Bármi lenne is a látszat, a szerző igazi belső önmértéke a szerénység, világnézete pedig nem is titkoltan pesszimista. Bizton mondható: Radevszki Teodor voltaképp igen szerencsés, mert ami a legtöbb ember számára álom, az ő életében valóság lett. Ez szakmája kiváltságából adódik: dokumentumfilmek rendezője. Megörökítendő témák nyomában négy földrészen is járt - Európában, Ázsiában, Afrikában és Amerikában. Nemcsak filmszalagokkal, hanem új élményekkel gazdagodva, világszemléletén alakítva érkezett vissza mindenünnen. Sokasodó jegyzettömbjei: megannyi feljegyzés, emlékkép. Naplói tartalmasabbak, mint ama sok hajóé, amelyeken utazott. Seregnyi újat látott és tapasztalt, a noteszoldalakon azonban emellett lassan egy újszerű filozófia is formálódni kezdett. Elbeszéléseinek főszereplője - melyeket évek múltán fogalmazott meg - éppen ez a szokatlan életszemlélet. Stílusa és nézőpontja mindig direkt és provokatív, olykor már a cinizmussal határos. De ez sohasem öncélú nála, hanem egy kifinomult emberi érzékenység s az élet álságai miatti csalódás művészi megjelenítése. A gyermeki lelkület, a cinikus nyelvezet s a szkeptikusokra jellemző komisz borúlátás bonyolult keveréke arra készteti az olvasót, hogy az általánosan elfogadott értékek fala mögé lessen.

Hogy Radevszki Teodor szerencsés csillagzat alatt született, azt még valami bizonyítja. Sokak vágya, ami nála megint csak megélt valóság, a szabadságérzés. Lelke mélyéről fakad ez, normákat és illemszabályokat, rangot és rendet, alázatot s mohóságot, karriervágyat és dicsőségszomjat nem ismerő szabad lelkéből. A bölcsek birtokolják ezt az érzést... s a szerencse ritka kegyeltjei.

Elég erősnek és bátornak érezte magát, hogy életét néhányszor újrakezdje. Hisz a szerelem és a természet erejében. Radevszki Teodor mai Don Quijoteként vívja szélmalomharcát: hajtja a vágy, hogy megváltoztassa a világot, amelyben él.

S meg is változtatta - az elbeszéléseiben.

Diana Dinolova