TOM STOPPARD

ÁRKÁDIA

FORDÍTOTTA: VÁRADY SZABOLCS

A Katona József Színházban 1998. március 21-én bemutatott előadás szövege

 

SZEREPLŐK

(a színre lépés sorrendjében)

THOMASINA COVERLY, tizenhárom, később tizenhat éves
SEPTIMUS HODGE, a nevelője, huszonkét, később huszonöt éves
JELLABY, komornyik, középkorú
EZRA CHATER, költő, harmincegy éves
RICHARD NOAKES, tájkertész, középkorú
LADY CROOM, harmincas éveinek derekán
BRICE KAPITÁNY, a Királyi Haditengerészet tisztje, harmincas éveinek derekán
HANNAH JARVIS, író, közel a negyvenhez
CHLOÉ COVERLY, tizennyolc éves
BERNARD NIGHTINGALE, egyetemi tanár, közel a negyvenhez
VALENTINE COVERLY, huszonöt és harminc közt
GUS COVERLY, tizenöt éves
AUGUSTUS COVERLY, tizenöt éves


ELSŐ FELVONÁS

ELSŐ JELENET

Igen tágas vidéki ház egyik kertre néző szobája, Derbyshire, 1809. április. Manapság az ilyen házat főúri laknak mondanánk. A hátsó fal csupa magas, arányos, elfüggönyözetlen ablak, némelyik ajtóként szolgál. Ami kívül van, abból nem kell soknak látszani. Idővel megtudjuk, hogy a ház a kor jellegzetes angol parkjában áll. Ebből esetleg látunk valamit, esetleg csak fényt, levegőt és eget.

A szoba a közepét elfoglaló nagy asztal ellenére üresnek látszik. Az asztal, az egyenes hátú székek és az egyetlen további bútordarab, a rajzoló- vagy olvasópult ma mind gyűjtőknek való keresett holmik volnának, de itt, a szőnyegtelen fapadlón nem haladják meg egy tanterem igényeit, aminthogy a szobát akkoriban főleg erre a célra is használják. Ami elegancia van, az építészeti, és csak az arányok lenyűgözőek. Mindkét oldalfalon egy-egy ajtó, becsukva. Az egyik franciaablak azonban nyitva a derűs, de napfénytelen reggelre.

Ketten vannak a színen; mindketten, külön-külön, könyvekkel, papírokkal, tollal és tintával foglalatoskodnak. A tanítvány Thomasina Coverly, tizenhárom éves. A nevelő Septimus Hodge, huszonkét éves. Mindkettőjük előtt nyitott könyv. Thomasináé vékony, alapfokú matematika-tankönyv. Septimusé tetszetős, vastag kvartó, most jött ki a nyomdából, a szerző költségén, kis szalagok rajta, amiket meg lehet kötni, ha a könyv csukva van. Egyéb papírjait stb. egy kemény fedelű, ugyancsak szalagos mappában tartja.

Septimusnak van egy teknősbékája - olyan álmatag, hogy levélnehezéknek használható. Az asztalon van még egy régimódi teodolit meg néhány másik könyv, feltornyozva.

THOMASINA
Septimus, mi a hús gyönyöre?

SEPTIMUS
A hús gyönyöre fakadhat a szemléletből, amennyiben egy marhaszelet gyönyörködtetően rózsaszín, vagy az érzetből, ugyane marhaszelet elfogyasztása révén.

THOMASINA
Ez minden?

SEPTIMUS
Nem... Lehet bárányborda, őzcomb vagy fácán is... hús: caro, carnis; femininum.

THOMASINA
És az bűn?

SEPTIMUS
Nem okvetlenül, kisasszony. De ha a gyönyör bűnös, akkor az a hús bűne, quod erat demonstrandum. Caro szerepelt a gall háborúinkról szóló leckénkben is. "A britonok tejen és húson élnek" - "lacte et carne vivunt". Elfelejtette? Kár, hogy a mag szikes talajra hullt.

THOMASINA
Ez volt Onán bűne, ugye, Septimus?

SEPTIMUS
Igen. Latinórát adott a sógornőjének, és az utána se lett bölcsebb, mint előtte volt. Azt hittem, a nagy Fermat-tétel bizonyításával foglalkozik.

THOMASINA
Nagyon bonyolult ez, Septimus. Majd meg kell hogy mutassa nekem, hogy is van.

SEPTIMUS
Ha tudnám, nem kellene magát kérdeznem. A nagy Fermat-tétel százötven éve foglalkoztatja az embereket; azt reméltem, hogy magát is lefoglalja annyi időre, amíg elolvasom Chater úrnak a szerelmet dicsőítő költeményét, és nem fog benne zavarni más, csak a vers tulajdon zagyvasága.

THOMASINA
A mi Chater urunk költeményt írt?

SEPTIMUS
Ő mindenesetre azt hiszi. Ahogy elnézem, a maga algebrájában több lehet a hús gyönyöre, mint a Chater úr-féle Erósz nyoszolyájá-ban.

THOMASINA
Ó, nem az én algebrámról van szó. Hallottam, amikor Jellaby azt mondta a szakácsnak, hogy látták Chaternét, amint a hús gyönyörének hódolt a pavilonban.

Szünet

SEPTIMUS
Csakugyan? Jellaby netalán azt is megmondta, hogy kivel?

THOMASINA
(értetlenül összevonja a szemöldökét) Hogyhogy kivel?

SEPTIMUS
Mivel? Persze, persze... abszurd is lenne. Ki a kútfője ennek a történetnek?

THOMASINA
Noakes úr.

SEPTIMUS
Noakes úr!

THOMASINA
A papa tájkertésze. Méréseket végzett a kertben, és meglátta - a messzelátóján át - Chaternét, amint épp a hús gyönyörének hódol a pavilonban.

SEPTIMUS
És azt akarja mondani, hogy Noakes úr ezt közölte a komornyikkal?

THOMASINA
Nem. Noakes úr Chater úrral közölte. Jellabynak a lovász mondta, aki az istállóudvaron kihallgatta, amit Noakes úr mondott Chater úrnak.

SEPTIMUS
Aki nyilván megpróbálja bezárni az istállóajtót - most, hogy a lovak kiszöktek.

THOMASINA
Mit akar ezzel mondani, Septimus?

SEPTIMUS
Eleddig tehát mindössze a következők tudnak erről: Noakes úr, a tájkertész, a lovász, a komornyik, a szakács és természetesen Chaterné férje, a költő.

THOMASINA
És Arthur, aki az ezüstöt tisztította, meg az inas. És most maga.

SEPTIMUS
No persze. Mit mondott még?

THOMASINA
Noakes úr?

SEPTIMUS
Nem. Nem Noakes úr. Jellaby. Maga azt hallotta, hogy mit mondott Jellaby a szakácsnak.

THOMASINA
A szakács lepisszegte, alighogy belekezdett. Azt hiszem, Septimus, maga nem volt hozzám őszinte. Egy pavilon végtére is nem éléskamra.

SEPTIMUS
Egy szóval sem mondtam, hogy a definícióm teljes.

THOMASINA
A hús gyönyöre, az csókolózás?

SEPTIMUS
Igen.

THOMASINA
És Chaterné húsáról van szó?

SEPTIMUS
Igen. A nagy Fermat-tétel tehát...

THOMASINA
Mindjárt gondoltam. Remélem, szégyelli magát.

SEPTIMUS
Én, kisasszony?

THOMASINA
Ha maga nem tanítja meg nekem a dolgok igazi jelentését, akkor ugyan ki?

SEPTIMUS
Ó! Igen, szégyellem magam. A hús gyönyöre nemi közösülés, melynek során a férfi nemi szervet belehelyezik a női nemi szervbe nemzés valamint kéj céljából. A nagy Fermat-tétel ezzel szemben azt állítja, hogy ha x, y és z egész számok, mindegyik az n-edik hatványon, akkor az első kettő összege sohasem lehet egyenlő a harmadikkal, ha n nagyobb 2-nél.

Szünet

THOMASINA
Brrr!

SEPTIMUS
Hiába, így szól a tétel.

THOMASINA
Visszataszító és felfoghatatlan. Ha majd felnövök, és én is művelem ezt, most már mindig maga fog eszembe jutni közben.

SEPTIMUS
Nagyon köszönöm, kisasszony. Chaterné volt már lenn ma reggel?

THOMASINA
Nem. Mondjon még valamit a nemi közösülésről.

SEPTIMUS
A nemi közösülésről nincs több mondanivalóm.

THOMASINA
Ugyanaz, mint a szerelem?

SEPTIMUS
Ó, nem, annál sokkal kellemesebb.

Az egyik oldalajtó a zeneterembe nyílik. A másikon jön be most Jellaby, a komornyik

SEPTIMUS
Tanítok, Jellaby.

JELLABY
Elnézést, Hodge úr, Chater úr azt mondta, hogy önnek sürgősen meg kell kapnia ezt a levelet.

SEPTIMUS
Vagy úgy. (Elveszi a levelet) Köszönöm. (És mert Jellaby még mindig ott van) Köszönöm.

JELLABY
(nem tágít) Chater úr arra kért, hogy vigyem meg neki az ön válaszát.

SEPTIMUS
A válaszomat? (Septimus kinyitja a levelet, és olvas) Az a válaszom, hogy szokásom és kötelességem szerint háromnegyed tizenkettőig őlordsága leányának nevelésével foglalkozom. Amikor végeztem, és ha Chater úr még itt van, készséggel várom őt... (belepillant a levélbe) a fegyverteremben.

JELLABY
Köszönöm, uram, így fogom neki megmondani.

Septimus összehajtja a levelet, és beteszi az Erósz nyoszolyája lapjai közé

THOMASINA
Mi van ma ebédre, Jellaby?

JELLABY
Főtt sonka káposztával, kisasszony, és tejberizs.

THOMASINA
Jaj, de jó!

Jellaby távozik

SEPTIMUS
Hát így állunk a derék Noakes úrral. Előadja magát mint úriember, mint a festőiség filozófusa, egy látnok, aki hegyeket mozgat és tavakat támaszt, de a kert koncepciójában ő a kígyó.

THOMASINA
Septimus, ha az ember megkavarja a tejberizst, a kanál dzsem körkörös piros csíkokban szétterjed; olyan, mint egy meteor képe a csillagászati atlaszomban. De ha visszafelé kavarja, a dzsem nem áll össze ismét. Sőt, a tejberizs rá se hederít, és ugyanúgy színeződik tovább rózsaszínűre, mint addig. Nem gondolja, hogy ez különös?

SEPTIMUS
Nem.

THOMASINA
Hát én igen. Az ember nem tudja egymástól elkavarni a dolgokat.

SEPTIMUS
Ahhoz az időnek kellene visszafelé folynia, de mivel nem fog, kénytelenek vagyunk előrefelé kavarni, és közben vegyíteni, amíg a rózsaszín nem lesz teljes és megváltoztathatatlan, és akkor végeztünk vele egyszer s mindenkorra. Ezt hívják úgy, hogy szabad akarat. (Felemeli a teknősbékát, és odább rakja, mintha magától kóborolt volna el a szanaszét papírok tetején, és ráförmed) Ül!

THOMASINA
Mit gondol, Septimus, Isten hisz Newtonban?

SEPTIMUS
Etonban?

THOMASINA
Jaj, Septimus, Newtonban. Hogy newtoniánus-e? Septimus! Én vagyok az első, akinek eszébe jutott?

SEPTIMUS
Nem.

THOMASINA
Még meg sem mondtam, hogy mi.

SEPTIMUS
Nyilván az, hogy "ha a legtávolabbi bolygótól agyunk legkisebb atomjáig minden a newtoni mozgástörvény szerint működik, hová lesz a szabad akarat?"

THOMASINA
Nem.

SEPTIMUS
Hová lesz Isten akarata.

THOMASINA
Nem.

SEPTIMUS
Hová lesz a bűn.

THOMASINA
(gúnyosan) Nem!

SEPTIMUS
Szabad a gazda.

THOMASINA
Ha az ember meg tudna állítani minden egyes atomot, és az elméje képes lenne felfogni, hogy melyik merre tartott és hol van éppen, akkor, ha jó, ha igazán jó algebrából, le tudná írni az egész jövőnek a képletét; és noha senki sem lehet olyan okos, hogy erre képes legyen, a képletnek akkor is éppúgy léteznie kell.

Szünet

SEPTIMUS
Igen.

Szünet

SEPTIMUS
Igen, amennyire én tudom, maga az első, akinek ez eszébe jutott.

Szünet

SEPTIMUS
(Erőt vesz magán) Fermat beleírta az Arithmetica példányába, hogy fölfedezte tételének egy csodálatos bizonyítását, de nem tudja leírni, mert a margón nincs hozzá elég hely. A halála után találták meg ezt a bejegyzést, és attól fogva mind a mai napig...

THOMASINA
Ó! Értem már! Teljesen nyilvánvaló.

SEPTIMUS
Lehet, hogy most az egyszer túlbecsüli magát.

Az ajtó, eléggé hevesen, kinyílik. Chater lép be

SEPTIMUS
Chater úr! Talán nem kapta meg az üzenetemet. Háromnegyed tizenkettőkor állok rendelkezésére, ha megfelel.

CHATER
Nem felel meg, uram. Az ügyem nem tűr halasztást.

SEPTIMUS
Úgy feltehetően bírja Lord Croom egyetértését, miszerint az ön ügye fontosabb, mint leánya leckeórája.

CHATER
Nem bírom, de ha óhajtja, megkérem őlordságát, hogy döntse el a kérdést.

Szünet

SEPTIMUS
Kisasszony, vigye át Fermat-t a zeneterembe. Ha rátalál a megoldására, ígérem, lesz egy kanál külön dzsem.

THOMASINA
Nincs bizonyítás, Septimus. Ez az, ami teljesen nyilvánvaló: a lapszéli jegyzet csak tréfa volt, hogy az őrületbe kergessen mindnyájunkat. (Kimegy)

SEPTIMUS
Mi az az ügy tehát, uram, ami nem tűr halasztást?

CHATER
Szerintem tudja azt maga, uram. Inzultálta a feleségemet.

SEPTIMUS
Inzultáltam? Ez ellenkeznék a természetemmel, a magaviseletemmel és őnagysága iránti csodálatommal.

CHATER
Értesültem a csodálatáról, uram! Maga tegnap este inzultálta a feleségemet a pavilonban.

SEPTIMUS
Téved. Én szeretkeztem a feleségével a pavilonban. Ő kérte, hogy ott találkozzunk, valahol megvan a cédula, biz' isten, elő tudom keríteni magának, és ha valaki azt terjeszti, hogy nem mentem el, istenemre, uram, az rágalom.

CHATER
Átkozott kéjenc! Bemocskolná egy hölgy jó hírét, hogy menedéket találjon a gyávaságának. Nem fog sikerülni! Én kihívom önt!

SEPTIMUS
Chater! Chater, Chater, Chater! Drága barátom!

CHATER
Ezt meri nekem mondani. Elégtételt követelek!

SEPTIMUS
Tegnap Chaterné követelte, hogy tegyek neki eleget, és most maga követel elégtételt. Nem tölthetem az időmet éjjel-nappal a Chater család kielégítésével. Ami a felesége jó hírét illeti, az egy jottányit sem változott.

CHATER
Gazember!

SEPTIMUS
Biztosíthatom, Chaterné asszony bájos és ellenállhatatlan, kellemes a hangja, kecses a járása, sűrítménye mindazon tulajdonságoknak, melyeket a társadalom a női nemben ünnepelni szokott... de azért leginkább mégis arról a készenlétről híres, amely a trópusi nedvesség állapotában tartja, mintha januárban orchideákat termesztene a bugyogójában.

CHATER
A fene egye meg magát, Hodge, nem hallgatom ezt tovább! Megverekszik, vagy nem?

SEPTIMUS
(határozottan) Nem! Legfeljebb két vagy három elsőrangú költő él jelenleg, és én nem fogom agyonlőni az egyiket olyan csip-csup ügy miatt, mint egy kósza kettyintés a pavilonban egy olyan nővel, akinek a jó hírét egy szakasz muskétás sem tudná kellőképpen megvédeni.

CHATER
Ha! Azt mondja? Kik a többiek? Maga szerint?... nem... nem!... ez itt egyáltalán nem helyénvaló, Hodge. Hízelgéssel nem fog levenni a lábamról. Szóval azt mondja?

SEPTIMUS
Azt. És ugyanezt mondanám Miltonnak, ha nem volna már halott. A feleségére vonatkozó részt persze nem...

CHATER
De az élők közt? Thomas Moore, például?

SEPTIMUS
Moore-t kapásból lelőném.

CHATER
(szomorkásan rázza a fejét) Igen, kiírta magát. A legújabb könyve... (kuncog) te jó ég!... de eltérünk a tárgytól... maga kihasználta a feleségemet, és ez is épp elég baj, de ráadásul a jelek szerint minden istállófiú és konyhalány, aki csak van a háznál...

SEPTIMUS
A fenébe! Oda se figyelt rá, hogy mit mondtam?

CHATER
Hallottam, uram, és nem tagadom, hogy jólesik az elismerése; Isten a megmondhatója, nemigen méltányolják az embert, ha nincs benne a bértollnokoknak és törtetőknek abban a klikkjében, amelyik az Edinburghi Szemle körül nyüzsög...

SEPTIMUS
Kedves Chaterem, azok Lord Holland asztalának ülésrendjéből ítélik meg a költőt!

CHATER
Istenem, hogy milyen igaza van! És arra is nagyon kíváncsi volnék, hogy hívják azt a csirkefogót, aki verses drámámat, A török leány-t megrágalmazta a Piccadilly Új Írás-ban!

SEPTIMUS
A török leány! Ott tartom az ágyam mellett! Ha nem tudok aludni, úgy fordulok A török leány-hoz, mint régi barátomhoz!

CHATER
Na ugye! Az a csirkefogó meg azt írta, hogy zsemlemártásban, gesztenyével töltve sem adná oda a kutyájának ebédre. Amikor Chaterné ezt elolvasta, sírt, uram, és két hétig megtagadta magát tőlem... ami eszembe hozza a szándékomat...

SEPTIMUS
Az új költemény azonban az ön nevét halhatatlanná fogja tenni...

CHATER
Akár igen, akár nem...

SEPTIMUS
Ez nem kérdés, uram. Nincs az a klikk, amelyik dacolni tudna az olvasóközönség elragadtatásával. Az Erósz nyoszolyája beveszi a várost.

CHATER
Ez a véleménye?

SEPTIMUS
Ez a szándékom.

CHATER
Ez? Ez? Ejha. Nem értem önt.

SEPTIMUS
Látja, a példányom most jött ki a nyomdából. Recenziós példány. Recenziót mondok, de amiről beszélek, az átfogó méltatása az ön tehetségének és méltó helyének az angol irodalomban.

CHATER
Hát, meg kell hogy mondjam. Ez igazán... Megírta?

SEPTIMUS
(élesen) Még nem.

CHATER
Ó. És mennyi időbe telik...?

SEPTIMUS
Hogy jó munkát végezhessek, először is gondosan újra kell olvasnom a könyvét, mind a két könyvét, többször is, mindenféle egyéb mellékes könyvekkel együtt, hogy kimutathassam a tiszteletemet vagy a megvetésemet, attól függ. Természetesen jegyzeteket készítek, rendezem a gondolataimat, és végül, amikor a lelkem lehiggadt...

CHATER
(agyafúrtan) Tudott erről a feleségem, mielőtt ő... mielőtt maga...

SEPTIMUS
Fölöttébb valószínűnek tartom.

CHATER
(diadalmasan) Mit meg nem tenne értem ez a nő! Látja, itt van a kulcs a jelleméhez. Istenemre, uram, ez aztán a nekem való feleség!

SEPTIMUS
Már csak ezért sem csinálnék özvegyet belőle.

CHATER
Brice kapitány egy ízben ugyanezt a megjegyzést tette.

SEPTIMUS
Brice kapitány?

CHATER
Hodge úr, engedje meg, hogy előre is hálásan dedikáljam a példányát. Lady Thomasina tolla éppen jó lesz.

SEPTIMUS
Maga úgy került kapcsolatba Lord és Lady Croommal, hogy megverekedett a lady öccsével?

CHATER
Nem! Badarság volt az egész... kacsa! De szerencsés félreértés. Ennek köszönhetem Brice kapitány és a lady pártfogását. Gondolja el! A királyi hadiflotta kapitánya és egy grófné! Nem hinném, hogy például Walter Scott úr elmondhatná ugyanezt, én pedig itt vagyok, megbecsült vendég Sidley Parkban.

SEPTIMUS
Bizony, uram, maga aztán elmondhatja, hogy elégtételt kapott.

Chater már dedikálja a könyvet, az asztalon levő tollat és tintatartót használva. Noakes jön be azon az ajtón, amelyen korábban Chater jött be. Összetekert tervrajzokat hoz. A dedikálással elfoglalt Chater nem veszi észre. A jelenlévők láttán Noakes pánikba esik

NOAKES
Ó!

SEPTIMUS
Á, Noakes úr! Ehol a bárgyú gaz! Hol a messzelátója?

NOAKES
Engedelmet... azt hittem, a lady... bocsánat... (Zavartan visszavonulna, de Chater hangjára megtorpan)

CHATER
(fennhangon olvassa a dedikációt) "Septimus Hodge barátomnak, aki szívvel-lélekkel a szerző pártjára kelt - Ezra Chater, Sidley Park, 1809. április 10-én." (Odaadja a könyvet Septimusnak) Tessék, uram... legyen mit mutatni az unokáinak!

SEPTIMUS
Ez több, mint amennyit megérdemlek, ez gavalléros, mit szól hozzá, Noakes?

Félbeszakítja őket Lady Croom és Edward Brice királyi tengerészkapitány megjelenése az ablakon kívül. Lady Croom első szavai a nyitott ajtón át érkeznek

LADY CROOM
Micsoda? Hogy a pavilon?

Belép, nyomában Brice, egy bőrkötésű vázlatkönyvvel a kezében

LADY CROOM
Noakes úr! Mit kell hallanom?

BRICE
Nemcsak a pavilon, hanem a csónakház is, a kínai híd, a cserjés...

CHATER
Az istenért, uram! Lehetetlen!

BRICE
Noakes úr köti az ebet a karóhoz.

SEPTIMUS
Noakes úr, kikérem magamnak! Ez gyalázat!

LADY CROOM
Örülök, hogy ezt éppen magától hallom, Hodge úr.

THOMASINA
(kinyitja a zeneterem felőli ajtót) Most már visszajöhetek?

SEPTIMUS
(megpróbálja az ajtót becsukni) Most éppen ne...

LADY CROOM
De csak jöjjön. Egy lecke ostobaságból ér annyit, mint kettő bölcsességből.

Brice leteszi a vázlatkönyvet kinyitva az olvasópultra. A vízfestékkel készült lapok a táj képét mutatják, "előtte" és "utána".

BRICE
Mi légyen Sidley Park, angol ember kertje vagy korzikai banditák tanyája?

SEPTIMUS
Azért ne túlozzunk, uram.

BRICE
Uram, ez megbecstelenítés.

NOAKES
(védekezik) Ez a modern stílus.

CHATER
(ugyanúgy félreértve a dolgot, mint Septimus) Sajnálatos, persze, de hát most már mit csináljunk.

Thomasina a vázlatkönyvet tanulmányozza

LADY CROOM
Chater úr, maga túl könnyen beadja a derekát. Hodge úr, magához apellálok.

SEPTIMUS
Asszonyom, bánom a pavilont, őszintén bánom a pavilont... és bizonyos fokig a csónakházat is... de a kínai híd, agyrém! ...és a cserjést a leghatározottabban visszautasítom! Chater úr! Maga hinne egy kikupálódott kertésznapszámosnak, aki a táj minden zugában és hasadékában a hús gyönyörét látja?!

THOMASINA
Septimus, ők nem a hús gyönyöréről beszélnek. Ugye, mama?

LADY CROOM
Persze hogy nem. Mit tudsz te a hús gyönyöréről?

THOMASINA
Mindent, hála Septimusnak. Szerintem Noakes úr tökéletes tervrajzot készített a kerthez. Egy Salvator!

LADY CROOM
Miket beszél ez?

NOAKES
(félreérti a kérdést) Salvator Rosa, a festő. Ő valóban mintaképe a festői stílusnak.

BRICE
Hodge! Ezt hogy értsem!

SEPTIMUS
Az ártatlanság beszél belőle, nem a tapasztalat.

BRICE
Ezt nevezi maga ártatlanságnak? Lerombolta az erényedet, gyermek?

Szünet

SEPTIMUS
Válaszoljon a nagybátyjának!

THOMASINA
(Septimushoz) Mi a különbség egy lerombolt erény és egy lerombolt kastély között?

SEPTIMUS
Ilyen kérdésekben én Noakes úrra hagyatkozom.

NOAKES
(bizonytalanul) Egy lerombolt kastély kétségkívül festői.

SEPTIMUS
Ez a fő különbség (Brice-hoz) A klasszikus szerzőket tanítom. Ki világítsa meg a jelentésüket, ha nem én?

BRICE
Mint nevelőjének az a kötelessége, hogy tudatlanságban tartsa őt.

LADY CROOM
Ne bocsátkozz paradoxonokba, Edward, ez abba a veszélybe sodor, hogy véletlenül még szellemes találsz lenni. Thomasina, várj a hálószobádban.

THOMASINA
(távozóban) Igenis, mama. Nem akartam bajt hozni magára, Septimus. Igazán sajnálom. Világos, hogy vannak dolgok, amiket egy lánynak szabad megérteni, és ilyen az egész algebra, vannak viszont mások, mint például egy marhaszeletnek a gyönyörűsége, amiket távol kell tartani tőle, amíg nem elég idős hozzá, hogy saját éléskamrája legyen.

LADY CROOM
Egy pillanat.

BRICE
Miről beszél?

LADY CROOM
Húsról. Ennivaló húsról.

BRICE
Ennivaló?

LADY CROOM
Maradhatsz, Thomasina. Noakes úr... végre magán a sor...

NOAKES
Köszönöm, asszonyom...

LADY CROOM
A vázlatterve igazán bámulatos átalakítás. Ha nem a maga furfangos könyvében látom, nem ismernék rá a saját kertemre... hát nem?... nézzék! Itt a park, amilyennek most látjuk, itt pedig, amilyen akkor lesz, ha Noakes úr végzett vele. Az angol ember kertjének jól ismert pasztorális kifinomultsága helyén komor erdő és irdatlan kőszirt tör elő, romok, ahol ház nem volt soha, sziklán átbukó víz, ahol nem volt forrás. A jácintos szurdokomból lidérctanya lett, a kínai hidam helyét egy tüskebokrokkal benőtt, kidőlt obeliszk bitorolja...

NOAKES
(remegő hangon) Lord Little-nek is csaknem ugyanilyenje van...

LADY CROOM
Azzal nem segítek a lordon, ha osztozom balsorsában. Könyörgök, mi ez a durva kalyiba, ami a pavilonom helyébe tolakszik?

NOAKES
Az a remetelak, asszonyom.

LADY CROOM
El vagyok képedve.

BRICE
De hiszen ez teljesen szabálytalan, Noakes úr.

NOAKES
Úgy van, uram. A szabálytalanság a festői stílus egyik legfőbb alapelve...

LADY CROOM
De hát Sidley Park már így is kész festmény, méghozzá imádni való festmény. A lankák zöldek és szelídek. A fák nyájas csoportokban helyezkednek el. A patak kanyargó szalagként göngyölődik le a tóról, melyet békésen foglalnak magukba a mezők, a rajtuk kellő számban ízlésesen elrendezett birkákkal... egyszóval természet, úgy, amilyennek Isten megtervezte, és elmondhatom a festővel: "Et in Arcadia ego!" - "Itt Árkádiában vagyok", Thomasina.

THOMASINA
Igen, mama, ha ragaszkodsz hozzá.

LADY CROOM
Most az ízlésemet kifogásolja, vagy a fordításomat?

THOMASINA
Egyik sem kifogástalan, mama, de a kételyt a földrajzi meghatározásod ébresztette.

LADY CROOM
Valami történt ezzel a lánnyal, amióta utoljára láttam, márpedig az tegnap volt. Mennyi idős vagy ma reggel?

THOMASINA
Tizenhárom éves és tíz hónapos, mama.

LADY CROOM
Tizenhárom éves és tíz hónapos. Még legalább hat hónap kell hozzá, hogy szemtelen lehessen, és ahhoz, hogy nézetei legyenek a jó ízlésről, még annál is több. Hodge úr, maga felel érte. És most térjünk vissza magához, Noakes úr...

NOAKES
Köszönöm, asszonyom...

A távolból fegyverdurrogás hallatszik

LADY CROOM
Na, a vadászok már a domboldalban járnak... Megbeszélem őlordságával a dolgot, aztán majd meglátjuk... (Kifelé figyel) Á, Hodge úr, a barátja leszedett egy galambot. (Kiszól) Bravó, uram!

SEPTIMUS
Biztosra veszem, hogy a galambot méltóságod férje vagy fia találta el... az iskolatársam sosem volt valami nagy vadász.

BRICE
(kinéz) Igen, Augustus volt az! ...bravó, öcskös!

LADY CROOM
(kinn) Menjünk hát! Utánam, katonák!

Brice, Noakes és Chater engedelmesen követik, de Chater útközben még lelkesen megrázza Septimus kezét

CHATER
Drága barátom!

Chater is kimegy. Megint hallani a puskaropogást, valamivel közelebbről

THOMASINA
Piff-puff... Puskazajban nőttem fel, mint egy harctéri gyerek. Galambok és varjak, augusztustól a főszezonban a fajd, aztán a fácán... fogoly, sárszalonka, böjti réce... piff-puff... Papa nem szorul rá az angyalra, aki följegyzi tetteinket, az egész élete benne van a lőjegyzékben.

SEPTIMUS
Az öldöklés kalendáriuma. Még itt Árkádiában is ...

THOMASINA
Ó, pfuj halál! (Megmárt egy tollat a tintatartóban, és az írópultra helyezi) Rakok bele egy remetét, mert mit ér egy remetelak remete nélkül? Maga szerelmes az anyámba, Septimus?

SEPTIMUS
Nem szabad okosabbnak lennie, mint a magánál idősebbek. Nem illik.

THOMASINA
Okosabb vagyok?

SEPTIMUS
Hajaj. Sokkal.

THOMASINA
Hát, sajnálom, Septimus. (Félbehagyja a rajzolást, és a zsebéből elővesz egy kis borítékot) Chaterné bejött a zeneterembe egy magának szóló levélkével. Azt mondta, egyáltalán nem fontos, ezért hozzam el magának a lehető legnagyobb óvatossággal, sürgősséggel és diszkrécióval. A hús gyönyörétől megzápul az agy?

SEPTIMUS
(elveszi a levelet) Óhatatlanul. Köszönöm. Ennyi nevelés mára elég is.

THOMASINA
Tessék. Olyan lett, mint Keresztelő Szent János a pusztában.

SEPTIMUS
Nagyon festői.

Lady Croom hangja hallatszik a távolból. Thomasinát hívja. Thomasina kiszalad a kertbe - derűs, gondtalan kislány.

Septimus felbontja Chaterné levélkéjét. Összegyűri és eldobja a borítékot. Elolvassa az üzenetet, összehajtja és beteszi az Erósz nyoszolyája lapjai közé

 

MÁSODIK JELENET

A kigyulladó fény ugyanazt a szobát világítja meg egy ugyanolyan reggelen, csak napjainkban.

Hannah Noakes vázlatkönyvében lapozgat. Szintén a keze ügyében, kinyitva vagy becsukva, naplószerű kis kötetek sorakoznak (mint utóbb kiderül, Lady Croom "kerti feljegyzései"). Néhány perc múlva Hannah az ablakhoz viszi a vázlatkönyvet, a látványt összehasonlítja azzal, ami le van rajzolva, majd visszateszi a vázlatkönyvet az olvasópultra.

Hannah kimegy a kertbe, miután fölvette az asztalról a teodolitot. A szoba néhány pillanatig üres.

Az egyik oldalsó ajtón Chloé és Bernard jön be.

CHLOÉ
Nahát! Az előbb még itt volt...

BERNARD
Aha... nyilván kiment...

CHLOÉ
Igen. Várjon csak.

Chloé kilép a kerti ajtón, és eltűnik szem elől. Bernard vár. Kinyílik a második ajtó, és Valentine néz be

VALENTINE
A kurva életbe. (Kimegy, becsukja az ajtót)

CHLOÉ
(visszatér, egy pár gumicsizmát hoz. Bejön, leül, és miközben beszél, leveszi a cipőjét és kezdi felhúzni a csizmát) Az lesz a legjobb, ha itt vár, minek mászkáljon összevissza? Hannah jó sok időt eltölt a kertben, képzelheti.

BERNARD
Persze. Miért?

CHLOÉ
A kert történetét írja, nem tudta?

BERNARD
Nem. Én úgy tudtam, hogy Jarvis kisasszony a családi iratokat dolgozza fel...

CHLOÉ
Hát nem is egészen a kert története ez. De kérdezze meg őt. Mondanám, hogy helyezze magát kényelembe, de hát ez aligha lehetséges, mindent kipakoltak, mert ez vezet a legközelebbi illemhelyhez.

BERNARD
A kipakolás?

CHLOÉ
Nem, a szoba. Hordozható vécékre már nem vállalkoztak.

BERNARD
Á, értem. Azt mondta, Hannah?

CHLOÉ
Hannah, igen. Minden rendben? (Feláll, a csizma a lábán) Mindjárt vissza... (De látja, hogy Bernard nem figyel oda) Nightingale úr?

BERNARD
(fölrezzen) Igen. Köszönöm. Tehát Jarvis kisasszony nem más, mint Hannah Jarvis, az író?

CHLOÉ
Igen. Olvasta a könyvét?

BERNARD
Ó, igen. Igen.

CHLOÉ
Fogadjunk, hogy a remetelakban van. Innen nem látszik, a sátor eltakarja...

BERNARD
Kerti ünnepély lesz?

CHLOÉ
Táncmulatság a környékbelieknek, a szokásos évi maskarádé és általános berúgás. Az öregeim nem akarják, hogy a házban tartsuk, egyszer egy teáskannát az utolsó pillanatban kellett visszaszerezni a régiségboltból, így hát minden törhetőt, ellophatót és lehányhatót tapintatosan eltávolítottak; azazhogy inkább tapintatlanul - (Menni készül)

BERNARD
Ööö... nézze csak... megmondaná neki... megtenné, hogy egyelőre nem említi a nevemet?

CHLOÉ
Ó. Kérem.

BERNARD
(mosolyogva) Mókásabb lesz, ha meglepem. Nem baj?

CHLOÉ
Nem. De nyilván megkérdezi... Adjak magának egy másik nevet, átmenetileg?

BERNARD
Igen, miért ne?

CHLOÉ
Talán egy másik madarat. Maga nem igazán Csalogány. (Újra elmegy)

Bernard végignézi az asztalon levő könyveket. Leteszi az aktatáskáját. Vadászpuska ropogása a távolból. Bernard tétován az ablakhoz megy. Kinéz. Az ajtó, amelyen bejött, most kinyílik, és Gus néz be a szobába. Bernard megfordul és nézi

BERNARD
Jó napot.

Gus kimegy. Kisvártatva újra kinyílik a másik ajtó, és Valentine megy keresztül a szobán. Nem mondhatni, hogy észre sem veszi Bernardot, de azért mégsem vesz róla tudomást

VALENTINE
A kurva életbe, a jó kurva életbe, a jó büdös... (Addig mondja, amíg ki nem megy a szemközti ajtón, amit aztán becsuk maga mögött. Az ajtón túlról hallani, hogy ordít): Chloé! Chloé!

Bernard egyre kényelmetlenebbül érzi magát. Kinyílik ugyanaz az ajtó, és Valentine visszajön. Ránéz Bernardra

BERNARD
Kinn van a kertben, keresi Jarvis kisasszonyt.

VALENTINE
Hova tűnt el minden?

BERNARD
Kivitték, mert... öö...

VALENTINE
A tánc kinn lesz a sátorban, nem?

BERNARD
De, csakhogy erre van a legközelebbi vécé.

VALENTINE
Nekem a szekrény kell. Az éjjeli.

BERNARD
Ó. Nem használhatná a vécét?

VALENTINE
Abban van az összes lőjegyzék.

BERNARD
A vécében?

VALENTINE
Gondoskodik magáról valaki?

BERNARD
Igen. Köszönöm. Nevem Bernard Nighting... Jarvis kisasszonyhoz jöttem. Írtam Lord Croomnak, de sajnos nem kaptam választ, így hát...

VALENTINE
Géppel?

BERNARD
Géppel?

VALENTINE
Géppel írta a levelet?

BERNARD
Igen.

VALENTINE
Géppel írott levelekre apám soha nem válaszol. (Észrevesz egy teknősbékát, amely félig el volt rejtve az asztalon) Ó! Villám! Hol bujkáltál? (Fölveszi a teknősbékát)

BERNARD
Úgyhogy tegnap telefonáltam, és azt hiszem, magával beszéltem...

VALENTINE
Velem? Á! Igen! Bocsánat! Valami előadáson dolgozik valakiről... és Hannah-tól akart valamit... kérdezni...

BERNARD
Igen. Így áll a dolog. Remélem, Jarvis kisasszony jó szívvel fogad.

VALENTINE
Kétlem.

BERNARD
Ó. Ismeri a kutatás részleteit?

VALENTINE
Ismerem Hannah-t.

BERNARD
Régóta van itt?

VALENTINE
Jól berendezkedett, alighanem. Anyám olvasta a könyvét, tudja. Maga is?

BERNARD
Nem. Igen. A könyvét. Hogyne.

VALENTINE
Rettentő nagyra van vele.

BERNARD
Na hallja. Ha én írtam volna egy bestsellert...

VALENTINE
Nem, az anyám, hogy elolvasta. Egyébként csak kertészeti könyveket olvas.

BERNARD
Nyilván el van ragadtatva tőle, hogy Hannah Jarvis ír könyvet a kertjéről.

VALENTINE
Valójában remetékről ír.

Gus tér vissza ugyanazon az ajtón, és fordul is vissza

VALENTINE
Jól van, Gus... mit akarsz?...

De Gus már elment

VALENTINE
Na, elviszem a Villámot, hadd fusson egyet.

BERNARD
Mi tulajdonképpen már találkoztunk. Sussexben, pár éve, egy szemináriumon...

VALENTINE
Ó. Ott voltam?

BERNARD
Igen. Egyik kollégánk úgy gondolta, hogy talált egy azonosítatlan D. H. Lawrence-novellát, és elemezte a házi számítógépén, borzasztó érdekes, talán emlékszik a dolgozatra?

VALENTINE
Nem éppen. De gyakran ülök csukott szemmel, és ilyenkor nem biztos, hogy ébren vagyok.

BERNARD
Hát szóval összehasonlítva a mondatszerkezeteket satöbbi, a pasas kimutatta, hogy a novellát kilencven százalékos valószínűséggel Lawrence írta. Elmondhatatlan gyönyörűségemre a maguk matekos bandájából valaki meg azt tudta kimutatni, hogy ugyanezen a statisztikai alapon kilencven százalékos valószínűséggel Lawrence írta a Szurtos Peti kalandjai-t is meg egy csomó mindent a Brightoni Hírek előző napi számából.

Szünet

VALENTINE
Ó, Brighton. Igen. Voltam ott. (Kinéz) Á, itt jön, hagyom magukat beszélgetni. Mellesleg magáé a piros Mazda?

BERNARD
Igen.

VALENTINE
Ha akar egy jó tanácsot, én elraknám szem elől, mielőtt apám megjön. Nem tűri meg a házában, akinek japán kocsija van. Maga homokos?

BERNARD
Nem éppen.

VALENTINE
Akkor is. (Kimegy, becsukja az ajtót)

Bernard a csukott ajtóra mered. Mögötte Hannah jön be a kerti ajtón

HANNAH
Peacock úr?

BERNARD
(tétován körülnéz, majd a válla fölött kutatja, hol lehet a hiányzó Peacock, vagyis Páva, aztán összeszedi magát és rákapcsol a Nightingale-féle kedélyességre) Ó... helló! Helló. Jarvis kisasszony, hát persze. Mennyire örülök. Egy pillanatra zavarba jöttem... a fénykép nem méltányos magához.

HANNAH
Fénykép? (Veszi le a sáros cipőjét)

BERNARD
A könyvén. Elnézést, hogy befárasztottam, de Lady Chloé volt olyan kedves, és ragaszkodott hozzá, hogy...

HANNAH
Nem számít... csak összesározta volna a cipőjét.

BERNARD
Milyen figyelmes. És milyen kedves magától, hogy szentel nekem egy kis időt. (Túljátssza)

HANNAH
(szúrós pillantást lövell rá) Maga újságíró?

BERNARD
(sértődötten) Nem!

HANNAH
(méregeti egy darabig) Mit tehetek magáért, Peacock úr?

BERNARD
Hát először is hívhatna Bernardnak, merthogy az a nevem.

HANNAH
Köszönöm. (A kerti ajtóhoz megy, és összeütögeti a cipőjét, hogy a sár nagyja lejöjjön)

BERNARD
A könyve!... a könyve reveláció! A maga szemével látni Caroline Lamb-et olyan, mintha először látnánk. Szégyen-gyalázat, hogy én magam is csak Byron hisztérikus kedvesét láttam benne, és nem olvastam az írásait, pedig magának teljesen igaza van, rendkívüli anyag... ha valami az én korszakom, hát az a tizenkilencedik század eleje.

HANNAH
Maga tanít?

BERNARD
Igen. És írok, mint maga, mint mi valamennyien, noha nem csináltam semmit, ami így fogyott volna...

HANNAH
Én nem tanítok.

BERNARD
Nem. Annál inkább becsületére válik rehabilitálni egy elfelejtett írót. Gondolom, valaki most majd kihozza Caroline Lamb életművét?

HANNAH
Igen, remélem.

BERNARD
Nagyszerű! Bravó! Csak mint dokumentum is, ahogy közvetve fényt vet Lord Byron jellemére, nem kétséges, hogy...

HANNAH
Bernard. Ugye Bernardot mondott?

BERNARD
Azt.

HANNAH
Megint fölveszem a cipőmet.

BERNARD
Ó. Csak nem akar kimenni?

HANNAH
Nem. Magát akarom tökön rúgni.

BERNARD
Oké. A tárgyra térek. Ezra Chater.

HANNAH
Ezra Chater.

BERNARD
Született 1778-ban, írt két verses elbeszélést, A török leány, 1808, és Erósz nyoszolyája, 1809. 1809 után nincs róla adat, eltűnik szem elől.

HANNAH
Értem. És?

BERNARD
(a táskájáért nyúl) Van egy Sidley Park-i vonatkozás. (Előveszi a táskából az Erósz nyoszolyájá-t. Olvassa a dedikációt) "Septimus Hodge barátomnak, aki szívvel-lélekkel a szerző pártjára kelt - Ezra Chater, Sidley Park, 1809 április 10-én." (Átadja Hannah-nak a könyvet) A kezében vagyok.

HANNAH
Erósz nyoszolyája. Ér valamit?

BERNARD
Egész érdekes.

HANNAH
Kinéz egy könyv a pasasból?

BERNARD
Á, nem... talán egy kismonográfia az Angol Filológiai Füzetek-ben. Jóformán semmi adat sincs Chaterről.

HANNAH
Család?

BERNARD
Nuku. Egyetlen Chater van még a British Library adatbázisában.

HANNAH
Ugyanaz a korszak?

BERNARD
Igen, de az nem költő, mint a mi Ezránk; botanikus volt és leírt egy törpedáliát Nyugat-Indiában, aztán meghalt, miután megharapta egy majom.

HANNAH
És Ezra Chater?

BERNARD
Két hivatkozása van a folyóirat-tárgymutatóban, mindegyik könyvéről egy-egy alapos recenzió a Piccadilly Új Írás-ban, személyes részleteket nem közöl.

HANNAH
És ez (a könyv) hol volt?

BERNARD
Magángyűjtemény. Jövő héten előadást tartok Londonban, és azt hiszem, ez a Chater említésre érdemes, úgyhogy bármi róla vagy erről a Sidley Park-i Septimus Hodge-ról, egyáltalán bármiféle útbaigazítás... rendkívül hálás lennék.

Szünet

HANNAH
Nahát! Ez nekem új. Egy egyetemi ember, aki a porban csúszik.

BERNARD
Ne mondjon már ilyet.

HANNAH
Dehogyisnem. Aki egyetemi ember írt a könyvemről, mind lesajnálta.

BERNARD
Csak nem!

HANNAH
Csak igen. A Byron-kutatók bandája egy emberként kinyitotta a sliccét, és nagy ívben lesajnálta. Apropó, hol is töri magát a tanítással?

BERNARD
Ó, hát voltaképpen Sussexben.

HANNAH
Sussexben. (Elgondolkodik) Nightingale. Igen. Maga biztos ismeri: ezer szót szánt rá az Observer-ben, hogy a fenekemre paskolva lesöpörjön.

BERNARD
Mondom, hogy a kezében vagyok.

HANNAH
Teljes mértékben. Mondja szépen: kérem.

BERNARD
Kérem.

HANNAH
Na üljön le.

BERNARD
Köszönöm. (Fog egy széket)

HANNAH
(állva marad. Lehet, hogy dohányzik.) Honnan tudta, hogy itt vagyok?

BERNARD
Á, nem tudtam. Lord Croom fiával beszéltem telefonon, de ő nem említette magát név szerint... aztán meg engem felejtett el megemlíteni.

HANNAH
Valentine. Ő Oxfordban van, elvileg.

BERNARD
Igen, találkoztam vele. Bumfordi oxfordi.

HANNAH
A jegyesem. (Állja a férfi pillantását)

Szünet

BERNARD
Megkockáztatom. Hazudik.

Szünet

HANNAH
Bravó, Bernard.

BERNARD
Te jó ég.

HANNAH
Ő hív engem a jegyesének.

BERNARD
Miért?

HANNAH
Viccből.

BERNARD
Kikosarazta?

HANNAH
Ne hülyéskedjen, úgy nézek én ki, mint akiből itt grófné lesz?

BERNARD
Nem. Nesze semmi, fogd meg jól. Vigasztaló tréfa. Villám, a teknőcöm, Hannah, a jegyesem.

HANNAH
Na igen. Magának megvan a magához való stílusa, Bernard. Bár nem biztos, hogy nekem tetszik.

BERNARD
Mivel foglalkozik ez a Valentine?

HANNAH
Posztgraduális tanulmányok. Biológia.

BERNARD
Nem, matematikus.

HANNAH
Hát, fajdokkal foglalkozik.

BERNARD
Fajdokkal?

HANNAH
Nem igazi fajdokkal. Komputer-fajdokkal.

BERNARD
Aki nem beszél, az kicsoda?

HANNAH
Gus.

BERNARD
Mi a baja?

HANNAH
Nem kérdeztem.

BERNARD
És az apa, ahogy hallom, vicces alak lehet.

HANNAH
Hajaj.

BERNARD
És az anya meg kertész. Mi folyik itt?

HANNAH
Hogy érti?

BERNARD
Majdnem levittem a fejét... egy árokban állt éppen.

HANNAH
Ásnak. Régészet. Lady Croomot érdekli a kerttörténet. Elküldtem neki a könyvemet... van benne, mint tudja, ha olvasta - amit mellesleg kétlek - egy egész jó leírás Caroline Lamb kertjéről. Most azért vagyok itt, mert segítek Hermione-nak.

BERNARD
(elismerően) Hermione? Ő volt az árokban?

HANNAH
Felgyűlt itt több évszázadnyi feljegyzés, kertészeti dokumentáció. Még sohasem dolgozták fel.

BERNARD
Kezdem csodálni magát.

HANNAH
Eddig csak süketelt?

BERNARD
De még mennyire. A fénykép méltányos magához; a könyvében már nem vagyok biztos. Hannah végigméri. Bernard vár, magabiztos

HANNAH
Septimus Hodge volt a nevelő.

BERNARD
(csöndesen) Na ugye.

HANNAH
A Croom lány nevelője. Volt egy fiú is, az Etonban tanult. Septimus itt élt a házban - nem egészen vendég, de azért több, mint inas. Az iratok közt fönnmaradt a bemutatkozó levele. Majd kiásom magának. Ha jól emlékszem, korábban matematikát és természettudományt tanult Cambridge-ben. Szóval leginkább természettudós.

BERNARD
Le vagyok nyűgözve. Köszönöm szépen. És Chater?

HANNAH
Semmi.

BERNARD
Ó. Semmi az égvilágon?

HANNAH
Sajnos.

BERNARD
Mi a helyzet a könyvtárral?

HANNAH
A katalógus az 1880-as években készült. Átnéztem az egészet.

BERNARD
A könyveket vagy a katalógust?

HANNAH
A katalógust.

BERNARD
Kár.

HANNAH
Sajnálom.

BERNARD
És a levelek? Nem említik?

HANNAH
Sajnos nem. Nagyon benne vagyok a maga korszakában, mivelhogy persze ez az én korszakom is.

BERNARD
Igen? Tulajdonképpen nem egészen tudom, hogy mi is az, amit maga kutat.

HANNAH
Sidley Park remetéjét.

BERNARD
Ó. Ki az?

HANNAH
Kulcsfigura. Benne testesül meg a romantikus képzelet idegösszeroppanása. A témám: táj és irodalom 1750-től 1834-ig.

BERNARD
Mi történt 1834-ben?

HANNAH
Meghalt a remetém.

BERNARD
Na ja.

HANNAH
Hogy érti, hogy na ja?

BERNARD
Sehogy.

HANNAH
De, valahogy érti.

BERNARD
Nem, nem... Mellesleg Coleridge szintén 1834-ben halt meg.

HANNAH
Nahát. Micsoda szerencse. (Enyhítőleg) Azért köszönöm. (Az olvasópulthoz megy, és kinyitja Noakes vázlatkönyvét) Nézze - itt van.

BERNARD
(odamegy, hogy megnézze) Hmmmm.

HANNAH
A sidleyi remete egyetlen ismert ábrázolása.

BERNARD
Nagyon biblikus.

HANNAH
Természetesen később rajzolták be. Amikor Noakes a rajzokat készítette, a remetelak még nem létezett.

BERNARD
Noakes... a festő?

HANNAH
Tájkertész. Ezeket a könyveket az ügyfeleinek csinálta mint afféle prospektust. (Mutatja) Ilyen volt - ilyen lesz, látja. Itt van az, amilyen volt, mondjuk 1810-ig... lágy, hullámzó, kanyargó... nyílt víz, facsoportok, klasszicista csónakház...

BERNARD
Szép. Az igazi Anglia.

HANNAH
Itt pedig, ahogy Noakes odatette, a zabolátlan természet festői stílben. A gótikus regény tájképben kifejezve. Épp csak a vámpírok hiányoznak. A maga jeles névrokona egy levelében leírja az én remetémet.

BERNARD
Kicsoda?

HANNAH
Thomas Love Peacock.

BERNARD
Ó, persze.

HANNAH
Egy remetékről és emberkerülőkről szóló esszében találtam, ami az 1860-as években jelent meg. (Az asztalon levő könyvek között keresgél, és fölvesz egy magazint) 1862... Ahogy Peacock jellemzi: (Emlékezetből idéz) "Nem a falusi habókosok közül való, akikkel a hölgyeket ijesztgetik, hanem tudós az idióták között, az elmebaj bölcse." (megtalálja a keresett helyet) Itt van. "Peacock egy levelében beszámol Croom grófjának birtokán, Sidley Parkban tett látogatásáról..." Az egészben az a lényeg, hogy a Croom család a remetét - aki húsz évig ott élt az orruk előtt - mennyire nem tartotta említésre érdemesnek. Legalábbis itt semmit nem találtam. Csak Peacock leveléből lehet tudni róla. Amikor ezt (a kezében tartott magazint) elolvastam, nos, az volt az a pillanat, amelyik megsúgja az embernek, hogy a következő könyve miről fog szólni. Sidley Park remetéje volt nekem a...

BERNARD
Kulcsfigura.

HANNAH
Megvilágosodás.

BERNARD
Megvilágosodás, ez az.

HANNAH
A remetét elhelyezték a tájban, pontosan úgy, ahogy az ember egy kerti törpét helyezne el. És úgy élte le ott az életét, mint egy kerti dísztárgy.

BERNARD
Foglalkozott valamivel?

HANNAH
Ó, nagyon szorgalmas volt. Amikor meghalt, a kunyhó telis-tele volt zsúfolva papírral. Lapok százai. Ezrei. Peacock lángészt gyanított benne. Kiderült persze, hogy az elméje megzavarodott. Minden ívet kabalisztikus bizonyításokkal írt tele arról, hogy közeleg a világ vége. Tökéletes, nem? Úgy értem, tökéletes jelkép.

BERNARD
Ó, igen. Minek a jelképe?

HANNAH
Az egész romantikus ámításé! Ez történt a felvilágosodással, nem? Egy évszázadnyi intellektuális szigorúság becsavarodott. A kert története gyönyörűen elmondja az egészet. Van egy metszet Sidley Parkról 1730-ból. Paradicsom az ész századában, az ember legszívesebben sírva fakadna a gyönyörűségtől. 1760-ra minden odavan... oda a formára nyesett bokrok, a szökőkutak, a hársfasor... Vége az egész fenséges geometriának. Aztán meg befutott Noakes. És ez lett belőle (mutatja a vázlatkönyvben). Egy kaotikus elme, amelyben lángészt gyanítanak. És a díszlet hozzá: olcsó izgalmak és hamis érzelmek. A hanyatlás, látja, a gondolkodástól az érzésig.

BERNARD
(ítéletet mond) Ez baromi jó.

HANNAH
Komolyan?

BERNARD
Nem, ez tényleg megáll a lábán.

HANNAH
Köszönöm.

BERNARD
A remete mint jelkép... nagyon-nagyon jó. A hely szelleme.

HANNAH
(lelkesen) Ez lesz a címe!

BERNARD
Na ja.

HANNAH
(kevésbé lelkesen) Na ja?

BERNARD
Na ja. Ki volt ez az ember, amikor épp nem volt jelkép?

HANNAH
Nem tudom.

BERNARD
Aha.

HANNAH
Úgy értem, hogy egyelőre.

BERNARD
Nyilvánvaló. És mi lett azzal a sok papírral? Megmondja Peacock?

HANNAH
Tüzet raktak belőle.

BERNARD
Vagy úgy.

HANNAH
Még át kell néznem Lady Croom kerti feljegyzéseit.

BERNARD
Az mi? Könyvelés, naplók?

HANNAH
Is-is. Hiányosak, de átfogják az egész korszakot.

BERNARD
Aha. Nem találkozott Byronnal valamilyen formában? Csak kíváncsi vagyok.

HANNAH
A könyvtárban megvan a Childe Harold első kiadása, és az Angol bárdok, azt hiszem.

BERNARD
Dedikálva?

HANNAH
Nem.

BERNARD
És maga Byron nem bukkan fel a levelekben?

HANNAH
Miért bukkanna? Croomék sem szerepelnek az övéiben.

BERNARD
(könnyedén) Persze, ez igaz. De Byron birtoka nincs messze ide. Nagyon zavarná, ha kutakodnék egy kicsit? Persze csak azokban az iratokban, amikkel már végzett.

HANNAH
(már sejt valamit) Byront kutatja vagy Chatert?

Chloé jön be az egyik oldalajtón, harisnyában; egy nyaláb, nagyjából egyforma bőrbe kötött mappát cipel. Tesz egy kitérőt, hogy összeszedje a cipőjét

CHLOÉ
Bocsánat... épp csak átmegyek... van tea a tálalóban, ha bögrében megfelel...

BERNARD
Nagyon kedves.

CHLOÉ
Hannah majd megmutatja.

BERNARD
Hadd segítsek.

CHLOÉ
Kösz, elboldogulok...

Bernard kinyitja neki a szemközti ajtót

CHLOÉ
Viszem Valentinnak a lőjegyzékeit. Kösz.

BERNARD
(becsukja az ajtót) Helyes kislány.

HANNAH
Hmmm.

BERNARD
Igen?

HANNAH
Mit igen?

Újra nyílik az ajtó, és Chloé dugja be a fejét

CHLOÉ
Csak azt akartam még mondani, hogy ne törődjön vele, Nightingale úr, ha apám megjegyzéseket tesz a kocsijára, ez a heppje... (és most, hogy kibökte a Nightingale-t) ó... hogy sült el a meglepetés?... még nem?... Jaj... bocsánat... szóval a tea... sajnálom, hogyha... (Zavarban van, kimegy, becsukja az ajtót)

Szünet

HANNAH
Maga egy utolsó szar. (Hevesen kifelé indul)

BERNARD
Az a helyzet, hogy van egy Byron-vonatkozás is.

HANNAH
(megáll, és szembefordul vele) Nem érdekel.

BERNARD
Pedig kellene. A Byron-banda dákója most majd beleakad a cipzárba.

Szünet

HANNAH
Igazán?

BERNARD
Ha mi együttműködünk.

HANNAH
Miben?

BERNARD
Üljön le, elmondom.

HANNAH
Inkább állok még egyelőre.

BERNARD
Az Erósz nyoszolyájá-nak ez a példánya Lord Byroné volt.

HANNAH
Septimus Hodge-é volt.

BERNARD
Eredetileg, igen. De Byron tulajdonában volt, amikor eladta a könyvtárát, hogy kifizesse az adósságait. Az árujegyzék megvan. Az Erósz volt a 74/A tétel, és John Nightingale könyvkereskedő vette meg. A cég ma is létezik, és a jelenlegi tulajdonos az unokatestvérem. (Szünetet tart)

Hannah habozik, aztán leül az asztalhoz

BERNARD
Csak slágvortokban. 1939, a könyveket elszállítják Nightingale vidéki házába. 1945, visszakerülnek a könyvesboltba, de egy láda ottfelejtett tizenkilencedik század eleji könyv a vidéki ház pincéjében porosodik, amíg a házat el nem adják, mert kell a hely a Csalagút-összeköttetéshez. Ekkor az Erósz előkerül a ráerősített eredeti árujeggyel - fénymásolat megtekinthető. (Előveszi a táskájából és odaadja)

HANNAH
(megnézi) Jó, legyen; Byron könyvtárában volt.

BERNARD
Néhány rész alá van húzva a könyvben.

Hannah felveszi a könyvet, és lapozgat benne

BERNARD
Valamennyi és csak ezek - nem, nem, rám nézzen, ne a könyvbe - valamennyi aláhúzott rész szóról szóra szerepel mint idézet az Erósz nyoszolyája recenziójában is, a Piccadilly Új Írás 1809 április 30.-i számában. A recenzens azzal kezdi, hogy felhívja a figyelmet előző közleményére ugyane folyóiratban A török leány-ról.

HANNAH
A recenzens nyilvánvalóan Hodge. "Septimus Hodge barátomnak, aki szívvel-lélekkel a szerző pártjára kelt."

BERNARD
Éppen ez az. A Piccadilly mind a két könyvet nevetségessé teszi.

Szünet

HANNAH
Olyan a két recenzió, mintha Byron írta volna?

BERNARD
(elővesz két fotókópiát a táskájából) Még annál is olyanabb.

HANNAH
(átfutja a két fotokópiát) Értem. Gratulálok. Meglehet. A fiatal Byron két eddig ismeretlen könyvbírálata. Erről van szó?

BERNARD
Nem. A könyvben sértetlenül megőrződött három dokumentum. (Közben óvatosan kibont egy csomagot, amit a táskájából vett elő. Az eredeti példányok vannak nála. Nagy óvatosan egyenként kézbe veszi őket) "Uram - elintéznivalónk van egymással. A fegyverteremben várom. Ezra Chater" - "A férjem pisztolyokért küldött a városba. Tegye meg Gráciáért esdekelve kérem hogy letagad mindent ami nem bizonyítható - Ma egész nap a szobámban maradok." Aláírás nélkül. - "Sidley Park, 1809 április 11. Uram - azt mondom, maga hazug, kéjenc, rágalmazó, sajtóbetyár és becsületem tolvaja. Elvárom, hogy elégtételt adjon nekem mint férfinak és mint költőnek. E. Chater."

Szünet

HANNAH
Pompás. De nem perdöntő. A könyvnek hét éve volt rá, hogy Byron birtokába kerüljön. Nem hozza össze Byront Chaterrel vagy Sidley Parkkal. Vagy éppenséggel Hodge-dzsal. Továbbá semmi nyoma Byron leveleiben, márpedig egy efféle kalamajkát a legkevésbé sem akart volna titokban tartani.

BERNARD
Miért nevezi kalamajkának?

HANNAH
Byron komikus fordulatot adott volna az ügynek.

BERNARD
Komikus fordulat, egy nyavalyát! (Hatásszünetet tart) Megölte Chatert!

HANNAH
(gúnyosan) Csak nem?

BERNARD
Chater harmincegy éves volt. Két könyv szerzője. Az Erósz után nem hallani róla semmit. 1809 áprilisa után nyomtalanul eltűnik. És Byron... Byron épp hogy publikálta első szatíráját. Épp kezdett neve lenni. Mégis fogta magát, elhajózott Lisszabonba, és két évig külföldön maradt. Hannah, ez hírnevet hoz. Valahol a Croom-iratok közt csak lesz valami...

HANNAH
Nincs, megnéztem.

BERNARD
De maga mást keresett! Ez nem fog kiugrani magának, nem olyasmi, hogy "Lord Byron szellemesen megjegyezte a reggelinél"!

HANNAH
Mindazonáltal a jelenléte aligha maradt volna megjegyzés nélkül. De semmi sem utal rá, hogy Byron itt lett volna, és én nem hiszem, hogy valaha is járt itt.

BERNARD
Jó, de azért hadd nézzek bele.

HANNAH
Nem fog beleköpni a levesembe.

BERNARD
Drága szívem, én tudom, mi az illem...

HANNAH
És ne hívjon drága szívemnek. Ha találok valamit Byronról, Chaterről vagy Hodge-ról, majd továbbítom. Nightingale, Sussex.

Szünet. Hannah feláll

BERNARD
Köszönöm. És elnézést a kis tréfáért a nevemmel.

HANNAH
Szóra sem érdemes...

BERNARD
Mellesleg hol volt Hodge egyetemista?

HANNAH
A Trinity College-ban.

BERNARD
A Trinityben?

HANNAH
Igen. (Habozik) Igen. Ahol Byron.

BERNARD
Hány éves volt?

HANNAH
Utána kellene néznem, de egy vagy két évvel idősebb, mint Byron. Huszonkettő...

BERNARD
Egyidőben voltak a Trinityben?

HANNAH
(fáradtan) Igen, Bernard, és az is tény, hogy mind a ketten benne voltak a Harrow krikettválogatottjában.

Bernard egész közel megy hozzá

BERNARD
(visszafojtott izgalommal) Azt akarja mondani, hogy Septimus Hodge középiskolába is ugyanoda járt, mint Byron?

HANNAH
(egy kicsit habozik) Igen... ezek szerint... tényleg.

BERNARD
Na ugye, buta tyúk. (A tiszta boldogság széles gesztusával átöleli Hannah-t, és cuppanós csókot nyom az arcára)

CHLOÉ
(bejön és látja ezt) Ó... ööö... Gondoltam, behozom. (Kis tálcán két bögrét hoz)

BERNARD
Utána kell néznem a kocsimnak.

HANNAH
Eldugja?

BERNARD
Eldugni? Eladom! Van egy kocsma a faluban, ahol megszállhatok? (A kerten át készül távozni, de még visszafordul) Örülnek, hogy itt vagyok? (Kimegy)

CHLOÉ
Azt mondta, ismer.

HANNAH
Ilyet nem mondhatott.

CHLOÉ
Nem, talán nem. Azt mondta, meg akar lepni, de szerintem másról van szó. Úgy láttam, hogy van benne egy jó adag szexuális energia, szerinted nem?

HANNAH
Mi?

CHLOÉ
A ruganyos járása, tudod... biztos jel. Meghívjam neked?

HANNAH
Minek? Ne.

CHLOÉ
Te is meghívhatod, úgy még jobb. Eljöhet mint a te partnered.

HANNAH
Hagyjuk ezt. Köszönöm a teát.

CHLOÉ
Ha neked nem kell, jó lesz nekem. Nős?

HANNAH
Mit tudom én. Neked nem inkább egy póniló kellene?

CHLOÉ
Én neked próbálok pasit szerezni, Hannah.

HANNAH
Hidd el, az én koromban már nem olyan fontos.

CHLOÉ
Csak a táncra gondolok. Öltözhetne Byronnak.

HANNAH
Én nem akarok beöltözni, és nem kell táncpartner, a legkevésbé Nightingale úr. Nem táncolok.

CHLOÉ
Ne legyél már olyan savanyú. Elvégre megcsókoltad.

HANNAH
Ő csókolt meg engem, és csakis általános lelkesedésből.

CHLOÉ
Jó, de aztán ne mondd, hogy nem adtam meg az elsőbbséget. Az én lángész öcsémnek nagy kő fog leesni a szívéről. Tudod, hogy szerelmes beléd?

HANNAH
(dühösen) Az csak vicc!

CHLOÉ
Neki nem.

HANNAH
Dehogynem... még annál is kevesebb... ugyan ne szórakozz.

Gus jön be a kertből, a szokásos néma feszélyezettséggel

CHLOÉ
Helló, Gus, mit hoztál?

Gus egy almát hoz, most szakította, még rajta van egy-két levél is. Odakínálja az almát Hannah-nak

HANNAH
(meg van lepve) Ó!... Köszönöm!

CHLOÉ
(elmenőben) Mit mondtam? (Becsukja az ajtót maga után)

HANNAH
Köszönöm. Jaj istenem.

 

HARMADIK JELENET

A tanterem. Másnap reggel. Jelen van: Thomasina, Septimus, Jellaby. A kép ismerős: Thomasina a helyén az asztalnál; Septimus levelet olvas, amely épp most érkezett; Jellaby, aki épp most kézbesítette, vár.

Az Erósz nyoszolyája ott van Septimus előtt, kinyitva, néhány ív papírral együtt, amelyekre már egy ideje ír. A mappája az asztalon. Plautus (a teknőc) a papírnehezék. Az asztalon most egy alma is van, minden jel szerint ugyanaz az alma

SEPTIMUS
(szeme a levélen) Mért hagyta abba?

THOMASINA
(egy ív papírt tanulmányoz, latin fordítás kapásból. Gondban van) Solio insessa... in igne...

SEPTIMUS
Nincs válasz, Jellaby. Köszönöm. (A levelet összehajtja, és beteszi az Erósz nyoszolyája lapjai közé)

JELLABY
Megmondom, uram.

SEPTIMUS
(Jellabyhoz) Szeretnék majd valamit postára adni, ha volna olyan szíves.

JELLABY
(távozóban) Igen, uram.

SEPTIMUS
(Felveszi az almát. Lecsípi és leteszi az asztalra a gallyat és a leveleket. Zsebkéssel vág egy szelet almát, és evés közben vág egy másikat Plautusnak. Aztán fölveszi a tollát, és folytatja az írást)

THOMASINA
A Mama szerelmes a maga Byron barátjába.

SEPTIMUS
(elmerülve) Lord Byron, ha szabad kérnem. (meghallja) Ugyan, képtelenség.

THOMASINA
Nem képtelenség. Láttam őket együtt a pavilonban.

Septimus tolla megáll, végül a szemét Thomasinára emeli

THOMASINA
Lord Byron felolvasott neki a szatírájából, és mama nevetett, és az előnyösebbik arcélét fordította felé.

SEPTIMUS
Nem értette meg a szatírát, és igyekezett udvariasnak mutatkozni a vendége iránt.

THOMASINA
Haragban van papával, amiért papa eltökélte, hogy átalakíttatja a parkot, de ez egymagában nem indokolja, hogy ennyire udvarias egy vendéggel. Órákkal előbb lejött, mint ahogy szokott. Lord Byron nagyon szórakoztató volt a reggelinél. Nagy elismeréssel beszélt magáról, Septimus.

SEPTIMUS
Igen?

THOMASINA
Azt mondta, hogy maga szellemes fickó, és csaknem betéve tud egy cikket, amit maga írt a... elfelejtettem, miről, de valami Török leány című könyvvel kapcsolatos, és hogy maga nem adná oda a kutyájának ebédre.

SEPTIMUS
Vagy úgy. Chater úr persze ott volt a reggelinél.

THOMASINA
Ott, nem úgy, mint némely álomszuszék.

SEPTIMUS
Neki nem kell latinleckét feladnia és matematikapéldákat javítani. (Kiveszi Thomasina leckefüzetét Plautus alól, és odalöki a lány elé az asztalra)

THOMASINA
Javítani? Mi volt benne a hiba? (Belenéz a füzetbe) Majdnem jeles? Pfú! Miért csak majdnem?

SEPTIMUS
Mert többre válaszolt, mint amit kérdeztem.

THOMASINA
Nem tetszik a felfedezésem?

SEPTIMUS
A fantáziálás nem felfedezés.

THOMASINA
A gúnyolódás nem cáfolat.

Septimus befejezi, amit írt. Az oldalakat levéllé hajtogatja. Van nála pecsétviasz és ami a megolvasztásához kell. Lepecsételi a levelet, és megcímezi. Eközben:

THOMASINA
Azért gorombáskodik velem, mert a mama figyelmes a maga barátjához. Szerintem hagyjuk futni őket, nem akadályozhatják a tudomány fejlődését. Úgy gondolom, hogy ez egy kitűnő felfedezés. Maga minden héten felad nekem egy egyenletet, hogy ábrázoljam a görbéjét. És minden héten kiderül, hogy az eredmény csak közönséges geometria, mintha a formák világa egyébből sem állna, mint szabályos ívekből és szögekből. Isten az atyám, Septimus, ha van egyenlete az olyan görbének, amelyik haranghoz hasonlít, akkor kell hogy legyen egyenlete az olyannak is, amelyik harangvirághoz hasonlít, és ha már harangvirághoz, miért ne rózsához? Elhisszük, hogy a természetet számokban írták?

SEPTIMUS
El.

THOMASINA
Akkor a maga egyenletei miért csak az ipari formákat írják le?

SEPTIMUS
Nem tudom.

THOMASINA
Ilyen eszközökkel Isten csak egy szekrényt tudott volna teremteni.

SEPTIMUS
Ő ismer olyan egyenleteket, amelyek a végtelenbe vezetnek, ahova mi nem tudjuk követni.

THOMASINA
Micsoda nyúlszívűség! A feladat nehéz, de mi nem hátrálunk meg! Kezdjük valami egyszerűvel. (Fölveszi az almalevelet) Megszerkesztem ezt a levelet, és levezetem az egyenletét. Maga az én nevelőmként híres lesz, amikor Lord Byron már rég meghalt és elfeledték.

Septimus befejezi ügyködését a levéllel. A levelet zsebre teszi

SEPTIMUS
(határozottan) Térjünk vissza a fordításhoz. Tehát: Kleopátra.

THOMASINA
Gyűlölöm Kleopátrát.

SEPTIMUS
Gyűlöli? Miért?

THOMASINA
Nála mindenből szerelem lesz. Új a szerelem, hol a szerelem, oda a szerelem... nem ismerek még egy hősnőt, aki ennyire táplálná a hitet, hogy a nők buta libák. Elég, ha egy római tábornok horgonyt vet az ablak alatt, és oda a birodalom.

(kifelé siet a kerten át. Csaknem beleütközik a belépő Brice-ba. Elszalad)

BRICE
Hodge!

Septimus kinéz az ajtón, és látja, hogy Chater somfordál elfele

SEPTIMUS
Chater! Drága cimborám! Ne húzódozzék... ugyan jöjjön már be!

Chater zavartan engedi magát berángatni a szobába, ahol Brice pöffeszkedik

CHATER
Brice kapitány megtisztel vele... Úgy értem, uram, bármi mondanivalója van a számomra, uram, forduljon vele Brice kapitányhoz.

SEPTIMUS
Milyen szokatlan eljárás. (Brice-hoz) Nem láttuk ma a feleségét, uram. Remélem, nem beteg?

BRICE
A feleségem? Nincs is feleségem. Mi az ördögöt akar ezzel mondani, uram?

SEPTIMUS
(válaszolna, de habozik, tanácstalan. Visszafordul Chaterhez) Nem értem a szisztémát, Chater. Kihez intézzem a szót, ha Brice kapitánnyal akarok beszélni?

BRICE
Csavaros, Hodge... nagyon csavaros!

SEPTIMUS
(Chaterhez) Igaz is, Chater... (félbeszakítja magát, odafordul Brice-hoz, és mint előbb) igaz is, Chater, elképesztő híreim vannak. Valaki rákapott, hogy vad és viharos leveleket írogasson a maga nevében. Félórája sincs, hogy kaptam egyet.

BRICE
(dühösen)
Hodge úr! Emberelje meg magát, uram! Ha nem képes e nélkül a bohóckodás nélkül figyelmezni rám, akkor nevezze meg a segédjét, aki majd elrendezi az ügyet, ahogy úriemberek között szokás. Az ön Byron barátja bizonyára megteszi önnek ezt a szívességet.

SEPTIMUS
(feladja a játszmát) Ó, igen, megteszi nekem ezt a szívességet. (Hangot vált, Chaterhez fordul) Uram... sajnálom, ha megbántottam. Maga derék fickó, magában nincs több rosszindulat, mint költészet.

CHATER
(boldogan) Nahát! Ez már jobban hangzik! (Föltámad benne a gyanú) Most bocsánatot kért?

BRICE
Ez nem elégséges. Akkor is fönnmarad a sérelem, amit Chater úr hitvesi tulajdona szenvedett el.

De félbeszakítja őket Lady Croom, aki ugyancsak a kertből érkezik

LADY CROOM
De jó, hogy itt találom! Chater úr, ettől el lesz ragadtatva. Lord Byron szeretne egy példányt az új könyvéből. Egészen odavan érte, hogy elolvashassa, és feltett szándéka, hogy a maga nevét is beleveszi az Angol bárdok, skót ítészek új kiadásába.

CHATER
Méltóságodnak tudnia kell, hogy az Angol bárdok, skót ítészek nem egyéb, mint a Lord Byronnál idősebbeket és kiválóbbakat mocskoló klapancia. Ha belevenni szándékozik, akkor sértegetni szándékozik.

LADY CROOM
Ez csak természetes, Chater úr. Jobban szeretné, ha nem tartanák rá érdemesnek, hogy sértegessék? Büszke lehetne rá, hogy a legnagyobbakkal kerül egy társaságba... ó! Az Erósz nyoszolyája! (Meglátta ugyanis Septimus példányát az asztalon)

SEPTIMUS
Ez az én példányom, asszonyom.

LADY CROOM
Annál jobb... mire való a barátunk könyve, ha nem arra, hogy kölcsönvegyük?

Megjegyzés: az Erósz nyoszolyájá-ban most benne van a három levél, de ez a körülmény észrevétlen marad.

LADY CROOM
Hodge úr, beszéljen a barátja lelkére, ne tegyen már úgy, mintha itt akarna hagyni bennünket. Szó se lehet róla. Azt mondja, eltökélt szándéka, hogy elvitorlázik a legközelebbi máltai postahajóval! Tele van a feje Lisszabonnal meg Leszbosszal meg a pisztolytáskájával. Mondtam neki, hogy verje ki a fejéből. Egész Európa napóleoni görcsben ráng, a legjobb romok zárva lesznek, az utakat teljesen elfoglalják a hadmozdulatok, a fogadókból kaszárnya lett, és az istentelen republikanizmus divatja még nem jutott el a természetes kifulladásig. Azt mondja, a költészet a célja. Az ember a költészetre nem pisztollyal céloz. Költőkre még csak-csak. Felszólítom, hogy kobozza el a pisztolyait, Hodge úr! Nincs velük biztonságban. Bevallotta nekem, hogy csakis azért biceg, mert kamaszkorában az volt a szokása, hogy a lábába lövöldözött. Mi ez a zaj?

A zaj a szomszéd szobából jövő rossz zongorajáték. Időnként felhangzik, mióta Thomasina eltávozott

SEPTIMUS
Az új fortepiano, asszonyom. A zenei leckéinknek még az elején vagyunk.

LADY CROOM
Akkor hát korlátozza oktatását a hangszer piano oldalára, és a forté-ra csak akkor szabadítsa rá, ha már tud valamit. (Kezében a könyvvel visszavitorlázik a kertbe)

BRICE
Nahát! Ha Lady Croomból nem a Jóisten beszél, akkor nem beszélt soha senkiből!

CHATER
(lenyűgözve) Kobozza el Lord Byron pisztolyait!

BRICE
Hallotta Chater urat, uram... mi a válasza?

SEPTIMUS
(Lady Croom útját követte a tekintetével. Megfordul) Az, hogy megölöm. Elegem van belőle.

CHATER
(döbbenten) He?

BRICE
(lelkesen) Ha!

SEPTIMUS
A fene essen magába, Chater! Ovidius megmaradt volna ügyvédnek és Vergilius földművesnek, ha tudták volna, hogy hova süllyed a szerelem a maga hígvelejű szatírjaiban és kelekótya nimfáiban! Állok rendelkezésére egy félunciás golyóval az agyába. Megfelel önnek... a csónakház mögött hajnalban... mondjuk, öt órakor? Szívélyes üdvözletem Chaterné asszonynak... ne aggódjon miatta, nem lesz híján a pártfogásnak, amíg Brice kapitány zsebében akad egy arany, ő maga mondta neki.

BRICE
Uram, ön hazudik!

SEPTIMUS
Én nem. Talán Chaterné.

BRICE
Hazudik, és felelni fog érte!

SEPTIMUS
(fáradtan) Kérem... állok rendelkezésére öt után öt perccel. Aztán pedig irány a máltai postahajó. Maguk halottak lesznek, az én nincstelen iskolatársam meg itt marad nevelőnek Lady Thomasina mellett, és remélem, mindenki ki lesz elégítve, Lady Croomot is beleértve! (Bevágja maga mögött az ajtót)

BRICE
Felfuvalkodott szájhős. Legyen nyugodt, Chater, én majd kiszorítom belőle a szuszt. (Kimegy a másik ajtón)

CHATER
(nyugalma csak egy percig tart. Amíg rájön, hogy hol a bökkenő...) Na de... (Kisiet Brice után)

 

NEGYEDIK JELENET

Hannah és Valentine. Hannah felolvas, Valentine hallgatja. Villám, a teknőc, ott van az asztalon, és nem könnyű megkülönböztetni Plautustól. Valentine előtt Septimus fölismerhető, bár természetesen némileg megkopott mappája. Ki van nyitva. Három fontos dolog van a mappában (noha lehetnek benne üres papírlapok is): egy vékony matematika-tankönyv; egy ív rajzpapír, rajta hevenyészett diagram és néhány matematikai jelölés, nyilak stb.; és Thomasina matematikai leckefüzete, vagyis az, amelyikbe írt, és amelyben Valentine lapozgat, miközben hallgatja a tankönyvből felolvasó Hannah-t

HANNAH
"Én, Thomasina Coverly, rátaláltam egy igazán csodálatos módszerre, amely a természet valamennyi formáját arra kényszeríti, hogy leleplezze numerikus titkait, és számokban nyilatkozzék meg. Minthogy ez a margó célomnak túl csekély, az olvasónak máshol kell keresnie a Szabálytalan Formák Új Geometriáját, Thomasina Coverly felfedezését."

Szünet. Odaadja Valentine-nak a tankönyvet. Valentine nézi, amit Hannah felolvasott.

A másik szobában valaki elkezd zongorázni, csöndesen, nem tolakodóan, rögtönözve

HANNAH
Van ennek értelme?

VALENTINE
Nem tudom. Nem tudom, mi értelme van, kivéve matematikailag.

HANNAH
Azt kérdezem.

VALENTINE
(visszatér a leckefüzethez) Ez egy iterált algoritmus.

HANNAH
Az mi?

VALENTINE
Hát, az... Jézusom... az egy algoritmus, ami... iterálva van... szóval ismétlődik. Hogy is mondjam...? (Összeszedi magát) Az egyik oldalon vannak a görbék, a másik oldalon a hozzájuk tartozó egyenletek. De mindegyik különböző léptékben. Valamennyi görbe az előzőnek egy kis szelete, kinagyítva. Mint ahogy egy fénykép valamelyik részletét kinagyítják, aztán a részlet egy részletét, és így tovább, a végtelenségig. Vagy az ő esetében, addig, amíg ki nem fogy a papírból.

HANNAH
Nehéz ez?

VALENTINE
A matematikai része nem nehéz. Ez ugyanaz, amit az iskolában csináltál. Van egy kétismeretlenes egyenleted. x-y. Bármely x értékre kapsz egy y értéket. Ha ábrázolni akarod a görbéjét, akkor teszel egy pontot oda, ahol az megfelel az x-nek is meg az y-nak is. Aztán veszed a következő x értéket, ami ad egy másik y értéket, és amikor ezt néhányszor megismételted, összekötöd a pontokat, és megvan az egyenlet görbéje.

HANNAH
És ő is ezt csinálja?

VALENTINE
Nem. Nem egészen. Egyáltalán nem. Ő azt csinálja, hogy valahányszor kiszámít egy y értéket, az lesz nála a következő x érték. És így tovább. Mint a visszacsatolás. A megoldást visszacsatolja az egyenletbe, és aztán megoldja újra. Ez az iteráció.

HANNAH
És ez meglepő?

VALENTINE
Hát igen, egy kissé. Ezzel a technikával számolom én a fajdokat, és ez nemigen használatos, mondjuk, húsz évnél régebben.

Szünet

HANNAH
Vajon miért csinálta?

VALENTINE
Fogalmam sincs.

Szünet

VALENTINE
Azt hittem, a remetével foglalkozol.

HANNAH
Azzal hát. Még mindig. De Bernard, hogy a fene enné meg... Kiderült, hogy Thomasina nevelőjének érdekes kapcsolatai voltak. Bernard úgy szaglászik a könyvtárban, mint egy véreb. A mappát egy szekrényben találta.

VALENTINE
Rengeteg holmi van mindenfelé. Gus imád velük szöszmötölni.

HANNAH
A matematika-tankönyv, amit a lány használt, az övé volt, a nevelőé; beleírta a nevét.

VALENTINE
(olvassa) "Septimus Hodge."

HANNAH
Miért őrizték meg ezeket a dolgokat, nem tudod?

VALENTINE
Miért ne őrizték volna meg?

HANNAH
És ez a görbe itt, mit ábrázol?

VALENTINE
Honnan tudjam?

HANNAH
Mért vagy ilyen ingerült?

VALENTINE
Nem vagyok ingerült.

Szünet

VALENTINE
Amikor a te Thomasinád matematikával foglalkozott, az már néhány ezer éve ugyanaz a matematika volt. Klasszikus. És még Thomasina után is egy évszázadig. Aztán a matematika elrugaszkodott a való világtól, akárcsak a modern művészet. A természet klasszikus volt, a matek meg egyszerre csak picassói. De mégiscsak a természet nevet a végén. Most derül ki, hogy az egész hóbortos agyszülemény nem egyéb, mint a természeti világ matematikája.

HANNAH
Ez a visszacsatolás-dolog?

VALENTINE
Például.

HANNAH
Na és lehet, hogy Thomasina ezt valahogy ...

VALENTINE
(felcsattan) Egy frászt lehet! Persze hogy nem!

HANNAH
Jó, jó, szóval nem vagy ingerült. Hogy értetted azt, hogy Thomasina ugyanazt csinálja, mint te?

Szünet

Te mit csinálsz?

VALENTINE
Én az ellenkező végén fogom meg a dolgot. Ő kiindult egy egyenletből, és csinált belőle egy görbét. Nekem van egy görbém - valós adatok -, és igyekszem megtalálni azt az egyenletet, amelyik ezt a görbét adná ki, ha úgy használnánk, ahogy ő használta az övét. Iterálva.

HANNAH
És mi célból?

VALENTINE
Így lehet vizsgálni a populáció változásait a biológiában. Vegyük, mondjuk, az aranyhalakat egy tóban. Idén van x aranyhal. Jövőre lesz y aranyhal. Egy adag születik, egy adagot megesznek a szürke gémek vagy más. A természet az x-et átalakítja y-ná. Akkor az y aranyhal a kiinduló populációnk a következő évre. Akárcsak Thomasinánál. Az y értékből lesz a következő x érték. Az a kérdés: mi a művelet? Hogyan alakul át az x y-ná? Akárhogyan is, le lehet írni matematikailag.

HANNAH
Nem történhet minden évben ugyanaz.

VALENTINE
A részletek változnak, nem lehet mindent megcímkézni, ez nem dobozba zárt természet. De nem kell ismerni a részleteket. Amikor mindet összerakjuk, kiderül, hogy a populáció matematikai törvénynek engedelmeskedik.

HANNAH
Az aranyhalak?

VALENTINE
Igen. Nem. A számok. Nem a halak viselkedéséről van szó. A számok viselkedéséről. Ez a dolog minden olyan jelenségre áll, amelyik a saját számait zabálja föl - a kanyarójárványok, a csapadékátlagok, a gyapotárak. Ez maga is természeti jelenség. Kísérteties.

HANNAH
A fajdokra is áll?

VALENTINE
Még nem tudom. Úgy értem, kétségkívül, de nehéz kimutatni. A valós adatok zűrösek. Van ezer holdnyi lápvidék, amelyiken mindig volt fajd. De senki nem számolta meg a fajdokat. Lelőtték őket. Így hát az ember azokat számolja meg, amiket lelőttek. De közbejön sok minden: sok a táplálék vagy kevés, sok a róka, megeszik a csibéket. Aztán ott az időjárás is. Az egész nagyon, nagyon zavaros. Nehéz kivenni a dallamot. Rémes!

HANNAH
És mit lehet tenni?

VALENTINE
Az ember elkezdi találgatni, hogy mi lehet a dallam. Megpróbálja kiszűrni a zajból. Próbálja ezt, próbálja azt, valami alakul... még félig nyers, de az ember kezd rájönni, hogy melyik hang hiányzik, vagy melyik nem egészen megfelelő ... és apránként... (elkezdi dúdolni a "Happy birthday" dallamát) Dumdi-dum-dum, dear Val-en-tine, dumdi-dum-dum to you - az elveszett egyenlet!

HANNAH
(józanul) Értem. És akkor mi van?

VALENTINE
Publikálok.

HANNAH
Ó, persze. Bocsánat. Nagyszerű.

VALENTINE
Az én igazi örökségem a lőjegyzékek. Kétszáz év valós adatai - tálcán.

HANNAH
Amit lelőttek, azt valaki mind fölírta?

VALENTINE
Hát hiszen ez a lőjegyzék. Csak 1870-től használom, amióta vadászles van meg hajtók.

HANNAH
Úgy érted, hogy a lőjegyzékek visszanyúlnak Thomasina idejéig?

VALENTINE
Hogyne. Messzebb.

HANNAH
(fölveszi az algebrakönyvet, és felolvas belőle) "...egy módszer, amely a természet valamennyi formáját arra kényszeríti, hogy leleplezze numerikus titkait, és számokban nyilatkozzék meg." Ez a visszacsatolás, ez alkalmas rá, hogy leképezze a természet formáit? Csak annyit mondj, hogy igen vagy nem.

VALENTINE
Nem gondolhatott erre. Lehetetlen. Hidd el, ha mondom. Egy vidéki iskoláslány, ezernyolcszáz-valahányban... ugyan már!

HANNAH
Hát akkor mit csinált?

VALENTINE
Csak játszott a számokkal. Nem értett semmit.

HANNAH
Jó, elnézést. (Fölvesz egy almafalevelet az asztalról. Bátortalanul erőlteti a témát) Szóval nem tudnád lerajzolni ezt a levelet az iterált hogyishívjákkal?

VALENTINE
(foghegyről) Miért ne? Meg lehet csinálni.

HANNAH
Akkor mért nem mondod? Komolyan, meg tudnálak ölni!

VALENTINE
Ha az ember ismerné az képletet, és visszacsatolná, mondjuk, tízezerszer, mindannyiszor keletkezne egy pont valahol a képernyőn. Azt sose tudnánk, hogy hol várható a következő pont. De lassanként ezt a formát kezdenénk látni, mert minden pont belül marad ennek a levélnek a formáján. Ez nem levél lenne, hanem matematikai tárgy. De azért... mégis. A véletlenszerű és a törvényszerű együtt alakítja a dolgokat olyanná, amilyenek. Így teremti magát a természet, minden méretben, a hópehely éppúgy, mint a hóvihar. Engem ez boldoggá tesz. Hogy megint ott vagyunk a kezdeteknél, és nem tudunk szinte semmit. Azok a dolgok, amikről az emberek verseket írnak - a felhők - a tűzliliom - a vízesés - meg ami egy csésze kávéban történik, amikor belemegy a tejszín - mindez csupa rejtély, éppolyan rejtélyes nekünk, mint amilyen az ég volt a görögöknek. Jobban meg tudjuk jósolni, hogy milyen események várhatók a galaxis peremén vagy az atommag belsejében, mint azt, hogy fog-e esni mához három hétre a nénikénk kerti ünnepélyén. Minden pillanat megteremti a következőnek a feltételeit, ezért megjósolhatatlan például az időjárás, mindig is megjósolhatatlan lesz. A jövő: rendezetlenség. A lehető legjobb ilyenkor élni, amikor szinte minden téves, amiről azt hittük, hogy tudjuk.

Szünet

HANNAH
A Szaharában egész jól meg lehet jósolni az időjárást.

VALENTINE
Más a lépték, de a görbe ugyanúgy megy föl-le. Fogadjunk, hogy hatezer év a Szaharában olyan, mint hat hónap Manchesterben.

HANNAH
Mibe?

VALENTINE
Bármibe, úgyis elveszted.

Szünet

HANNAH
Nem.

VALENTINE
Dehogyisnem. Ezért volt Egyiptomban búza.

Elhallgatnak. Megint hallani a zongorát

HANNAH
Mit játszik?

VALENTINE
Nem tudom. Most találja ki.

HANNAH
Chloé lángésznek nevezte.

VALENTINE
Anyám is így nevezi - csak ő komolyan is gondolja.

HANNAH
Beszélt valaha?

VALENTINE
Ó igen. Ötéves koráig. Még sose kérdeztél felőle. Jó osztályzatot kapsz itt magaviseletből.

HANNAH
Igen, tudom. A közönyömet mindig nagyra értékelték.

BERNARD
lép be felajzva és diadalittasan

BERNARD
Byron: Angol bárdok, skót ítészek. Betoldás ceruzával. Figyelmet kérek, aztán lehet járulni kézcsókra. (Nála van a könyv, abból olvas)

"Hadd lám az Alvás szállásmesterét,
Ki a sajtót kerülve döngicsélt!
Erósz nyoszolyájának bárdja hol van?

Hitvány Chater! őt altatja el tollam." - Ugye, hogy végig kell nyálazni minden egyes oldalt?!

HANNAH
A kézírás az övé?

BERNARD
Ugyan, ne kukacoskodjon.

HANNAH
Nyilván nem.

BERNARD
Az isten áldja meg, mit akar?

HANNAH
Bizonyítékot.

VALENTINE
Nagyon helyes. Kiről van szó?

BERNARD
Bizonyítékot! Bizonyítékot? Ahhoz ott kellett volna lennie, maga lökött némber!

VALENTINE
(szelíden)
Ha nem tudnád, a menyasszonyommal beszélsz.

HANNAH
Pláne, hogy van magának egy ajándékom. Mit gondol, mit találtam? (Átnyújt egy papírlapot Bernardnak) Lady Croom írja Londonból a férjének. Az öccse, Brice kapitány feleségül vett egy bizonyos Chaternét. Azazhogy feltehetően egy özvegyet.

BERNARD
(nézi a levelet) Mondtam, hogy meghalt. Melyik év? 1810! Ó, istenem, 1810! Bravó, Hannah! Vagy azt akarja mondani, hogy ez egy másik Chaterné?

HANNAH
Szó sincs róla. Ő az. Nézze csak meg a keresztnevét!

BERNARD
Grácia. Grácia... "Tegye meg Gráciáért, esdekelve kérem, hogy letagad mindent, ami nem bizonyítható!"

HANNAH
Meg ne csókoljon!

VALENTINE
Nem szokta megengedni, hogy megcsókolják.

BERNARD
Tessék! Leírták - leskribálták - papírra vetették. Ez volt a foglalkozásuk. A szórakozásuk. Papírjuk, az aztán volt. És lesz még több is. Mindig van még. Meg fogjuk találni!

HANNAH
Micsoda szenvedély. Az előbb Valentine, most meg maga. Megható!

BERNARD
A nevelő arisztokrata barátja... egy fedél alatt a szerencsétlen marhával, akinek a könyvét kicsinálta... és első dolga, hogy elcsábítja Chater feleségét. Minden kitudódik. Párbajoznak. Chater halott, Byron kereket old! Utóirat - na mi? az özvegy hozzámegy őméltósága öccséhez! Komolyan azt hiszi, hogy senki nem írt egy szót se? Már hogy a csudába ne! Elveszett szem elől, de mi majd megírjuk újra!

HANNAH
Maga megteheti, Bernard. Én nem tartok igényt a dicsőségre, nem csináltam semmit.

Nyilvánvaló, hogy ez Bernardnak is eszébe jutott

BERNARD
(tüstént ájtatos képet vág) Hát ez... nagyon méltányos... nagylelkű...

HANNAH
Csak óvatos. Chater meghalhatott akármiben, akárhol.

BERNARD
(az ájtatos kép oda) De hát párbajt vívott Byronnal!

HANNAH
Nincs rá bizonyítéka, hogy megvívták. Nincs rá bizonyítéka, hogy Byron vívta meg. Az isten áldja meg, Bernard, még arra sincs bizonyítéka, hogy Byron itt volt!

BERNARD
Megmondom én, mi a baj magával. Hiányzik magából a kurázsi.

HANNAH
Igazán?

BERNARD
Úgy értem, a mélyen átérzett és megingathatatlan hit önmagában. A zsigeri ösztön, amelyik nem okoskodik. Az ihlet, amivel belelát a múltba és megragadja a lényeget. Csak egy villanás, de ennyi elég volt, maga ott volt, benne volt, és baromian tudja.

VALENTINE
Akiről szó van, az Lord Byron, a költő?

BERNARD
Naná, hülye fasz, majd Lord Byron, a hites könyvvizsgáló.

VALENTINE
(ártatlanul) No mert ő éppenséggel volt itt, a költő.

Csend

HANNAH
Honnan tudod?

VALENTINE
Benne van a lőjegyzékben. Lőtt egy nyulat, azt hiszem. Egyszer végigolvastam az egészet, amikor mumpszom volt... néhány egész érdekes ember...

HANNAH
Hol az a jegyzék?

VALENTINE
Én nem azt használom... túl korai, ugye...

HANNAH
1809.

VALENTINE
Mindig ott voltak az éjjeliszekrényben. Kérdezd meg Chloét.

Hannah Bernardra néz. Bernard csöndben van, mert képtelen beszélni. Alighanem önkívületi állapotba jutott, csak a szája mozog. Hannah odalép hozzá, és illedelmes csókot lehel az arcára. Ez hat. Bernard kitámolyog a kertbe, és hallani panaszos "Chloé... Chloé!" károgását

VALENTINE
Anyámat egészen lázba hozta Bernard. A biciklijét is kölcsönadta neki. Biciklit kölcsönadni a biztonságos szex egy formája, talán a legbiztonságosabb. (Összeszedi a tankönyvet, a leckefüzetet és a diagramot, és beteszi őket a mappába) Nálam lehetnek ezek egy darabig?

HANNAH
Hát persze.

A zongora elhallgat. Gus lép be tétován a zeneteremből

VALENTINE
(Gushoz) Igen, befejeztük... megyek már. (Hannah-hoz) Megpróbálom kidolgozni Thomasina görbéit.

Gus meghajtja a fejét és mosolyog, ez Hannah-nak is szól, de ő el van foglalva

HANNAH
Csak azt nem értem... ezt a visszacsatolás-dolgot, ezt mért nem csinálta senki azelőtt... ez nem olyan, mint a relativitás, nem kell hozzá Einsteinnek lenni.

VALENTINE
Azelőtt nem volt elég idő. Nem volt elég ceruza! (Meglengeti Thomasina leckefüzetét) Ez nem tudom hány napjába került, és a felszínt is alig kaparta meg. Ma csak egy gombot kellene megnyomnia, ugyanazt a gombot újra meg újra. Iteráció. Néhány perc. Ha én egy szál ceruzával meg akarnám ismételni azokat a számításokat, amiket néhány hónap alatt számítógéppel elvégeztem, rámenne a hátralevő életem... oldalak ezrei... tízezrei! És milyen unalmas!

HANNAH
Azt akarod mondani... (Elhallgat, mert Gus rángatja Valentine ruhájának az ujját) Azt akarod mondani...?

VALENTINE
Jól van, Gus, megyek.

HANNAH
Azt akarod mondani, hogy ez volt az egyetlen gond? Az idő? Meg a papír? Meg az unalom?

VALENTINE
Megyünk előszedni a jelmezeket.

HANNAH
(zaklatottságában emelt hangon) Valentine! Ezt mondod?

VALENTINE
(csodálkozik Hannah viselkedésén. Szelíden) Nem, azt mondom, hogy kellett volna hozzá megfelelő indíték.

Gus feldúltan kiszalad a szobából

VALENTINE
(Mentegetőzve) Gyűlöli, ha ordítanak.

HANNAH
Bocsánat.

Valentine elindul Gus után

HANNAH
De más semmi?

VALENTINE
Hát, a másik dolog az, hogy elmebetegnek kellett volna lennie. (Kimegy)

Hannah ott marad, gondolataiba merül. Kisvártatva az asztalhoz lép, fölveszi a Cornhill Magazine-t. Belepillant, aztán becsukja, és kimegy a szobából. A magazint magával viszi.

Az üres szoba.

A fény kora reggelre vált át. Valahonnan a távolból pisztolylövés. A következő pillanatban a láthatatlan fákról felzavart varjak tucatjainak károgása


MÁSODIK FELVONÁS

ÖTÖDIK JELENET

Bernard föl-alá járkál, és felolvas egy gépelt paksamétából. Valentine, Chloé és Gus a hallgatóság. Gus némileg félrehúzódva ül, és talán kevésbé figyel oda. Valentine szendvicset eszik, és vele van a teknősbékája is. A szendvicsből salátadarabkákat tép le, és odakínálja őket a teknőcnek

BERNARD
"Megtörtént? Megtörténhetett? Kétségkívül megvolt rá a lehetőség. Hiszen csupán három évvel korábban történt, hogy egy lapszerkesztőt párbajra hívott ki a sértett szerző, nevezetesen Thomas Moore. Ezek a lovagias ügyek ritkán voltak végzetesek, sőt olykor bohózatba illettek, de elvileg a párbajozó a törvény szemében nem esett más megítélés alá, mint egy közönséges gyilkos. Ami a meggyilkoltat illeti, egy olyan középszerű költő, mint Ezra Chater, éppoly észrevétlenül és elfeledve múlhatott ki a világból Sidley Park egyik tisztásán, mint kortársa és névrokona, a középszerű botanikus, aki Nyugat-India erdeiben halt meg, ugyanúgy elveszve a történelem számára, mint a majom, amelyik megharapta. 1809 április 16-án, néhány nappal azután, hogy eltávozott Sidley Parkból, Byron ezt írta az ügyvédjének, John Hansonnak: »Ha tízszer olyan végzetes következményekkel járna is, hogy elhagyom Angliát, mint ahogy ön ecseteli, nincs más választásom; némely körülmények elkerülhetetlenné teszik, és nekem haladéktalanul távoznom kell az országból.« Amihez az Összegyűjtött levelek szerkesztője a következő jegyzetet fűzi: 'Hogy Byront ebben az időben milyen sürgető okok késztették elhagyni Angliát, az sohasem derült ki.' A levél a családi birtokról, Newsteadből íródott. Lovon egynapi járóföld onnan Sidley Park, a Coverlyk uradalma - ezt a Byronénál jóval előkelőbb családot II. Károly emelte Croom grófjának rangjára..."

Hannah jön sietve, egy darab papírral a kezében

HANNAH
Bernard...! Valentine!

BERNARD
Nem zavarja?

Hannah leteszi a papírját Valentine elé

CHLOE
(dühösen) Hannah!

HANNAH
Tessék?

CHLOE
Annyira tapintatlan!

HANNAH
(meghökkenve) Mi? Én?

VALENTINE
Bernard fölolvassa nekünk az előadását.

HANNAH
Igen, tudom. (Aztán összeszedi magát) Igen... igen... ez tényleg tapintatlan volt. Elnézést, Bernard.

VALENTINE
(a papírdarabbal) Mi ez?

HANNAH
(Bernardhoz) Nézze csak... (Valentine-hoz) Peacock levele kézírással, küldtek egy másolatot...

CHLOE
Hannah! Csönd legyen!

HANNAH
(leül) Igenis. Bocsánat.

BERNARD
Jól van, akkor majd magamnak olvasom fel.

CHLOE
Nem!

HANNAH
(a Peacock-levélért nyúl, és visszaveszi) Folytassa, Bernard. Lemaradtam valamiről? Sajnálom.

BERNARD
(fenyegetően néz rá, de aztán folytatja a felolvasást) "Byronék 1809-ben ketten voltak, a hóbortos özvegy és jelentéktelen fia, a 'sánta kölyök', akit tízéves koráig országszerte hurcolt egyik szállásról a másikra közönséges, zsarnoki, szörnyeteg anyja..."

Hannah felnyújtja a kezét

- elutasítom - "és aki ekkor, huszonegyedik születésnapja után négy hónappal nem mondhatott egyebet a magáénak, mint adósságait és géniuszát. A Byronok és Croomék között nem volt társadalmi egyenlőség, és nem várhattak egymástól semmit. Az utókor előtt mindmáig ismeretlen összekötő kapocs Septimus Hodge volt, Byron barátja Harrow-ban és a Trinity College-ban..."

Hannah keze ismét a magasban

- helyt adok - (gyorsan javít valamit egy ezüst ceruzával) "Byron iskolatársa Harrow-ban és a Trinity College-ban, most pedig bennlakó nevelője a Croom leánynak, Thomasina Coverlynek. Byron levelei elmondják, hol volt április 8-án és április 12-én - otthon volt, Newsteadben. 10-én azonban Sidley Parkban tartózkodott, amint az ott megőrzött lőjegyzék tanúsítja: '1809. április 10. - délelőtt. Magas felhők, száraz idő, váltakozó napsütés, délkeleti szél. Jelenlévők: jómagam - Augustus - Lord Byron. Tizennégy galamb, egy mezei nyúl (Lord B.)' De, mint most már tudjuk, élet és halál drámája Sidley Parkban nem galambok, hanem szex és irodalom körül zajlott."

VALENTINE
A galambok persze nem így látták.

BERNARD
Én el is mehetek. Csak meg akarlak tisztelni azzal, hogy felolvasom.

CHLOE
Ne törődjön vele, Bernard... folytassa, térjen rá a párbajra.

BERNARD
Hannah még csak nem is figyel.

HANNAH
Dehogynem, hallok mindent. Gyakran dolgozom úgy, hogy közben szól a rádió.

BERNARD
Köszönöm szépen!

HANNAH
Sok van még?

CHLOE
Hannah!

HANNAH
Nem, nagyon érdekes. Csak kíváncsi voltam, sok van-e még. Valamit meg kell kérdeznem Valentine-tól erről (a levélről) ...bocsánat. Folytassa, Bernard, ez megvár.

VALENTINE
Igen... bocsánat, Bernard.

CHLOE
Kérem, Bernard!

BERNARD
Hol tartottam?

VALENTINE
Galambok.

CHLOE
Szex.

HANNAH
Irodalom.

BERNARD
Élet és halál. Igen. "Semmi sem vallhatna erről ékesszólóbban, mint az idézett három dokumentum: a tömör kívánság, hogy valamit intézzenek el négyszemközt; a kétségbeesett levélke arról, hogy 'férjem pisztolyokért küldött' és április 11-én a sértett és felszarvazott szerző, Ezra Chater odadobott kesztyűje. A borítékok nem maradtak fenn. Annyi bizonyos, hogy mind a három levél Byron birtokában volt, amikor könyveit 1816-ban eladták, megőrizve az Erósz nyoszolyája lapjai közt, amit hét évvel korábban Sidley Parkban Byron kölcsönvett Septimus Hodge-tól."

HANNAH
Kölcsönvett?

BERNARD
Majd a végén lehet kérdezni. Építő észrevételeket szívesen veszek. Voltaképp ezért tartom a vidéki főpróbát a Byron Társaság égisze alatt rendezendő londoni bemutató előtt. Apropó, Valentine, akarod, hogy megemlítselek? - "A lőjegyzék, amelyet a minap fedezett fel..."?

VALENTINE
Nem volt az soha elveszve.

BERNARD
"Amire a minap hívta fel a figyelmemet..." Puszta méltányosságból nem szeretek köszönetet nyilvánítani, de a tudományos cikk olyan, mint a válóper: ad neki némi zamatot, ha egy arisztokratára hivatkoznak benne. Majd megemlítem a nevedet a sajtónak. Mit szólsz hozzá?

VALENTINE
Nagyon kedves.

HANNAH
Sajtó? És mi van az Angol Filológiai Füzetek-kel?

BERNARD
Az majd később jön, a teljes tudományos apparátussal, a megszokott hangnemben... nagyon szárazon, nagyon visszafogottan, minden kajánságtól mentesen, de azért félreérthetetlenül "sárguljatok az irigységtől, bamba disznók" alapon. De első a "Médiasztár, csipkedje magát, aki ülőhelyet akar". Hol tartottam?

VALENTINE
Lőjegyzék.

CHLOE
Erósz.

HANNAH
Kölcsönvett.

BERNARD
Igen. "...kölcsönvett Septimus Hodge-tól. Vajon elképzelhető-e, hogy a levelek már benne voltak a könyvben, amikor Byron kölcsönvette?"

VALENTINE
Igen.

CHLOE
Hallgass már, Valentine.

VALENTINE
Elképzelhető.

BERNARD
"Hihető-e, hogy Hodge úgy adta volna kölcsön a könyvet Byronnak, hogy nem vette ki előbb a három magánlevelet?"

VALENTINE
Bocsánat... csak azt akartam mondani, hogy Byron kérés nélkül is kölcsönvehette a könyvet.

HANNAH
Bizony.

BERNARD
Akkor Hodge miért nem szerezte vissza?

HANNAH
Nem tudom, nem voltam ott.

BERNARD
Az már igaz, kurvára nem volt ott.

CHLOE
Folytassa, Bernard.

BERNARD
"A harmadik dokumentum, maga a kihívás a perdöntő. Chater 'mint férfi és mint költő' ujját a 'rágalmazó sajtóbetyárra' szegezi. Chater sem mint férfi, sem mint költő nem nyomott annyit a latban, hogy szokás lett volna a sajtóban rágalmazni vagy akár csak emlegetni is. Nem kétséges, hogy a rágalmazás A török leány-ról írott recenzió volt a Piccadilly Új Írás-ban. Volt Hodge-nak bármiféle kapcsolata a londoni folyóiratokhoz? Nem volt. Byronnak volt? Volt! És van hozzá kulcsunk, hogyan vélekedett Byron Chaterről, a költőről? Van! Ki más írhatta be a négy sort ceruzával az Angol bárdok, skót ítészek példányába - mely a Croom-család könyvtárában maradt fenn - mint maga Byron ..."

HANNAH
Szinte bárki.

BERNARD
Aranyom...

HANNAH
Ne hívjon aranyomnak.

BERNARD
Jó, akkor seggfej. Hihető-e, hogy az az ember, akit Chater Septimus Hodge barátomnak nevezett, azonos azzal, aki megkúrta a feleségét és az utolsó könyvéből kitaposta a szart?

HANNAH
Így mondva szinte biztos.

CHLOE
(komolyan) Téged valami nagy sérelem ért a múltban, ugye, Hannah?

HANNAH
Semmi ahhoz fogható, mint ezt hallgatni. Hogy lehet, hogy Byron soha, sehol nem említi meg a Piccadilly-féle recenziókat?

BERNARD
Hát ez az! Mert megölte a szerzőt.

HANNAH
De az első, A török leány, egy évvel korábbi. Netán a jövőbe látott?

CHLOE
Előfordul, hogy levelek elvesznek.

BERNARD
Köszönöm! Ez az! Kell lennie egy elveszett levélnek, amelyik mindent megmagyaráz... lappang, de sugárzik, mint a rádium.... "Kedves Hodge-om - itt vagyok Albániában, és az egész világon te vagy az egyetlen ember, aki tudja, hogy miért. Szegény Cs! Sose akartam neki ártani - kivéve persze a Piccadilly-ben - az asszony, az vitt engem a bűnbe, kedves Hodge! - micsoda tragikus ügy, de a költészetre nézve hál' istennek jól végződött. Szeretettel üdvözöl B. - Ui. Égesd el ezt."

VALENTINE
Miből jött rá Chater, hogy Byron írta a recenziót?

BERNARD
(bosszúsan) Nem tudom, nem voltam ott, ugye. (Szünet. Hannah-hoz) Akar valamit mondani?

HANNAH
Moi?

CHLOE
Én tudom. Byron megmondta Chaternének az ágyban. Másnap aztán dobta a nőt, az meg beköpte, és arra hivatkozott, hogy Byron leteperte a randin.

BERNARD
(finnyásan) Leteperte? Randin? Milyen randin?

HANNAH
Az április tizediki randin.

Bernard kiborul. Minden felhangosodik és egymásba ér, ahogy Bernard fenyegetőzik, hogy abbahagyja, a többiek meg hízelegnek neki, hogy folytassa

BERNARD
Jó! - felejtsük el!

HANNAH
Sajnálom...

BERNARD
Nem... egyebet se kapok itt, csak szarkazmust meg gyerekes közbeszólásokat...

VALENTINE
Én mit követtem el?

BERNARD
Semmi elismerés az évszázad talán legszenzációsabb irodalmi felfedezésének...

CHLOE
Szerintem szörnyen igazságtalanok vagytok... csak féltékenyek, Bernard...

HANNAH
Többet egy szót se szólok...

VALENTINE
Igen, folytasd, Bernard... megígérjük.

BERNARD
(ellentmondást nem tűrően) Csak ha abbamarad a teknősbékák etetése!

VALENTINE
De hát most van az ebédideje.

BERNARD
És azzal a feltétellel, hogy számíthatok a tudósnak tudósok közt kijáró udvariasságra...

HANNAH
Hallgatok, mint a sír, amíg be nem fejezi...

BERNARD
És ha aztán bárkinek bármiféle megjegyzése van, azt szíveskedik majd az akadémikus normáknak megfelelő...

HANNAH
Méltósággal... igaza van, Bernard.

BERNARD
...tisztelettel előadni.

HANNAH
Tisztelettel. Feltétlenül. A tudomány nyelvén. Számíthat rá.

BERNARD
(miután nagy dérrel-dúrral elrakta a papírjait, most újból összerendezi őket, és megkeresi, hogy hol tartott, miközben gyanakodva fürkészi, nem mutatkoznak-e a másik hármon a léhaság jelei) Utolsó bekezdés. "Kétségtelen, hogy Ezra Chater valakihez kihívást intézett. Ha a párbajt megvívták a Sidley Park-i hajnal szürkületében 1809 áprilisában, ellenfele minden jel szerint kritikus volt, tehetséges a gúnyolódásban és hajlamos a csábításra. Kell-e sokáig keresnünk? Kétségtelen, hogy Chaterné 1810-ben már özvegy volt. Ha Ezra Chater korai és nyomtalan halálának körülményeit kutatjuk, kell-e sokáig keresnünk? Kétségtelen, hogy Lord Byron, éppen abban az évadban, amikor irodalmi csillaga emelkedőben volt, fejvesztve és titokzatosan elhagyta az országot, és két évig tartózkodott külföldön egy olyan korban, amikor a kontinensen utazni szokatlan volt és veszélyes. Ha az indítékát kutatjuk - kell-e sokáig keresnünk?" (Nem akármilyen előadó, élvezi szónoklatának hatását)

Jelentőségteljes csend támad

HANNAH
Bakfitty.

CHLOE
Szerintem igaz.

HANNAH
Maga kihagyott mindent, ami nem illik a képbe. Byron hónapok óta hajtogatta, hogy el akar menni Angliából... van egy februári levél...

BERNARD
De itt maradt, nem?

HANNAH
És aztán csak július elején szállt hajóra!

BERNARD
Akkoriban minden lassabban ment. Másképp telt az idő. A kikötőben két hétig várta a szelet vagy mittudomén...

HANNAH
Bernard, nem is értem, miért strapálom magamat... maga arrogáns, mohó és hebehurgya. Valami megcsillant a szeme előtt, és nagy garral máris bizonyosságnak veszi. Magának keresi a bajt és szerintem nincs észnél. De mit csináljak, nem nézhetem tétlenül, hogy a vesztébe rohan. Szóval, ide figyeljen. Ha Byron megölte Chatert párbajban, én vagyok Mária román királyné. Magának a végén akkora hírneve lesz, hogy papírzacskót kell a fejére húznia, ha ki akar menni a házból.

VALENTINE
Azt mondom, Bernard, mint természettudós, nem bizonyítottad hiánytalanul az elméletedet.

BERNARD
Csakhogy én nem vagyok természettudós.

VALENTINE
(türelmesen) Nem, én mint természettudós mondom...

BERNARD
(ordítani kezd) Halljak már egy épkézláb érvet!

HANNAH
Nincs olyan, hogy valaki megöl egy embert, és aztán levágja a könyvét. Legalábbis nem ebben a sorrendben. Tehát kölcsön kellett vennie a könyvet, megírnia a recenziót, postára adni, elcsábítani Chaternét, párbajozni és elutazni, mindezt két-három nap leforgása alatt. Ki volna erre képes?

BERNARD
Byron.

HANNAH
Reménytelen.

BERNARD
Maga soha nem értette meg őt, ez a regénykéjéből is kiderül.

HANNAH
A mimből?

BERNARD
Ó, bocsánat... maga azt hitte, hogy történeti átértékelés? Byron, az elkényeztetett gyermek, akit a korszellem érdemén felül ajnároz! És Caroline, a ragyogó intellektus, akivel elbánik a férfitársadalom!

VALENTINE
Ezt én valahol olvastam...

HANNAH
Ez az ő recenziója a könyvemről.

BERNARD
És milyen átkozottul igaz!

A helyzet kezd elmérgesedni, és Bernard a jelek szerint olyan hangulatban van, hogy tovább élezi a feszültséget

Maga pont fordítva látja őket, aranyom. Caroline romantikus fecsegőgép, tehetség nélkül, Byron pedig tizennyolcadik századi racionalista, a lángész bélyegével. És megölte Chatert.

Szünet

HANNAH
Ha még nem késő véleményt változtatni, akkor azt mondom: nosza, csinálja csak.

BERNARD
Feltett szándékom. Vegye már észre a gerendát a saját szemében! - hiszen még a pasas se stimmel a borítóján!

HANNAH
A borítómon?

VALENTINE
Mi a helyzet a számítógépes modellemmel? Nem fogod megemlíteni?

BERNARD
Nem meggyőző.

VALENTINE
(Hannah-hoz) A számítógép kimutatta, hogy Piccadilly-recenziók nem a legjobban illeszkednek Byron többi recenziójához.

HANNAH
(Bernardhoz) Hogy érti azt, hogy a pasas se stimmel?

BERNARD
(nem vesz róla tudomást) A többi recenzió sem a legjobban illeszkedik egymáshoz, vagy igen?

VALENTINE
Nem, de másképp. A paraméterek...

BERNARD
(gúnyosan) Paraméterek! Byron fejét nem tudod belegyömöszölni a laptopodba! A lángész nem olyan, mint a te tucatfajdjaid.

VALENTINE
(könnyedén) Hát, az egész végül is triviális.

BERNARD
Micsoda?

VALENTINE
Ki írt, mit, mikor...

BERNARD
Triviális?

VALENTINE
A személyek.

BERNARD
Már elnézést... azt mondtad, triviális?

VALENTINE
Szakkifejezés.

BERNARD
Hát az én köreimben nem az.

VALENTINE
A kérdések, amiket firtatsz, nem fontosak, tudod. A személyek. Ami fontos, az a tudományos haladás. A tudás.

BERNARD
Igazán? Miért?

VALENTINE
Mi miért?

BERNARD
Miért számít többet a tudományos haladás, mint a személyek?

VALENTINE
Ez most komoly?

HANNAH
Nem, ez triviális. Bernard...

VALENTINE
(félbeszakítja, Bernardhoz) Ne tolj ki magaddal, rossz lóra teszel.

BERNARD
Na, most mindjárt jössz nekem a penicillinnel. Ne keverd össze a haladást a tökéletességgel. Egy nagy költő, az mindig időszerű. Nagy filozófusokra égető szükség van. De Isaac Newtonért nem tolong a nép. Nagyon jól megvagyunk mi Arisztotelész kozmoszával. Nekem személy szerint jobban is tetszik. Ötvenöt kristálygömb, Isten főtengelyéhez kapcsolva: ez az én igényeimet kielégítő világegyetem. Nem tudok triviálisabbat elképzelni, mint a fénysebesség. Kvarkok, kvazárok... nagy bummok, fekete lyukak... ki nem szarja le? Hogy tudtátok kicsalni belőlünk azt a sok jó állást? És azt a sok pénzt? És mért vagytok olyan kibaszottul megelégedve magatokkal?

CHLOE
Maga ellenzi a penicillint, Bernard?

BERNARD
Az állatok etetése tilos. (Újra Valentine-hoz) Én magam löknélek le a szikláról, ahányan csak vagytok. Kivéve azt a tolószékes kriplit, miatta a népszerűségi indexem alighanem a mélypontra süllyedne, mielőtt még az emberek végiggondolhatnák.

HANNAH
(hangosan) Mi az ördögöt akar azzal a borítóval?

BERNARD
(nem vesz róla tudomást) Ha az ismeret nem önismeret, akkor nem sokra mégy vele, barátocskám. Tágul a világegyetem? Szűkül? Féllábon állva énekli, hogy "Miszter Bill, az egy pingvin úr..."? Hagyjatok ezzel békén. Tudom én tágítani a magam világegyetemét nélkületek is. "Ahogy itt jár-kél, szép, miként a csillagtüzes éjszaka; fénybe árnyat és árnyba fényt szűr arca, szeme, mosolya." Tessék, ezt akkor írta, mikor hazament egy házibuliból. (Támadó udvariassággal) Te tulajdonképpen mit is csinálsz a fajdokkal, Valentine? Annyira szeretném tudni!

VALENTINE
(feláll. Chloéhoz) Nem ellenzi a penicillint, és tudja, hogy én sem ellenzem a költészetet. (Bernardhoz) Abbahagyom a fajdokat.

HANNAH
Ezt nem teheted, Valentine!

VALENTINE
(távozóban) Nem megy.

(Ezzel kimegy a szobából)

CHLOE
(feldúltan és könnyek között, felugrik - röviden és hatástalanul belebokszol Bernardba) Disznó! (Kimegy Valentine után)

Gus figyeli mindezt, ő is fel van dúlva, és követi Chloét.

Szünet

HANNAH
Na, azt hiszem, mindenki megvolt. Most már elmehet, útközben még rúgjon egyet a Villámba.

BERNARD
Igen, sajnálom, hogy így történt. Amatőrök közt nem jó mulatság, igaz?

HANNAH
Nem.

BERNARD
Hát... (kezdi elrakni a papírjait az aktatáskájába, és ez eszébe juttatja...) akarja tudni, mi a helyzet a könyve borítójával? "Lord Byron és Caroline Lamb a Királyi Akadémián"? Henry Fuseli tollrajza?

HANNAH
Mi van vele?

BERNARD
Nem ők azok.

HANNAH
(kitör) Ki mondja!?

BERNARD
(előveszi a Byron Társaság Közleményei-t) Egy Fuseli-szakértő. A Byron Társaság Közleményei-ben. Elküldték nekem a legutóbbi számot... mint kiváló vendégelőadónak.

HANNAH
De még mennyire hogy ők azok! Mindenki tudja...

BERNARD
Csak afféle szájhagyomány. (Megtalálja a helyet az újságban) Itt van. "1820-nál nem korábbi." Kianalizálta. (Odaadja Hannah-nak) Olvassa el, ha ráér.

HANNAH
(mint amikor Bernard gúnyolódik) Kianalizálta?

BERNARD
Bájos vázlat, persze, de Byron akkor már Itáliában volt...

HANNAH
De Bernard... én tudom, hogy ők azok.

BERNARD
Honnan?

HANNAH
Honnan? Ez így van. "Kianalizálta", egy fészkes nyavalyát!

BERNARD
Stílus!

HANNAH
Nincs igaza.

BERNARD
Ó, zsigeri ösztön, úgy érti?

HANNAH
(határozottan) Nincs igaza.

BERNARD
(becsattantja az aktatáskáját) Hát, triviális az egész, nem? Na jöjjön!

HANNAH
Hova?

BERNARD
Velem.

HANNAH
Londonba? Minek?

BERNARD
Minek.

HANNAH
Ja, az előadása.

BERNARD
Nem, azt most hagyjuk. Szex.

HANNAH
Ó... Nem. Köszönöm... (aztán, tiltakozva) Bernard!

BERNARD
Ki kellene próbálnia. Jobb, mint a híre.

HANNAH
Semmi bajom vele.

BERNARD
De, van. Egy kicsit el kéne engednie magát. Jobb könyvet írhatna. Vagy mindenesetre olyat, ami jobban illik magához.

HANNAH
Szex és irodalom. Irodalom és szex. A maguk társalgása a maga erejéből nem jut tovább. Két dolog közül az egyik mindig a szex.

BERNARD
Na persze, a férfiak.

HANNAH
Semmi kétség. Einstein - relativitás és szex. Chippendale - szex és bútorzat. Galilei - "Mozgott a föld?" Mi ez maguknál? Volt már, hogy feleségül akartak venni - de ennél nincs rosszabb üzlet. A szex ugyan kéznél van, cserébe viszont tilos az ágyban fingani. Hogy érti azt, hogy hozzám illő könyvet? Milyet kéne írnom?

BERNARD
Maga romantikus alkat, látszik, hiszen Caroline Lamb-ből is képes volt hősnőt faragni. Byron, ő lenne magának való.

Szünet

HANNAH
Hát akkor, Isten vele.

BERNARD
Ó, a táncra visszajövök, tudja. Chloé megkért rá.

HANNAH
Chloé jót akart, de én nem táncolok.

BERNARD
Nem, nem... én vele fogok.

HANNAH
Értem. Illetve nem értem.

BERNARD
Én vagyok a fiúja. Sub rosa. Meg ne mondja a mamának.

HANNAH
Chloé nem akarja, hogy az anyja tudja?

BERNARD
Nem - én nem akarom. Most először akadtam össze a birtokos arisztokráciával. Mondhatom, ámulok-bámulok.

HANNAH
Bernard! - csak nem csábította el azt a lányt?

BERNARD
Én csábítottam el? Ahányszor csak megfordultam, mindig fönn volt egy könyvtári létra tetején. Végül is megadtam magam. Igaz is... megláttam valamit a lába között, ami magát juttatta eszembe. (Abban a pillanatban kap egy csattanós pofont, de állja rezzenéstelenül. Máris vesz elő a zsebéből egy kis könyvet. Majdnem ugyanazon a hangon folytatja) Észak-derbyshire-i Útikalauz és Helységnévtár... 1832... sajnos, nem illusztrált. (Kinyitja a könyvet egy megjelölt helyen) "Sidley Park, Croom grófjának birtoka..."

HANNAH
(fásultan) Felfordult a világ fenekestül.

BERNARD
"Ötszáz hold, beleértve negyvenholdnyi tavat - a park Noakes révén tetszetős jegyekkel bír a borzadályos stílben - viadukt, grotta stb. - egy remetelak, melyet húsz év óta lakik egy elmeháborodott, társalkodás és társaság nélkül, eltekintve egy Plautus nevű házi teknőctől, melyet kívánságra enged megtapintani a gyermekeknek." (Nyújtja a könyvet Hannah-nak) Egy teknőc. Úgy látszik, a teknőc itt kötelező.

HANNAH
(pillanatnyi habozás után elveszi a könyvet) Köszönöm.

VALENTINE
(megjelenik az ajtóban) Megjött a taxi...

BERNARD
Igen... köszönöm... ó - és mi van a Peacock-levéllel?

HANNAH
Itt van.

BERNARD
Remete neve, életrajza? (Felveszi a Peacock-levelet, belenéz) Aha. (Leteszi a levelet) Hát... kívánjatok sok szerencsét... (Bizonytalanul Valentine-hoz) Bocsánat, ha... tudod... (és Hannah-hoz) és hogy...

VALENTINE
Tünés, Bernard.

BERNARD
Oké. (Elmegy)

HANNAH
Ne szívd mellre. Ez csak előadóművészet, tudod. Retorika, valaha tanították, mint a testnevelést. Itt nem az számít, hogy kinek van igaza. Bernard hőbörgése egyfajta aerobic, hogy jó formában legyen, ha majd fellép a televízióban.

VALENTINE
Nem csodálkozom, ha a kukásember rám borítja a szemetet. (Közben nézegeti a levelet) Mit hagyott a remete?

HANNAH
(visszakéri a levelet, felolvas belőle) "Az elmeháborodott remete testamentumot hagyott, melyben óva int az elfranciásodott matematikától, mert az indította arra a búskomor meggyőződésre, hogy eljön a fény és élet nélküli világ... mint ha fából készítenénk kályhát, s az önmagát emésztené fel, mígnem hamu és fa eggyé válik, és a hő eltűnik a földről."

VALENTINE
(mulatva és meglepve) Húha!

HANNAH
"Egy híján négy tucat esztendősen halt meg, ősz fejjel, mint Jób és ösztövéren, mint egy paszulykaró, saját jövendölésének bizonyságául, de nem ismerve megalkuvást ama fáradozásában, hogy jó angol algebrával visszaadja a reményt."

VALENTINE
Ennyi?

HANNAH
(bólint) Van benne valami?

VALENTINE
Miben? Hogy mindnyájunk sorsa meg van pecsételve? (könnyedén) Ó, igen, persze... ezt úgy hívják, hogy a termodinamika második főtétele.

HANNAH
Ezt akkor már ismerték?

VALENTINE
Költők és elmeháborodottak időtlen idők óta.

HANNAH
De komolyan.

VALENTINE
Nem ismerték.

HANNAH
Lehet valami köze... tudod, Thomasina felfedezéséhez?

VALENTINE
Nem fedezett föl semmit.

HANNAH
De a görbék a leckefüzetében...

VALENTINE
Nem.

HANNAH
Szóval véletlen egybeesés?

VALENTINE
Micsoda?

HANNAH
Hogy ugyanakkor születtek. (olvas) "Egy híján négy tucat esztendősen halt meg" - mint tudjuk, 1834-ben. Tehát 1787-ben született. Akárcsak a nevelő. Azt írja Lord Croomnak, amikor az állásért folyamodik: "Születési év - 1787." A remete ugyanabban az évben született, mint Septimus Hodge.

Szünet

VALENTINE
Mi az, Bernard a lábadba harapott?

HANNAH
Nem érted? Azt hittem, hogy a remetém tökéletes szimbólum. Tájkép félkegyelművel. De ez még jobb. Racionalista a vadonban. A Felvilágosodás Kora száműzve a romantikus romok közé! Sidley Park géniusza egy remetekunyhóban él tovább!

VALENTINE
Ezt tudni nem tudod.

HANNAH
De igenis tudom. Valaminek lennie kell valahol... csak találjam meg.

 

HATODIK JELENET

A szoba üres.

Repríz: kora reggel - távoli pisztolylövés - a varjak hangja.

Jellaby lép be a szoba hajnali derengésébe egy lámpával. Az ablakokhoz megy és kinéz. Lát valamit. Megfordul, leteszi a lámpát az asztalra, aztán kinyitja az egyik franciaablakot, és kilép rajta

JELLABY
(kint) Hodge úr!

Septimus bejön, mögötte Jellaby, aki becsukja a kertajtót. Septimus nagykabátot visel

SEPTIMUS
Köszönöm, Jellaby. Számítottam rá, hogy kicsuknak. Mennyi az idő?

JELLABY
Fél hat.

SEPTIMUS
Nálam is. Hát! - hogy micsoda üdítő élmény! (Két pisztolyt vesz elő a kabátja belsejéből, és leteszi őket az asztalra) A hajnal, tudja. Nem gondoltam, hogy ilyen szép. Halak, madarak, békák... nyulak... (Egy döglött nyulat vesz elő a kabátjából) gyönyörű. Csak ne lett volna olyan korán. Hoztam Lady Thomasinának egy nyulat. Elvenné?

JELLABY
Döglött.

SEPTIMUS
Igen. Lady Thomasina szereti a nyúlpástétomot.

JELLABY
(nem valami lelkesen, elveszi a nyulat. Van egy kis vér rajta) Hiányolták, Hodge úr.

SEPTIMUS
Úgy gondoltam, a csónakházban alszom az éjjel. Jól láttam, hogy egy hintó ment ki a parkból?

JELLABY
Brice kapitány hintója, és benne volt Chater úr és a felesége is.

SEPTIMUS
Elmentek?!

JELLABY
Igen, uram. És négy órakor elővezették Lord Byron lovát.

SEPTIMUS
Lord Byron is elment!

JELLABY
Igen, uram. Megbolydult az egész ház.

SEPTIMUS
De nálam vannak a nyulászó pisztolyai! Mihez kezdjek most a nyulászó pisztolyaival?

JELLABY
Keresték önt a szobájában.

SEPTIMUS
Kicsoda?

JELLABY
A grófné őméltósága.

SEPTIMUS
A szobámban?

JELLABY
Megyek, megmondom őméltóságának, hogy visszajött. (Indulna)

SEPTIMUS
Jellaby! Nem hagyott itt nekem Lord Byron egy könyvet?

JELLABY
Könyvet?

SEPTIMUS
Kölcsönvett tőlem egy könyvet.

JELLABY
Őlordsága nem hagyott a szobájában semmit, uram, egy vasat sem.

SEPTIMUS
Ó. Hát, ha lett volna neki egy vasa, biztosra veszem, hogy itt hagyta volna. Jellaby - ez a fél arany a magáé.

JELLABY
Nagyon szépen köszönöm, uram.

SEPTIMUS
Mi történt?

JELLABY
A személyzetet nem tájékoztatták, uram.

SEPTIMUS
Ejnye, ejnye, egy fél aranyért csak több jár?

JELLABY
(sóhajt) A grófné őméltósága belebotlott Chaterné asszonyba az éjjel.

SEPTIMUS
Hol?

JELLABY
Lord Byron szobájának a küszöbén.

SEPTIMUS
Ah. Melyik jött és melyik ment?

JELLABY
Chaterné jött ki Lord Byron szobájából.

SEPTIMUS
És hol volt Chater úr?

JELLABY
Chater úr és Brice kapitány cseresznyepálinkát iszogattak. Háromig ott tartották az inast, hogy a tüzet szítsa. Odafönn nagy civakodás tört ki, és aztán...

Lady Croom lép be a szobába

LADY CROOM
Lám, lám, Hodge úr.

SEPTIMUS
Méltóságos grófné.

LADY CROOM
Ennyi hűhó azért, hogy lelőjön egy mezei nyulat?

SEPTIMUS
Üregi nyulat. (Lady Croom szúrós tekintetére) Nem, tényleg mezei nyúl, bár nagyon üreginyúlszerű...

Jellaby indulófélben

LADY CROOM
A forrázatomat.

JELLABY
Igenis, méltóságos grófné. (Távozik)

LADY CROOM
(két levelet tart a kezében. Eddig nem láttuk őket. Mindkettő borítékban van, amelyet felnyitottak. Lady Croom az asztalra dobja a leveleket) Hogy merészelte!

SEPTIMUS
Nem vagyok felelősségre vonható azért, ami bizalmasan íródott, és úgy olvastak el, hogy nem voltak tekintettel az illendőségre.

LADY CROOM
Nekem van címezve!

SEPTIMUS
A szobámban hagyva, hogy halálom esetén...

LADY CROOM
Eh! - ugyan mi értelme egy szerelmes levélnek a síron túlról?

SEPTIMUS
Pontosan annyi, mint az innenső oldaláról. A második levél azonban nem méltóságodnak volt címezve.

LADY CROOM
Anyai jogom felbontani egy levelet, amelyet maga írt a lányomnak, akár élete, halála, akár gyöngeelméjűsége esetén. Hogy gondolja, hogy tejberizsről ír neki, amikor még föl sem ocsúdott a megrázkódtatásból, amit egy hozzánk közel álló személy erőszakos halála okozott?

SEPTIMUS
Kié?

LADY CROOM
A magáé, maga szerencsétlen!

SEPTIMUS
Csakugyan.

LADY CROOM
Nem tudom, az őrjöngései közül melyik az őrültebb. Egyik boríték csupa tejberizs, a másik meg tele a legarcátlanabb bizalmaskodással különféle testrészeimre vonatkozólag, de ne legyen kétsége felőle, hogy melyik a tűrhetetlenebb számomra.

SEPTIMUS
Melyik?

LADY CROOM
Á, szóval pimaszkodunk, most, hogy kifele áll a szekerünk rúdja! A barátja elment maga előtt, és útilaput kötöttem a szajha meg a férje talpára - meg az öcsémére is, amiért idehozta őket. Ez a büntetése annak, látja, aki ostobán választja meg az ismerőseit. Száműzetés. Lord Byron képmutató kéjenc, és minél hamarabb elhajózik a Közel-Keletre, annál hamarabb talál a jelleméhez illő társaságot magának.

SEPTIMUS
Az ítélet éjszakája volt ez.

LADY CROOM
Jobban örültem volna, ha eseménytelenül múlik el, és maga meg Chater úr szépen lelövik egymást, ahogy civilizált házban illik. Magának nem maradtak titkai, Hodge úr. Szitok-átok és könnyözön közepette borultak ki a napvilágra. Szerencse, hogy a vadászpuska iránti életre szóló elkötelezettség a férjem hallását épp arra a fülére korlátozta, amelyiken alszik.

SEPTIMUS
Sajnos nincs tudomásom a történtekről.

LADY CROOM
A maga cemendéjét fölfedezték Lord Byron szobájában.

SEPTIMUS
Ah. Chater úr fedezte föl?

LADY CROOM
Ki más?

SEPTIMUS
Nagyon sajnálom, asszonyom, hogy a kedvességét kihasználva érdemtelen barátomat a figyelmébe ajánlottam. Felelősségre fogom vonni, ebben biztos lehet.

Mielőtt Lady Croom válaszolhatna erre a fenyegetésre, Jellaby lép be a szobába a "forrázattal". Jellaby leteszi a tálcát az asztalra, és felszolgáláshoz készülődik

LADY CROOM
Majd én megcsinálom.

JELLABY
Igenis, méltóságos grófné. (Septimushoz) Lord Byron egy levelet hagyott önnek a szobainasnál, uram.

SEPTIMUS
Köszönöm. (Elveszi a levelet a tálcáról)

Jellaby távozni készül

LADY CROOM
(a levelet mustrálja) Mikor adta oda?

JELLABY
Amikor elment, méltóságos grófné.

Jellaby kimegy

SEPTIMUS
(zsebre teszi a levelet) Megengedi? (Mivel a lady nem ellenkezik, tölt neki egy csésze teát)

LADY CROOM
(elfogadja) Nem tudom, helyes-e elolvasni egy levelet, amit olyasvalaki írt az én házamban, akit itt nem látnak szívesen.

SEPTIMUS
Egyetértek, nagyon is helytelen. Az, hogy Lord Byronból hiányzik a tapintat, fájdalom a barátainak, akik közé magamat immár nem számítom. Nem fogom elolvasni ezt a levelet mindaddig, amíg nem követtem őt én is a kapun át.

LADY CROOM
(miután ezen egy pillanatig eltűnődött) Ez talán menti az olvasást, de nem az írást.

SEPTIMUS
Méltóságodnak Periklész Athénjában kellett volna élnie! A filozófusok a szobrászokkal versengtek volna a szabad idejéért!

LADY CROOM
(tiltakozva) Ó, igazán!... (Kevésbé tiltakozva) Ó, igazán...

Septimus kivette Byron levelét a zsebéből, és most a spirituszégő kis lángjánál meggyújtja az egyik sarkát

Ó... igazán...

A levél lángra kap Septimus kezében, ő pedig ledobja és hagyja, hogy elégjen a fémtálcán

SEPTIMUS
Ez már valami - egy levél Lord Byrontól, amit soha egy eleven lélek el nem olvas. Akkor távozom el, asszonyom, amikor óhajtja.

LADY CROOM
Nyugat-Indiába?

SEPTIMUS
Nyugat-Indiába! Miért?

LADY CROOM
Chaterné után természetesen. Nem mondta magának?

SEPTIMUS
Nem váltott az velem egy fél tucat szót se.

LADY CROOM
Gondoltam, hogy nem szereti az idejét vesztegetni. Chaterné Brice kapitánnyal hajózik.

SEPTIMUS
Á. Mint a legénység tagja?

LADY CROOM
Nem, mint felesége Chater úrnak, aki az öcsém expedícióján gyűjti a növényeket.

SEPTIMUS
Azt tudtam, hogy nem költő. Azt nem tudtam, hogy a hamis külszín alatt egy botanikus rejtőzik.

LADY CROOM
Botanikusnak éppúgy nem botanikus. Az öcsém ötven fontot fizetett, hogy kiadassa a verseskönyvét, és százötvenet fog fizetni, hogy Chater úr virágokat tépdessen egy évig, amíg az asszony az úrnőt játssza a kapitány köreiben. Brice kapitány szenvedélye állhatatosan Chaternére összpontosul, és hogy magával vihesse az útra, nem átallotta megtéveszteni az Admiralitást, a Linné Társaságot és Sir Joseph Bankset, a Királyi Növénykert botanikusát.

SEPTIMUS
A hölgy szenvedélye nem annyira állhatatos, mint az övé.

LADY CROOM
Isten szeszélyességének megvan az a hibája, hogy a szívünket mindenhova irányítja, csak ahhoz nem, akit jog szerint megillet.

SEPTIMUS
Valóban, asszonyom.

Szünet

De Chater úr? Őt becsapják?

LADY CROOM
Ragaszkodik hozzá. És a felesége erényének a bizonyítékát a tulajdon buzgalmában látja, amellyel meg akarja védeni. Brice kapitány nincs becsapva, viszont tehetetlen. Meghalna azért a nőért.

SEPTIMUS
Azt hiszem, szívesebben látná, ha Chater úr halna meg érte.

LADY CROOM
Ami azt illeti, nem ismerek olyan nőt, aki megérne egy párbajt vagy fordítva. A hozzám írott levele nehezen fér össze azzal, ahogy Chaternével viselkedett, Hodge úr. Azt már átéltem, hogy megcsalnak, mielőtt a tinta megszárad, de hogy megcsaljanak, mielőtt a tollat bemártották volna, és még ki is dobolják a falu főterén... mit gondoljak az ilyen színjátékról?

SEPTIMUS
Méltóságos grófné, én egyedül voltam a gondolataimmal a pavilonban, amikor Chaterné elkapott, és olyan szenvedélyt, az enyhületet nem lelő vágy olyan kínjait éltem át...

LADY CROOM
Ó...!

SEPTIMUS
...hogy őrültségemben azt gondoltam, Chaterné a fejére borított szoknyájával megadja nekem annak a boldogságnak a röpke illúzióját, amihez valakinek az arcát nem mertem hozzáképzelni.

Szünet

LADY CROOM
Nem tudom, mikor kaptam ennél szokatlanabb bókot, Hodge úr. Remélem, annál azért többet tudok nyújtani, mint Chaterné, vödörrel a fején. Visel bugyogót?

SEPTIMUS
Visel.

LADY CROOM
Igen, hallom, hogy szokásba jött. Természetellenes dolog, hogy nők úgy öltözködjenek, mint a zsokék. Nem tudom helyeselni. (Szoknyái örvénylő suhogása közepette megfordul, és kifelé indul) Nem sokat tudok Periklészről meg az athéni filozófusokról. Szentelhetek nekik egy órát a fogadószobámban, a fürdőm után. Hét órakor. Hozzon egy könyvet. (Kimegy)

Septimus fölveszi a két levelét, és meggyújtja őket a spirituszégő lángjánál

 

HETEDIK JELENET

Valentine és Chloé az asztalnál. Gus is a szobában.

Chloé felolvas két vasárnapi lapból. Régensség-korabeli, vagyis az 1810-es évekből való hétköznapi ruhát visel, kalap nélkül.

Valentine hordozható számítógépen pötyögtet, ő is gyűrött Regency-ruhát visel.

A ruhák nyilvánvalóan abból a fonott szennyesládából származnak, amelyből Gus további ruhákat szed elő, hogy felpróbálja őket. Talál egy Regency-kabátot, kezdi felvenni.

Az asztalon levő tárgyak közt most van két rajzórákon használatos mértani idom: egy négyzet alapú gúla és egy kúp; és egy cserép törpedália (amely nem hasonlít a mai dáliákhoz)

CHLOE
"Még Árkádiában is... Szex, Irodalom és Halál Sidley Parkban." Egy kép Byronról.

VALENTINE
Nem Bernardról?

CHLOE
"Byron Végzetes Párbajt Vívott, Mondja a Prof"... Valentine, mit gondolsz, én vagyok az első, akinek ez eszébe jut?

VALENTINE
Nem.

CHLOE
Még meg se mondtam, hogy mi. Az egész jövő programozva van, akár egy számítógép... elfogadható elmélet, nemde?

VALENTINE
Igen, a determinisztikus univerzum.

CHLOE
Úgy van. Mert minden, minket is beleértve, csak egy rakás atom, amelyek biliárdgolyókként ütköznek egymásba.

VALENTINE
Igen. Valaki, a nevét elfelejtettem, az 1820-as években fölvetette, hogy Newton törvényeiből meg lehetne jósolni mindent, ami be fog következni... ehhez persze akkora számítógép kellene, mint a világegyetem, de a képlet meglenne.

CHLOE
De ez ugye nem így van?

VALENTINE
Nem. Most derül ki, hogy a matematika más.

CHLOE
Nem. Az egész a szex miatt van.

VALENTINE
Igazán?

CHLOE
Én így gondolom. Az univerzum determinisztikus, hogyne, úgy, ahogy Newton megmondta, illetve, megpróbál az lenni, csak az az egy dolog nem stimmel, hogy az emberek belehabarodnak olyan emberekbe, akik a terv adott részébe nincsenek belekalkulálva.

VALENTINE
Aha. Ezt a vonzást Newton kihagyta a számításból. Egészen a kertbéli almáig visszamenőleg. Igen.

Szünet

Igen, azt hiszem, te vagy az első, akinek ez eszébe jutott.

Hannah lép be, kezében egy bulvárlappal és egy bögre teával

HANNAH
Láttátok ezt? "Kanos Byron Költőt Lőtt."

CHLOE
(lelkesen) Mutasd!

Hannah odaadja neki az újságot, rámosolyog Gusra

VALENTINE
Nagyon bejött neki, mi? Hogyhogy már ezek is tudják?

HANNAH
Ne nevettesd ki magad. (Chloéhoz) Édesapád kéri vissza.

CHLOE
Jó, jó.

HANNAH
Micsoda egy barom!

CHLOE
Irigy vagy. Szerintem ragyogóan csinálta. (Fölkel. Indulóban Gushoz) Igen, ez így tökéletes, csak nem edzőcipővel. Gyere, adok neked papucscipőt, az olyan lesz, mintha korhű lenne.

HANNAH
Helló, Gus. Milyen romantikusan néztek ki.

Gus megy Chloé után kifelé, elbizonytalanodik, rámosolyog Hannah-ra

CHLOE
(élesen) Jössz? (Tartja az ajtót Gusnak, majd utána kimegy ő is; érezni a szobában a rosszallást)

HANNAH
Fő, hogy ne szívjuk mellre, amit a fiatalok gondolnak rólunk. (Megy a másik két újságért)

VALENTINE
(aggodalmasan)
Ugye nem gondolod, hogy belezúgott Bernardba?

HANNAH
Én nem aggódnék Chloé miatt, nem tiporható liliom már. "Byron Végzetes Párbajt Vívott, Mondja a Prof."

VALENTINE
Még az is lehet, hogy igaznak bizonyul.

HANNAH
Igaznak nem bizonyulhat, legfeljebb egyelőre nem bizonyul hamisnak.

VALENTINE
(mulatva) Pont, mint a természettudományban.

HANNAH
Ha Bernard az élete végéig megússza, hogy leleplezzék, akkor nyert.

VALENTINE
Pont, mint a természettudományban... amitől félni kell, az az utókor...

HANNAH
Én a magam részéről nem hiszem, hogy ez annyi időt venne igénybe.

VALENTINE
...és aztán ott van még a túlvilág. A túlvilág sem lesz fenékig tejfel. "Á, Bernard Nightingale, ez itt Lord Byron, nem hinném, hogy ismerik egymást." Kell hogy legyen mennyország odafönn.

HANNAH
Nem hihetsz a túlvilágban, Valentine.

VALENTINE
Ó, a végén még csalódom benned.

HANNAH
Bennem? Miért?

VALENTINE
Tudomány és vallás.

HANNAH
Jaj dehogy, ismerem, próbáltam, unalmas.

VALENTINE
Ó, Hannah. Jegyesem. Könyörülj. Nem köthetnénk próbaházasságot, és én reggel fölbontanám?

HANNAH
(mulatva) Nem tudom, mikor kaptam ennél szokatlanabb ajánlatot.

VALENTINE
(érdeklődve) Sokat kaptál?

HANNAH
Nem kötöm az orrodra.

VALENTINE
Miért ne? A te klasszikus tartózkodásod csak modorosság; meg neurózis.

HANNAH
Szükséged van a szobára?

VALENTINE
Nem kapsz semmit, ha nem adsz semmit.

HANNAH
Nem kérek semmit.

VALENTINE
Nem, maradj csak. (Folytatja munkáját a számítógépen)

HANNAH
(elhelyezkedik forrásmunkái közt az asztal rá eső végén. Egy halom zsebméretű könyv van nála, Lady Croom "kerti feljegyzései") Mit csinálsz? Valentine?

VALENTINE
Pontok halmaza egy komplex síkon, amit...

HANNAH
A fajdok?

VALENTINE
Igen, a fajdok. Az átkozott fajdok.

HANNAH
Nem szabad feladnod!

VALENTINE
Miért? Hát nem értettél egyet Bernarddal?

HANNAH
Ja, az? Az egész triviális... a te fajdjaid, az én remetém, Bernard Byronja. Ha azt hasonlítgatjuk össze, hogy ki mit keres, elvétjük a célt. Az, hogy meg akarjuk tudni, csak az számít. Különben ugyanúgy távozunk, ahogy érkeztünk. Ezért nem hihetsz te a túlvilágban, Valentine. A "túl"-ban igen, hogyne, de nem a világban. Hihetsz Istenben, a szellemben, a végtelenben, akár angyalokban is, ha úgy tetszik, de a nagy mennyei összeröffenésben, ahol majd tisztázódnak a nézetek, abban nem. Ha a könyv végén meg vannak adva a válaszok, akkor kivárhatom, míg odajutunk, de micsoda dögunalom. Jobb küzdeni abban a tudatban, hogy kudarc a vége. (Átnéz Valentine válla fölött, és arra reagál, amit a képernyőn lát) Ó, de hiszen... milyen gyönyörű!

VALENTINE
A Coverly-halmaz.

HANNAH
A Coverly-halmaz! Nahát!

VALENTINE
Add ide az ujjadat! (Megfogja Hannah egyik ujját, és lenyomja vele a számítógép egyik billentyűjét, sokszor egymás után) Látod? Hamutengerben a rendezettség szigetei. Minták teremtődnek a semmiből. Mindegyik kép az előzőnek a részlete, kinagyítva. És így tovább. A végtelenségig. Nem rossz, mi?

HANNAH
És fontos?

VALENTINE
Érdekes. Publikálható.

HANNAH
Gratulálok!

VALENTINE
Ne nekem. Ez Thomasina műve. Én csak lefuttattam az egyenleteit a számítógépen, néhány millióval többször, mint ahogy ő képes volt rá a ceruzájával. (A régi mappából előveszi Thomasina leckefüzetét, és odaadja Hannah-nak)

Megszólal a zongora

Tessék, visszaadom.

HANNAH
Mit jelent ez?

VALENTINE
Nem azt, amit te szeretnél.

HANNAH
Miért nem?

VALENTINE
Hát először is, ha tényleg fölfedezett volna valamit, akkor híres volna.

HANNAH
Nem, nem volna. Meghalt, mielőtt ideje lett volna híressé válni...

VALENTINE
Meghalt?

HANNAH
...szénné égett.

VALENTINE
(ráeszmél) Ó... a lány, aki meghalt a tűzvészben!

HANNAH
A tizenhetedik születésnapja előtti éjszakán. Lehet látni, ahol a manzárdablak más, mint a többi. Ott volt az ő hálószobája a tető alatt. A parkban van is egy emlékmű.

VALENTINE
(bosszúsan) Tudom... ez az én házam. (Ismét a számítógépére fordítja figyelmét)

HANNAH
(visszamegy a székéhez. Átnézi a leckefüzetet) Valentine, Septimus volt Thomasina nevelője... biztos vagyok benne, hogy ....

VALENTINE
Te csak végezd a magad dolgát.

Szünet. Két kutató

Lord Augustus, tizenöt éves, 1812-ből való ruhát visel, vihogva beront a zeneszobáéval szemközti ajtón. Beveti magát az asztal alá. Megjelenik az őt kergető Thomasina, aki tizenhat éves és dühös. Azonnal észreveszi Augustust

THOMASINA
Megesküdtél! Az élő Istenre!

Augustus kiszökik az asztal alól, Thomasina az asztal körül kergeti

AUGUSTUS
Megmondom a mamának! Megmondom a mamának!

THOMASINA
Te dög!

Elkapja Augustust, épp amikor Septimus lép be a másik ajtón, kezében könyv, boroskancsó, pohár és a mappája

SEPTIMUS
Csend legyen! Mi ez itt? Lordom! Hé, rendet!

Thomasina és Augustus elengedik egymást

Hálásan köszönöm.

Septimus elfoglalja helyét az asztalnál. Tölt magának egy pohár bort

AUGUSTUS
Nos hát, jó napot kívánok önnek, Hodge úr! (Elégedetten vigyorog valamin)

Thomasina kötelességtudóan fölvesz egy rajzfüzetet, és letelepedik, hogy lerajzolja a mértani idomokat, Septimus kinyitja a mappáját

SEPTIMUS
Csatlakozna hozzánk ma reggel, Lord Augustus? Rajzóránk van.

AUGUSTUS
Etonban nagyszerű rajzolónak számítok, Hodge úr, de ott mi csak meztelen nőket rajzolunk.

SEPTIMUS
Dolgozhat emlékezetből.

THOMASINA
Undorító!

SEPTIMUS
Mostantól fogva, szíves engedelmükkel, csendben leszünk. (Előveszi a mappából Thomasina leckefüzetét, amibe a házi feladatát írta, és odalöki neki)

THOMASINA
(elkapja és kinyitja a füzetet) Nincs osztályzat? Nem tetszett a nyúlegyenletem?

SEPTIMUS
Nem láttam, hogy nyúlhoz hasonlítana.

THOMASINA
Épp falja fel az utódait.

Szünet

SEPTIMUS
Nem vettem észre. (Kinyújtja a kezét a leckefüzet után)

THOMASINA
(visszaadja neki) Nincs helyem, hogy folytassam.

Septimus és Hannah lapozgatja az idő által megkettőzött oldalakat. Augustus unottan rajzolni kezdi az idomokat

HANNAH
Azt mondod, hogy a világ végül is meg van mentve?

VALENTINE
Nem, továbbra is pusztulásra van ítélve. De ha így kezdődött, akkor talán így fog eljönni a következő is.

HANNAH
A jó angol algebrától?

SEPTIMUS
Vagy elmegy a végtelenbe, vagy a nullánál köt ki, vagy zagyvaságba fullad.

THOMASINA
Nem, ha elkülönítjük és négyzetre emeljük a negatív gyököket, akkor megint lesz értelme.

Septimus lapoz. Thomasina elkezdi rajzolni az idomokat

Hannah becsukja a leckefüzetet, és figyelmét a "kerti feljegyzések" halmára irányítja

VALENTINE
Figyelj csak... a teád ugyebár kihűl.

HANNAH
Én hidegen szeretem.

VALENTINE
(elereszti a füle mellett) Mondok neked valamit. A teád magától kihűl, de föl nem melegszik magától. Nem találod ezt különösnek?

HANNAH
Nem.

VALENTINE
Márpedig az. A melegből hideg lesz. Egyirányú utca. A teád szobahőmérsékleten fog kikötni. Ami a teáddal történik, az történik mindennel mindenhol. A nappal, a csillagokkal. Eltart egy ideig, de végül mindannyian szobahőmérsékleten fogunk kikötni. Amikor a te remetéd beindította a boltot, ezt még senki sem értette. De mondjuk, hogy igazad van, és ezernyolcszázvalahányban ez a firkálgató félnótás egy viskóban éldegélve mindenkinél többet tudott a hőről.

HANNAH
Cambridge-be járt... természettudós volt.

VALENTINE
Mondjuk, hogy az volt. Nem vitatkozom. És a lánynak egy zseni volt a nevelője.

HANNAH
Vagy fordítva.

VALENTINE
Ahogy akarod. De ezt nem tudhatta! Bármit gondolt is tenni a világ megmentéséért a jó angol algebrájával, az nem ez volt!

HANNAH
Miért? Mert nem volt számítógépük?

VALENTINE
Igen. Mert a dolgok nem történhetnek akármilyen sorrendben. Nem nyithatsz ajtót, amíg nincs meg a ház.

HANNAH
Azt hittem, erre való a lángelme.

VALENTINE
Csak az elmeháborodottaké meg a költőké.

Szünet

HANNAH
"Álmot láttam, s nem álom volt csupán.
Kihúnyt a fényes nap, s a csillagok
Az örök térben vaksin tébolyogtak,
Út-vesztve, fénytelen, s a megfagyott föld
Feketén ingott a holdtalan űrben..."

VALENTINE
Saját?

HANNAH
Byron.

Szünet. Két kutató megint

THOMASINA
Septimus, mit gondol, férjhez megyek Lord Byronhoz?

AUGUSTUS
Az ki?

THOMASINA
Ő a szerzője a Childe Harold zarándokútjá-nak, az pedig a legköltőibb, legszívszorítóbb és legbátrabb hős, akiről valaha is olvastam, és a legmodernebb és a legcsinosabb is, mert Harold maga Lord Byron azoknak, akik ismerik, mint én és Septimus. Igaz, Septimus?

SEPTIMUS
(elmerülve) Nem. (Azzal elteszi Thomasina leckefüzetét a mappájába, és felveszi a saját könyvét, amit olvasni akar)

THOMASINA
Miért nem?

SEPTIMUS
Először is, nincs tudomása a maga létezéséről.

THOMASINA
Amikor Sidley Parkban volt, több jelentős pillantást váltottunk. Csodálkozom is, hogy már csaknem egy éve hazatért a kalandozásából, és még egyszer sem írt nekem.

SEPTIMUS
Ez csakugyan alig hihető, kisasszony.

AUGUSTUS
Lord Byron?! ...magának követelte a mezei nyulamat, pedig én lőttem először! Azt mondta, hogy egy nyúlhosszal lemaradtam róla. Mindig humorosan beszél. De nem hiszem, hogy Lord Byron elvesz téged, mert csak sánta, de nem vak.

SEPTIMUS
Nyugalom! Háromnegyed tizenkettőig legyen nyugalom. Elviselhetetlen egy nevelő számára, ha a tanítványai megzavarják a gondolatait.

AUGUSTUS
Maga nem az én nevelőm, uram. Én a szabad akaratomból látogatom a maga óráját.

SEPTIMUS
Valóban, lordom, ez így van elrendelve.

Thomasina nevet ezen, a vicc neki volt szánva. Augustus, aki nincs beavatva, mérgelődik

AUGUSTUS
Fütyülök a nyugalmára, uram. Maga nekem nem parancsol.

THOMASINA
(feddőn) Augustus!

SEPTIMUS
Én itt nem parancsolok, lordom. Én tisztelettel tanulásra és a tudás iránti rajongásra ösztönzök, mely által az ember közel kerülhet Istenhez. Egy shilling jutalom jár a legjobb kúpnak és gúlának, amelyet csendben és legkorábban háromnegyed tizenkettőig rajzolnak meg.

AUGUSTUS
Egy shillinggel nem fogja megvásárolni a hallgatásomat, uram. Amiről én tudok, az jóval többet ér annál. (Azzal ledobja rajzfüzetét és ceruzáját, és az ajtót bevágva maga mögött, nagy peckesen elhagyja a szobát)

Szünet. Septimus kérdőn néz Thomasinára

THOMASINA
Elmondtam neki, hogy maga megcsókolt. De nem fogja továbbadni.

SEPTIMUS
Mikor csókoltam meg?

THOMASINA
Hogyhogy? Tegnap!

SEPTIMUS
Hol?

THOMASINA
A szájamon!

SEPTIMUS
Melyik grófságban?

THOMASINA
A remetelakban, Septimus!

SEPTIMUS
A száján a remetelakban! Ja, az? Az nem volt egyshillinges csók! Hat pennyt se adnék érte, hogy visszakapjam. Már majdnem el is felejtettem.

THOMASINA
Ó, maga kegyetlen! Elfelejtette az egyezségünket?

SEPTIMUS
Te jó ég! Egyezségünket?

THOMASINA
Hogy megtanít keringőzni! Megpecsételve egy csókkal, a második pedig akkor esedékes, ha majd úgy tudok táncolni, mint a mama!

SEPTIMUS
Ó, igen. Valóban. Londonban úgy keringőztünk mind, akár az egerek.

THOMASINA
Muszáj keringőznöm, Septimus. Lenéznek majd, ha nem tudok keringőzni. Ez a legdivatosabb, legvidámabb és legmerészebb találmány, ami csak elképzelhető... Németországból indult!

SEPTIMUS
Legyen övék a keringő, ha már az integrálszámítás nem lehet az.

THOMASINA
Mama egy kötetre való keringőkottát hozott Londonból, hogy Zelinsky gróffal eljátsszák a fortepianón.

SEPTIMUS
Muszáj nekem arról hallani, amit elviselni kénytelen vagyok? Zelinsky gróf olyan kíméletlenül püföli a fortepianót, hogy már csak keringőritmusban tudok olvasni.

THOMASINA
Ugyan már! Mi az a könyv magánál?

SEPTIMUS
A párizsi Tudományos Akadémia pályadíjas esszéje. A szerző érdemes az érdeklődésére, kisasszony, mivel maga az ő prófétája.

THOMASINA
Én? Miről ír? A keringőről?

SEPTIMUS
Igen. Bemutatja annak az egyenletét, hogy hogyan terjed a hő szilárd testben. De közben eretnekségre bukkan... természetes ellentmondást fedez föl Newtonnál.

THOMASINA
Ó! - Szembeszáll a determinizmussal?

SEPTIMUS
Nem!... Azaz, talán. Kimutatja, hogy az atomok nem Newton szerint mozognak.

THOMASINA
(érdeklődése a rá jellemző szeszélyességgel irányt vált - átnyúl az asztalon, hogy elvegye a könyvet) Hadd nézzem... ó! Franciául van?

SEPTIMUS
Igen. Párizs Franciaország fővárosa.

THOMASINA
Mutassa, honnan olvassam.

Septimus visszaveszi a könyvet, és megkeresi neki az oldalt. Eközben a zongorán immár ketten játszanak, kettőzött lelkesedéssel

Négykezest játszanak! A mama szerelmes a grófba.

SEPTIMUS
Csak Lengyelországban gróf, itt Sidley Parkban zongorahangoló.

Thomasina elvette a könyvet, és már bele is merült. A zongorajáték egyre szenvedélyesebb, majd egy frázis közepén hirtelen elhallgat. Sokatmondó csend támad a szomszéd ajtó mögött, amire Septimus felhúzza a szemöldökét. Thomasinára nincs hatással. A csönd hallhatóvá teszi a gőzgép távoli, szabályos zakatolását, ami később szóba kerül majd. Kisvártatva Lady Croom lép be a zeneszobából, láthatólag meg van lepve és egy kissé meg van zavarodva attól, hogy a tantermet nem találja üresen. Összeszedi magát, és becsukja maga mögött az ajtót. Ott marad céltalanul és tapintatosan nézelődve, mintha nem akarná megzavarni az órát. Septimus felállt, Lady Croom fejjel visszainti őt a székébe

Chloé, Regency-ruhában, belép a zeneszobával szemközti ajtón. Látja, hogy ott van Valentine és Hannah, de megállás nélkül a zeneszoba ajtaja felé tart

CHLOE
Hol van Gus?

VALENTINE
Nem tom.

Chloé bemegy a zeneszobába

LADY CROOM
(bosszúsan) Ó!... a Noakes úr masinája! (A kerti ajtóhoz megy és kilép rajta)

Chloé visszajön

CHLOE
A fenébe.

LADY CROOM
(kiabál) Noakes úr!

VALENTINE
Nemrég még ott volt.

LADY CROOM
Hallóó!

CHLOE
Pedig neki is rajta kell lennie a fényképen... felöltözött már?

HANNAH
Bernard megjött?

CHLOE
Nem... késik!

A gőzgépzaj alatt megint megszólal a zongora. Lady Croom visszatér a szobába

(Chloé kilép a kerti ajtón. Kiabál) Gus!

LADY CROOM
Nem tudom, hogy tud ilyen felfordulásban tanítani, igazán sajnálom, Hodge úr!

Chloé jön vissza

VALENTINE
(feláll) Ne parancsolgass itt összevissza!

LADY CROOM
Elviselhetetlen ez a zaj.

VALENTINE
A fényképész majd vár.

De, ha morogva is, kimegy Chloé után azon az ajtón, amelyen Chloé az imént bejött, és az ajtót becsukja maguk mögött. Hannah továbbra is el van merülve a könyveiben. A csendben megint hallhatóvá válik a szabályos zakatolás

LADY CROOM
Ez az állandó, tompa, erőszakos monotónia! Az őrületbe kerget. A végén még kénytelen leszek visszamenekülni előle a városba.

SEPTIMUS
Méltóságod maradhatna vidéken, és engedhetné Zelinsky grófot visszatérni Londonba, ahol nem hallani őt.

LADY CROOM
Én Noakes úr gépére gondoltam! (Félig-meddig félre Septimusnak) Most duzzog? Nem engedem, hogy a lányomat duzzogásra tanítsa.

THOMASINA
(nem oda figyel) Mi az, mama? (Továbbra is a könyvébe mélyed)

Lady Croom visszamegy a kerti ajtóhoz, és becsukja; a gőzgép zaja elhallgat

Hannah becsukja a "kerti feljegyzések" egyik kötetét, és kinyitja a következőt. Időnként jegyzetel

A zongora elhallgat

LADY CROOM
Mit tanulnak ma? (Szünet) Hát, nem jó modort.

SEPTIMUS
Ma rajzóránk van.

LADY CROOM
(felületesen megszemléli Thomasina megkezdett rajzát) Geometria. A geometriába beleegyezem.

SEPTIMUS
Méltóságod beleegyezése az én egyetlen célom.

LADY CROOM
Hát ne is mondjon le róla. (Türelmetlenül visszatér az ablakhoz) Hol van ez a Noakes? (Kinéz és bosszankodik) Ó! - elment a kalapjáért, hogy aztán majd levehesse. (Visszamegy az asztalhoz, és megérinti az edényt, amiben a dáliák vannak)

Hannah hátradől a székében, leköti, amit olvas

Az özvegy dáliahozományáért szinte meg tudom bocsátani az öcsém házasságát. Hálásnak kell lennünk, hogy a majom Chatert harapta meg. Ha az asszonyt harapja meg, most a majom lenne halott, és nem mi volnánk az elsők a királyságban, akik dáliával büszkélkedhetnek.

Hannah, még mindig olvasva, feláll

Vittem egy cseréppel a hercegnőnek, amikor meglátogattam; annyira magánkívül volt miatta, hogy az minden igényt kielégít. A maga barátja ott lordoskodott mint költő.

Hannah kimegy az ajtón Valentine és Chloé után

Ezalatt Thomasina lecsapja a könyvet az asztalra

THOMASINA
Tessék! Ahogy mondtam! A newtoni gépezet, amely bölcsőtől a koporsóig lökdösné az atomjainkat a mozgás törvényei szerint, nem tökéletes! A determinizmus lépten-nyomon kibicsaklik, mindig is tudtam, és igen valószínű, hogy az ok ott rejlik ennek az úriembernek a megfigyelésében.

LADY CROOM
Mit figyelt meg?

THOMASINA
A felhevült testek viselkedését.

LADY CROOM
Ez geometria?

THOMASINA
Ez? Nem, én megvetem a geometriát!

LADY CROOM
(Megérinti a dáliákat, és hozzáteszi, mintegy magának) Akkor Chaterné egyetlen hétvége alatt megdöntené a newtoni rendszert.

SEPTIMUS
A geometria az egyetlen tudomány, Hobbes szerint, amelyet Isten örömmel adományozott az emberiségnek.

LADY CROOM
És ezt hogyan érti?

SEPTIMUS
Hobbes úr vagy Isten?

LADY CROOM
Én biztos nem tudom egyikükről sem.

THOMASINA
Hobbes, ugyan már! A hegyek nem gúlák, és a fák nem kúpok! Isten csak a ballisztikát és az építészetet szeretheti, ha az euklideszi az egyetlen geometriája. De van egy másik geometria is, ezt fedezgetem én föl próba-szerencse formán, ugye, Septimus?

SEPTIMUS
A próba-szerencse tökéletesen jellemzi a kegyed felbuzdulását, kisasszony.

LADY CROOM
Mennyi idős vagy ma?

THOMASINA
Tizenhat éves és tizenegy hónapos, mama, és háromhetes.

LADY CROOM
Tizenhat éves és tizenegy hónapos. Férjhez kell adjunk, mielőtt annyira kiművelődsz, hogy nem leszel partiképes.

THOMASINA
Lord Byronhoz fogok férjhez menni.

LADY CROOM
Igen? Amilyen modortalan, nem is említette.

THOMASINA
Te beszéltél vele?!

LADY CROOM
Nem én.

THOMASINA
Hol láttad?

LADY CROOM
(némi keserűséggel) Mindenhol.

THOMASINA
Maga, Septimus?

SEPTIMUS
A Királyi Szépművészeti Akadémián, ahova volt szerencsém elkísérhetni édesanyját és Zelinsky grófot.

THOMASINA
Mit csinált Lord Byron?

LADY CROOM
Pózolt.

SEPTIMUS
(diplomatikusan) Vázlatot készített róla a látogatása során... Fuseli úr, a festészet professzora.

LADY CROOM
Több volt ott a pózolás, mint a festés. A társnője pedig láthatóan szakított azzal az akadémiai szokással, hogy a néző hölgyek több ruhát viselnek, mint azok, akiket néznek... na de hagyjuk! Bajnak itt van nekem Noakes úr, aki úgy jár el a kertművészetben, mint az elefánt a porcelánboltban.

Erre lép be Noakes

THOMASINA
A Szabálytalanság Császára! (Hozzálát, hogy megrajzolja azt a diagramot, ami majd a harmadik tétel lesz a fennmaradó mappában)

LADY CROOM
Noakes úr!

NOAKES
Méltóságod...

LADY CROOM
Mit tett ön velem!?

NOAKES
Minden megfelelően alakul, biztosíthatom. Van egy kis elmaradás, az igaz, de a gátam a hónap végéig ki lesz javítva...

LADY CROOM
(az asztalra csap) Hallgasson!

A csöndben hallani a gőzgép távoli zakatolását

Hallja ezt, Noakes úr?

NOAKES
(elégedetten és büszkén) A továbbfejlesztett Newcomen-féle gőzszivattyú... Angliában az egyetlen!

LADY CROOM
Ez az, ami ellen tiltakozom. Ha mindenkinek megvolna a magáé, zokszó nélkül kivenném részemet a közös szenvedésből. De hogy egyetlen továbbfejlesztett Newcomen-féle gőzszivattyú legyen Angliában, és arra én legyek kiszemelve, ez keserves dolog, uram, ezt nem lehet kibírni.

NOAKES
Asszonyom....

LADY CROOM
És mivégre? A tavam kiszárítva vizesároknak, számomra felfoghatatlan célból, hacsak nem azért, hogy három megye minden szalonkáját és pólingját a mi mocsarunkban lehessen levadászni. Amit maga erdőnek festett, az csenevész cserjés, a tisztása egy sártenger, a vízesése vizes sártenger, a dombja külszíni fejtésű bánya, ahonnan a sarat pótolják, ha a völgyből netalán kifogyna. (Kimutat az ablakon) Az a tehénistálló, az ott mi?

NOAKES
A remetelak, méltóságos grófné?

LADY CROOM
Az tehénistálló.

NOAKES
Biztosíthatom, asszonyom, hogy igen lakályos kunyhó, megfelelő alapozással és csatornázással, két szoba és mellékhelyiség, palatetővel és kőkéménnyel...

LADY CROOM
És ki fog benne lakni?

NOAKES
Hát a remete.

LADY CROOM
Hol van?

NOAKES
Pardon?

LADY CROOM
Csak nem akar ránk tukmálni egy remetelakot remete nélkül?

NOAKES
De asszonyom...

LADY CROOM
Ugyan, ugyan, Noakes úr. Ha nekem ígérnek egy szökőkutat, én elvárom, hogy víz is legyen benne. Milyen remetékkel tud szolgálni?

NOAKES
Nincsenek remetéim, méltóságos grófné.

LADY CROOM
Egyetlenegy sem? Nem találok szavakat.

NOAKES
Biztos vagyok benne, hogy akad remete. Lehetne hirdetni.

LADY CROOM
Hirdetni?

NOAKES
Az újságokban.

LADY CROOM
Nem hinném, hogy megbízható remete az olyan, amelyik újságot járat.

NOAKES
Nem tudom, mit tanácsoljak, méltóságos grófné.

SEPTIMUS
Elfér ott egy zongora?

NOAKES
(összezavarodva) Zongora?

LADY CROOM
Mi itt útban vagyunk... ez így nem lesz jó, Hodge úr. Látni való, hogy nem folyik semmi tanulás. (Noakeshoz) Jöjjön, uram.

THOMASINA
Noakes úr... rossz hírek Párizsból!

NOAKES
Napóleon császárról?

THOMASINA
Nem. (Letépi a lapot a rajztömbjéről, rajta van a "diagramja") A maga gőzgépéről van szó. Fejlesztheti, ahogyan akarja, soha nem fogja kivenni belőle, amit beletesz. Legfeljebb tizenegy pennyt ad vissza a shillingből. A maradék penny ennek a szerzőnek jár a gondolatáért. (Odaadja a diagramot Septimusnak, az szemügyre veszi)

NOAKES
(végképp összezavarodva) Köszönöm, kisasszony. (Kimegy a kertbe)

LADY CROOM
(Septimushoz) Maga érti őt?

SEPTIMUS
Nem.

LADY CROOM
Akkor ennek véget vetünk. Én tizenhét évesen férjnél voltam. Thomasina, ma este franciául beszélünk, a grófra való tekintettel. Vedd fel, kérlek, a zöld bársonyruhád, majd küldöm a fodrászt, hogy csinálja meg a hajadat. Tizenhat éves és tizenegy hónapos...! (Elmegy Noakes után)

THOMASINA
Lord Byron egy hölggyel volt?

SEPTIMUS
Igen.

THOMASINA
Pfuj!

Septimus most visszaveszi a könyvét Thomasinától. Lapozgat benne, és közben tovább tanulmányozza Thomasina diagramját. Olvasás közben szórakozottan simogatja a teknősbékát. Thomasina ceruzát és papírt vesz, és rajzolni kezdi Septimust Plautusszal

SEPTIMUS
Miért jelenti ez azt, hogy Noakes úr gépe tizenegy pennyt fizet shillingenként? Hol mondja ezt?

THOMASINA
Sehol. Csak úgy mellesleg figyeltem föl rá. Már nem emlékszem.

SEPTIMUS
Az esszé nem is foglalkozik a determinizmussal.

THOMASINA
De. Newton egyenletei mennek előre-hátra az időben, nem törődnek az iránnyal. De a hőegyenlet nagyon is törődik vele, csak egy irányba megy. Ezért van az, hogy Noakes úr gépe nem adhat annyi energiát, hogy meghajtsa Noakes úr gépét.

SEPTIMUS
Ezt mindenki tudja.

THOMASINA
Igen, Septimus, a gépekről tudják!

Szünet

SEPTIMUS
(az óráját nézi) Háromnegyed tizenkettő. Legyen az e heti fogalmazás ennek a görbének a kifejtése.

THOMASINA
Nem megy. Nem tudom hozzá a matematikát.

SEPTIMUS
Akkor fejtse ki matematika nélkül.

Thomasina közben tovább rajzolt. Letépi a legfelső lapot a rajztömbjéről, és odaadja Septimusnak

THOMASINA
Tessék. Lerajzoltam magát Plautusszal.

SEPTIMUS
(nézi a rajzot) Tökéletes hasonlóság. Kivéve engem.

Thomasina nevet, és kimegy a szobából.

Augustus jelenik meg a kerti ajtóban. Viselkedése óvatos és bátortalan. Septimus nem veszi észre azonnal.

Septimus összeszedi a papírjait

AUGUSTUS
Uram.

SEPTIMUS
Lordom...?

AUGUSTUS
Én önt megbántottam, uram, és nagyon sajnálom.

SEPTIMUS
Nem vettem zokon, lordom, de kedves öntől, hogy említi.

AUGUSTUS
Szeretnék kérdezni valamit, Hodge úr.

Szünet

Ha ön Septimus, vagyis hetedik, akkor bizonyára van bátyja?

SEPTIMUS
Igen, lordom. Londonban él. A Piccadilly Új Írás nevű újság szerkesztője.

Szünet

Ez volt a kérdése?

AUGUSTUS
(valami miatt szemlátomást feszengve, kézbe veszi a Septimusról készült rajzot) Nem. Nahát... ez maga? Szeretném megtartani.

Septimus beleegyezően bólint

Vannak dolgok, amiket az ember nem kérdezhet meg a barátaitól. A hús dolgai. A nővérem azt mondta... a nővérem olyan dolgokat gondol, amiket én, mondhatom, képtelen volnék elismételni.

SEPTIMUS
Akkor nem kell őket elismételnie. Ha sétálunk egyet ebéd előtt a kertben, azalatt tisztázhatjuk a dolgot. Nem nagy ügy. Aztán meg kell ígérnie, hogy helyreigazítja a nővére tudatlanságát.

Felbolydulás odakinn - Bernard harsány és kétségbeesett hangja

BERNARD
(az ajtón kívül) Jaj, nem... nem... nem... a kurva életbe!

AUGUSTUS
Köszönöm, Hodge úr, kész örömmel. (Viszi magával a rajzot, és hagyja, hogy előretessékeljék a kerti ajtónál, aztán Septimus is kimegy utána)

Bernard jön be azon az ajtón, amelyen Hannah távozott. Vele jön Valentine, és nyitva hagyja az ajtót az utánuk jövő Hannah-nak, akinél ott a "kerti feljegyzések" egyik kötete

BERNARD
Nem... nem...

HANNAH
Sajnálom, Bernard.

BERNARD
Rábaszni egy dáliára! Gondoljátok? Tiszta sor? Rábasztam? Mit jelent ez pontosan? Végeredményben? Rábasztam? Te mit gondolsz, Valentine? Az igazat mondd!

VALENTINE
Rábasztál.

BERNARD
Ó istenem! Erről van szó?

HANNAH
Igen, Bernard, erről.

BERNARD
Nem olyan biztos. Mutassa meg, hol van ez kimondva. Látni akarom. Nem... olvassa... nem, várjon... (Leül az asztalhoz. Úgy készül neki, hogy meghallgassa, mintha az valami keleti művészet volna) Jó.

HANNAH
(olvas) "1810. október 1. Ma Noakes úr vezényletével a déli pázsitot fölásták virágos terasznak, jól mutat majd jövőre, kárpótlásul. A dáliát, mely üveg alatt fejlődve nem szenvedte meg a tengeri utat, Brice kapitány a menyasszonyáról 'Gráciának' nevezte el, noha a dicsőség igazából Chater urat illeti, aki ágyát felcserélte az én dáliáméval és az angol nyarat az örökké tartó nyugat-indiai éjszakával."

Szünet

BERNARD
Annyira nyakatekert ez az egész. Ki a fene érti, hogy mit jelent?

HANNAH
(türelmesen) Azt jelenti, hogy a Sidley Park-i vonatkozású Ezra Chater azonos azzal a Chaterrel, aki leírt egy törpedáliát Nyugat-Indiában 1810-ben, és belehalt a majomharapásba.

BERNARD
(hevesen) Ezra Chater nem volt botanikus! Költő volt!

HANNAH
Egyik se nagyon, de mind a kettő volt.

VALENTINE
Ez még nem tragédia.

BERNARD
De még mennyire hogy tragédia! Ma reggel benne voltam a tévében!

VALENTINE
Ez nem azt jelenti, hogy Byron nem párbajozott, csak azt, hogy Chater nem halt bele.

BERNARD
Észnél legyünk már! Csak nem gondolod, hogy beletesznek a Reggeli Körképbe, ha Byron mellélőtt?

HANNAH
Csillapodjék, Bernard. Valentine-nak igaza van.

BERNARD
(megragadja az utolsó szalmaszálat) Azt hiszi? A Piccadilly-recenziókra gondol? Igen, két teljességgel ismeretlen Byron-esszé... és az, hogy fölfedeztem az Angol bárdok-ba beleírt sorokat. Ez mégiscsak valami.

HANNAH
(diplomatikusan) Nagyon is lehetséges... tényleg meggyőző.

BERNARD
Eh, francokat! Bebizonyítottam, hogy Byron itt volt, és a magam részéről biztos vagyok benne, hogy azokat a sorokat éppúgy ő írta, ahogy ő lőtte le a mezei nyulat. Csak valahogy... ne arra ment volna ki az egész, hogy megölte Chatert. Mért nem állítottatok le?! Óhatatlanul megjelenik ugye... úgy értem... egy glossza a felfedezésemről... szóval hogy szerintetek mennyi időbe telik, amíg valami szőrszálhasogató botanikus rámhúzza a vizes lepedőt?

HANNAH
Holnaputánig. Egy levél a Times-ban.

BERNARD
Csak nem maga?

HANNAH
Piszkos munka, de hát valakinek...

BERNARD
Aranyom. Bocsánat. Hannah...

HANNAH
...és végtére is, ez az én felfedezésem.

BERNARD
Hannah.

HANNAH
Bernard.

BERNARD
Hannah.

HANNAH
Jaj, ne nyavalyogjon már. Nagyon rövid lesz, nagyon száraz, minden kajánságtól mentes. Jobb szeretné, ha valamelyik barátja...?

BERNARD
(hevesen) Dehogy, isten őrizz!

HANNAH
Aztán jön a maga levele a Times-hoz...

BERNARD
Az enyém?

HANNAH
Hát persze. Méltóságteljes gratuláció a kollégának, remélem, a tudomány nyelvén.

BERNARD
Aha, szóval nyeljem le a békát?

HANNAH
Fogja fel úgy, mint áttörést a dáliakutatásban.

Chloé siet be a kertből

CHLOE
Mért nem jöttök?! - Bernard! Te még nem vagy jelmezben? Mikor jöttél meg?

BERNARD
(ránéz, aztán Valentine-ra, és most veszi csak észre a szokatlan öltözékét) Miért van rajtatok ez a ruha?

CHLOE
Siess már! (A kosárban turkál, és találomra szedi elő a ruhadarabokat Bernardnak) Csak kapj magadra valamit. Mindnyájunkat lefényképeznek. Hannah-t kivéve.

HANNAH
Én majd nézem.

Valentine és Chloé felsegítenek Bernardra egy dekoratív kabátot, és csipkegallért erősítenek a nyakára

CHLOE
(Hannah-hoz) Mama kérdi, hogy nálad van-e a teodolit.

VALENTINE
Te minek vagy öltözve, Chloé? Mumusnak?

CHLOE
Jane Austennak!

VALENTINE
Ja persze.

HANNAH
(Chloéhoz) A remetelakban van... elnézést!

BERNARD
Azt hittem, csak este kezdődik. Milyen fénykép?

CHLOE
A helyi újság természetesen... mindig itt vannak kezdés előtt. Legyünk csak minél többen... Gus fantasztikusan néz ki...

BERNARD
(rémülten) A sajtó! (Előrángat valami püspöksüveg-szerű holmit a kosárból, és teljesen a fejére húzza, az arca elé. Beburkolva) Kész vagyok! (És eltántorog Valentine-nal és Chloéval Hannah után)

A fény estére vált. Odakinn felragyognak a lampionok. Zongoraszó a szomszéd szobából

Septimus lép be petróleumlámpával. Thomasina algebrakönyve és különálló lapokra írott dolgozata van nála. Letelepszik az asztalhoz olvasni. Odakinn a lampionok ellenére csaknem sötét van.

Thomasina lép be hálóingben és mezítláb, kezében gyertyatartó. Titokzatoskodó és izgatott

SEPTIMUS
Kisasszony! Mi ez?

THOMASINA
Septimus! Psszt! (Csöndesen becsukja az ajtót) Itt az alkalom!

SEPTIMUS
Édes istenem, mire?

THOMASINA
(elfújja a gyertyát, és a gyertyatartót leteszi az asztalra) Ne adja az ártatlant! Holnap leszek tizenhét éves! (Szájon csókolja Septimust) Tessék!

SEPTIMUS
Úr Jézus!

THOMASINA
Most megmutatja nekem, ki van fizetve előre.

SEPTIMUS
(megérti) Ó!

THOMASINA
A gróf játszik nekünk, ez Isten adománya! Nem lehetek úgy tizenhét éves, hogy ne tudjak keringőzni.

SEPTIMUS
De az édesanyja...

THOMASINA
Amíg ő ájultan fekszik, mi táncolhatunk. Az egész ház alszik. Hallottam a fortepianót. Ó, Septimus, most tanítson meg!

SEPTIMUS
Csitt! Most nem tudom!

THOMASINA
De bizony tud, és én mezítláb vagyok, úgyhogy ügyeljen a lábujjaimra.

SEPTIMUS
Nem tudom, mert ez nem keringő.

THOMASINA
Nem?

SEPTIMUS
Nem, keringőnek ez túl lassú.

THOMASINA
Hát akkor majd kivárjuk, amíg gyorsabban játszik.

SEPTIMUS
Kisasszony...

THOMASINA
Hodge úr! (Leül mellé, és nézi, hogy mit dolgozik) A dolgozatomat olvassa? Miért dolgozik itt ilyen későn?

SEPTIMUS
Hogy ne fogyjon a gyertyám.

THOMASINA
Az én régi tankönyvem.

SEPTIMUS
Most már újra az enyém. Nem kellett volna beleírnia.

THOMASINA
(elveszi, megnézi a nyitott oldalt) Csak tréfa volt.

SEPTIMUS
Az őrületbe fog kergetni, ahogy ígérte. Üljön oda. Még majd szégyenbe hoz minket.

THOMASINA
(feláll, és odamegy a legtávolabbi székhez) Ha mama jön, majd azt mondom neki, hogy csak csókolózni vagyunk itt, nem keringőzni.

SEPTIMUS
Csöndet, vagy ágyba.

THOMASINA
Csöndet!

Septimus tölt magának még bort. Tovább olvassa Thomasina dolgozatát.

A zene átváltozik a sátorból jövő tánczenévé. Tűzijáték is van - távoli apró fénycsóvák az égen, mintha felrobbanó meteorok volnának

Hannah lép be. Felöltözött a mulatsághoz. A különbség azonban nem feltűnő. Becsukja az ajtót, és a szobán keresztülvágva távozni készül a kerti ajtón. De mikor odaér, Valentine lép be. Egy pohár bor van a kezében

HANNAH
Ó...

De Valentine csupán súrolja őt, nagyon céltudatos, és félig részeg

VALENTINE
(Hannah-hoz) Megvan!

Egyenesen az asztalhoz megy, és kotorászik a papírok, könyvek és különféle tárgyak immár jókora zűrzavarában. Hannah visszafordul, zavarba hozza a férfi szokatlan modora. Valentine megtalálja, amit keresett - a "diagramot"

Ezalatt a Thomasina dolgozatát olvasó Septimus is tanulmányozza a diagramot

VALENTINE
Hő.

HANNAH
Beszívtál, Valentine?

VALENTINE
Ez egy hőcsere-diagram.

SEPTIMUS
Szóval pusztulásra vagyunk ítélve!

THOMASINA
(vidáman) Igen.

VALENTINE
Mint egy hőerőgép, látod...

Hannah tölt Septimus poharába a kancsójából, és belekortyol

A matematikáról fogalma sem volt. Úgy látta a dolgok jelentését, jócskán előreszaladva, ahogy képet néz az ember.

SEPTIMUS
Ez nem tudomány. Ez mesemondás.

THOMASINA
Ez most keringő?

SEPTIMUS
Nem.

A zene még mindig modern

VALENTINE
Mint egy filmet.

HANNAH
Mit látott?

VALENTINE
Hogy visszafelé nem tudod lejátszani a filmet. A hő volt az első dolog, ami nem így működött. Nem Newton szerint. Egy inga vagy egy levegőben eső labda filmje... visszafelé ugyanolyan.

HANNAH
A labda rossz irányba menne.

VALENTINE
De tudnod kellene, hogy mihez képest. A hővel azonban... a súrlódással... ha a labda betör egy ablakot...

HANNAH
Igen.

VALENTINE
...más a helyzet. Nincs visszaút.

HANNAH
Ki gondolta, hogy van?

VALENTINE
Ő rájött, hogy miért. Az üvegdarabokat vissza tudod rakni, de a törésnek a hőjét nem tudod összeszedni. Az elillant.

SEPTIMUS
Szóval a Továbbfejlesztett Newton-féle Világegyetem óhatatlanul megszűnik és kihűl. Hajaj.

VALENTINE
A hő elmegy a keverékbe. (Gesztikulálva jelzi a levegőt a szobában, a világegyetemben)

THOMASINA
Igen, sietnünk kell, ha táncolni akarunk.

VALENTINE
És minden mindig ugyanígy összekeveredik, visszafordíthatatlanul...

SEPTIMUS
Azt hiszem, van időnk.

VALENTINE
...amíg az idő el nem fogy. Az idő ezt jelenti.

SEPTIMUS
Mire megtaláltuk az összes jelentést és elvesztettük az összes titkot, addigra egyedül leszünk egy üres parton.

THOMASINA
Akkor majd táncolunk. Ez keringő?

SEPTIMUS
Ez megteszi. (Feláll)

THOMASINA
(felugrik) Jaj de jó!

Septimus óvatosan a karjába veszi, és a keringőlecke, a sátorból jövő zenére, elkezdődik

Bernard jön be, nem éppen meggyőző Regency-öltözékben, kezében üveggel

BERNARD
Ne törődjetek velem, elvesztettem a zakómat... (A fonott láda irányába tart)

VALENTINE
Elmész?

BERNARD
(kibújik a jelmezkabátjából. A saját nadrágja van rajta, térdzokniba gyömöszölve, és a saját inge) Sajnos.

HANNAH
Mi van, Bernard?

BERNARD
Ebbe most nem akarok belemenni...

VALENTINE
Menjek ki?

BERNARD
Nem, én megyek el!

Valentine és Hannah figyelik, hogy Bernard beleküzdi magát a zakójába, és rendbe szedi a ruháját

Septimus szájon csókolja a karjában tartott Thomasinát. A keringőlecke szünetel. Thomasina ránéz, ő újra megcsókolja, nagyon komolyan. Thomasina átöleli

THOMASINA
Septimus...

Septimus elhallgattatja. Újra táncolni kezdenek, a leckeóra enyhe sutaságával

Chloé ront be a kertből

CHLOE
Megölöm! Megölöm!

BERNARD
Jaj istenem.

VALENTINE
Mi az ördög van veled, Chloé?

CHLOE
(dühöngve) A mama!

BERNARD
(Valentine-hoz) Anyád rajtakapott minket abban a kunyhóban.

CHLOE
Szimatolt!

BERNARD
Nem hinném. Csak biztonságba helyezte a teodolitot.

CHLOE
Veled megyek, Bernard.

BERNARD
Egy frászt.

CHLOE
Nem akarod, hogy veled menjek?

BERNARD
Persze hogy nem. Minek? (Valentine-hoz) Bocsánat.

CHLOE
(dühös könnyek közt) Miért tőle kérsz bocsánatot?

BERNARD
Tőled is bocsánatot kérek. Az égvilágon mindenkitől bocsánatot kérek. Bocsánat, Hannah... bocsánat, Hermione... bocsánat, Byron... bocsánat, bocsánat, bocsánat, most már elmehetek?

CHLOE
(szipogva, könnyesen) Hát...

Thomasina és Septimus táncol

HANNAH
Micsoda egy disznó maga, Bernard.

CHLOE
(nekitámad) Te pedig törődj a magad dolgával! Mit tudsz te bármiről is?

HANNAH
Semmit.

CHLOE
(Bernardhoz) De azért, ugye, megérte?

BERNARD
Csodálatos volt.

Chloé a kerti ajtón át visszamegy a vendégekhez

HANNAH
(visszhang) Semmit.

VALENTINE
Te, te szarházi. Elvinnélek, de egy kicsit tintás vagyok.

Kimegy Chloé után, s hallani, ahogy kiabál odakinn: Chloé! Chloé!

BERNARD
Kínos.

HANNAH
Ó... (feladja) Bernard!

BERNARD
Érdeklődéssel várom A hely szellemé-t. Remélem, megtalálja a remetéjét. Azt hiszem, nekem most kívül tágasabb. (Óvatosan kinyitja az ajtót, és kinéz)

HANNAH
Ami azt illeti, van egy határozott elképzelésem, hogy ki volt, de nem tudom bizonyítani.

BERNARD
(gondtalan, széles mozdulattal) Publikálja! (Kimegy, és becsukja az ajtót)

Septimus és Thomasina most felszabadultan táncol. Thomasina el van ragadtatva magától

THOMASINA
Én most keringőzöm?

SEPTIMUS
Igen, kisasszony. (Még egyszer megforgatja, visszakíséri az asztalhoz, és ott meghajol. Meggyújtja Thomasina gyertyáját)

Hannah leül az asztalhoz, szabotálja a kerti mulatságot. Tölt magának még bort.

Gus jelenik meg az ajtóban.

SEPTIMUS
Tessék, itt a dolgozata, látatlanban megadtam rá a jelest. Legyen óvatos a lánggal.

THOMASINA
Várom, hogy utánam jöjjön.

SEPTIMUS
Nem lehet.

THOMASINA
Lehet.

SEPTIMUS
Nem szabad.

THOMASINA
Kell.

SEPTIMUS
Nem akarom.

THOMASINA
(leteszi az asztalra a gyertyatartót és a dolgozatot) Akkor nem megyek. Még egyszer, a születésnapomra.

Septimus és Thomasina keringőzni kezdenek

Gus közelebb merészkedik, megijeszti Hannah-t

HANNAH
Jaj de megijedtem!

Gus sugárzik. Van nála egy öreg, ütött-kopott, kemény fedelű dosszié, masnira kötött szalaggal. Hannah-hoz lép, és átnyújtja neki ezt az ajándékot

Ó... (leteszi a dossziét az asztalra, és kinyitja. Két összefogott kartonlap között Thomasina rajza van benne)

"Septimus Plautusszal." (Gushoz) Ezt kerestem. Köszönöm.

Gus többször egymás után bólint. Aztán, egy kissé ügyefogyottan, meghajol. Régensség-kori meghajlás, felkérés táncra

Jaj istenem, én igazán nem...

Pillanatnyi habozás után feláll, illedelmes távolságot tartva megfogják egymást, és táncolni kezdenek, egy kissé ügyefogyottan

Septimus és Thomasina kecsesen táncol a zongora hangjaira