Misztótfalusi Kis Miklós

A 16. század nagy magyar reformátor-nyomdászainak kései utóda volt a nemzetközi hírű Misztótfalusi Kis Miklós (1650-1720), aki mint nyomdász, betűmetsző és betűöntő, tudós, nyelvész és könyvkiadó egyaránt kiemelkedőt alkotott. A nagyenyedi kollégiumban végzett tanulmányai után Fogarason lett tanító, és az itt gyűjtött pénzén utazott 1680-ban külföldi tanulmányútra, Amszterdamba. Az erdélyi református egyház vezetői megbízták az ott megrendelt magyar Biblia nyomásának felügyeletével; ehhez ő a híres Blaeu nyomdában megtanulta a nyomdászatot, s különösen a betűmetszésben olyan kiemelkedő ismeretekre tett szert, hogy megrendelések egész sorát kapta németalföldi nyomdászoktól és Európa számos más országából.

Gazdag ember lett, s mivel Amszterdamban megrendelt Biblia az erdélyi támogatás hiányában nem készült el, ő maga a saját költségén vállalkozott a kinyomtatására. 1685-ben a teljes Bibliát adta közre 3500 példányban, 1686-ban külön a zsoltárokat és 1687-ben az Újszövetséget is. A Biblia korábbi fordítási és nyomási hibáit, s az első kiadás óta megromlott szöveget kijavította, sőt helyesírási korszerűsítéseket és egységesítéseket is végzett a szövegben.

Tudását azonban Erdély kulturális felemelésére és a hazai protestantizmus erősítésére kívánta felhasználni, ezért 1689-ben visszatért Kolozsvárra. Itt elvállalta a református egyház és kollégiumi nyomda vezetését. 1692-től haláláig, tíz éven át vezeti a nyomdát, s kiemelkedő nyomdászati tevékenységét a művelődés ügyét szolgáló tudatos kiadói program szolgálatába állítja. Kiadványaival a szélesebb néprétegek, köztük a parasztság műveltségi szintjét is növelni akarja. Csak hasznos, jó könyveket, s színvonalas irodalmi munkákat adott ki, pl. ábécés és egyéb iskolakönyveket, kalendáriumokat, népszerű orvosi munkákat (pl. Pápai-Páriz Ferenc Pax corporisát 1695-ben), szakácskönyvet, Werbőczy Decretumát, Haller János Hármas históriáját stb. Az anyanyelvű oktatás ügyét fontosnak tartja és nyomtatványaival is igyekszik előmozdítani. Ő maga kiemelkedő író s jeles nyelvész is volt, az egységes magyar helyesírás kialakítása terén fontos kiadói munkássága.

Modern polgári nézetei miatt hamarosan szembekerült az erdélyi református egyház konzervatív vezetőivel, akik - többek közt - helyesírási elvei miatt támadták, s kellemetlenkedéseikkel akadályozták munkáját. A biblia szövegén végzett javításait hamisításnak minősítették, mire ő a bibliakiadást védő latin nyelvű munkával (Apologia Bibliorum, 1697) válaszolt, sorra cáfolva a kifogásokat. Egy évvel később 1698-ban a megújuló és megerősödő támadásokra válaszul már magyarul adja közre híres önéletírását, a Mentséget (M. Tótfalusi K. Miklósnak maga személyének, életének és különös tselekedetinek Mentsége), amely számot ad életútjáról, s könyörtelen kritikával leplezi le ellenfelei igaztalan vádjait. Emiatt egyházi fegyelmi eljárást indítanak ellene, zsinat elé idézik, az eklézsia megkövetésére s könyve megsemmisítésére ítélik, de szinte a sors igazságszolgáltatásának tekinthető, hogy kettő fennmaradt belőlük, míg a visszavonó írásból (Retractio) egy darab sem maradt az utókorra.

Forrás:
http://mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/muvtort/olvasok/html/fejez13.htm