Bevezetés

Ennek az emlékkönyvnek az összeállításával az volt a célunk, hogy emléket állítsunk édesapánk, Bor Dezső karmesteri tevékenységének. Ezzel egyrészt a családtagok részére szeretnénk maradandó áttekintést adni karnagyi pályafutásáról, másrészt ezt az összeállítást néhány könyvtárban és gyűjteményben is elhelyezzük, hogy ott bárki megismerhesse zenei tevékenységét.

Közel negyedszázad múlt el azóta, hogy édesapánk 1974-ben elhunyt. Ennyi idő múltán már megbízhatóan lehet értékelni munkásságát. Míg Bor Dezső életének utolsó másfél-két évtizedében nagyon ritkán emlékeztek meg karmesteri tevékenységéről, a halála óta eltelt időben több olyan írás is megjelent, melyek megfelelően méltatják munkásságát.

Munkánk egyrészt olyan írásokat tartalmaz, amelyek működéséről megemlékeznek, illetve azt méltatják. Másrészt - és ez az összeállítás nagyobb része - részletesen tartalmazza a Székesfővárosi Zenekar 1923-1939 évek közötti történetét - amely időszak édesapánk zenei pályafutásának legfontosabb része - és megemlíti az 1939-1958-ig terjedő évek főbb eseményeit is, amelyek közül a későbbiekben csak az édesapánk tevékenységével közvetlen kapcsolatban lévőket fogjuk kiemelni.

E könyv szövegének zömét Bor Dezsőnek és Kenesei Sándornak köszönhetjük. Édesapánk ugyanis nyugalomba vonulása után évekig dolgozott zenészbarátjával, Kenesei Sándorral, a volt Székesfővárosi Zenekar egyik régi tagjával a hangversenyek terjedelmes műsoranyagának, valamint a régi újságkritikák és más írásos emlékek alapján a zenekar történetének papírra vetésével. Munkájuknak a szerzők "A Székesfővárosi Zenekar és az Állami Hangverseny-zenekar története, 40 év a zenei népművelés szolgálatában" címet adták.

Ez a mintegy 1000 gépelt oldal terjedelmű összeállítás csak kéziratban maradt fenn, amely annak idején 3 gépelt példányban készült; 2 példány az Országos Filharmóniához került, egy a család tulajdonában maradt. Az Országos Filharmóniához került példányok időközben sajnos elkallódtak. Később, a 80-as években erről az egy megmaradt példányról két xerox másolatot készítettünk, az eredeti példányt a Zenetudományi Intézet könyvtárában helyeztük el. A tulajdonunkban maradt másolat szolgált forrásmunkaként Gábor István könyvének megírásához, erről a későbbiekben még részletesen szó lesz.

A Bor Dezső és Kenesei Sándor által írt mű fennmaradt példánya indigós gépírásos másolat, az erről készült xerox-másolat sajnos helyenként már olyan rossz minőségű, hogy csak nehezen olvasható. Így emiatt is indokolt volt, hogy kihasználva a mai számítógépes szövegszerkesztés és xerox-technika lehetőségeit, jól olvasható és szépen nyomtatott formában adjuk az olvasó kezébe ezt a munkát.

Ennek a műnek a leírásakor maximálisan ragaszkodtunk az eredeti gépírásos szöveghez, csupán technikai és kisebb stiláris javításokat hajtottunk végre. A szövegben a szerzők gyakran idéznek különböző újságokból (elsősorban "A ZENÉ"-ből); itt néhány esetben az eredeti szöveget kissé átfogalmazták (valószínűleg Kenesei Sándor írta át ezeket a részeket). Hangsúlyozzuk, hogy ezek csupán kisebb stiláris változtatások, a mondanivaló lényegét nem érintik. A mostani leírásban természetesen Bor Dezső és Kenesei Sándor szövegét adjuk vissza. Az eredeti szövegek "A ZENE" c. folyóiratban megtekinthetők.

A zenekar történetét - amint ez Kenesei Sándor előszavából kiderül - lényegében Bor Dezső írta meg. Vezényléseit általában egyes szám harmadik személyben említi, több esetben azonban, amikor személyes visszaemlékezéseit írja meg, egyes szám első személyt használ. Bár ez így stilárisan nem egységes, ezen sem kívántunk változtatni, ragaszkodtunk az eredeti megfogalmazáshoz.

A könyv első részének végén több táblázatos összeállítás található a zenekarral fellépő szólistákról, előadott művekről, fontosabb hangversenyek műsorairól. Ezeket itt a terjedelem miatt nem tudjuk közölni, csupán két táblázatot mutatunk be: egyrészt a zenekar hangversenyeinek színhelyét, másrészt a karmesterek és vezényléseiknek felsorolását. Itt említjük meg, hogy Bor Dezső részletesen vezette kartoték-rendszerben a zenekar hangversenyeinek a műsorát. A tulajdonunkban lévő anyagot, miután arról saját részünkre másolatot készítettünk, szintén a Zenetudományi Intézetben helyeztük el.

Felhívjuk az olvasó figyelmét arra, hogy Bor Dezső és Kenesei Sándor művüket a 60-as években írták, így néhány esetben kénytelenek voltak az akkor kötelező kifejezéseket használni, mint pl. "felszabadulás".

A politikai helyzetre való tekintettel nem lehetett eddig őszintén leírni édesapánk 1939-ben, illetve 1945-ben történt háttérbe szorításának, mellőzésének mozgató rugóit. Mint nem politizáló, de hagyománytisztelő és vallásos ember távol állt mind a szélső jobb-, mind a szélső baloldali politikai irányzatoktól, s idegen volt természetétől az opportunista "helyezkedés" is. Az 1939 évi kiszorítás indítékait Gábor István édesapánk születésének százéves évfordulóján írt cikkében megírta, néven nevezve a szereplőket is (Csilléry Béla dr., lásd a 10. pontot). 1945-ben ezzel szemben az addig származása miatt nem érvényesülhető, s akkor az MKP által támogatott Somogyi László részére kellett karmesteri lehetőséget biztosítani, s ezért nem térhetett vissza édesapánk a zenekar élére. (Érdemes megemlíteni, hogy Somogyi később hátat fordított a zenekarnak, s az őt támogató pártnak is, és 1956-ban külföldre távozott, ott is hunyt el.) Itt említjük meg, hogy míg Bor Dezső összesen 1418 alkalommal, addig Csilléry Béla 146, Somogyi László pedig 295 alkalommal vezényelte a Székesfővárosi Zenekart.

Tény, hogy a szülői ház igen szerény körülményei nem tették lehetővé édesapánk számára a felsőfokú, tehát zeneakadémiai előképzést, tehát nem tekinthető "hivatásos" karmesternek. Az a 15 esztendő azonban, amelynek koncert-története e könyvben részletesen szerepel, olyan gyakorlati "iskolát" jelentett, és olyan sikereket hozott, amilyennel abban az időben Magyarországon aligha dicsekedhetett valaki Bor Dezsőn kívül. Tudása, tapasztalata tehát még 1945-ben is (hiszen csak 57 esztendős volt) a Székesfővárosi Zenekar élére predesztinálta volna őt, s a budapesti városi autoritások politikai döntése volt az, ami ezt megakadályozta.

Ezzel szemben ifjúkori zenei tevékenységének színhelyéről, Újpestről, annak egy gyárától, az "Egyesült Izzó"-tól, ahol a kulturális élet iránti igény 1945-ben a harcok elültével hamarosan jelentkezett, háromtagú delegáció jött érte (részben régi zenészei az egykori Újpesti Munkásotthon zenekarából), s felkérték, hogy vegye át az Izzó zenekarának vezetését. Ennek a kérésnek édesapánk örömmel tett eleget, s ezzel karmesteri tevékenységének egy újabb, mintegy 13 esztendős szakasza kezdődött. Régi zenészismeretségei révén színvonalas, gyakorlott zenészekkel egészítette ki a helyi tehetséges muzsikusokból álló zenekart, és gyakran hívott meg országos hírű szólistákat is a koncertek szereplőiként. Számos nagysikerű hangversenyük volt ezekben az években, de - sajnos - ezeknek a műsorairól nem maradtak ránk olyan részletes feljegyzések, mint a Székesfővárosi Zenekar említett időszakáról.

Az Egyesült Izzó zenekara és közönsége búcsúztatta azután a 70 éves korában visszavonuló édesapánkat. Erről a búcsúhangversenyről több újságcikk számolt be részletesen.

Összeállításunkban Bor Dezső életrajzát követően időrendi sorrendben ismertetjük zenei pályafutásának három fő állomását, majd mindazokat az írásműveket, cikkeket adjuk közre, amelyek munkásságát ismertetik és méltatják.

Összeállításunk az alábbi írásokat tartalmazza:

1. Bor Dezső életrajza. (a dr. Bor György és dr. Bor Dezső által 1991-ben írt, "A Bor-család története" című könyvből, kiegészítve néhány újabb adattal).
   
2. Bor Dezső és az Újpesti munkásotthon zenekara.
   
3. Bor Dezső és Kenesei Sándor: "A Székesfővárosi Zenekar és az Állami Hangversenyzenekar története" című művének az első része, amely az 1923-1939 évek eseményeit tárgyalja. A leírás tartalmazza Kenesei Sándor előszavát is, melyet a zenekar-történethez írt (A Visszapillantás elé...).
   A Székesfővárosi Zenekar 1939-ben történt átszervezése után Bor Dezső már csak ritkán vezényelte a zenekart, így ennek az időszaknak a történetét nem tartottuk indokoltnak szó szerinti másolatban bevenni összeállításunkba. Ezért erről az időszakról egy vázlatos leírást mellékelünk, az édesapánk tevékenységével kapcsolatos eseményeket felsorolva. Ezt a részt is Bor Dezső és Kenesei Sándor munkája alapján állítottunk össze. Bővebben csupán az 1947. július 29-i hangversenyt idézzük fel, a Székesfővárosi Zenekar fennállásának 25. évfordulója alkalmából, melyet szintén Bor Dezső vezényelt.
   
4. Bor Dezső és az Egyesült Izzó zenekara.
   
5. Bor Dezső a lexikonokban.
   
6. Gábor István: " BHZ-tól az ÁHZ-ig" című könyvének az előszava. A néhány éve elhunyt Gábor István, író és újságíró e könyvében a Székesfővárosi Zenekar - Budapesti Hangversenyzenekar - Állami Hangversenyzenekar történetét dolgozza fel. A könyv második fejezete foglalkozik a Székesfővárosi Zenekar 1923-1939 közötti történetével. Ezt a részt nem tartottuk indokoltnak bevenni az összeállításunkba, mert mint nagyobb példányszámban megjelent könyvet az érdeklődő könnyen megtalálhatja különböző könyvtárakban, másrészt az író - rövidebben - ugyanazt mondja el, mint Bor Dezső és Kenesei Sándor művükben. Az előszót viszont fontosnak tartjuk leközölni, mert ebből kiderül, hogy Bor Dezső és Kenesei Sándor összeállítása milyen fontos szerepet játszott Gábor István könyvének megírásánál.
   
7. Ferencsik János előszava Gábor István könyvéhez.
   
8. Két újságcikk Bor Dezső búcsúhangversenyéről az Egyesült Izzó zenekarával.
   
9. Nekrológ (Muzsika, 1974. augusztus, írta Somogyi Vilmos).
   
10. Megemlékezés Bor Dezső születésének 100-ik évfordulója alkalmából (Magyar Nemzet, 1988. május 26., írta Gábor István).
    
11. Szíj Rezső: Megkésett Emlékezés Bor Dezsőre.
    
12. Emléktábla Bor Dezső lakóházán.
    
13. Fényképek.