Valahol a világ végén, egy szegényes, primitív falu szélén él a földműves, Csikós William fiatal asszonyával. A férfi és a fiatal nő viszonya éppolyan sivár és durva, mint a szántóföld, amelyet megművelnek. Egy napon William maga helyett a feleségét küldi a molnárhoz, megőrletni a gabonájukat. A falu babonás gyanakvással, gyűlölettel és félelemmel tekint a molnárra, akit varázslónak tartanak, mert írástudó ember: könyveket olvas és naplójába mindent följegyez, ami történik vele. Félve és gyanakodva közelít hozzá a fiatal nő is, de találkozásuk megindítja őt a világ és önmaga felfedezése felé vezető úton: nem vár többé arra, hogy beavassák a titkokba, hanem maga keres választ a saját kérdéseire, és maga akar neveket adni a dolgoknak, amelyeket megismer....

Az 1966-ban született skót drámaíró, David Harrower első darabját 1995-ben mutatták be az Edinbourgh-i Traverse színházban, majd Londonban, New Yorkban, Los Angelesben, Norvégiában, Dániában, Berlinben. 1997-ben a német színikritikusok az év legjobb külföldi darabjának díjával tüntették ki. A Kamrában Gothár Péter a fiatal költő, Varró Dániel fordításában rendezi meg a darabot.

"Egy távoli faluban élő nő fölfedezi a közvetlen környezetén túli világot. Felfedezésének kulcsa a nyelv, amelyhez egy művelt idegen révén jut hozzá. David Harrower darabja leegyszerűsítve a tudás és tudatlanság közötti konfliktusról szól. Varázsát a finom karakterrajzoktól és a földközeli nyelvben ragyogó költői gyöngyszemektől nyeri. "

(Andrew Burnet, The List )

"Harrower darabja figyelemreméltó. Vannak olyan darabok, amelyek megteremtik a maguk világát, de ez a saját pszichológiáját is megalkotja. Zavarbaejtően ismerős és idegen egyszerre. ... A darabban minden le van bontva valamiféle kopár, elemi állapotáig, maga a nyelv is ritkán megy túl az alany-állítmány-tárgy egyszerűségén.

Különös, rejtélyes darab, amely még sokáig fogja kísérteni a nézőt."

(Mark Fisher, The Herald)

"Ez a darab vonakodva nyílik meg, hogy megmutassa sötétlő bejáratokkal és eltemetett élményekkel teli belsejét. A nyelve tele van leleményes lírai trükkökkel, elvarázsoló többértelműséggel amely az egyszerű szavakat új életerővel és súllyal ruházza fel."

(Chris Small, The Scotsman)