Évről-évre több világi hallgató tanul a hittudományi főiskolákon és a hitoktatói tanfolyamokon. Egyre többen vállalnak teológiai végzettség nélkül is kisebb-nagyobb szolgálatokat plébániai közösségükben. Mintha rádöbbentünk volna, hogy az egyház küldetésének mi világiak is részesei vagyunk, hogy az Isten Országáért nekünk is tenni kell valamit.

De mit? Tulajdonképpen mi a mi feladatunk? Ma sokan a hiányzó papok pótlásában látják az egyházi szolgálatot vállaló világiak egyetlen, vagy legalábbis legfőbb szerepét. Csakhogy a világiak nagyon kevés dologban tudják helyettesíteni a papokat, és éppen a legfontosabbakban nem. Igaz, hogy ez a kevés is segítség, hiszen így pásztor híján nem széled szét a nyáj, és valamiképp azért az igeistentisztelet is megszenteli az Úr napját. De ezek csak szükségmegoldások. Az egyház ínséges helyzetében készséggel vállaljuk őket, igazi feladatunk azonban más.

Létezik az egyházban egy másfajta, a papokétól eltérő, azt nem helyettesíteni, hanem kiegészíteni akaró, sajátos világi szolgálat is. Az első keresztények hozták létre, a későbbi századok elfelejtették. Napjainkban azonban - mintegy igazolva VI. Pál pápa prófétai előrelátását - a szemünk láttára születik újjá a legkülönbözőbb modern formákban. Nem elméleti szakemberek találják ki, hanem az Isten ügyéért tenni akaró világiak találnak rá a Szentlélek vezetésével. Új, eddig elhanyagolt lehetőségeket fedeznek fel, a hagyományos lelkipásztorkodás fehér foltjait járják be. S ahogy ezeket a megszülető új formákat figyeljük, egyre bizonyosabbak leszünk benne, hogy a világi lelkipásztorkodás igazi területe valahol ott kezdődik, ahol a papi szolgálat lehetőségei véget érnek.

Néhány folyóiratcikket leszámítva, - ezekre többször hivatkozni fogunk, - ennek a fajta lelkipásztorkodásnak nincs még szakirodalma. Könyvünk szerény kísérlet arra, hogy az eddigi tapasztalatokat összegyűjtse és közreadja. Szándékosan nem foglalkozunk a világiak liturgikus szolgálatával, ebben a kérdésben az Országos Liturgikus Tanács nemrég megjelent kiadványa részletes eligazítást nyujtott. Éppen csak érintjük néhány alkalommal a világi lelkipásztor lelkiségének kérdését, mert erről meg Bálint József SJ írt nagyszerű könyvet a közelmúltban.

Nem tudományos művet, hanem a mindennapi szolgálatban jól felhasználható, gyakorlati kézikönyvet akartunk írni. A teológiailag kevésbé képzett olvasóra gondolva azonban röviden ki kellett térnünk néhány alapvető kérdés tisztázására is.

Könyvünket a plébániákon tevékenykedő világi munkatársak kezébe szánjuk, de titkon reméljük, hogy a benne közölt gondolatok a szolgálatukat irányító papokhoz is eljutnak. Annak különösen örülnénk, ha írásunk újabb világiakban ébresztené fel az egyház küldetése iránti felelősséget, ha újabb világiakat késztetne arra, hogy e küldetés teljesítésében maguk is részt vállaljanak.