1955 április 13-án születtem Debrecenben. Jogi egyetemet végeztem, magán ügyvéd vagyok, igaz nem régen (1997. márciusa óta), előtte 7 évig a Schlumberger Industries cég magyarországi vállalatainak jogtanácsosa voltam, azaz jelenleg is főleg ennek a cégnek dolgozom.

Mint annyi más fiatal, már tizenéves koromban a sci-fi hatása alá kerültem. Az első SF amit olvastam, egy novelláskötet volt, "A pokolba tartó vonat", Asimov, Robert Bloch, Eric Frank Russel, Poul Anderson és hasonló nagyságok írásaival, ha jól emlékszem, 1968-ban. Azután jött a Galaktika antológia és folyóirat, illetve a Kozmosz majd Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozat, ezek azóta is gyűjteményem értékes darabjai. Ez a gyűjtemény jelenleg 1100 kötetből és 4500 novellából áll, és igyekszem tovább gyarapítani.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy már tizenéves korom óta írok is. Az az igazság, hogy egyetemista koromban évekig írtam naplót, de irodalommal sokáig nem kísérleteztem.

A 80-as években, amikor még Debrecenben laktam, egyszer elküldtem egy novellapályázatra a naplóm egy rövid részletét, de úgy érzem, ez még nem volt igazi próbálkozás. Mégsem bántam meg ezt a tettemet, mert akkor ismertem meg Nemes Istvánt, aki azóta is jó barátom.

Végül 1991-ben jutottam el addig, hogy megírtam első sci-fi novellámat (Ez "A meg nem énekelt hőstett", a Solaria-ban megjelent).

Két esemény győzött meg arról, hogy a fejemben forgó gondolatokat novellák vagy regény formájában vessem papírra.

Egyik kedvenc színészem, Anthony Quinn írt egy könyvet, egy önéletrajzi művet, a TV-ben volt erről egy műsor. Quinn elmondta, hogy szerinte ahhoz, hogy egy férfi teljes életet éljen, négy dolgot kell megtennie:

- ültet egy fát,
- felnevel egy fiút,
- ír egy könyvet és
- megküzd egy bikával.


Nos, fát már ültettem, fiam akkor még nem volt, de... hogy is mondjam, tervbe volt véve. Jöhet tehát a könyv. A bikát pedig majd meglátjuk.

Ezután néhány héttel Robert Merle-ről láttam egy portréfilmet, amelyben mosolyogva ismerte be, hogy 40 évesen jelent meg azt első könyve.

Ez is körülbelül stimmelt.

Hát, valahogy így lettem író.

1993-ban írtam meg a Quinn megkívánta könyvet, egy 350 oldalas regényt, ami talán 4-5 év múlva lesz is olyan állapotban, hogy megjelenhessen.

A novelláim már jobban sikerültek. Első megjelenésemet Juhász Györgynek köszönhetem, aki a Solaria Magazin 1995. évi 3. számában közölte "Hinta az őrületig" című írásomat. Nyomtatásban először a Cherubion Kiadó által közzétett "Ozirisz országa" című antológiában jelent meg novellám ("A gyáva ember"), 1996 nyarán.

Juhász Gyuri azóta is bizalmával tüntet ki, s ugyanezt mondhatom el Nemes Istvánról, a Cherubion vezetőjéről is. Mindkettejüknek köszönet ezért. Úgyszintén köszönet az X-Magazin sci-fi és szabadidő folyóiratnak, ők is lehetőséget nyújtottak novelláim megjelenésre.

Az íráson kívül szeretek sakkozni, és imádom a focit (már úgy értem, nézni).