Utószó

A Fekete Kereszt történelmi regény. Dramaturgiai okokból kissé önkényesen módosítottam a tényeket vagy időszakokat, de soha nem úgy, hogy eltorzítsam a történelmi valóság lényegét.

Mecklenburgban nem volt Totenhausen nevű haláltábor. Túlságosan sok hasonló tábor volt azonban szerte Német- és Lengyelországban.

Dr. Clauberg e könyvében leírt kísérletei dokumentált tények. Az agy-hártyagyulladással kapcsolatosak képzeltek, de borzalmukban meg sem közelítik a náci orvosok által valóban elvégzett kísérleteket.

A Viktória Érdemrendet, Anglia egyik legmagasabb kitüntetését csupán egyetlen ... nem, nem ember - fogalom - kapta: az "ismeretlen amerikai katona". Amennyire tudom, az első fejezetben leírt "Titkos Lista" nem létezik. A könyvben leírt küldetés miatt a nem brit civilnek adható érem a György Kereszt, amelyet a legtöbb amerikai nem is ismer.

Achnacarry kastély valóban létezik és a második világháború alatt itt képezték ki a történelem legnagyobb, soha meg nem énekelt hőseit. Való-ban Charles Vaughan ezredes volt itt a Kommandós Kiképző Állomás parancsnoka. Az itt kiképzettek hőstettei miatti elismerés jórésze őt illeti meg. Itt kaptak kiképzést az USA Hadseregének "Lovas Vadász"-ai is. A háború alatt Sir Donald Walter Cameron volt Achnacarry "laird"-ja, Ez a rang az angol lord megfelelője. ő az apja a jelenlegi földesúrnak, Sir Donald Hamish Cameronnak, aki kitüntetéssel teljesített szolgálatot a Lovas-vadászoknál a második világháború alatt. A legnagyobb tisztelettel és elismeréssel foglaltam be regényembe mind Vaughan ezredest, mind az idősebb Sir Donaldot.

A Fekete Keresztben leírt ideggázok valóban léteztek és léteznek ma is. A németek 1936-ban fedezték fel a Tabunt, 1938-ban a Sarint és 1944-ben a Somant. A Sarin és Soman még mindig a két legrettegettebb harci gáz az egész világon. A nácik több mint 7000 tonna Sarint gyártottak a háború végéig. Hivatalos beszámolók szerint a Soman soha került tömeggyártásra. Mivel azonban a náci fegyverletétel után titoktartást rendeltek el az ilyen termékeket előállító valamennyi gyárral kapcsolatban, nem lehetünk biztosak abban, hogy minden tény ismertté vált.

Adolf Hitler inkább volt hajlandó elpusztítani Németországot, mint megadni magát. Azt hiszem, ilyen embernek bizonyára nyomós oka volt arra, hogy ne nyúljon olyan sorsdöntő fegyverhez, mint a Sarin. Örömmel gondolok arra, hogy a Szövetségeseknek és különösen Churchillnek, volt idege és bátorsága olyan küldetés elrendeléséhez, mint amilyet a Fekete Keresztben olvashatnak. A norvégok a SOE segítségével hasonló "öngyilkos küldetést" hajtottak végre egy nehézvízgyár ellen Norvégiában, 1943- ban. Ez a kiváló rajtaütés biztosította azt, hogy Adolf Hitler ne jusson atomfegyverhez.

A Szövetségesek reakciója - vagy annak hiánya - azokra a hírekre, hogy mi történik a náci haláltáborokban, a második világháború egyik legsötétebb fejezete marad. Ezt szakszerűen részletezi Martin Gilbert Auschwitz és a Szövetségesek című könyvében.

Valamennyien olyan férfiaknak és nőknek köszönhetjük szabadságunkat, akiket soha nem fogunk megismerni. Néhányuk története az alábbi könyvekben található meg:

Knut Haukelid: Skis against the Atom - (Sílécek az atom ellen);
Martin Gilbert: The Holocaust & Churchill - (Churchill és a holocaust);
Donald Gilchrist: Castle Commando - (Kommandós kastély);
Jerrard Tickell: Moon Squadron - (Hold-század);
William Stevenson: - A Man Called Intrepid - (Egy vakmerő férfi);
William Manchester: The Glory and the Dream - (Dicsőség és álom).

Végül arra kérem a fiatal olvasóimat, ne feledkezzenek meg arról, hogy ötven esztendő nem is túl hosszú idő!