 34Azok halálra ítélik és kiszolgáltatják a pogányoknak, akik kigúnyolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De harmadnapra föltámad."

Jakab és János ambíciója. 35Akkor odalépett hozzá Jakab és János, Zebedeus fiai. "Mester, kérték, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket." 36"Mit akartok tőlem?" - kérdezte. 37Azok megmondták: "Tedd meg nekünk, hogy egyikünk jobbodon, másikunk balodon üljön dicsőségedben." 38Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, melyből én iszom? Vagy arra, hogy megkeresztelkedjetek azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?" 39"Készek vagyunk", felelték. Jézus erre így szólt hozzájuk:

"Abból a kehelyből ugyan, amelyből én iszom, ti is fogtok inni, és azzal a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni, 40de hogy jobbomra, vagy balomra üljetek, azt nem én döntöm el, mert ez azoknak jár, akiknek készült." 41 Ennek hallatára a többi tíz megneheztelt Jakabra és Jánosra. 42Jézus ezért magához hívta őket és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük. 43Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok, 44és aki első akar lenni, legyen mindenkinek a cselédje. 45Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon, és váltságul adja oda életét sokakért."

A vak Bartimeus. 46Közben Jerikóba érkeztek. Jerikót tanítványai és nagy tömeg kíséretében hagyta el. Útjuk mentén egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia üldögélt. 47Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus jön arra, kiáltozni kezdett: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" 48Sokan csitították, hogy hallgasson el. Ő azonban annál jobban kiabált: "Dávid fia, könyörülj rajtam!" 49Jézus erre megállt: "Hívjátok ide", mondta. Azok odaszóltak a vaknak: "Bátorság, kelj föl, téged hív." 50Erre ledobta köpenyét, fölugrott és odasietett Jézushoz. 51Jézus megkérdezte tőle: "Mit tegyek veled?" "Mester, kérte a vak, azt, hogy lássak." 52Jézus így szólt hozzá: "Menj, hited meggyógyított téged." Azonnal visszanyerte látását és csatlakozott hozzá az útján.

11    Jézus bevonul Jeruzsálembe. 1Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagénál és Betániánál, az Olajfák hegyénél, elküldött két tanítványt ezzel a megbízatással: "Menjetek a szemközti faluba. 2Amint beértek, találtok egy megkötött szamarat, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és hozzátok ide. 3Ha valaki megkérdezi, mit csináltok, feleljétek, hogy az Úrnak szüksége van rá; erre mindjárt ide küldi."

4Azok elmentek és ott találták a szamarat kinn az utcán egy ajtóhoz kötve. Mindjárt el is oldották. 5Néhány ott álló megkérdezte tőlük: "Miért oldjátok el ezt a szamarat?" Ők úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta. 6Erre elengedték őket. 7A szamarat Jézushoz vezették, rátették ruhájukat, s aztán ráültették Jézust. 8Sokan ruhájukat terítették az útra, mások meg a réten tört lombos ágakat. 9Az előtte járók és az utána jövők így kiáltoztak:

11Így vonult Jeruzsálembe, a templomba. Ott mindent jól megnézett, aztán a tizenkettővel kiment Betániába, mivel már esteledett.

A fügefa megátkozása. 12Amikor másnap eljöttek Betániából, megéhezett. 13Látott messziről egy zöldellő fügefát, és elindult feléje, hátha talál rajta valamit. De amikor odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem volt fügeérés ideje. 14Ekkor így szólt: "Senki se egyék rólad gyümölcsöt soha többé." Tanítványai hallották ezt.

A templom megtisztítása. 15Nemsokára Jeruzsálembe érkeztek. Bement a templomba és kiűzte azokat, akik a templomban adtak-vettek, a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait pedig fölforgatta 16és senkinek sem engedte meg, hogy bármit is keresztülvigyenek a templom területén. 17Aztán megmagyarázta: "Nem azt mondja az Írás: az én házam minden nép számára az imádság háza? Ti pedig rablóbarlanggá tettétek." 18Mikor a főpapok és az írástudók értesültek erről, azon tanakodtak, hogyan tegyék el őt láb alól. Féltek ugyanis tőle, mert az egész nép lelkesedett tanításáért. 19Mikor beesteledett, elhagyták a várost. 20Reggel, amikor a fügefa mellett vitt el útjuk, látták, hogy az tövestül elszáradt. 21Péter ekkor föleszmélt: "Mester, mondta, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt." 22Jézus így válaszolt: "Legyen hitetek Istenben. 23Bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja a hegynek:  emelkedj föl és vesd magadat a tengerbe, s nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond, úgy is lesz. 24Mondom azért nektek, bármit kértek imádságban, higgyétek, hogy megkapjátok, és úgy is lesz. 25Mikor pedig imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket. 26(Ha ti nem bocsáttok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.)"

Jézus hatalma. 27Ismét beértek Jeruzsálembe. Miközben a templomban járt, odaléptek hozzá a főpapok, az írástudók meg a nép vénei, és megkérdezték tőle: 28"Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy így cselekedjél?" 29Jézus ezt válaszolta: "Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem így. 30A mennyből vagy az emberektől volt János keresztsége? Válaszoljatok." Azok tanakodni kezdtek egymás közt: 31"Ha azt mondjuk, a mennyből volt, azt feleli: Hát akkor miért nem hittetek neki? 32Azt mondjuk talán: Az emberektől?" Féltek azonban a néptől, mert mindnyájan azt tartották, hogy János valóban próféta. 33Ezért így válaszoltak Jézusnak: "Nem tudjuk." "Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így", - felelte Jézus.

12    Példabeszéd a bérlőkről. 1Ezután példabeszédekben így kezdett hozzájuk szólni: "Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta szőlőmunkásoknak, és elutazott messzire. 2Amikor eljött az ideje, küldött egy szolgát a szőlőmunkásokhoz, hogy beszedje tőlük a szőlő terméséből neki járó részt. 3Azok nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették. 4Küldött egy másik szolgát, azt fejbe verték és gyalázattal halmozták el. Küldött egy harmadikat is, azt megölték. 5Küldött aztán még többet, azok közül néhányat elvertek, másokat pedig megöltek. 6Ezután már csak egyetlen kedves fia maradt. Őt küldte utoljára hozzájuk, mert azt gondolta: A fiamat csak becsülni fogják. 7A szőlőmunkások azonban így bíztatták egymást: itt az örökös! Rajta, öljük meg és miénk lesz az öröksége. 8Nekiestek tehát, megölték és kidobták a szőlőből. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura? 9Elmegy, megöli a szőlőmunkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja bérbe. 10Nem olvastátok az Írást:

12Erre el akarták fogni, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.

Szabad-e adót fizetni a császárnak? 13Később néhány farizeust és Heródes-pártit küldtek hozzá, hogy szaván fogják. 14Azok odamentek hozzá és ezt mondták: "Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy, és nem mások szerint igazodol, mert nem vezet emberi tekintet, hanem az Isten útját az igazsághoz híven tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?" 15Átlátva kétszínűségükön, így szólt: "Mit kísértetek engem? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam." 16Amikor hoztak neki egyet, megkérdezte: "Kinek a képe és fölirata ez?" "A császáré", felelték. 17Jézus erre kijelentette: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené." Azok igen elcsodálkoztak rajta.

A szadduceusok és a föltámadás. 18Utána szadduceusok jöttek hozzá, akik tagadják a föltámadást, és a következő kérdést intézték hozzá: 19"Mester, Mózes azt parancsolta nekünk: ha valakinek meghal a testvére és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, a testvér vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének. 20Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. 21Feleségét elvette a második, de az is utód nélkül halt meg. 22Ugyanígy járt a harmadik is, sőt mind a hét (elvette őt), de egyik sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is. 23A föltámadáskor majd, ha ugyan föltámadnak, melyiküknek lesz a felesége? Hiszen felesége volt mind a hétnek." 24Jézus így válaszolt: "Azért tévedtek ugye, mert ismeritek sem az Írást, sem Isten hatalmát? 25Föltámadás után ugyanis nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint az angyalok a mennyben. 26Halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok Mózes könyvében, a csipkebokorról szóló részben, mit mondott neki az Isten: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene? 27Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Ezért alapos tévedésben vagytok."

A főparancs. 28Egy írástudó is hallgatta a vitatkozást. Amikor látta, hogy milyen találóan felelt meg nekik, odalépett hozzá és megkérdezte tőle: "Melyik az összes parancsok között a legelső?" 29Jézus azt felelte: "Az első így szól:

 31A második így szól:

32Ezeknél nagyobb parancs nincsen." Az írástudó erre azt mondta: "Jól van, Mester, helyesen mondtad: Ő az egyetlen (Isten), rajta kívül nincsen más. 33Őt teljes szívből, (teljes lélekből), teljes elméből és minden erőből szeretni, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat, többet ér minden égő és más áldozatnál." 34Okos feleletének hallatára Jézus megdicsérte: "Nem vagy messze Isten országától." Ezután senki sem merte többé kérdéseivel zaklatni.

Dávid fia. 35Amikor Jézus a templomban tanított, megkérdezte: "Hogyan állíthatják az írástudók, hogy a Messiás Dávid fia? 36Hiszen Dávid maga mondja a Szentlélek sugallatára:

37Ha tehát Dávid maga hívja őt urának, hogyan lehet az ő fia? A nagy néptömeg örömest hallgatta őt.

A képmutatók Jézus ellenségei. 38Máskor így tanította őket: "Óvakodjatok az írástudóktól! Szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános helyeken köszöntik őket, 39szívesen foglalják el az első székeket a zsinagógákban és a főhelyeket a lakomákon. 40Fölélik az özvegyek házát, és színleg nagyokat imádkoznak. Ezért súlyosabb ítélet vár rájuk.

Az özvegyasszony két fillérje. 41Később leült a templom kincstárával szemben, és figyelte, hogyan dob a nép pénzt a perselybe. 42Sok gazdag sokat dobott be. Jött egy szegény özvegyasszony is és két fillért dobott be, ami egy krajcárt ér. 43Odahívta tanítványait és így szólt: "Bizony mondom nektek: ez a szegény özvegy többet dobott a perselybe, mint a többiek. 44Azok ugyanis mindnyájan fölöslegükből adtak, ez azonban azt a keveset is odaadta, amire szüksége volt: egész megélhetését."

13    A templom kérdése. 1Amikor kilépett a templomból, egyik tanítványa megjegyezte: "Mester, nézd csak, mekkora kövek és micsoda épület!" 2Jézus így válaszolt: "Látod ezeket a hatalmas épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának."

3Mikor az Olajfák hegyén, a templommal szemben leült, Péter, Jakab, János és András külön is megkérdezte: 4"Mondd csak, mikor lesz mindez? S mi lesz a jele annak, hogy mindez beteljesül?"

A vég kezdete. 5Jézus így válaszolt: "Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen titeket. 6Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: én vagyok. És sok embert megtévesztenek. 7Amikor pedig háborúról és háborús hírekről hallotok, ne rémüldözzetek. Ennek meg kell történnie, de ez még nem a vég. 8Akkor nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Földrengés lesz itt is, ott is, meg éhínség, de ez csak a gyötrelmek kezdete. 9Vigyázzatok magatokra! Bíróság elé fognak állítani és a zsinagógákban megostoroznak titeket. Miattam helytartók és királyok elé is hurcolnak, hogy  tanúságot tegyetek előttük. 10Előbb azonban minden népnek hirdetni kell az evangéliumot. 11Amikor tehát odavezetnek és kiszolgáltatnak nekik, ne töprengjetek előre azon, hogy mit mondjatok, hanem azt mondjátok, amit Isten sugall nektek abban az órában. Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem a Szentlélek.

12Akkor halálra adja majd testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak és megölik őket. Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. 13De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.

A végítélet. 14Amikor majd látjátok, hogy a gyalázatos pusztulás ott dúl, ahol nem volna szabad, - aki olvassa, értse  meg! - akkor, aki Júdeában van, fusson a hegyekbe. 15Aki a háztetőn van, le ne jöjjön a házba, és be ne menjen, hogy elvigyen valamit hazulról, 16és aki a mezőn van, vissza ne térjen, hogy elvigye köpenyét. 17Jaj a várandós és szoptató asszonyoknak azokban a napokban! 18Imádkozzatok, hogy ez ne télen történjék. 19Olyan keserves idők jönnek, amilyenek még nem voltak ezen az Isten teremtette világon mindmáig és nem is lesznek. 20Ha az Úr meg nem rövidítené azokat a napokat, egyetlen ember sem menekülne meg. De a választottak kedvéért, akiket ő választott ki, megrövidülnek azok a napok. 21Akkor, ha valaki azt mondja: nézd, itt a Krisztus, vagy amott! - ne higgyétek. 22Föllépnek ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták, jeleket és csodákat művelnek, hogy még a választottakat is tévedésbe ejtsék, ha lehetséges volna. 23Vigyázzatok, előre megmondtam mindent.

A dráma utolsó felvonása. 24A gyötrelem után következő időkben a Nap elhomályosul, és a Hold sem áraszt világosságot, a csillagok lehullanak az égről, 25és a világmindenséget összetartó erők megrendülnek. 26Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkön nagy hatalommal és dicsőséggel. 27Szétküldi angyalait és összegyűjti választottait a szélrózsa minden irányából, a föld szélétől az ég határáig.

Hasonlat a fügefáról. 28Vegyetek példát a  fügefáról: amikor ága már gyönge és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. 29A történtek láttára tudjátok meg ti is, hogy közel van már, az ajtóban. 30Bizony mondom nektek: el nem múlik ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. 31Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.

Virrasztás szükségessége. 32Ámde azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, a mennybéli angyalok sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya. 33Vigyázzatok, virrasszatok (és imádkozzatok), mert nem tudjátok, mikor jön el ez az idő. 34Éppen úgy, mint amikor az idegenbe készülő ember elhagyja házát, és vezetését szolgáira bízza, mindegyikre a maga dolgát, a kapusnak pedig meghagyja, hogy virrasszon. 35Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura, este-e vagy éjfélkor, kakasszóra-e vagy reggel. 36Ha váratlanul érkeznék, alva ne találjon titeket. 37Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok!"

14    A főtanács határozata. 1Két nappal a húsvét, a kovásztalan kenyér ünnepe előtt, a főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan foghatnák el és ölhetnék meg őt cselvetéssel. 2Megjegyezték ugyanis: "Ne az ünnepnapon, mert esetleg zavargás támadhat a nép között."

Jézus Betániában. 3Amikor Betániában a leprás Simon házában tartózkodott és éppen asztalnál ült, odalépett hozzá egy asszony. Alabástrom edényben valódi drága illatos nárduszolajat hozott, és eltörve az alabástrom edényt, a fejére öntötte. 4Néhányan bosszankodni kezdtek: "Mire való ez a pazarlás az illatszerrel? 5Háromszáz dénárnál többért el lehetett volna adni, és árát ki lehetett volna osztani a szegények között" - támadtak rá. 6Jézus azonban így szólt:

"Hagyjátok békében! Mit bántjátok? Hiszen jót tett velem. 7Szegények mindig lesznek veletek, és tehettek velük jót, amikor csak akartok, én azonban nem leszek mindig veletek. Ez azt tette, ami tőle telt: 8Előre megkente testemet a temetésre. 9Bizony mondom nektek: Mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékeznek majd arról is, amit ő tett."

Az árulás. 10Ezután karióti Júdás, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt. 11Azok ennek hallatára igen megörültek és megígérték, hogy pénzt adnak neki érte. Kereste tehát a kedvező alkalmat, hogy kiszolgáltassa nekik.

A húsvéti előkészület. 12Az első kovásztalan napon, amikor le szokták vágni a húsvéti bárányt, tanítványai  megkérdezték: "Hová menjünk? Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?" 13Ő elküldte két tanítványát ezzel a megbízatással: "Menjetek a városba. Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. 14Menjetek utána, és ahova bemegy, ott mondjátok a házigazdának: A Mester kérdezteti: hol az a terem, ahol tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát? 15Ő mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre berendezett termet. Ott készítsétek el." 16A tanítványok elmentek és a városba érve mindent úgy találtak, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát.

Az áruló. 17Amikor beesteledett, odajött a tizenkettővel. 18Asztalhoz ültek. Miközben ettek, Jézus így szólt: "Bizony mondom nektek, egy közületek, aki velem eszik, elárul engem." 19Erre elszomorodtak, és sorra kérdezték: "Csak nem én vagyok?" 20De ő így válaszolt: "Egy tizenkettőtök közül, aki velem a tálba nyúl. 21Az Emberfia elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna."

Az Eukarisztia alapítása. 22Étkezés közben kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: 23"Vegyétek, ez az én testem." Azután fogta a kelyhet, hálát adott és nekik adta. Mindnyájan ittak belőle. 24Ő pedig így szólt: "Ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok. 25Bizony mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom Isten országában."

26Miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére.

Péter tagadásának megjövendölése. 27Ott Jézus így szólt hozzájuk: "Ti mindnyájan megbotránkoztok bennem (az éjjel). Az Írás ugyanis azt mondja: megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. 28De föltámadásom után megelőzlek majd titeket Galileában." 29Péter azonban fogadkozni kezdett: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én ugyan nem." 30Mire Jézus csak ennyit mondott: "Bizony mondom neked, még ma éjjel, mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem." 31De Péter tovább fogadkozott: "Ha meg is kellene halnom veled, nem tagadlak meg." Hasonlóképpen fogadkoztak a többiek is.

Haláltusa a kertben. 32Közben a Getszemáni nevű majorba érkeztek. "Üljetek le itt, amíg én imádkozom" - mondta tanítványainak. 33Csak Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával. Egyszerre csak remegni és gyötrődni kezdett. 34"Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok." 35Kicsit tovább ment és földre borulva imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el ez az óra. 36"Abba, Atyám, szólt, neked minden lehetséges: vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te." 37Akkor visszament, de alva találta őket. Erre rászólt Péterre: "Simon! Alszol? Egy óra hosszat sem  tudtál virrasztani velem? 38Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge." 39Másodszor is elvonult és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. 40Visszatérve megint alva találta őket, mert szemük elnehezült. Nem is tudták, mit válaszoljanak neki. 41Amikor harmadszor is visszatért, így szólt hozzájuk: "Aludjatok csak és nyugodjatok! Elég volt! Itt az óra! Az Emberfia most bűnösök kezére kerül. 42Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem!"

Jézust elfogják. 43Még beszélt, amikor odaérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele a főpapok, az írástudók és a vének megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. 44Az áruló ebben a jelben egyezett meg velük: "Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el és vezessétek el óvatosan." 45Amikor odaért, mindjárt Jézushoz lépett. "(Üdvözlégy,) Mester!", szólt és megcsókolta. 46Erre kezet emeltek Jézusra és foglyul ejtették. 47A körülállók közül egy kirántotta kardját, rásújtott a főpap szolgájára és levágta fülét. 48Ezután Jézus így szólt hozzájuk: "Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. 49Naphosszat együtt voltam veletek a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el. Az Írásnak azonban be kell teljesednie." 50Erre (a tanítványok) valamennyien elhagyták és elfutottak. 51Egy ifjú azonban, követte. 52Csupasz testén nem volt egyéb egy lepelnél. Mikor el akarták fogni, otthagyta a leplet és meztelenül elfutott.

Jézus a főtanács előtt. 53Jézust a főpaphoz kísérték. Ott gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók. Péter messziről követte őt a főpap palotájáig. 54Ott leült a szolgák közé és a tűznél melegedett. 55A főpapok az egész főtanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak. 56Jóllehet többen hamisan tanúskodtak ellene, tanúságuk nem egyezett meg. 57Azután fölálltak még néhányan és ezt a hamis tanúságot tették ellene: 58"Mi hallottuk, hogy azt mondta: Lerontom ezt a kézzel épített templomot és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz műve." 59De ebben sem egyezett meg tanúságuk.

60Akkor a főpap a középre lépett és megkérdezte Jézust: "Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?" 61Ő hallgatott és nem felelt semmit. A főpap újra megkérdezte: "Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) fia?" 62"Én vagyok", felelte Jézus. "Látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján, és eljön az ég felhőin." 63A főpap erre megszaggatta ruháját: "Mi szükségünk van még tanúkra? - kérdezte. 64Hallottátok a káromkodást. Mi a véleményetek?" Azok egyhangúan méltónak ítélték a halálra. 65Erre néhányan leköpdösték, és arcát eltakarva ököllel ütötték: "Találd el, ki volt az!" - gúnyolták. Még a szolgák is arcul verték.

Péter tagadása. 66Miközben Péter kinn ült az udvaron, arra ment a főpap egyik cselédlánya. 67Látva, hogy Péter ott melegszik, szemügyre vette: "Te is a názáreti Jézussal voltál", jegyezte meg.

68Ő azonban tagadta: "Nem tudom és nem is értem, mit beszélsz." Amikor kiment az előcsarnokba, megszólalt a kakas. 69A cselédlány azonban észrevette őt és újból odaszólt a körül állókhoz: "Ez is közéjük tartozik." 70Ő megint tagadta. Röviddel ezután az ottlévők megjegyezték: "De bizony, közéjük tartozol, hiszen galileai vagy." Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: 71"Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek." 72Tüstént megszólalt a kakas másodszor is. Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: "Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem." Erre sírva fakadt.

15    Jézus Pilátus előtt. 1Kora reggel a főpapok a vénekkel és az írástudókkal együtt, vagyis az egész főtanács döntést hozott. Megkötözve elvezették Jézust és kiszolgáltatták Pilátusnak. 2Pilátus megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" "Én vagyok" - felelte. 3A főpapok ekkor mindenféle vádat hoztak föl ellene. 4Pilátus erre újra megkérdezte: "Nem válaszolsz semmit? Hallod, mi mindennel vádolnak." 5De Jézus nem válaszolt többé. Ez meglepte Pilátust.

6Szokásban volt, hogy az ünnep napján szabadon bocsássa azt a foglyot, akit kértek. 7Volt a börtönben más lázadókkal együtt egy Barabás nevű. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el. 8A nép ekkor eléje vonult és kérte a kegyet, amit máskor is meg szokott adni. 9Pilátus megkérdezte tőlük: "Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?" 10Észrevette ugyanis, hogy a főpapok irigységből szolgáltatták ki neki. 11A főpapok azonban fölizgatták  a népet, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje. 12Pilátus ismét megkérdezte: "Mit tegyek tehát azzal, akit a zsidók királyának hívtok?" 13Azok újra kiabálni kezdtek: "Keresztre vele!" 14"De hát mi rosszat tett?" - kérdezte Pilátus. Azok még erősebben kiáltoztak: "Keresztre vele!" 15Pilátus a nép kedvére akart tenni, ezért szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.

Jézust tövissel megkoronázzák. 16A katonák a helytartóság belső udvarába vezették őt, és összehívták az egész csapatot. 17Aztán bíborszínű ruhát adtak rá és tövisből font koronát tettek fejére. 18Majd így köszöntötték: "Üdvözlégy, zsidók királya!" 19Közben náddal a fejét verték, leköpdösték és térdet hajtva hódoltak előtte. 20Miután csúfot űztek belőle, levették róla a bíbort, és saját ruháit adták rá. Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék.

A keresztút és megfeszítés. 21Kényszerítettek egy arra menőt, cirenei Simont, Sándor és Rúfusz atyját, aki éppen a mezőről jött, hogy vigye a keresztet. 22Majd kivezették arra a helyre, melynek Golgota, azaz Koponyahely a neve. 23Ott mirhával kevert bort kínáltak neki, de nem fogadta el. 24Azután keresztre feszítették és megosztoztak ruháin sorsvetéssel döntve el, kire mi jusson. 25A harmadik óra volt, amikor megfeszítették. 26Az elítélésének okát jelző táblára ezt írták: "A zsidók királya."

27Vele együtt keresztre feszítettek két rablót is, egyiket jobbjára, másikat baljára. 28Így beteljesedett az Írás szava: "És gonosztevőként bántak vele." 29A járókelők káromolták őt és fejüket csóválva mondogatták: "Te, aki lerombolod, és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát, 30szabadítsd meg magadat, szállj le a keresztről!" 31Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal együtt a főpapok is. "Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. 32A Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk", mondogatták egymásnak. Ugyanígy szidalmazták azok is, akik vele együtt voltak megfeszítve.

Jézus halála. 33A hatodik órában sötétség támadt az egész földön. 34A kilencedik óráig tartott. Kilenc óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: "Éloi, Éloi, lámmá szábáktáni? - vagyis: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" 35Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: "Illést hívja." 36Egyikük mindjárt odafutott, és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve inni adott neki. "Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa" - mondta.

37Ekkor Jézus hangosan felkiáltott és kilehelte a lelkét. 38Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig. 39Amikor a százados, aki szemben állt vele, látta, hogyan lehelte ki a lelkét, kijelentette: "Ez az ember valóban az Isten Fia volt." 40Messziről több asszony figyelte a történteket. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, a fiatalabb Jakab és József anyja, meg Szalómé, 41akik már Galileában is kísérték őt és gondját viselték. Rajtuk kívül még sok más asszony is volt ott, akik vele együtt mentek föl Jeruzsálembe.

A temetés. 42Mikor már estére járt az idő - készület napja, vagyis szombat előtti nap volt - 43jött arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta Isten országát. Bátran bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. 44Pilátus meglepődött, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost és megkérdezte, hogy csakugyan meghalt-e már. 45Amikor a százados útján meggyőződött róla, odaadta a testet Józsefnek. 46Az halotti leplet vásárolt, majd levette őt a keresztről és begöngyölte a lepelbe. Azután sziklába vájt sírboltba helyezte és követ gördített a sír bejárata elé. 47Mária Magdolna és Mária, József anyja megfigyelte, hogy hová temették el.

16    Asszonyok a sírnál. 1Szombat elmúltával Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalómé illatszereket vásároltak 2és elmentek, hogy megkenjék (Jézust). 3Kora reggel értek a sírhoz, amikor a Nap éppen fölkelt. 4A hét első napja volt. Így tanakodtak egymás közt: "Ki hengeríti el nekünk a követ a sír bejáratától?" 5De amikor odanéztek, látták, hogy a követ már elhengerítették, pedig igen nagy volt. 6Erre bementek a sírboltba és észrevették, hogy ott jobb felől egy fehér ruhába öltözött ifjú ül. Nagyon megijedtek. De az bátorította őket: "Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek?

Föltámadt, nincs itt. Nézzétek, itt a hely, ahová temették. 7Most pedig siessetek, vigyétek hírül tanítványainak és Péternek: előttetek megy Galileába. Ott majd viszontlátjátok, amint megmondta nektek."

8Azok kijöttek a sírból és futásnak eredtek, mert nagy ijedtség és rémület fogta el őket. Félelmükben senkinek sem szóltak a dologról.

A hosszabb befejezés: 16,9-20. 9Miután a hét első napjának reggelén föltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. 10Ő menten hírül vitte azt a gyászoló és síró tanítványoknak. 11Mikor azok meghallották, hogy él, s hogy ő látta, nem hitték el neki.

12Ezután idegen alakban megjelent kettőnek közülük útközben, amikor vidékre mentek. 13Ezek visszatértek és közölték a hírt, de nekik sem hittek. 14Végül a tizenegynek jelent meg, amikor asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, mert azoknak, akik őt föltámadása után látták, nem hittek.

15Azután így szólt hozzájuk: "Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. 16Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki nem hisz, elkárhozik. 17A hívőket ezek a jelek fogják kísérni: Az én nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, 18kígyókat vesznek majd a kezükbe, és ha valami halálos mérget isznak, nem árt meg nekik, betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak." 19Az Úr Jézus, miután szavait befejezte, fölment a mennybe, és az Isten jobbján foglalt helyet. 20Azok pedig szétszéledtek és mindenütt hirdették az igét. Az Úr együttműködött velük, és tanításukat csodákkal kísérte és hitelesítette.

A rövidebb befejezés. Azonnal elmondták Péternek és társainak, amit közöltek velük. Később Jézus általuk küldte szét kelettől nyugatig az örök megváltás szent és isteni kinyilatkoztatását.

A Freer Logia: Ezt a mentséget hozták fel: "Ez a törvénytelen és hitetlen kor a Sátán uralma alatt áll, aki nem engedi meg, hogy az Isten igaz hatalma uralkodjék a lelkek tisztátalan dolgain." Ezért, - mondták Krisztusnak - "most mutasd meg igazságos hatalmadat". Krisztus így felelt: "a Sátán hatalmának ideje beteljesedett, de más borzalmas dolgok közelednek. Mégis a bűnösök érdekében ítéltek halálra, hogy visszatérhessenek az igazsághoz, és többet ne vétkezzenek, és örökölhessék a mennybéli megigazulás örök lelki üdvösségét."
 


Tartalom