CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETŐ |
ELŐSZÓ
I. RÉSZ: ALAPVETÉS
1. Az evangélium szolgálata itt és most
2. Világiak a lelkipásztorkodásban
2. 1. Teológiai és egyházjogi alapok
2. 2. A magyar egyházban kialakult formák
2. 3. A világiak lelkipásztori szolgálatának sajátosságai
3. A lelkipásztori szolgálat közösségi jellege
3. 1. A plébániai közösség
3. 2. A kisközösségek
3. 2. 1. A kisközösségi mozgalom kialakulása
3. 2. 2. A kisközösségek fajtái és a közösségek belső élete
3. 2. 3. Újabb kisközösségek létrehozásának lehetőségei
4. A lelkipásztorkodás személyes, az egyént megszólító jellege
4. 1. A személyiségtípusokról
4. 2. A kapcsolatteremtés művészete
4. 3. A lelkipásztori beszélgetés
II. RÉSZ: A VILÁGI LELKIPÁSZTORKODÁS NÉHÁNY SAJÁTOS FORMÁJA
5. Az adminisztrátor és a pénzbeszedő mint lelkipásztor
6. A katekézishez kapcsolódó feladatok
6. 1. Az elmaradozó gyerekekért
6. 2. Várakozó szülők foglalkozásai
7. Foglalkozás a felnőttkorban megtértekkel
8. A világi mint lelki vezető
8. 1. A lelki vezetés fogalma, szükségessége
8. 2. A lelki vezető
8. 3. Világi mint lelki vezető
8. 4. A világi lelki vezető feladata
9. Közösségi lelkigyakorlatok - világi vezetésével
10. Hagyományos plébániai csoportok lelki gondozása
III. RÉSZ: CSALÁDPASZTORÁCIÓ
11. A családpasztoráció fogalma, jelentősége, munkatársai
11. 1. A családpasztoráció fogalma
11. 2. A családpasztoráció jelentősége
11. 3. A családpasztoráció munkatársai
11. 4. Családpasztorációs formák
12. Kapcsolatteremtés templomba nem járó családokkal
12. 1. Születésnapi látogatás
12. 2. A patronáló házaspár
13. Családok vasárnapja
13. 1. A családok vasárnapjának mibenléte és célkitűzései
13. 2. Előkészítés és szervezés
13. 3. A családok vasárnapjának programja
14. Felkészítés a házasságra
14. 1. A felkészítés szükségessége
14. 2. A házasságra előkészítő kurzusok szervezése
14. 3. A tanfolyam tematikája
15. Hétvégi családi lelkigyakorlatok
15. 1. Szervezési feladatok
15. 2. A program
16. Állandó kapcsolat létrehozása a hittanos gyerekek szüleivel
16. 1. Első fázis: Kapcsolatfelvétel, érdeklődéskeltés
16. 2. Második fázis: Önmagát irányítani képes csoporttá szerveződés
16. 3. Harmadik fázis: A közösséggé válás
17. Házaspáros-, illetve családközösségek szervezése és működésének segítése
17. 1. A kisközösségek szerepe a családpasztorációban
17. 2. Újabb közösségek létrehozása
17. 3. A közösségek működése
17. 4. A közösség segítése
Utólagos mentegetőzés-féle
Évről-évre több világi hallgató tanul a hittudományi főiskolákon és a
hitoktatói tanfolyamokon. Egyre többen vállalnak teológiai végzettség
nélkül is kisebb-nagyobb szolgálatokat plébániai közösségükben. Mintha
rádöbbentünk volna, hogy az egyház küldetésének mi világiak is
részesei vagyunk, hogy az Isten Országáért nekünk is tenni kell
valamit.
De mit? Tulajdonképpen mi a mi feladatunk? Ma sokan a hiányzó papok
pótlásában látják az egyházi szolgálatot vállaló világiak egyetlen,
vagy legalábbis legfőbb szerepét. Csakhogy a világiak nagyon kevés
dologban tudják helyettesíteni a papokat, és éppen a legfontosabbakban
nem. Igaz, hogy ez a kevés is segítség, hiszen így pásztor híján nem
széled szét a nyáj, és valamiképp azért az igeistentisztelet is
megszenteli az Úr napját. De ezek csak szükségmegoldások. Az egyház
ínséges helyzetében készséggel vállaljuk őket, igazi feladatunk
azonban más.
Létezik az egyházban egy másfajta, a papokétól eltérő, azt nem
helyettesíteni, hanem kiegészíteni akaró, sajátos világi szolgálat is.
Az első keresztények hozták létre, a későbbi századok elfelejtették.
Napjainkban azonban - mintegy igazolva VI. Pál pápa prófétai
előrelátását - a szemünk láttára születik újjá a legkülönbözőbb
modern formákban. Nem elméleti szakemberek találják ki, hanem
az Isten ügyéért tenni akaró világiak találnak rá a Szentlélek
vezetésével. Új, eddig elhanyagolt lehetőségeket fedeznek fel, a
hagyományos lelkipásztorkodás fehér foltjait járják be. S ahogy ezeket
a megszülető új formákat figyeljük, egyre bizonyosabbak leszünk benne,
hogy a világi lelkipásztorkodás igazi területe valahol ott kezdődik,
ahol a papi szolgálat lehetőségei véget érnek.
Néhány folyóiratcikket leszámítva, - ezekre többször hivatkozni
fogunk, - ennek a fajta lelkipásztorkodásnak nincs még szakirodalma.
Könyvünk szerény kísérlet arra, hogy az eddigi tapasztalatokat
összegyűjtse és közreadja. Szándékosan nem foglalkozunk a világiak
liturgikus szolgálatával, ebben a kérdésben az Országos Liturgikus
Tanács nemrég megjelent kiadványa részletes eligazítást nyujtott.
Éppen csak érintjük néhány alkalommal a világi lelkipásztor
lelkiségének kérdését, mert erről meg Bálint József SJ írt
nagyszerű könyvet a közelmúltban.
Nem tudományos művet, hanem a mindennapi szolgálatban jól
felhasználható, gyakorlati kézikönyvet akartunk írni. A teológiailag
kevésbé képzett olvasóra gondolva azonban röviden ki kellett térnünk
néhány alapvető kérdés tisztázására is.
Könyvünket a plébániákon tevékenykedő világi munkatársak kezébe
szánjuk, de titkon reméljük, hogy a benne közölt gondolatok a
szolgálatukat irányító papokhoz is eljutnak. Annak különösen örülnénk,
ha írásunk újabb világiakban ébresztené fel az egyház küldetése
iránti felelősséget, ha újabb világiakat késztetne arra, hogy e
küldetés teljesítésében maguk is részt vállaljanak.